Segített a kistelepülések elnéptelenedése elleni küzdelemben a Magyar falu program, de messze nem annyit, mint ahogy az agrárminiszter állítja – derül ki adatgyűjtésünkből.
„A Magyar Falu Programban érintett települések több mint felében nemhogy megállt a népességszám-csökkenés, hanem folyamatosan emelkedik a lélekszám” – jelentette ki a közelmúltban Nagy István agrárminiszter. A tárcavezető állítása nyomán a Népszava utánajárt, mennyire hatott a kisebb települések lélekszámára a Magyar Falu Program (MFP), s kiderült: erősen túlzott a miniszter. Lapunk kutatása szerint az MFP-támogatásra jogosult települések 42 százalékában nőtt a lélekszám, ami önmagában kevesebb, mint amit Nagy István állított, ráadásul van, ami erősen árnyalja a képet.
Ezeknek a gyarapodó településeknek a többségénél már az MFP program indítása előtt is nőtt a lakosságszáma, főként azért mert nagyvárosok közelében önmagukban vonzóak voltak. Az MFP-re jogosult települések 24 százalékában mutatható csak ki az, hogy az állami támogatás hatására a népességcsökkenés a lakosságszám növekedésébe fordult – derül ki gyűjtésünkből.
Ez a 24 százalék áll szemben a miniszter több mint 50 százalékos sikerjelentésével.
A Népszava gyűjtéséből kiderült az is: ezt a fordulatot az esetek többségében nem a leszakadó, elnéptelenedő térségeben sikerül elérni.
A kormány 2018-ban hirdette meg az MFP-t az 5000 főnél kisebb településeknek, hogy a helyi életminőség javításával, fejlesztésekkel megállítsa a lakosság elvándorlását. A programhoz tartozik többek között a kistelepülései közszolgáltatások minőségjavítása, a falusi csok, valamint a községi útalap,
amelyekre eddig több mint 1100 milliárd forintot fizettek ki.
A Belügyminisztérium (BM) hivatalos adatait vettük alapul, amikor megvizsgáltuk, hogy a Magyar falu program feltételeinek megfelelő, vagyis az 5000 fő alatti településeken hogyan változott a népesség a program kezdete óta eltelt fél évtizedben, 2019 és 2024 között, illetve az MFP startja előtti öt esztendőben. A program hivatalos oldalának adataiból kiderül, hogy „valamennyi, 5000 lélekszám alatti település nyertesnek mondhatja magát, hiszen mindegyikük részesült már támogatásban”. Miután akadtak települések, amelyek időközben kikerültek a programból, mert lakosságszámuk átlépte az ötezret, illetve akadtak újak, amelyek népességcsökkenés miatt bekerültek a programba, csak azokat vizsgáltuk, amelyek az MFP meghirdetése, 2018 óta folyamatosan a felső lélekszámhatár alatt voltak.
Összesen 2855 ilyen település létezik. A BM hivatalos adatai szerint 2019 és 2024 januárja között ezek közül 1201-nek nőtt a népessége, ami az MFP-ben érintett települések a 42 százaléka. Ugyanakkor ezek közül 515-ben, vagyis 18 százalékukban már 2014 és 2019 között is népességnövekedést regisztráltak, vagyis gyarapodásuk nem az MFP-programnak köszönhető. Csak fennmaradó 686 településre igaz az agrárminiszter állítása, ami szerint az MFP-nek köszönhetően kezdett nőni a lakossága. Ez 24 százalékos arány, ami még a felét sem éri el a miniszter által közölt adatnak.
Ráadásul a népességnövekedés messze nem területarányos. 50 százalék felett Fejérben, Győr-Moson-Sopronban, Komárom-Esztergomban, Pestben, Vasban és Veszprémben nőtt a lakosságszám az érintett helységekben 2019 óta. Pest megyében az agglomeráció kisebb, illetve a fővárostól kissé messzebb fekvő települései iránt nőtt meg az érdeklődés, Komárom-Esztergomnak a Budához, illetve a sztrádához, valamint a Dunához közelebb eső részei lettek felkapottabbak, Fejérben szintén a Budapest-közeli, illetve a megyeszékhely és a Velencei-tó vonzáskörzetben található falvakba költöztek többen. Győr-Moson-Sopron és Vas kisebb települései a régió gazdasági erejének köszönhetik népszerűségüket. Veszprém esetében szintén a megyeszékhely környéke, a Balatonnál több tóparti és háttértelepülés, valamint természeti adottságaik miatt néhány bakonyi aprófalu vonzott új lakókat.
Ezzel szemben az ország eddig is elnéptelenedő, gazdaságilag hátrányos helyzetű részein, Borsod-Abaúj-Zemplénben, Szabolcs-Szatmár-Beregben, Nógrádban, a Dráva mentén, Somogyban, Baranyában, Tolnában, vagy éppen az alföldi tanyavilág településein és Békésben tovább csökkent a lakosság. A helyzet a Viharsarokban a legdrámaibb, ahol az elmúlt öt esztendőben az érintett 59 településből mindössze egyben, a több, mint másfélezres Telekgerendáson nőtt a népesség, igaz, csak 7 fővel, 2014 óta viszont így is félszázzal lettek kevesebben.
Szakemberek szerint az elnéptelenedés az 500 fősnél kisebb lélekszámú aprófalvakat – ezek legnagyobb része Borsodban, Baranyában, Somogyban, Vasban, Veszprémben és Zalában található – fenyegeti leginkább. A 3155 hazai település közül 1085-ben élnek félezernél kevesebben, ezek közül 449-ben nőtt a népesség 2019 óta. A 655 település 500-999 lakos közötti kisfalunak számít, közülük 253-ban nőtt a népesség. Vagyis a kistelepülések 40 százaléka könyvelhetett el növekedést. Ami akár jól is hangzana, ám van, ami árnyalja a képet. Az elnéptelenedés által leginkább sújtott 500 lakos alatti falvaknál 37-ben csak 1-2 fővel, 64-ben 3-5 fővel gyarapodott a lakosság. Vagyis cirka negyedükben mindössze egy-egy gyerek született vagy egy család költözött a településre, azaz nem történt hosszú távra kiható változás, s hasonló a statisztika a kisfalvak esetében is. Egy ekkora, néhány fős növekedés pedig nem hoz érdemi változást, hiszen nem lesz hatása a korábban leépült szolgáltatások újraindítására.
Az is kérdéses, meddig bírják majd a frissen betelepültek megfelelő infrastruktúra, tömegközlekedés, óvoda, iskola, bolt, posta, orvos vagy éppen gyógyszertár nélkül, meddig ellensúlyozzák ezt a hátrányos helyzetet a kistelepülésekre érkező támogatások, hiszen nem véletlen, hogy ezekről a településekről jellemzően éppen a fiatalok és a magasabban iskolázottak vándoroltak el. (Népszava)
