Amikor Vlagyimir Putyin elkezdte tervezni Ukrajna lerohanását, számolnia kellett a nyugat-európai hatalmak politikai és gazdasági ellenlépéseivel is.
Valószínű, hogy az orosz vezetés annyira nem aggódott ez ügyben, ugyanis az EU gazdasági szankciói a Krím-félsziget annexiója után is lagymatagok voltak, és az orosz energiahordozók nagy mennyiségben áramlottak tovább Európába.
Sokat elmond Európa hozzáállásáról, hogy még az olyan vitatott projektek is folytatódtak, mint az Északi Áramlat 2 földgázvezeték, mely tovább növelte a szállítási kapacitásokat Oroszország és Németország között.
Az Eurostat adatai szerint 2021-ben az EU földgázimportjának 39,2 százaléka származott Oroszországból, ezért az orosz politikai elit joggal érezhette, hogy energetikailag markukban tartják az uniós tagországokat. Úgy gondolták, hogy az európai politikusok nem kockáztatják meg az Oroszországgal szembeni gazdasági szankciókat, mert az orosz energiahordozók behozatalának esetleges leállása veszélybe sodorná országaik energiaellátását.
Európa akcióba lendül
Ha visszatekintünk az elmúlt két évtizedre, arra lehetne következtetni, hogy az orosz politikai vezetésnek igaza volt. Az évek folyamán az EU-ban is rendszeresen folyt a vita az Oroszországtól való energetikai függőségről, de igazából senkinek sem volt kedve ezen változtatni, és az Oroszországból származó földgáz aránya a teljes uniós földgázbehozatalban még a Krím-félsziget annexiója után is tovább növekedett. 2021 végén több közép-európai uniós tagország is kizárólag az orosz energiahordozóktól függött (Észtország, Lettország, Litvánia, Szlovákia, Bulgária), de Németország földgázfogyasztásának 42 százaléka is Oroszországból származott.
Ilyen előjelek mellett tényleg arra lehetett számítani, hogy az EU a konfrontáció helyett az orosz kőolajat és földgázt választja. Oroszország Ukrajna elleni inváziója azonban vízválaszónak tekinthető az EU energetikai politikájában. Ez volt az a pillanat, amikor az európai politikai elit igazán ráébredt arra, mit is jelent valójában az Oroszországtól való energetikai függőség.
A gazdasági szankciók ugyan a mai napig sem fedik le teljesen az orosz energiahordozók importját, de az uniós tagországok a gazdasági szankciók nélkül is elkezdték ezek helyettesítését. Az EU gazdasági szankciói először az Oroszországból származó szén behozatalát tiltották be, ezután következett az orosz kőolaj behozatalának betiltása, amely alól csak néhány közép-európai uniós tagország kapott kivételt. Az Oroszország ellen irányuló uniós gazdasági szankciók egyedül orosz földgáz importját nem érték el, de az orosz-ukrán háború kitörése óta az EU ezen a téren is jelentősen csökkentette függőségét.
A Bruegel Intézet adatai pontos képet festenek arról, hogy mennyire drámaian lecsökkent az orosz energiahordozók behozatala az EU-ba 2022 és 2023 márciusa között. Látható, hogy az uniós gazdasági szankcióknak köszönhetően az orosz szén behozatala nullára csökkent, és az orosz nyersolaj és dízelolaj behozatala 2023 márciusában is csak a töredéke volt az egy évvel azelőtti mennyiségnek.
Meredeken csökkent a csővezetéken át érkező orosz földgáz behozatala is, egyedül a cseppfolyósított földgáz behozatala maradt valamelyest stabil. Hasonló a helyzet az orosz nukleáris üzemanyag terén, melyre jelenleg az EU öt tagországában van szükség az orosz VVER típusú reaktorok működtetésére.
Az öt országból négy (Csehország, Szlovákia, Finnország és Bulgária) már komoly lépéseket tett az orosz nukleáris üzemanyag lecserélésére. Kivételt csak Magyarország képez. (Napunk)