Pénteken tettlegességig fajult Ábrahám Róbert, a Gyurcsány-gyakornokból lett fideszes oknyomozó és Puzsér Róbert eddig sem túl rózsás viszonya – számolt be a PestiSrácok újságírója a Facebookon.
Igen, igaz, amit már a kommentekben sok helyen írogatnak. Sokáig, évekig tolerátltam a drogos puzser hazudozásait, vicceskedő faszságait, cigányozásait, és minden egyebet. A mai napon ez már nem sikerült. Nem fogok részletekbe bonyolódni, mert az előbb értem haza a kihallgatásról, de ma is próbáltam a végletekig türelmes maradni. Ha valaki lemaradt, ma Puzser, vagy bedrogozva, vagy csak unalmában, úgy gondolta, hogy jó poen lesz viccesen cigányoznia, meg buziznia. Végül kiderült, hogy nem volt az. Gyerkeim vannak, feleségem, anyám, akik ugyanúgy olvassák a drogos agymenéseit, ahogy a szektás követői. Az utolsó percig próbáltam úgy megoldani, hogy ne kelljen rá kezet emelnem. Nem sikerült. Kiprovokálta. Aztán meg sikoltozott, mint valami riherongy, miközben a kis spanja elbújt egy kapu mögé és onnan kamerazott. Én csak azt nem értem, hogy aki ahhoz is gyáva, hogy megvédje magát, vagy visszaüssön, az miért provokálja a végtelenségig azokat, akik hosszasan újra és újra figyelmeztetik, hogy bizony vannak határok, amiket nem szabad átlépnie. Vagy szabad, de akkor annak lesz következménye. Egyelőre ennyi, mert nagyon fáradt vagyok márol.
- írja Ábrahám Róbert a Facebookon
Itt pedig Puzsér Róbert Ábrahám Róbertről szóló Facebook-posztja, ami a pofonhoz vezetett:
Rostás Tibor, aki a nyilvánosságban Ábrahám Róbert néven lett népszerű, az egyetlen általam ismert személy, aki a vezetéknevét nem magyarosította, hanem zsidósította. Cigány származásúként akart bekerülni a hazai kulturális elitbe, és úgy képzelte, hogy az bizonyára egy zsidó elit, ahová ószövetségi név felvételével vezet az út – így esett meg, hogy egyik gyűlölt kisebbségből kiiratkozva egy másik gyűlölt kisebbséghez csatlakozott. Én még Rostás Tiborként ismertem meg, és csakhamar viharos viszony alakult ki köztünk. Már az első hetekben megéreztem, hogy többet akar tőlem, mint én tőle, de azzal áltattam magam, hogy mindketten felnőttek vagyunk, akik felelősek a döntéseikért, úgyhogy nem tartozom neki semmivel, ő azonban nálam sokkal több érzelemmel vett részt a viszonyunkban, és ez hamarosan problémát okozott. Ahogy teltek a hónapok, egyre többször féltékenykedett, és rendezett hisztérikus jeleneteket alaptalanul. Amikor egy nap közölte, hogy felveszi a keresztnevemet, és akkor örökre a része maradok, felismertem, hogy már nem tisztességes fenntartanom ezt a viszonyt, és arra kértem, hogy ne találkozzunk a jövőben, amire őrjöngő érzelmi rohamokkal reagált, öngyilkossággal fenyegetett, és rendszeresen várt meg a Spirit FM parkolójában, mondván hogy elkap egy körre – ekkor már annyira kiszolgáltatott volt érzelmileg, hogy úgy tett, mintha nem akarna többet, mint egy gyors franciát az autóban, de én láttam, hogy nagy bajba kevertem magam: el se tudtam képzelni, hogyan fogok megszabadulni tőle. Most egy utolsó kísérletet teszek a viszonyunk lezárására, és a nyilvánosságot hívom segítségül a magánszférám védelme érdekében.
Kedves Tibi!
Kérve kérlek, fejezd be a zaklatásomat. Értsd meg, hogy ez nem szerelem volt köztünk, hanem valami állatias szenvedély, de ezzel a viselkedéseddel még a legizgatóbb együttléteink emlékét is megkeseríted. Belátom, hogy önző voltam, amikor nem figyeltem az érzéseidre, és annak ellenére használtalak hónapokon át, hogy tudtam, ez neked többet jelent. Nem akartam mást, csak a tested, míg te a teljes lényemet és az egész életemet akarod, de értsd meg, hogy senkitől nem várhatsz el mást, mint amit jószántából adni bír. Tudom, hogy megbántottalak, és őszintén sajnálom, de annyira jó volt veled a szex, hogy úgy álltam hozzá, ennyi jár nekem, és nem törődtem a te érzelmi igényeiddel, csak azon a ponton kaptam a fejemhez, amikor be akartál mutatni anyukádéknak – ekkor esett le, hogy te azt hiszed, ez egy párkapcsolat köztünk, de már késő volt, mert te teljesen bezsongtál, és elkezdtél a nyakamra járni, amiből bocs, de mostanra elegem lett. Bármilyen nehezemre esik a közös múltunk miatt, de nem tehetek mást: nyilvánosan felszólítalak, hogy ne zaklass tovább, soha többé nem akarlak látni, ne várj rám a parkolóban, és ne somfordálj a házam körül! Nehogy azt hidd, hogy nekem ez könnyű, de így lesz a legjobb. Azt kívánom, hogy találd meg a boldogságot, mert megérdemled. Gyönyörű lelked van, és hiszem, hogy valaki más egy nap boldoggá tesz majd. Vigyázz magadra, Mackó!
R.
