A NER 13. évében egy kis csapat megmutatta, hogyan lehet megakadályozni egy ipari beruházást, ha azt nem akarják a helyiek.
Pilismaróton nem történt csoda, csupán a kitartáshoz párosult egy jól átgondolt stratégia, valamint merészség és civil kurázsi. Ez pedig nemcsak a titokban szerződő polgármestert, de végül a sóderbányát is elsöpörte. - írja a 24.hu
Ritka dolog történt a közelmúltban Pilismaróton: egy, a lakosság elől eltitkolt bányaberuházást többévnyi szívós munkával sikerült meghiúsítania egy elszánt helyi közösségnek, noha a 2000 fős Duna-parti község korábban már szerződést is kötött a bányavállalkozással. A történet több szempontból is érdekes, leginkább azért, mert az elmúlt időszakban országszerte jelentkeztek olyan esetek, amikor a helyiek nem szívesen láttak egy beruházást a közvetlen lakókörnyezetükben, ám az ellenkezésüknek nem vagy csak részben lett következménye. A pilismaróti történet ugyanakkor azt mutatja meg, hogy nem eleve kudarcra ítélt egy helyi tiltakozás, ha az kitartó, megalapozott, átgondolt és jól felépített.
Kronológia
- A pilismaróti sóderbánya ügye 2019-ben kezdődött, amikor decemberben a helyi testület zárt ülésen megszavazta az üdülőövezettől 30, a lakóterülettől pedig 400 méterre kialakítandó, 122 hektáron megvalósuló kavicsbánya-projekt támogatását. A beruházó egy váci cég, a GM-Pro Kft. lett volna. A cég családi tulajdonban van, és nem utal semmi arra, hogy politikai kapcsolataik lennének, nem úgy, mint a recski bányaberuházást végző vállalkozásnak. (Pilismarót egyébként két részből áll: van egy közvetlen Duna-parti, ez a település kisebbik része, és van a központi, amelyet az Esztergomba vezető 11-es út szel ketté. A két részt egy pár száz méteres út köti össze, ennek az útnak az egyik oldalán lett volna a sóderbánya.) Ezután fél év múlva, 2020 májusában az akkori polgármester, Pergel István Csaba – a járvány miatt elrendelt veszélyhelyzetben – egyedül határozott a terület kiemelt fejlesztési területté nyilvánításáról. A döntést később a képviselő-testület támogatta.
- Kipattant a botrány, amikor a helyi lakosság megtudta, milyen projektről döntöttek a szélesebb nyilvánosság bevonása nélkül. Ebből olyan felháborodás kerekedett, hogy előbb a polgármester, majd az egész testület lemondott. Ám mivel még tartott a koronavírus-járvány, nem lehetett időközi választást tartani – erre egészen 2022 májusáig kellett várni. Ekkor lett új polgármestere a falunak, Hunyadi Balázs, és teljesen új testülete is. (2020 ősze és 2022 tavasza közt egy ügyvivő testület vezette a települést, mely rögtön leszögezte: a bánya ügyében nem hoz döntést, nem tesz nyilatkozatot.)
- A pilismaróti civileket 2022-ben az sarkallta ismét aktivitásra, hogy az új polgármester és a testület találkozott a vállalkozóval, és egyeztetett a bányáról. 2022 őszén ezért előbb egy füstgyertyás akcióval hívták fel a figyelmet a helyiek arra, hogy a bányaprojekt továbbra is napirenden van, majd a decemberi éves közmeghallgatáson egyértelműen a bányaellenesek voltak hangosabbak, és nem mutatkoztak nyitottnak a beruházó által kezdeményezett párbeszédre.
- A civilek 2023 tavaszán kezdték el a helyi népszavazást előkészíteni, ezt nyáron ki is tűzte az önkormányzat. A két hónapos kampány végén ugyan érvénytelen lett a referendum, mivel a falu többsége nem járult az urnákhoz augusztus 27-én, ugyanakkor a közel 40 százaléknyi voksoló csaknem 90 százaléka, 672 fő a bánya ellen szavazott. (Ez több mint kétszer annyi voks, mint amennyivel Hunyadit polgármesterré választották.)
- Az új testületet vezető polgármester a szavazás után azt közölte: bár az eredmény nem kötelez jogilag semmire, tudomásul veszi, hogy a falu elsöprő többsége nem akar bányát. „Ezek alapján oly módon szeretnénk lezárni a kavics- és homokbánya ügyét, hogy az ne valósulhasson meg! Mindezt annak tudatában tesszük, hogy a korábbi határozatok visszavonása és/vagy szerződések egyoldalú felmondása miatt peres eljárások indulhatnak az önkormányzat ellen” – jegyezte meg.
„Át akarták verni az itt élőket”
A bányát ellenző pilismarótiak a következő lépéseket tették, miután megtudták, hogy a településen sóderbányát akarnak nyitni, pár száz méterre a község központjától:
- az elejétől kezdve határozottan nemet mondtak a projektre, amelyet ugyanakkor részleteiben (szerződések, műszaki vonatkozások) minél jobban meg akartak ismerni.
- Nem egyénileg vagy különböző csoportokban, hanem közösen tiltakoztak és szervezkedtek. Ebben 15–20-an (olykor cserélődve) stabilan, végig részt vettek.
- 2021-ben megalapították a Dunakanyar Kultúrtáj és Környezetvédő Egyesületet annak érdekében, hogy jogi személyként és ügyfélként is be tudjanak lépni a hivatalos eljárásokba.
- Kerestek és találtak egy olyan szervezetet (EMLA Egyesület), amelynek már voltak tapasztalatai környezetvédelmi ügyekben, és jogi segítséget és tanácsokat nyújtott nekik.
- A közösségi médiában aktív kommunikációba kezdtek: készítettek videót és más tájékoztató anyagot is, folyamatosan nyilatkoztak a téma iránt érdeklődő sajtónak.
- Egy idő után már nem kizárólag helyi ügyként fogalmazták meg a tiltakozásukat: az egész Dunakanyart, így a Duna túloldalán lévő településeket is érintő ügyként bevonva más településeket.
- Több körben összesen 20 ezer aláírást gyűjtöttek a bánya ellen, amelyet a közmeghallgatáson, kamerák előtt adtak át az önkormányzat vezetésének. Az aláírások számából látszott, hogy már nem „csupán” a pilismarótiak érdeklődése fordult a téma felé.
- Füstgyertyás figyelemfelhívó akciót szerveztek a bánya tervezett területére, és tüntetést is tartottak 2022 őszén.
- Helyi népszavazást kezdeményeztek, majd két hónapon át kampányoltak, megafonoztak, szórólapoztak, standoltak egyebek mellett a helyi piacon.
Az üggyel foglalkozó egyesületet 2021-ben jegyezték be, elnöke Korcsák Mónika lett. Új lendületet az adott, amikor 2022 őszén kiderült, hogy az újonnan megválasztott polgármester találkozott a bányanyitást tervező vállalkozóval, ezzel pedig a projekt folytatása reálissá vált. Ezért 2022 novemberében füstgyertyás akcióval jelölték körbe a területet.
„122 hektárról volt szó, ezt senki nem tudja elképzelni, mekkora terület. Ezért akartuk megmutatni” – mondja Mónika. Sára is ekkor csatlakozott, ő megafonnal járta a települést, és hívta a helyieket a bányaellenes tüntetésre. A „bányaellenesek” leszögezik: nincs kifejezetten jó viszonyuk a polgármesterrel az elmúlt másfél év után, amit a település vezetője is megerősített nekünk.
Az volt a célunk, hogy lefordítsuk hétköznapi nyelvre, hogy miről szól a bánya
– mondja Mónika. „Eleinte nem kedveltek minket. Furcsállták, amit csinálunk, nem is nagyon tudták, mit akarunk. Ekkor döntöttünk úgy, hogy az egyesület nem kizárólag valami ellen lesz. Elkezdtünk más közösségi projekteket is csinálni, tanösvényt például. Ezzel az egyesület elfogadottsága megnőtt a helyiek között, mert látták, hogy nem csak ellenezni tudunk dolgokat.” Közben a környező településeken élők is bekapcsolódtak, hiszen a zajhatás és a látvány miatt a Pilismaróttal szemközti Zebegény is érintett az ügyben, ahogy Nagymaros is. „Hiába van köztünk a Duna, közigazgatásilag határosak vagyunk Zebegénnyel, azaz ők is érintettek az ügyben jogilag is. Hogy a Duna ilyen szempontból nem kizáró tényező, azt én mondtam el nekik” – meséli Mónika.
A 2023-as népszavazási kampányt 20–25-en csinálták végig. Sára párja reklámszövegíró, ő a szórólapszövegeknél tudott segíteni, de az a kezdetektől jellemző volt, hogy mindenki „azt tette bele”, amihez ért. Sára azt mondja:
Ekkor éreztem meg, hogy ez mennyire más lépték. Megéltem azt, hogy milyen kézzelfogható hatása tud lenni a kiállásomnak egy ilyen kis közösségben. Nagyon jó élmény volt.
A kampányra mintegy 300 ezer forintot gyűjtöttek össze adományokból, ez el is ment mind Facebook-hirdetésre, plakátra, szórólapra. „Miközben szórólapoztunk, szép lassan kiderült, hogy az emberek nem akarják a bányát. De szükség volt a kampányra, hogy végül annyian elmenjenek nemmel szavazni.”
A kampány meglehetősen kemény volt, sőt igazából az elmúlt évek azok voltak, mert a falu kettészakadt: bányapártiakra, illetve ellenzőkre. Gabriella azt mondja:
Hergeltek ellenünk, sejtjük is, hogy ki, de inkább nem mondjuk a nevét. Hogy mi vagyunk a gyüttmentek, beleokoskodunk a pilismarótiak dolgába, elvesszük a fejlődés lehetőségét azzal, hogy ellenezzük a bányát. Az is nehéz volt a kommunikációban, hogy semleges maradj, és senkit ne sérts meg. Ez egy kis falu, meg kell gondolni, hogy kiről mit mondasz és hogyan. Szinte mindennap találkozunk egymással.
Gabriella azt mondja, több olyan település civiljeivel is felvették a kapcsolatot, ahol ilyen bánya működik, és az ott élők tapasztalatait is megosztották a pilismarótiakkal: „maradjunk annyiban, hogy ez sem az elfogadás irányába vitte a folyamatokat.”
Megkeresték a Vitályos Eszter-féle Pilis Dunakanyar Szövetséget, és bár az államtitkár nem a Pilismarótot magában foglaló választókerület képviselője, mégis viszonylag gyors és támogató választ kaptak tőle, sőt amikor kiderült, hogy nem lesz sóderbánya, a fideszes politikus a közösségi oldalán ünnepelte a fejleményt. „Azt vettük észre, hogy amíg pilismaróti ügyként kommunikáltunk a bányáról, addig nem igazán kapták fel a fejüket a térségbeliek. Abban a pillanatban, ahogy Dunakanyar-ügyként tálaltuk, ez megváltozott. És ez a váltás nem túlzás volt részünkről: az egész Dunakanyar láthatta volna a bányát, ha megvalósul, hiszen közel lett volna a parthoz. A szemközti Börzsönyről is látszott volna, sőt el is hallatszott volna addig” – mondja Mónika.
A polgármester másképp látta
Hunyadi Balázs polgármester tulajdonképpen „megörökölte” a bányaprojektet 2022 májusában, amikor a település vezetőjévé választották hét induló közül valamivel több mint 50 százalékos támogatottsággal. Előzőleg nem volt a testület tagja, tanárként dolgozott. „Egy barátom szólt 2020 nyarán, hogy készül valami. Így értesültem a bányáról. Azelőtt én sem tudtam róla semmit” – emlékezik vissza. Álláspontját a bányáról így foglalja össze:
Mielőtt megválasztottak, és utána is azt mondtam: személy szerint nem akarok bányát, de egy polgármester mindenki polgármestere, én tehát nem bányapárti, hanem Pilismarót-párti vagyok. A település érdekét kell néznem, és tekintetbe kell vennem azt, hogy jogilag mire van lehetőség. Amikor megválasztottak, érvényben volt egy szerződés a vállalkozó és a település közt, azt nem tekinthettem semmisnek. Nem tehettem meg, hogy nem tárgyalok a befektetővel.
A független polgármester álláspontja a népszavazásig az volt, hogyha megvalósul is a bányaberuházás, az környezetvédelmileg a lehető legjobb módon történjen, és a településnek a lehető legtöbb haszna legyen belőle. A korábbi testület nagyságrendileg 15 millió forint bevétellel számolt volna a projektből Hunyadi elmondása szerint, ő ezt „felnyomta” 80 millióra, és párosult volna ehhez egy közel 100 milliós környezetvédelmi alap is.
Hozzáteszi: jelenleg úgy 54 millió forint a település adóbevétele, ez tehát több mint megduplázódott volna. „De erre az ajánlatra már nem volt fogadókészség, én lettem a bányapárti polgármester, és elértünk egy olyan pontra, ahol már nem lehetett normálisan beszélni. Egymással sem. Csúsztatások voltak, méltatlan minősítések, nem gondoltam volna, hogy ilyen gyűlölködésbe fajul ez az ügy Pilismaróton. Egy idő után a boltban, az utcán, a piacon is a bánya volt a téma, mindenhol. A népszavazás ugyan érvénytelen lett, de semmi nem lehet fontosabb a falu lelkivilágánál. Ezért tettem azt a nyilatkozatot, és most nincs bányaügy Pilismaróton. A települést ugyanakkor a vállalkozó beperelte, a jövő tehát jogi kérdés is.” (24.hu)
