Összesen több mint egymilliárd forintból indul a legújabb, magyarok hazatérését célzó állami program, mely egy múlt keddi kormányrendeletből derült ki.
Az ösztönzés indoka, hogy hosszú évek óta ezrek döntenek az országból való távozás mellett, és hosszú idő után 2023-ban fordult elő először, hogy az elvándorlók száma meghaladta a hazatérőkét, és ez a trend vélhetően erősödni fog. Ám mit gondol erről egy hosszú ideje kint élő, valamint egy már hazatért magyar, mi motiválta őket akkor, amikor az életükről döntöttek? A Pénzcentrum többek között ennek járt utána.
A 2010-es évek ezirányú törekvései után a kormány ezúttal Hazaváró Irodákkal futna neki a külföldön élő magyarok hazacsábításának. A tervek szerint összesen 27 magyarországi településen, vagyis nagyjából vármegyénként, nyitnának a hazatelepülni kívánó magyarok ügyintézésének megkönnyítésében segítő irodapontokat. Emellett telefonos ügyfélszolgálatot is létrehoznak majd, illetve lesz egy hazaváró portál is, ám az egyelőre nem derült ki, hogy ezen is lehet-e majd ügyeket intézni. A projektre a múlt keddi kormányrendelet szerint 2024-ben 1,1 milliárdot, 2025-ben 103 millió forintot szánnak, aminek a jelentős része a portál fejlesztésére, egy kisebb hányad pedig reklámra mehet majd el.
A „hazaváró kampány” a kormány részéről egyébként nem véletlen, hiszen a hazánkból elvándorlók száma 2021 óta ismét növekszik, és feltételezhető, hogy ez a növekedés a jövőben is folytatódni fog
– tudta meg a Pénzcentrum egy népességtudományi szakértőtől. A szakember elmondta, a tükörstatisztikák és a hazai adminisztratív adatok azt mutatják, hogy az Európai országokba vándorló magyar állampolgárok száma 2012-ben már meghaladta a 77 ezer főt, míg 2013-2015 között évente közel 85 ezer fő volt. Ezt követően az adat fokozatosan csökkent: 2019-ben 60 ezer, 2020-ban pedig 50 ezer fő alá. Ugyanakkor ez a kedvező trend nem tartott ki, így idénre a távozók és hazatérők közötti arányok újra az előbbi csoport javára mozdultak el.
De vajon mi motiválja az elvándorlókat arra, hogy feladják addigi életüket és egy másik országban kezdjenek új életet, illetve valaki a külföldön felépített egzisztenciáját milyen okból adja fel azért, hogy hazatérhessen? A Pénzcentrum többek között ezt próbálta kideríteni, amikor egy Finnországban letelepedett és egy Svédországból hazatért magyar nővel beszélgetett.
Ha Putyin a finneket is lerohanná, akkor is maradna
Elköltöztem, mert utáltam a munkámat. Egy multinál dolgoztam, ahol a munkaidőm ugyan reggel 8-tól délután fél 5-ig tartott, de este 8-nál sosem voltam hamarabb otthon. A korábbi párom sem volt szakítás után korrekt velem, így minden szempontból elegem lett
– kezdett bele története mesélésébe Mátrai Teréz. A Magyarországon született, ám már hosszú évek óta Finnországban élő nő alapvetően tehát a karrier és magánéleti gondjai kapcsán érzete úgy, hogy komoly változásra van szüksége, így előbb elkezdett finnül tanulni, majd 1 évvel később ki is költözött az északi államba. Ehhez nagyjából 3 ezer eurót (kb. 1 millió forintot) használt fel, amiben a kiutazásra és a kezdeti megélhetésére szánt összeg is benne volt. A nő a sorsát nem bízta egyébként a véletlenre: az egész itthoni életét felszámolta, miközben eldöntötte, Finnországban fog főiskolára járni. „Sikerült is ezt elérnem, egészségügyi ápolóként végeztem. Jelenleg egy helyi egészségügyi intézmény belgyógyászati osztályán dolgozom” – mondta, majd szinte kérdés nélkül rátért a finn egészségügyi rendszer és a magyar kórházak közötti különbségekre.
A finn kórházak – a maga hibáival együtt is – jól működnek, olyan állapotban vannak, mintha egy luxus hotelban sétálnál. Szép és nyugodt környezetben dolgozunk, a betegek ilyen körülmények között gyógyulhatnak. Persze szakemberhiány itt is van, mégsem érzem úgy, hogy szenvedne ettől bárki
– mondta, majd hozzátette: a helyi intézmények nagy figyelmet szentelnek a betegek kényelmének, hogy nyugodtan pihenhessenek. Minden nap tiszta ruhát és új ágyneműt kapnak, napilapokat rendelnek nekik, a szobák tévékkel vannak felszerelve. Ahol pedig nem, ott netflixes tableteket kapnak a betegek. Emellett napi 6-szori étkezést biztosítanak (reggeli, tízórai, ebéd, délutáni kávé és süti, uzsonna, vacsora – 3 felé menüből választhatnak) az intézmények, illetve majdnem minden kórházban van terápiás medence, szauna és úszómedence.
A 30 éves nő persze nem csak az egészségügy terén tapasztalja, hogy Finnország előrébb jár, szerinte a két országban uralkodó alapvető viszonyok is mások.
Szembetűnő például, hogy a finneknél nem annyira szembetűnő a szegénység és a hajléktalanság, ami a szociális ellátórendszernek köszönhető. Az oktatási rendszer is egyedülálló, de a nyugodt munkavégzés is biztosított, a dolgozókat nem hajszolják túl
– mondta. Ezen felül az északi országban könnyebb a fiatalok lakáshoz jutása is, Teréz például első lakását adókedvezménnyel tudta megvásárolni, tehát kevesebb kölcsönt kellett igénybe vennie.
A kérdésre, hogy tervezi-e a visszatérését Magyarországra, kijelentette: évente egyszer látogat haza, akkor is csak a családja kedvéért karácsonykor jön. „Nem tudom minek kellene történnie ahhoz, hogy meggondoljam magam. Ha Putyin legközelebb mondjuk Finnországot rohanná le, szerintem akkor is itt maradnék, mert itt látom a jövőm” – közölte.
A hivatalos hazai statisztika alá lő a valóságnak
Noha 2010 óta több tízezren hagyták el az országot, az állam elvben akár azt is megtehetné, hogy egyszerűen csak legyint erre a tényre. Hiszen a tükörstatisztikákhoz képest a hivatalos hazai adatok rendre sokkal kedvezőbbnek bizonyulnak, így a helyzet nem is tűnik annyira kétségbeejtőnek, igaz, azért a 2010-től jellemző megnövekedett elvándorlási trend a hazai statisztikából is kiolvasható.
Amiről egyébként a lapunknak nyilatkozó szakértő elmondta, az elvándorló magyarok száma 2015-ben volt a legjelentősebb, mintegy 33 ezer fő, ami 2020-ra már 20 ezer fő alá csökkent. Ezt követően azonban ismét emelkedni kezdett, így 2020-ról 2021-re enyhe, 2022-re viszont jelentős növekedést mutatott.
Az elvándorlók száma egy év leforgása alatt mintegy 7 ezerrel nőtt, így 2022-ben összesen 28 825 fő volt
– számszerűsített a szakember. Ezután megjegyezte, bár az Eurostat 2022-re vonatkozó adatai még nem állnak rendelkezésre, a 2021-es adatok alapján ezekben is enyhe növekedés látszik. Ekkor az európai országokba vándorló magyarok száma elérte a 48 250 főt. A legkedveltebb célországok a külföldre költözők körében Németország, Ausztria és Nagy-Britannia volt, egyes becslések szerint csak ebben a három országban mintegy 400 ezer magyar él.
Érdemes lenne a reménytelen helyzetben lévőkre fókuszálni
Nem csoda, hogy az állami döntéshozók az elmúlt években meg is próbáltak szinte mindent azért, hogy az elvándorlást a visszájára fordítsák, hogy a külföldön élőket valahogyan haza csábítsák. Emlékezetes példája ennek a kísérletnek a Gyere haza fiatal! program, ami 2015 tavaszán indult és összesen 100 millió forintot költöttek rá.
Ám a projekt nem bizonyult túl sikeresnek, miután az akkoriban külföldön dolgozó 350 ezer magyarból két év alatt mindössze 105 fiatalt sikerült haza vonzani.
Azóta nem is próbálkozott az állam azzal, hogy külföldi magyarokat szólítson meg, vagy legalább megállítsa őket. Talán nem véletlenül, hiszen itthon a törekvés ugyan megvan, ám még korántsem tudunk olyan munkakörülményeket biztosítani, mint mondjuk egy osztrák vállalat kínálna.
A magyarországi fizetések csakhamar nem érik utol a nyugati országokban megkereshető béreket, tehát azokat a magyarokat, akiket elsősorban a magasabb fizetés csábít külföldre, nehéz feladat lenne megállítani
– közölte a népességtudományi szakértő. Mint ahogyan azokat sem könnyű maradásra bírni, akik reménytelen helyzetben vannak és ezért döntenek a távozás mellett. Szerinte nagyobb eséllyel hoznak – akár a gyermeküket hátrahagyva – a külföldi munkavégzés érdekében kényszerű döntést, amivel érdemes lenne állami szinten foglalkozni.
Egyelőre azonban úgy tűnik, más lesz a fókuszban, a „hazaváró kampány” ráadásul akár még sikert is hozhat. Legalábbis abból kiindulva, hogy az elmúlt évtizedben Magyarországra visszatérők száma a 15-szörösére nőtt. Vagyis amíg 2010-ben még összesen csupán 1575 magyar állampolgár költözött haza, addig ez a szám 2017-ben már meghaladta a 20 ezret, 2022-ben pedig a 24 ezer főt. Ráadásul ez az adat – mint megtudtuk – megint csak egy óvatosabb becslésnek tudható be, a bevándorlási statisztikában ugyanis csak a magyarországi egészségbiztosítási jogviszonyukat külföldi egészségbiztosítási jogviszony után újraaktiválók jelennek meg. Így a ténylegesen hazatérők száma ennél akár magasabb is lehet.
Hiányzott a napsütés és a gyökerei, hát haza költözött
A kivándorlás kapcsán érdemes szót ejteni tehát azokról is, akik több hónapnyi vagy akár több évnyi kint tartózkodás után jutnak arra a döntésre, hogy márpedig ők itthon folytatják az életüket. Utóbbira jó példa Muhari Réka története, aki egy magánéleti változás után, 25 évesen döntött úgy, hogy szeretne megtanulni angolul, ezért 3 hónap fizetés nélküli szabadságra ment, és nagyjából 2 millió forinttal a zsebében kiutazott Amerikába. Összesen 3 évet töltött el a tengerentúlon, mely idő alatt albérletben lakott és egy kisfiúra vigyázott, utóbbiból sikerült eltartania magát.
Az amerikai létezésem alatt kinyílt számomra a világ, amikor pedig hazajöttem rögtön álláslehetőséget kaptam Svédországban. Ez szakmailag és emberileg is óriási kihívást jelentett számomra, de a kíváncsiság és a fejlődés lehetősége miatt igent mondtam rá. Végül 7 évet éltem Stockholmban
– mesélte. Elmondta, Svédországban egy daganatkutatási projekt projektmenedzseri pozícióját töltötte be, ami után karriert váltott, és 1 évig óvodapedagógusként dolgozott egy angol nemzetközi óvodában. A fizetése és az élete mindvégig rendben volt, folyamatos előrehaladással sikerült egyre nívósabb karriert felépítenie. Ám egy idő után ez már nem elégítette ki, a külföldön szerzett tapasztalatait szerette volna itthon kamatoztatni.
„Hiányzott a napsütés, mint ahogyan zavart a gyökértelenség is” – jegyezte meg. Kifejtette, a kapcsolatok hiánya egyedülállóként jobban érzékelhető külföldön, ami rányomja a bélyegét a létezésére, neki például hetekkel előre kellett programokat terveznie, a spontaneitás teljes egészében hiányzott a hétköznapjaiból.
Emellett bár Stockholm egy kulturálisan színes és könnyed környezetet jelentett számára, ahol szuper volt az adminisztrációs rendszer, könnyen átlátható és flott volt az ügyintézés, de télen a Nap csak 5-6 órát volt fent, így őrülten hosszúra nyúltak a sötét periódusok.
Ez pedig Muhari Réka számára elviselhetetlennek bizonyult, így haza jött, és már nem is tervez elmenni. Az újbóli külföldre költözésére pedig csak egy esetben kerülhetne sor, ha a társa más nemzetiségű lenne. Igaz, akkor sem szívesen menne el Magyarországról. (Pénzcentrum)
