Szekeres Hanna fejtegeti a Qubitban egy, a Nature Scientific Reportsban megjelent, nemzetközi szerzőgárda, többek közt általa írt tanulmány alapján, hogy „Ki hogyan viselkedik, amikor előítéletekkel szembesül”?
Néhány észrevétel és megjegyzés:
1./ Nem lehet általánosságként megfogalmazni, hogy az elméleti előítéletesség nem párosul gyakorlati kiállással, cselekvéssel, az előítéletekkel szemben, konkrét esetekben.
Sokaknál nem, sokaknál igen.
Erre nézvést az írás semmiféle felmérésre, vagy egyéb konkrét adatra nem hivatkozik, csak általánosságban tesz róla említést („azt tapasztaltuk” és társai).
Mindamellett persze nem vitás, hogy sokan elméleti harcosai az előítélet-ellenes küzdelemnek, viszont konkrét esetben lappanganak, mint ahogy sok a szalonforradalmár is. Mindenesetre – magam is tapasztalom – Gordon W. Allport konklúziója, miszerint a fizikai érintkezés/közellét fordítottan arányos az előítélet-mentességgel, azaz minél messzebb laksz tőle, annál elfogadóbb vagy: tökéletesen helytálló!
2./ Valamilyen mértékben mindenki előítéletes: ki mivel, kivel szemben – az adott közeg történelmi-társadalmi viszonyai, a mindennapi élethelyzetek által determináltan.
(Aki ezt tagadja, az hazudik – esetleg saját magának is.)
Nálunk például az afroamerikaiakkal szemben eleve, a muszlimokkal szemben 2015-ig, a kínaiakkal szemben napjainkig szinte nem is létezett, mindenesetre jóval kisebb volt az általános előítélet, mint a cigányokkal szemben. Logikus! Velük elvétve találkoztak!
3./ Jogvédők számára tananyag: különböztessük meg az előítéletet az általános társadalmi tapasztalattól!
A tézis, hogy a cigányok lopnak: előítélet.
A kriminológiai tény, hogy létezik cigánybűnözés, abban az értelemben, hogy:
a./ az elkövetők közt a a lakossági arányszámukhoz képest jóval több a cigány származású ember (ennek történeti és társadalmi okai nem vitásak – ezek kifejtésére itt nincs hely),
b./ vannak olyan bűnelkövetési módok, melyeket e népesség dolgozott ki és gyakorol (a csalással egybekötött "jósolok a fiatalúrnak"-tól a kiskorúak által elkövetett, velük elkövettetett lakásbetörésekig (ők beférnek oda is, ahová felnőtt nem, és, ha elkapják őket, a koruknál fogva nem büntethetők), tehát e kategória használata (bármennyire tiltakoznak ellene a jogvédők) széleskörű társadalmi/kriminalisztikai szakmai tapasztalaton alapul, és a tényszerű adatokkal szemben, „elvi alapon” nehezen cáfolható.
4. Egyetlen nemzeti kisebbséggel szemben egyetemes, időtávon, határokon, földrészeken át ható előítélet létezik: a zsidókkal szemben.
A másik határokon átívelő előítélet a homoszexualitással kapcsolatos, annak ellenére, hogy az Ókorban általánosan elfogadott volt, ma pedig (nyilván az Ó- és Újtestamentum hatására) az ókori gyökerű keresztény és muszlim világban egyaránt tarol, előbbiben legalábbis, minden érzékenyítés ellenére, ha másutt nem is, a közfelfogásban.
A harmadik előítélet a nőkkel, helyükkel, társadalmi szerepükkel szembeni homofóbia.
5./ A területi/földrajzi kapcsolathoz még annyit: tökéletesen érthető az „afroamerikai” megnevezés az Egyesült Államokban, nálunk azonban fölösleges és csonka.
Magyarországon a „néger”, vagy „színes bőrű” jelzőnek nincs pejoratív, megkülönböztető jellege (maga a szó egyszerűen csak a spanyol negro: fekete megfelelője, a „színes bőrű” még az sem).
Másfelől, hogyan nevezzük a nem amerikai "afrókat"? Afroarfrikai? Afroeurópai? Végül hogyan nevezzük az Afrikában élő fehéreket (búrokat, s a többi)? Őket lehet fehérnek nevezni? Ez is a bőrszín alapján történő megkülönböztetés!
6./ Az általam is használt „cigány” megnevezés elutasításával, a jogvédők által erőltetett „roma” kifejezéssel szemben ellenvethető, hogy:
a./ maguk a cigányok is cigányembernek nevezik magukat,
b./ a köznyelvben a roma szó semmiféle polgárjogot nem tudott elnyerni, a cigányokat ma is mindenki cigányoknak hívja,
c./ roma – romani nyelven egyszerűen embert jelent.
7./ A téma túllihegés nélküli tanulmányozásához három alapmű ismerete nem árt: Heller Ágnes: Társadalmi szerep és előítélet, Gordon W. Allport: Az előítélet (a jelenségről) és Bibó István: A zsidókérdés Magyarországon 1944 után (a magyarországi antiszemitizmus történeti/társadalmi okairól).
