Ungváry Krisztián szovjetgyűlöletében megint, nem először, és egyre gyakrabban fordul ez elő vele) túltolta a talicskát, és ostobaságokat állít a „Perverz együttállás egy SS-veterán ügyében” című írásában (Telex).
Az írás apropója, hogy a kanadai parlamentben szabadsághősként fogadtak egy Jariszlav Hunka nevű ukrán veteránt, akiről aztán kiderült, hogy a világháború alatt az SS-ben szolgált. Az eset botránnyá dagadt, melyet aztán a világ jobbik fele és az orosz propaganda – nagyon helyesen, bár más és más indíttatásból – egyaránt elítélte!
Ungváry, aki szerint Hunka tette, világháborús szerepvállalása csupán a szovjet rendszer bírálata volt, ezt az egybecsengő felhördülést nevezi perverz együtt állasnak, holott az ő álláspontja egyezik „perverz módon” azzal az orosz hivatalos propagandával, mely összemossa és egyenlővé teszi a mai ukránok honvédő harcát a második világháborús kollaboránsoknak Hitlerrel való együttműködésével!
Az, hogy valaki németként beállt az SS-be, ha nem művelt semmi disznóságot (ami az SS-nek még a harcoló alakulataiban se nagyon volt egyszerű, hát még a megszálló feladatokat ellátókban), akkor nem tekinthető háborús bűnösnek önmagában emiatt – igaz.
Ámbár még németeknél/osztrákoknál se számít bocsánatos bűnnek, legalábbis ma még nem!
Az egykor népszerű német krimisorozatban Derrick főfelügyelőt alakító Horst Tappert SS-múltja miatt az egész sorozatot levették a tévécsatornák műsoráról (nálunk ma is játsszák), Kurt Waldheim egykori ENSZ-főtitkárt a hasonló előélete száműzte a közéletből.
Hunka azonban még csak nem is német, hanem ukrán. Az ő tettét, amennyiben nem követett el háborús bűnöket - nem tudjuk, hazaárulásnak hívják!
Mert Hitler Ukrajnát is lerohanta és rabszolgasorba döntötte, hiába várták kenyérrel és sóval.
Hunka tette – és ez a legnagyobb ökörség, amit Ungváry leírt – nem a szovjet rendszer bírálata volt, hanem az ukrán nacionalizmus névjegye, mely kéz a kézben járt a nácizmussal, és helyenként brutálisabb volt (Babij Jar), mint a németek működése.
A Wehrmacht és az SS ukrán (és balti) tagjai, csatlósai rosszabbak voltak, mint a németek, és elsősorban nem a Vörös Hadsereg ellen harcoltak, hanem partizánvadászok, és a zsidókat mészárolták le.
Talán mégsem kellett volna ezt az alakot a kanadai parlamentben fogadni!
A zsidó származású Zelenszkijnek se nagyon nézhető el a világháborús és az előtti ukrán nacionalisták szerecsenmosdatása (Mahno és bandája egyszerű rablógyilkosok színtársulata volt a polgárháború idején, Bandera pedig a legrohadtabb antiszemiták egyike egész Európában), de a háborús helyzetben némileg érthető!
Mint ahogy a saját szempontjából Putyinnak a két háború eseményeit összemosó propagandája is – akár van alapja, akár nincs. (Nincs.)
De, hogy Ungváry perverz módon (az ő találó kifejezését kölcsönzöm rá, magára nézve) egy kalap alá vesz mindent azért, hogy a szovjet rendszer elleni gyűlöletét táplálja, melyet ma már totálisan alárendelt a nácizmussal szembeni averzióinak, mintegy, sőt néhány esetben ténylegesen felmentve az utóbbit, csak azért, mert a Szovjetunió ellen harcolt, ez már Schmidt Mária társaságáig vezeti őt és a tollát. Aki, mint történész, ugyebár!
Ungváry úrnak ajánlom, hogy nézze meg a Kálvária című filmet, ha már a tanulmányai során nem sikerült elsajátítania a legalapvetőbb szakmai elvárást, hogy a történész csak objektív szemlélő és krónikás lehet, függetlenül a személyes érzéseitől.
A zseniális filmet a szovjet rendszer áldozata, az ellenzéki ukrán Larissza Sepityko rendezte, akit fiatalon halálra gázolt egy rendszám nélküli teherautó.
A film Sepityko politikai krédója, melyben, szakítva a szovjet heroizáló filmek garmadájával, gyarló emberként ábrázol partizánt is, ellenzékisége ellenére nem keveri a dolgokat, nem menti fel, nem igazolja a megszállókkal együttműködőket, és tanulságos kórképe a németekkel kollaboráló ukránoknak.
(Az egyik főszerepet mellesleg az Andrej Rubljovval világhírűvé lett Anatolij Szolonyicin játssza.)
Szerencsére a kanadai törvényhozás. Ha későn is, felébredt! Visszavonták a volt SS-katona elismerését.
Ungváry is felébredhetne már és legyőzhetné a démonjait!
Mert felmérhetetlenül káros, és csupán – akarva, akaratlanul – Orbánt szolgálja az egész történelemhamisító munkássága!
És egyúttal annak a poszt-szovjet diktátornak a propagandáját, melyet feneketlenül gyűlöl.
