Csodával határos mentőakció zajlott a Nanga Parbaton
A Nanga Parbat a világ egyik legveszélyesebb nyolcezres hegye. Varga Csaba néhány napja kapaszkodott fel a tetejére, de legalább ekkorát szólt az az önfeláldozó művelet, amelyben egy azeri hegymászó, félbeszakítva expedícióját, lehozta a hegyről a számára teljesen ismeretlen pakisztáni alpinistát.
Májusban Suhajda Szilárdért izgultak a hegymászás iránt elkötelezett magyarok, és hiába szurkoltunk, a békéscsabai mászó nem tért vissza a Himalájáról. Néhány napja Varga Csaba volt a soros: az építész végzettségű aradi sportoló a Pakisztánban emelkedő Nanga Parbaton indított csúcstámadást, és július 2-án felért. Ő az első magyar, aki pótlólagos oxigén és serpák segítsége nélkül, engedéllyel feljutott a csúcsra. (Erőss Zsolt 1999-ben csúcsmászó engedély nélkül mászta meg a hegyet.)
A 8125 méter magas Nanga Parbat ott van az öt legveszélyesebb hegycsúcs között, idén is volt halálos áldozat az alpinisták között. Paweł Kopeć az alanarnette.com szerint a csúcstámadásból ereszkedve 7300 méteren lelte halálát hegyi betegség miatt. Egy másik mászónak, a pakisztáni Asif Bhattinak hatalmas szerencséje volt: megmenekülésének története felemelő, arról szól, hogy bár a 8000-es hegyeken íratlan szabály, hogy mindenki magáért felelős – ezért nem egyértelmű, hogy segítsenek egymáson a bajba jutottak odafent –, vannak alpinisták, akik a legszélsőségesebb körülmények közepette is a szívükre, morális iránytűjükre hallgatnak, és sutba dobva a világmegváltó sportteljesítmény lehetőségét, kezükbe veszik egy másik ember életét.
Asif Bhatti történetét a Mozgásvilág Hóhatár nevű Facebook-csoportjában foglalta össze a hegymászó szakíró Pintér László, és az Explorer Web is részletesen foglalkozott vele.
Az Iszlámábádi Egyetemen oktató Bhatti kevés tapasztalattal rendelkező mászó, a profik körében nem túl nehéznek tartott Broad Peaken próbálkozott eddig, és nem tudta megmászni a hegyet. Öt fős csoportban indult a Nanga Parbaton a csúcsmászó körre – oxigénpalackkal felszerelkezve. Társai már az 1-es táborból visszafordultak – 4700 méteres magasságból –, ő azonban folytatta útját, és eljutott a 7300-7400 magasan fekvő 4-es táborig. Itt alig állt sátor, mert sok mászó beiktatott pihenő nélkül folytatta az útját a csúcsig. A pakisztáni férfinál hóvakság alakult ki, és képtelen volt folytatni az útját
Többen is lefelé tartottak a csúcstámadó körről ekkor, az azeri Iszrafil Asurli pedig még felfelé mászott. Egyelőre az tűnik biztosnak, hogy ő kezdte el a segítségnyújtást Bhattinak, annak ellenére, hogy az előrejelzés szerint vihar közeledett. Sikerült kapcsolatba lépni az alaptábori csapattal, akik helikoptert küldtek volna az egyik fenti táborba, ám a rossz időjárás miatt a légi mentés kútba esett. A pakisztáni mászónak így egyetlen esélye maradt a túlélésre, ha legyalogol a hegyről. Hóvaksága miatt ez egyedül lehetetlen lett volna, Asurli azonban úgy határozott, hogy feladja a csúcstámadást, és megpróbálja megmenteni számára ismeretlen, bajba jutott társát.
Közel egy napot várakoztak 7400 méter magasan, mielőtt megkezdték az ereszkedést, ami hatalmas fizikai igénybevételt jelent: minél több időt tölt el minél magasabban az ember, annál jobban „zabálja” a hegy a szervezetét. Rettentő nehézkes a folyadék és tápanyagpótlás, folyamatosan extrém hideg van, és alacsony az oxigénfelvételi lehetőség, ha kifogyott a palack. Közel 24 órába telt, mire az azeri mászó letámogatta Bhattit a 6750 méteren lévő 3-as táborba. A pakisztáninak a csekély mozgási lehetőség miatt ekkor már fagyási sérülései is voltak a kezén, ami tovább nehezítette az ereszkedést. Egy pakisztáni páros elindult eléjük, de csak az egyes táborig jutottak.
Asif Bhatti (balra) és Iszrafil Asurli - Forrás: bunteto.com
A helikopter továbbra sem tudott felszállni, Bhatti és Asurli pedig lassan haladtak tovább a 2-es tábor felé. Újabb két pakisztáni alpinista indult el az alaptáborból, egyikük, Mohammed Yunus a 2-es felett találkozott a lefelé botorkáló Asurliékkal. Végül nagy nehézségek árán leértek a 2-es táborba, ahol várta őket Yunus társa, Fazal Ali. Asurli a hírek szerint ekkor már három napja nem aludt, ezért muszáj volt pihennie, a pakisztániak pedig mentek tovább a végletekig legyengült Bhattival, ráadásul az egyik legtechnikásabb szakaszon, a sziklás-jeges Kinshoffer-falon. Végül 4 napos mentőakció végén elérték az alaptábort. Másnap az azeri mászó is leért.
Asurli önfeláldozó akciója nélkül Asif Bhatti régen halott lenne, így megúszta fagyási sérülésekkel. Ám az, hogy négy napon át fent voltak a hegyen, önmagában emberfelettivé teszi az egész mentőakciót, a legszélsőségesebb teljesítményekről is beszámoló Explorersweb portál is csodaszerű eseményként számol be az ereszkedésről. Kulcsfontosságú volt, hogy Asurlinak volt motivációja és energiája segíteni, hogy Bhattinak maradt oxigénje, és hogy mások is elindultak felfelé segíteni.
Iszrafil Asurlinak, aki pótlólagos oxigénnel megmászta a Mount Everestet, a Kancsendzöngát és a Lhocét és a Manaszlut is, nem ez volt az első hasonló mentőakciója. Tavaly július végén a Broad Peakre próbált felkapaszkodni, ám 7700-7800 méteren találkozott egy teljesen legyengült román alpinistával. Feladta a csúcstámadási kísérletet, és egészen a hármas táborig, nagyjából 500 méteres szintkülönbséget megtéve támogatta az alpinistát. Onnan több chilei mászó folytatta a mentést.
A mérnök végzettségű Asurli teljesítette a Seven Summitet, vagyis megmászta az összes kontinens legmagasabb hegyét, és eljutott az Északi-sarkra is. Elég laza figura, itt épp a 6814 méter magas Ama Dablam csúcsán golfozik:
Ő Azerbajdzsán egyik legismertebb hegymászója, és immár amatőr hegyimentője. (bunteto.com)
