Nem csődöl be az EU, nem adta Ukrajnának a pénzünk, nem migránsok áttelepítésére kér pénzt, és nem a rezsicsökkentés eltörlésével (amit nem is kért) szeretne ehhez forrást a magyar kormánytól.
Valójában túlnyomórészt új célokra vonnának be forrásokat. Az EU-nak nem kell csődtől tartania, de a magyar kormány vétófenyegetésétől igen.
Nincs pénz az uniós költségvetésben
– kongatta meg a vészharangokat Orbán Viktor. A miniszterelnök a szokásostól eltérően Brüsszelből mondta el interjú formájában adott heti rádiós nyilatkozatát június utolsó napján, mert épp az EU-csúcson volt, ahol a költségvetés témája is szerepelt.
A kormányfő szerint az Európai Bizottság bejelentette, hogy „elfogyott a pénz”, noha a hétéves költségvetés felénél vagyunk. „Két és fél, három év elteltével lényegében a pénzügyi csőd szélére sodorták az Európai Uniót”, és további forrásokat várnak.
Orbán Viktor már korábban jelezte, hogy elutasítja a bizottsági kérést, de a Fidesz még hamarabb beindította a kommunikációs offenzívát. „Tisztázni kell, hogy a tagállamoknak jog szerint járó fejlesztési pénzeket adta-e oda a brüsszeli bürokrácia Ukrajnának” – posztolta napokkal a csúcstalálkozó előtt Deutsch Tamás európai parlamenti képviselő. A párt 2024-es leendő EP-listavezetője, Varga Judit szerint pedig „mostanra bebizonyosodott, hogy Brüsszel minden téren csődbe jutott”.
A kampányba beszállt Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója is, a kormányinfón Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter sem maradt ki, fideszes EP-képviselők pedig folyamatosan igyekeznek melegen tartani a témát, még az európai parlamenti költségvetési ellenőrző bizottságnak is levelet írtak. A velük való háttérbeszélgetés alapján a 24.hu szerint ez lesz a fő narratíva az EP-választásokig.
Hét évre kellene a jövőbe látni
Tehát csődbe megy az EU, ha nem kap plusz pénzt, amiért ki tudja, mire, elharácsolták a közös költségvetést? Spoiler: nem.
Orbán Viktort az EU hosszú távú költségvetésének felülvizsgálata akasztotta ki. Az uniós szervek kénytelenek a tagállamoknál megszokott egy helyett hét évre tervezni. A költségvetésről az Európai Bizottság javaslatára a nemzeti kormányoknak kell egyhangúlag megegyezniük egymással, majd az Európai Parlament beleegyezésére is szükség van. Bár az EU-nak van néhány önálló bevételi forrása, nagyrészt a tagállamok bruttó nemzeti jövedelem szerint meghatározott befizetései adják a pénzt. Arról bénító vitákat folytattak, hogy például összesen mennyit tegyenek be, és ki hogyan kapjon vissza a közösből, így bevezették a Többéves Pénzügyi Keretet.
A rendszernek van egy óriási előnye: működik. Hátránya, hogy így a tervezésért felelős Európai Bizottságnak hét évre előre kell látnia.
Még így is külön jóvá kell hagyni az éves költségvetéseket, amiről az utolsó utáni pillanatig szokott vitatkozni a tagállami Tanács és az Európai Parlament. Az Európai Bizottság elnöke ezért is jelezte, hogy többek között ez a két testület felügyeli a kiadásokat, miután a magyar miniszterelnök Twitteren érdeklődött – ahelyett, hogy személyesen kérdezett volna. (A többi tagállam egyébként épp nemrég rótta fel a magyar kormánynak, hogy az éves költségvetésnél is gondban van, mert az előző év vége helyett a közepén fogadja el.)
A mostani hétéves keretet 2019-2020-ban rakták össze és fogadták el. Ekkor nem lehetett tudni, meddig tart a koronavírus-járvány, és milyen hosszú távú hatása lesz, Oroszország Ukrajna elleni invázióját pedig még nehezebb lett volna megjósolni.
Külön bonyolítja a helyzetet, hogy a „rendes” költségvetés nem mehet mínuszba, mert – a tagállamokkal szemben – ezt az EU a szabályok miatt nem tudja kötvénykibocsátással fedezni. Így a költségvetést túl kell tervezni, de gyakorlatilag mindig marad valamennyi pénz. A befizetések és a lehetséges legnagyobb kiadások között van egy biztonsági rés, amit „headroom”-nak hívnak.
Ahogy halad előre az idő, úgy tisztul a kép, hogy pontosan hogyan alakulnak a számok, és hogyan lehet a szabályok adta lehetőségeken belül csoportosítgatni, de az Európai Bizottságnak mindig a lehető legrosszabb forgatókönyvvel kell számolnia. Vagyis amikor több pénzt kér a meglévő feladataira, nem azért teszi, mert üres a kassza, hanem hogy megmaradjon ez a jogszabályok adta biztonság – ráadásul most túlnyomórészt új kezdeményezéseket fedezne az emelés.
A hétéves keret az adott időszakra általában az uniós bruttó nemzeti össztermék egy százalékát teszi ki, de ez az arány félidőre elinflálódott -- hívta fel rá a figyelmet Johannes Hahn költségvetési biztos júniusban.
Az uniós költségvetést közben különösen sújtja az infláció. A pénzromlás üteme messze nem akkora, mint Magyarországon, de ahogy Hahn elmagyarázta, a tagállamok bevételeit többé-kevésbé magától ellensúlyozza. Vegyük példának Magyarországot, ahol a termékek drágulásával a rájuk kivetett áfából is arányosan megnőtt a bevétel, bőséges pluszjövedelmet adva. Ha például egy termék tíz százalékot drágul, akkor a befolyó adó is növekszik, hiszen erre a plusz részre is érvényes.
A hozzáadottérték-adó egy kis része épp az uniós költségvetés egyik önálló bevételi forrása, de ez a töredék messze nem olyan ellensúly, mint hazánkban az EU-rekorder áfakulcs, ráadásul a magyar büdzsé a 444 összehasonlítása szerint így is alaposan elszállt.
Az EU akkor se megy csődbe, ha a tagállamok nem szavazzák meg a javaslatot, legfeljebb az új kezdeményezéseket ejtik, a már meglévő kiadásokhoz kapcsolódóak – adminisztráció és kamatok – miatt pedig a kiadásokon kell vágni.
A javaslat célja részben épp az, hogy ezeket a megszorításokat elkerülhessék, és az új célokra is legyen pénz. Az Európai Parlament tavaly decemberben figyelmeztetett, hogy ha nem sikerül megegyezni, akkor a közvetlen uniós kezelésű programokon kell vágni, mint például az Erasmus+ oktatási cserék támogatása vagy az egészségügyet segítő EU4Health. (Ha ezeket fogják vissza, az nem érintené a tagállamonként félretett, kormányokon keresztül kiosztott felzárkóztatási támogatásokat.) Az ügyre rálátó forrásból is hangsúlyozták, hogy legvégső esetben megszorításokat kell bevezetni, de akkor is kifizetik a magasabb kamatokat.
Részben ennek elkerülésére, részben új célokra – például a megugró migráció csökkentésére és modern iparágak, mint például az akkumulátorgyártás támogatására – az Európai Bizottság idén júniusban tehát plusz 66 milliárd euró többletbefizetést javasolt.
Ha akarnák, akkor sem adhatnák a helyreállítási pénzünket Ukrajnának
A helyreállítási alap a „rendes” költségvetésen kívül áll. Az Európai Bizottság szóvivői szolgálata kérdésünkre jelezte, hogy ebből csak tagállam kaphat. Több ország sem kért a helyreállítási alap hiteleiből, és várhatóan nem is mindenki fog az augusztusi határidőig, mert egyszerűbben és több, rendkívül stabilnak ítélt tagállam, például Németország esetében olcsóbban tudnak egyedül pénzhez jutni.
A frissen javasolt kiadások közül Ukrajna támogatása a legnagyobbnak tűnő falat, de nem arról van szó, hogy ide irányítanák át az egyelőre még ki nem fizetett magyar és lengyel támogatásokat. Még a varsói kormány sem állít ilyesmit, pedig már az őszi választásra készülve kampányüzemmódban van, és nem mellesleg korábbi példák alapján gond nélkül a busz alá hajítja az általa egyébként teljes mellszélességgel támogatott ukránokat, ha az érdekei úgy kívánják, legyen szó a 2023-as támogatásukról vagy az agrárexportjuk segítéséről.
Az alap mögött álló közös hitelt a tagállamok csak 2028-tól kezdik visszafizetni, így nem érinti a mostani költségvetést, de a kamatai igen. Ezek megugrása miatt az EU 18 milliárd eurót kért, amit Orbán Viktor kifogásolt, mert az összegből Magyarország még nem kapott. Ha azonban a kormány teljesíti az uniós pénzek feloldásához szükséges 27 feltételt, kinyílik a pénzcsap.
Egyébként a magyar költségvetés hasonló, de az uniósnál jóval nagyobb gondokkal küzd. Az adósságszolgálat – azaz hogy a kamatok fizetése miatt mennyire „drága” az adósság fenntartása – a bruttó nemzeti össztermékhez képest nagyjából másfélszeresére ugrott.
A kormány a 70 milliárdos ukrán támogatással is csúsztat
Ukrajna 70 milliárd eurót kapott másfél év alatt, „ez is elég nagy baj”, és most további 50 milliárdot adnának a háborúban lévő országnak – mondta a kormányfő. „Hol a magyarok pénze? Hol a lengyelek pénze? Attól tartok, hogy Ukrajnában.”
Orbán Viktor már februárban is erre célzott, és egyszerűnek tűnik a képlet, mert az Európai Bizottság 66 milliárd eurót kért: ha közben valóban 70 milliárd euró ment Ukrajnának, meg is van az ok az uniós költségvetési hiányra. Az uniós vezetők valóban ekkora összeget szoktak emlegetni. Az Európai Unió Tanácsa – amely a tagállamokat képviseli – még ennél is több pénzről, 77 milliárd euróról ír.
Csakhogy ezt az összeget nem az EU büdzséjéből utalták, mert a kétoldalúan, tagállamok által Ukrajnának adott segítséget is beleszámolják, ráadásul egy jelentős része hitel.
A 77 milliárdból 3,6 a közös katonai segítség, de ezt sem közvetlenül Ukrajna kapja, hanem a szállított eszközök után a tagállamok. Nem is az EU költségvetéséből, hanem egy azon felüli külön eszközből, az Európai Békekeretből utalnak. Ha Orbán Viktor tudni akarja, ez mire ment, Szijjártó Péternél érdemes érdeklődnie, aki a legutóbb javasolt kifizetést leszámítva minden egyes eddigi részletet átengedett, ahogy két lépcsőben az alap megduplázását is, hiszen egyhangú döntésre van szükség.
Az uniós segítség jó része az ukrán költségvetés megtámasztására ment. Az EU-nak kezdetben improvizálnia kellett. „Makrofinanciális segítségként” összesen 7,2 milliárd euró érkezett támogatás és kölcsönök formájában. Ezt az Európai Bizottság kiszámíthatóbb eszközzel, egy havi másfél milliárd eurós közös hitellel váltotta fel.
Ezzel gondoskodtak a segítségről, de csak idénre. A felülvizsgálati javaslat már a középtávú finanszírozást is igyekezne megoldani 2027-ig. A tagállami vezetők, köztük Orbán Viktor épp néhány napja, a legutóbbi csúcstalálkozójukon mondták ki, hogy „az elkövetkező évekre stabil, kiszámítható és fenntartható pénzügyi támogatást kell biztosítani”. Órákkal később jött a miniszterelnök nyilatkozata a rádióban arról, hogy jelenleg nem akar pénzt adni Ukrajnának.
Az Orbán Viktor által emlegetett 50 milliárdnál ráadásul a miniszterelnök úgy beszélt erről az összegről, hogy Ukrajna ennyit kapna. Ez igaz, de a kétharmada, 33 milliárd euró hitel lenne, amihez az említett headroom, azaz az uniós költségvetés biztonsági többlete adná a biztosítékot. Az Európai Bizottság nem is számolta bele a 66 milliárd euróba, de a kormányinfón Gulyás Gergely valószínűleg erre utalva beszélt 98,5 milliárd euró „befizetéséről”. A maradék 17 milliárdos támogatáshoz egy új eszközt hoznának létre a költségvetésen belül.
A csúcstalálkozó végkövetkeztetései alapján Ukrajna kisegítésébe az EU által lefoglalt orosz vagyont is bevonnák, bár arról még vitatkoznak, hogy pontosan hogyan.
Orbán a rezsicsökkentést féltette egy ajánlástól, amit órákkal később átengedett
A kormányfő talán legfurcsább állítása alapján „azt követelik Magyarországtól, hogy töröljük el a rezsicsökkentést. Tehát a magyar emberek otthon fizessenek többet a rezsiért, küldjünk ide több pénzt, amiből nekik lesz plusz fizetésük”.
Az energia adófizetői pénzen kompenzált hatósági árához (NER-ül „rezsicsökkentéshez”) az „európai szemeszter” részeként nem „Brüsszel”, hanem bizottsági javaslatra a tagállami miniszterek szerint kellene hozzányúlni.
Ők sem a rezsicsökkentés eltörlését, hanem a módosítását kérik, hogy a magyar állam csak a szegényeket támogassa.
A kormány jegyzőkönyvben tiltakozott, de ebben az energia hatósági ára miatt nem emelt szót.
A miniszterek után az állam- és kormányfők testülete – ahogy szinte minden kérdésben, itt is egyhangúlag – „jóváhagyja a végleges ajánlásokat”. Orbán Viktor ezt a rádióközlemény után órákkal a csúcstalálkozón tette meg. A végkövetkeztetések szerint megbeszélték a miniszteri szinten már elfogadott országspecifikus ajánlásokat, „ennek megfelelően lezárulhat a 2023. évi európai szemeszter”.
Egy tízmilliárd eurós kezdeményezést el szoktak felejteni
A fideszes politikusok a bizottsági kérés okai közül egyet rendszeresen elfelejtenek felsorolni. Az Európai Bizottság korábban beígért egy „szuverenitási alapot”. Így az EU abba a támogatási versenybe szállna be, amellyel például Kína és az Egyesült Államok a saját „zöld” iparát igyekszik megtolni. Ebben többek között a magyar kormánynak fontos akkumulátorgyártás is benne van.
Külön alap helyett végül több, már meglévő program között dobnának szét tízmilliárd eurót. Johannes Hahn azzal indokolt, hogy a tagállamok azt kérték, egyből hozzáférhessenek a plusz forráshoz, és így az adminisztráció is egyszerűbb.
Ahogy Ukrajna támogatásánál a lefoglalt orosz vagyon bevonásával, úgy itt sem csak a tagállami befizetésekre támaszkodnának. A Politicóhoz kiszivárgott tervek szerint némi átalakítással az Európai Befektetési Bank könnyebben és többet tudna ilyen célokra hitelezni.
Migráció: túlnyomórészt az ide érkezők számának csökkentésére menne a pénz
A kormányfő egy korábbi nyilatkozata azt is állította, hogy az EU újabb milliárdokat akar költeni az „illegális migránsok” Európába telepítésére. Valójában a migráció miatt kért pénz nagy része, 10,5 milliárd euró olyan megállapodásokra menne, mint amilyet az EU Törökországgal kötött 2016-ban. Ez azonnal csökkentette a nyomást a határon – részben azért, mert a pénz a letelepedést és beilleszkedést segítette Törökországban. 2,5 milliárdot költenének uniós vagy azon kívüli tagállamok vészhelyzeti támogatására, kétmilliárdot pedig a migráció kezelésére és határigazgatásra, azaz épp az ellenőrzés megerősítésére.
Nemcsak Orbán Viktor puffog, de néhányan még többet adnának
„Úgy, ahogy van az egész, az oly' mértékig abszurd, hogy nemcsak egy magyarnak, hanem majdnem minden európai uniós tagállam vezetőjének kinyílik a bicska a zsebében” – összegzett Orbán Viktor az uniós költségvetést érintő javaslatról. A miniszterelnök semmi esélyt nem adott rá, hogy elfogadják a bizottsági döntést.
Helyesen tette, bár sokat nem kockáztatott, mert nem is terveztek döntést a kérdésben. A kiszivárgott tervezetekben sem szerepelt ilyesmi, egyelőre alsóbb politikai szinten egyezkednek. Ez látszott azon a kettő darab mondaton is, amelyet a több mint tucatnyi oldalból álló végkövetkeztetésekből a témának szenteltek (ha nem számítjuk a lefoglalt orosz vagyon bevonásáról szóló részt az ukrán segélybe): tudomásul veszik a javaslatot, és figyelik, mi lesz vele.
A javaslatról a csúcs után, július 10-én vitatkoztak eggyel lejjebbi politikai szinten a tagállami miniszterek. Itt az EUrologus szerint a tagállamok közül csak a magyar kormány fogalmazta meg határozott ellenvetéseit. A lengyelek is bírálták a javaslatot, de még nem volt végleges álláspontjuk. Minden tagállam képviselője szorgalmazott pontosításokat, módosításokat, de valamennyien a támogatásukról biztosították az Európai Bizottságot. A vitához összesen tizenhat tagállam képviselője szólt hozzá, közülük tizennégy alapvetően támogatta a költségvetés módosítását. Ha volt kritika, akkor inkább épp kevesellték az emelést.
Ettől még Orbán Viktornak nem kell aggódnia. Egyrészt korábban már több tagállam jelezte a fenntartásait az emelés miatt. „Nem most van itt az ideje, hogy a tagállamoktól több pénzt kérjünk” – mondta például Christian Lindner német pénzügyminiszter. Holland kollégája, Sigrid Kaag hasonlóan nyilatkozott.
Másrészt a javaslatot a tagállami minisztereknek egyhangúlag kell támogatniuk, így bárki vétózhat. Alapesetben novemberben kellene megegyezni. Ha mégsem sikerül, december eleje a végső határidő, hogy a jövő évi költségvetés idejére már életbe léphessen.
A határidő és a következmények miatt ez jóval komolyabb lehetőség, mint amit a legutóbbi EU-csúcson gyakorlati eredmény nélkül bedobott lengyel–magyar vétó próbált kihasználni.
Már most is bukunk, hát még ha vétófenyegetésre játszana a kormány
Orbán Viktor már rutinosan használja a vétófenyegetést a költségvetésnél. A többéves keret elfogadásánál egy nem döntéshozó szervvel, az Európai Tanáccsal előre felülírta, hogyan alkalmazzanak egy uniós jogszabályt, így húzva el az új jogállamisági eljárás beindítását a 2022-es választás utánra. Tavaly decemberben a 18 milliárd eurós ukrán hitelnél is elérte, hogy azt egy csomagban hagyják jóvá a magyar helyreállítási alap és kohéziós források elköltésének tervével.
Akkor a taktika határai is látszottak, mert a tagállamok nekiláttak egy tartaléktervnek, amivel Magyarország megkerülésével tudtak volna kölcsönt adni Ukrajnának. A mostani helyzet viszont bonyolultabb, és már akkor is igyekeztek fenntartani az uniós egységet az összes tagállam részvételével.
A kamatok miatti pótlásnál a még meg nem kapott helyreállítási támogatások emlegetése erősen arra utal, hogy a miniszterelnök ezekhez szeretne hozzáférni a költségvetési emelésért cserébe. Brüsszeli forrásból is elég egyértelműen ilyen értelmezést hallottunk.
A helyreállítási alap utalásaihoz a kormánynak 27 jogállamisági, korrupcióellenes feltételt kellene teljesítenie, amelyekkel részben haladt, de hivatalosan még nem fogadtatta el a csomagot. A „szupermérföldkövek” részei egy nagyjából harminc elemből álló, összefonódó rendszernek, amely blokkolja a 2021-től elérhető források jelentős részét.
Egyelőre nehéz lenne megmondani, hogy a kormány eleve elengedi a teljesítést, vagy csak B tervnek érleli a zsarolást a vétófenyegetéssel.
Előbbire utalhat, hogy a nagyon szoros határidő és eurómilliós károk ellenére mennyire lassan mennek a tárgyalások a vagyonkezelő alapítványok és így a modellváltó egyetemek friss támogatásairól.
Ha a gyors teljesítés helyett a kormány arra játszana, hogy fél évig húzza az időt, majd zsarol a félidei költségvetéssel, azzal sokasodnának a már most is eurómilliós károk, ráadásul a magas hiányú magyar költségvetés járna rosszul a pénzek későbbi befutásával. Addig a támogatásokat a nemzeti büdzséből kell megelőlegezni, és a helyreállítási alapnál nem árt igyekezni, mert csak 2026 augusztusáig tart – a szlovének például már most elkezdték megnyesni a terveiket a lassú haladásuk miatt. (Telex)