Vagy mégis? Tömegével önti a facebook a Holokausztról készült fotókat.
Francia, norvég, belga, cseh, szlovák, magyar, ukrán, lett zsidók (főleg gyermekek) háború előtti fotóit, történetüket, gettóba, majd koncentrációs táborba hurcolásukat, kevés kivétellel megyilkolásukat.
Az Auschwitz Museum (Oświęcim/Auschwitz) a Jad Vasem Intézet (Izrael), a washingtoni Holocaust Museum és más biztos források alapján (a Terror Háza, de a Páva utcai Holokauszt Múzeum sincs köztük), meg néhány más, kevésbé hiteles forrásból, mely utóbbiak háború alatti fotói egy részén látszik, hogy nem forrásértékűek: beállítottak, valószínűtlen, hogy gettóbeli búvóhelyeket fotóztak volna, a lágerben pedig már nem volt fényképezőgép, e fotókat pedig nyilván nem a németek készítették, és a többi.
Ez azonban semmit nem von le a döbbenet el nem múló érzéséből, melyet a töméntelen hiteles fotó és történet okoz!
És vannak fotók, melyek hitelességéhez nem férhet kétség, melyeken a táborokat felszabadító szovjet, illetve amerikai katonák láthatóak, éppen szembesülvén a borzalmakkal, illetve ahogy orvosi személyzet veszi gondjába az életben maradottakat.
A fotókat és vele a történeteket én zsinórban megosztom (a „tetszik” ugyebár talán csak nem jöhet szóba!).
Hogy senki ne feledje és senki ne tagadja (le), mi történt Európában azokban az években.
És jönnek a fotók a vietnami háborúról. a Közel-Keleten éppen zajló háborúról, ahol már mindenki mindenki ellen, és mindenki Izrael ellen harcol: halott, lemészárolt civilek, zsidók, palesztinok, libanoniak, drúzok, szírek, köztük sok gyerek (perzsák egyelőre nem).
És jönnek a hírek Ukrajnából az orosz agresszió civil áldozatairól, és az ellencsapások orosz civil áldozatairól.
Álhírek is bőven.
A Gázában tevékenykedő újságírók vagy palesztinok, vagy a Hamász engedélyével forgatnak. Az izraeli verziókat nem hozzák le, mert megölnék vagy kirúgnák őket. Ennyit a hírek megbízhatóságáról.
(De, azért, segélyért igyekvő gyerekek közé lőni! Ez már sok.)
Ukrajnáról az Orbán-rezsim nyomatja az orosz verziót, ál- és meghamisított hírek özönével, agyonvert magyar nemzetiségű besorozott halálhírével, akin az ápolók nem találtak ütésnyomot, és a többi, és a többi.
Az ötven, oroszok által agyonlőtt ukrajnai magyar katonáról nem esik honfiúi szó és siralom.
A sok tízezer ukrán civilről sem, akiket bombáznak, célzottan rakétáznak Orbán orosz patrónusai.
Ennyi maradt Orbán eszköztárában: gyűlöletkeltés mindenki, Brüsszel, az LMBTQ, a zsidók, a cigányok, most éppen főleg az ukránok ellen. mert egyre többen látják, hogy a hasító Magyarország ezeknek a harácsoló gazembereknek a kezén szakadékba hasít!
És a Kneecap náci zenekar mégis fellép a Szigeten!
Ha Bródy, Koncz Zsuzsa, Pottyondy, Alföldi szeretne valahol föllépni, színielőadást rendezni, egész megyei jogú városokban nem találnak bérbeadó helyszínt vagy, ha már megállapodtak valakivel, az visszalép.
Nyilván nem saját kútfőből, hanem utasításra. meg aztán, a rosseb se akar NAV- és egyéb vegzatúrát magának, lebaszást/kirúgást (kultúrházak) a fideszes önkormányzattól és a többi.
Egy náci zenekar fellépése ügyében nem kisebb kormányzati személyiség tárgyalt a rendezőkkel, mint Hankó miniszter. Elküldték az anyjába. Mint a száz művészt, előadót, írót is, akik nyílt levélben követelték a zenekar fellépésének törlését.
A kettős játék klasszikus példája: Brüsszelnek/a világnak: mink kérem szépen megpróbáltuk megakadályozni, de hát, nálunk (ugye ebből is látszik Ursula von der Leyen!) demokrácia van! Befelé: tomboljatok nyilasok, nácik, veletek vagyunk, csak aztán 26-ban…
Így aztán itt szórja majd a mocskot a mindenhonnan kitiltott ír zenekar (valaki még azt is elmagyarázta, hogy történelmi analógiák alapján érthetőek a megnyilvánulásaik – anyád!), és újra ide gyűlik Európa szemete, köztük a hazánk elfajzott fiai is.
Szóval szórom a fotókat. És jön a másik döbbenet! Egyetlen kommentár, egyetlen megosztás sem csatlakozik hozzájuk! Egyikhez sem. Az ismerőseimtől sem.
Már minden mindegy?