Bod Péter Ákos szerint 2024 még nem az az év lesz, amikor már zsákban van a gazdasági növekedés, minden szép és jó.
A volt jegybank elnök azt is elképzelhetőnek tartja, hogy a kormányt Brüsszel idén ismét többletdeficit-eljárás alá vonja. A szakember biztos üzleti pozíció és stabil anyagi lét hiányában nem ajánlja, hogy bárki hitelt vegyen fel. Interjú.
Több mint négy és félezer milliárdos hiány keletkezett tavaly az államháztartási mérlegben, melynek több mint ötödét az elmaradt áfabevétel okozta, holott tavaly minden eddiginél nagyobb adóprés alá kerültek a magyarok. Az is mindenki számára egyértelművé vált, hogy az elmúlt évek drasztikus inflációs hullámai után a lakossági fogyasztás visszaesett, és már azok sem költenek, akiknek lenne miből. Bod Péter Ákos közgazdászt, a Magyar Nemzeti Bank korábbi elnökét kérdeztük a kialakult helyzetről és a lehetséges megoldásokról. Interjú.
–Tavaly ilyenkor ezermilliárddal több államháztartási bevételre számított a gazdasági kormányzat, ám kiderült, hiába. Mi az oka az előirányzott áfabevételek látványos elmaradásának?
Kezdjük talán azzal, hogy a 2023-as költségvetés eleve különösen gyenge alapon nyugodott, mondhatni, futóhomokra épült. Hiszen a kormányszervek például másfél százalékos gazdasági növekedést feltételeztek a 2022-es rendkívüli év bázisán, eközben a ténylegesnél jóval kisebb inflációban reménykedtek. S bár február közepéig még várnunk kell a tavalyi GDP első becsléséig, mindenki abból indul ki, hogy annak mínusz lesz az előjele. Nem csupán arról van szó, hogy kisebb lett a növekedés, hanem hogy egyáltalán nem történt növekedés 2023-ban. Elemzők szerint amúgy is kizárt volt, hogy a 2022-es túlfűtött, választási-osztogatós év után 2023-ban is növekedés legyen.
Tehát eleve rossz volt a tervezés, s ez azért lényeges, mert miközben most a kieső adóbevételről beszélünk, addig a kiadási oldalon a minisztériumok azzal számoltak tavaly, hogy lesz gazdasági növekedés, és ennek megfelelően születtek az éves kiadási terveik.
Továbbá az sem mindegy az államháztartás szempontjából, hogy miből áll a növekedés, ha mégis van valamelyik szektorban. Hiába pörögne a kivitel, ahogy egyébként nem ez volt a helyzet, és nőne az import, ami pláne nagyot esett tavaly, a külkereskedelemből akkor sem lenne annyi állami bevétel, mint a lakossági fogyasztásból. Abban viszont valóban súlyos visszaesést tapasztalhattunk az éves szinten tizenhét-plusz százalékos infláció miatti reálbércsökkenés nyomán.
–Ön volt döntéshozói és tanácsadói szerepben is. Mi zajlik le a gazdasági kormányzatban, amikor észlelik, ezermilliárddal elszámolták a bevételi oldalt?
Az már a tavalyi év első felében kiderülhetett a kormányzati körökben, hogy nem fog stimmelni a végeredmény. Az online pénztárgépeknek köszönhetően nyilván érzékelte a NAV, hogy nem jönnek úgy az adók, mint várták. Külön ügy az üzemanyag-forgalom, ott lehetett látni, hogy miután kivezették a hatósági árat és így vissza-piacosították a kereskedelmet, esett a fogyasztás, végül mintegy húsz százalékkal.
A költségvetési pozíció komoly romlásából volt is vita, megkezdődött az okok, vagy másképpen a felelősök keresése.
Jómagam is ültem olyan nyílt vitán a Közgazdasági Társaság rendezvényén Matolcsy György jegybankelnök és Varga Mihály pénzügyminiszter mellett, majd másnap megjelent Nagy Márton, akkor gazdaságfejlesztési miniszteri pozícióban, ahol egészen látványosan felszínre törtek a döntési körön belüli szakmai ellentétek.
–Ha már év közepén látták a hiány mértékét, mit lehetett volna tenni?
Drasztikus reformokat a kiadási oldalon. Mondjuk, erre volt is próbálkozás, Lázár János miniszter például beruházási miniszterből kiruházási miniszterré vált, amint elkezdte vagdosni a beruházásokat. De régi, szomorú tapasztalat, hogy egy elindított beruházást már nehéz leállítani, meg ha leállítják is, attól még olyan költségek felmerülhetnek, mint az ingatlan őrzése. Jobb lett volna, ha eleve nem a növekedési ígéretből indulnak ki, hanem abból az előre látható, logikailag kikövetkeztethető helyzetből, hogy a túlfűtött 2022-t nem követheti egy hasonlóan dinamikus év. A gazdasági teljesítmény, ami másfelől az állam adóalapja, nem vágy kérdése. Szóval úgy látom, hogy a kormányzati reagálás kései és lassú volt.
–Annak ellenére nem érte el a fogyasztáshoz kapcsolt adók mértéke a kormányzat által kívánt szintet, hogy erőteljesebb volt az adóprés. Az egy évvel korábbihoz képest tavaly kétezer milliárd forinttal több adót fizettek be a magyarok a költségvetésbe...
Sok vonatkozásban a rekord infláció segíthet a pénzügyminiszternek, hiszen nemcsak a fogyasztási adóknál, hanem a bérek utáni adótételeknél elvileg az államkasszát táplálja a vártnál nagyobb infláció. A munkáltatók ugyanis kénytelenek valamennyit emelni a béreken évközben, hogy megtartsák a dolgozókat, és ennek a bértöbbletnek az egyharmada a költségvetésben landol. De látni kell, hogy 2023-ban a bérek átlagos reálértéke esett, az emelések üteme nem tudott lépést tartani a fogyasztói árak éves emelkedésével. Ez pedig nemcsak a munkavállalóknak fáj, de a bérjáradékok sem pörögtek olyan ütemben az államnak, mint a bolti kasszák a lakosoknak. Másfelől viszont beszélnünk kell az olyan megugró költségekről, mint amilyen az állami kamatkiadás (2 764 milliárd forint – a szerk.). Annak mértéke '22-ben még közel sem volt ennyire brutális. Valahogy így jött össze, hogy a költségvetés hiánya tavaly meghaladta a négy és félezer milliárd forintot.
–Lássuk a négy és félezer milliárdos kérdést. Milyen lesz az idei év?
Erre nehéz válaszolni, mert kétnaponként mást mondanak a legkomolyabb elemzők is a sok bizonytalanság miatt. Ugyanakkor az ember, a tavalyi évből kiindulva, kicsit mosolyogva fogadja a pénzügyi kormányzat előzetes számításait. Idén a bruttó hazai termékhez viszonyítva 2,9 százalékos hiányt várnak. Azért pont ennyit, mert a közösen elfogadott uniós szabályok értelmében minden tagállamnak 3 százalék alatt kell tartania a deficitet. Ha a hiány nagyobb, mint három százalék, akkor az Európai Bizottság, a miniszterelnökök felkérésére, 2024-től ismét kiküld egy szakértői csapatot annak firtatására, hogy mit is tesz az érintett kabinet a helyzet korrigálására. És nem nagyon szeretik a kormányok, amikor a látogató érkezik Brüsszelből. Jellemző, hogy miután ezt a szabályt 2020-ban felfüggesztették, rögtön milyen irdatlan deficitet produkált a magyar állam a Covid évében, de sajnos azt követően is.
A tavaly adat csaknem 6 százalék – ebből kellene idén lemenni az idei GDP 3 százaléka alá. Nos, Varga Mihály a napokban szóba hozta, amit az elemzők már gyanítottak, hogy ezt a 2,9 százalékos hiánycélt talán nem egy, hanem két év alatt fogják teljesíteni.
Ez magyarul annak a kormányzati beismerésnek az előkészítése, hogy az idén nem tartható a költségvetési törvénybe beleírt egyenleg-adat. És itt van a finanszírozási oldala is az ügynek: az állam bocsáthatna ki több kötvényt a tervezetten felüli deficit miatt, csak ez drága megoldás lenne a mostani kamatszintek mellett.
–Milyen következménye lehet annak, ha nem sikerül tartani a hiánycélt?
A kamatkiadásokon túl lennének politikai hatások is. Valószínűleg Orbán Viktor miniszterelnököt elég kellemetlenül érintené, ha a magyar kormányt Brüsszel ismét többletdeficit-eljárás alá vonná. Márpedig, ha év közepén az látszik a kötelező adatszolgáltatásokból, hogy nincs meg a 2,9 százalék alatti hiány, akkor elindul az eljárás. Az innentől hatalmi, politikai döntés kérdése, hogy mi a kellemetlenebb.
Fogadni a brüsszeli látogatókat? Vagy az, hogy a magyar kormány mégis kénytelen már az idén teljesíteni a kötelező határértéket, megszorításokkal?
Ráugrani két lábbal a fékre, mint egy lejtőn lefelé robogó busznál szokás. Mindkét lehetőség kellemetlen.
–Az elemzők abban is egyetértenek, hogy a hitelpiac is szenved, és amíg a hitelláb gyenge, nem indul be a fogyasztás sem.
Ez önmagában igaz. De én konzervatív alapállásomból rögtön figyelmeztetném is azokat, akiknek a jövedelme vagy az üzleti pozíciója nem bombabiztos, hogy csak akkor vegyenek fel hitelt és csak arra, amikor az anyagi helyzetük valóban alkalmas rá, és ha a cél nagyon fontos. A fogyasztást nem lehet hitelből tartósan növelni, csak valamennyit előbbre lehet azt hozni mára, megfizetve kamatostul az árát később.
Tudom, hogy a kiskereskedőknek nem hangzik jól, ha valaki óvja a vásárlót a túlzott lelkesedéstől. De úgy látom, hogy 2024 még nem az az év lesz, amikor már zsákban van a gazdasági növekedés, minden szép és jó. Egyáltalán nem ilyennek látom sem a világ, sem hazánk helyzetét. Ezért én senkit se biztatnék arra, hogy kerül, amibe kerül alapon, hitelből vásároljon. Még akkor sem, ha a kamatlábak a mostaninál egy-két százalékkal lejjebb mennek. Ennél törékenyebb a magyar gazdaság, hiába vár a kormány ettől az évtől 3,6 százalékos növekedést vár. Sőt mondott már be miniszter 4 és afölötti növekedési ütemszámot. Annak az lehet a magyarázata, hogy idén megint választások lesznek, és ilyenkor a miniszter optimista. Nehogy az év második fele keserű szájízt hagyjon maga után. (Economx)
