Számos dolgozó számára kevésbé szól az ünnepi készülődés szépségéről a december: bizonyos iparágban a lelassulás helyett éppen a felgyorsulás a jellemző, ami a munkavállalóknak gyakran jelentős többletterhelést okoz.
Többen vannak kitéve a túlzott terhelés okozta kiégés veszélyének, mint azt sejtenénk: ez a jelenség ugyanis nem feltűnő, gyakran az érintettek hibásan vagy egyáltalán nem érzékelik, éppen ezért kiemelten fontos foglalkoznunk vele egyéni és munkáltatói szinten is – nem csak az ünnepek előtti pörgés során.
A „burnout” szindróma – vagy ahogyan Magyarországon a hétköznapi nyelvben gyakran hivatkozunk rá, a kiégés – sokkal gyakoribb jelenség, mint azt elsőre gondolnánk. A veszélye éppen az, hogy a tünetek nem hirtelen és markánsan, hanem lassan és fokozatosan jelentkeznek, emiatt rendszerint a munkavállaló környezete, de gyakran maga az érintett sem érzékeli. Melyek lehetnek ezek a tünetek és hogyan kezelhetőek, ha érzékeljük megjelenésüket?
Gyanús jelek, amelyeket észlelhetünk
Gyakran az érzelmi kimerültség mellett fiziológiai és végső esetben egészségügyi jelei is lehetnek a kiégésnek: az érintett hosszan tartó fáradtságot, energiahiányt, fejfájást vagy akár emésztési- és alvásproblémákat is tapasztalhat. A leginkább jellemző, kívülről is észlelhető jelei közé tartozik az illető érdektelensége, közömbössége a munkája iránt, az egyre inkább érzelemmentessé válás, a társas eseményektől való mindinkább gyakori tartózkodás, stressz és teljesítménycsökkenés.
A kiégéshez hasonló jelei vannak a „boreout” szindrómának, az okozója viszont éppen az, ha az érintett személy nem érzi a munkája során elegendőnek a kihívást, illetve a feladatok mennyisége túl kevés vagy annak minősége nem kielégítő számára. Emiatt a munkavállaló unottá, motiválatlanná válik, egyre kevésbé lesz elkötelezett munkája iránt, a teljesítménye erősen ingadozóvá válik. A jelenség hosszabb távú fennállása akár mentális problémákat is okozhat: alacsony önértékeléshez és szorongáshoz vezethet.
A stressznek van egy optimális szintje, viszont ha valakit tartósan ezen optimális szinttől eltérően ér feszültség, lehet a következménye tartós túlingerlés esetén „burnout”, míg a tartós ingerhiány esetén „boreout” szindróma.
Munkavállalóként van lehetőségünk saját eszközeinkkel is kompenzálni, ideális szinten tartani a stresszt: ha például terhelt időszakot élünk a családi életünkben - például akár egy válás vagy haláleset miatt - akkor érdemes átgondolni, egy plusz képzésre, vagy új projektre való jelentkezés késleltetését. Szóba jöhet olyan szituáció is, amikor a munkahelyünkön élünk meg egy olyan időszakot, hogy kevésnek érezzük a munka nyújtotta kihívást és unatkozunk. Ilyenkor érdemes lehet egy olyan hobbit keresni, ami pótolja ezt a hiányérzetünket. Fontos azonban figyelni rá, hogy kompenzálni csak kis mértékű, vagy ideiglenes kilengést lehet. Ha úgy érezzük, hogy a munkakörünk nyújtotta ingerszint tartósan és jelentősen eltér a számunkra optimálistól, akkor érdemes átgondolni azt, hogy a megfelelő pozícióban dolgozunk-e
– javasolja Simon-Göröcs Lili, a Profession.hu HR igazgatója.
Mit tehetünk érintettként és szakemberként?
A kiégés esetében fontos, hogy húzzuk meg a határainkat: ha úgy érezzük, hogy egy bizonyos mennyiségű feladatot már nem tudunk elvégezni egészséges keretek között, jelezzük az illetékesnek. A munkán kívüli élet terén segíthet a sport beiktatása a mindennapokba és a kiegyensúlyozott étkezés. Pszichológus vagy más mentálhigiénés szakember segítségével is jelentős eredményeket lehet elérni a kiégés kezelésében.
A „boreout” megelőzéséhez és kezeléséhez fontos a munkahelyi feladatok sokszínűsége és a megfelelő mértékű kihívás. Emellett a személyes fejlődés és karrierépítés lehetőségeinek megteremtése, valamint a munkavállalók és vezetők közötti nyílt kommunikáció és visszajelzés is fontos. Ezeknek a jelenségeknek a felismerésében és adott esetben kezelésében a HR szakembereknek kulcsfontosságú szerep jut, ugyanis a jeleket gyakran a munkavállaló sem ismeri fel magán vagy előfordulhat, hogy egyszerűen csak nem meri közölni az illetékesekkel.
Egy vállalatnak számos lehetősége van a munkavállalók stresszszintjének ideális szinten tartására. A nagyobb vállalatoknál például, ahol sok munkakör van és tagolt a szervezeti felépítés, általában adottak az előrelépési lehetőségek. Kisebb méretű cégeknél és laposabb szervezeti felépítés esetén ezek a lehetőségek általában korlátozottabbak, azonban az adott munkakörben ellátott feladatok és a felelősségi szintek bővítésével itt is lehet új perspektívákat nyitni a munkatársak számára
– magyarázza a szakértő.
Fontos, hogy a szakemberek és a vezetők a lehetőségekhez mérten legyenek nyitottak a változásra, változtatásra . Ha megoldható, osszák fel a feladatokat úgy, hogy akár napi, akár heti váltásban rotálódjanak a szerepkörök, így könnyebb elkerülni, hogy egy-egy kolléga túlzottan monotonnak érezze a feladatát. Érdemes ösztönözni a munkavállalókat arra, hogy új szerepkörökben próbálják ki magukat, új készségeket és képességeket tanuljanak meg. (Pénzcentrum)
