Újabb adatok mutatják az eddig erős iparára támaszkodó német gazdaság válságállapotát, amelyet már a nemzetközi sajtóban sem tudnak elkendőzni, sőt, a tekintélyes brit lap, a The Economist keserű ítéletként „Európa beteg emberének” nevezi nyugati partnerünket.
Emiatt a jövőben lankadhat a külföldi befektetők érdeklődése az ország iránt. Ez megfertőzheti Ausztriát is, ahol csúszik le a középosztály, és elhúzódó nyomorúságra számítanak az infláció elleni küzdelemben, de az év végére meglehet az 5 százalékos ráta.
Elegánsan ítélkezik az Economist, emiatt aggódnak a németek
A Berliner Zeitung hétvégi cikkében amiatt fejezi ki erős aggodalmát, hogy a tekintélyes brit gazdasági lap, a The Economist legutóbbi száma címlapon foglalkozik a német gazdaság egyre gyengélkedő állapotával, és hosszan elemzi az „Európa beteg emberének” nevezett ország megrekedésének okait. Ebben úgy foglalják össze az elmúlt évtizedek elhibázottnak tartott döntéseinek következményeit, hogy a német gazdaság sziklákon áll, a jövő kilátásai pedig borúsak: a leromlott infrastruktúra, a túlzott bürokrácia és az idejétmúlt üzleti modellek az országot, mint üzleti helyszínt ipari és technológiai múzeummá változtatják, miközben a politikai pártok bénulva állnak a pálya szélén. „Németország a virágzása közepette lemaradt a világban zajló változásokról, a hadiipart és a vasutat leszámítva évekig állami befektetések nélkül hajtotta az iparát és túl sokáig támaszkodott a Kínába irányuló exportjára – a kényszerű költségvetési fegyelem márpedig önelégültség volt. A tények megdöbbentőek: a német gazdaság már háromnegyede zsugorodik vagy stagnál, egyedüliként 2023-ban” – állapították meg a The Economist cikkében, felidézve, hogy az IMF szerint Németország a következő öt évben egyáltalán nem vagy lassabban fog növekedni, mint Amerika, Nagy-Britannia, Franciaország, Spanyolország. Ez a berlini napilap szerint azért vet rossz fényt a jövőre, mert felvetődhet a kérdés, hogy ki akarhat a jövőben befektetni, vállalkozást indítani a németeknél, ahol például a GDP-hez viszonyítva még mindig kevesebb, mint feleannyit fektetnek be az információtechnológiába és a digitalizálásba, mint Amerikában vagy a franciáknál. Ráadásul a cégalapítások ideje is dupla akkora, mint az OECD-átlag. Ausztria sem lehet nyugodt fő kereskedelmi partnere állapota miatt, ugyanis, amikor, „Németország beteg, Ausztria is köhög”, és az osztrákok jóléte, fejlődése nagyban függ a német gazdaságtól – fogalmaznak a Kurier-ban, ahol felidézik, hogy a két ország között főleg a turizmusban és az autóiparban szoros az együttműködés.
Hiába kapnának támogatást, a polgárok nem akarnak építkezni
A német ipar mélyülő válságát már több statisztika igazolta az elmúlt hetekben, ezúttal az építőipari engedélyek számának jelentős zuhanásáról jelentek meg kedvezőtlen összesítések. Az idei első félévben az évek óta dübörgő lakásépítések piaca a hitelkamatok meredek emelkedése és az építőanyagok drágulása miatt lényegében lemerevedett – derül ki a Szövetségi Statisztikai Hivatal friss jelentéséből, amely szerint közel 51 ezerrel, azaz 27,2 százalékkal kevesebb engedélyt adtak ki új beruházásokra 2022 első feléhez képest, ezen belül bő harmadával csökkent a családi házakra kiadott engedélyek száma, ráadásul a nyárra felerősödött a visszaesés. Ebben az infláció mellett az egyre rosszabb finanszírozási feltételek is közrejátszanak – mutat rá a hivatal a Frankfurter Allgemeine Zeitung cikke szerint. Mint idézik, a szövetségi kormány szeptembertől adókedvezményekkel fékezné meg a lakásépítések csökkenését, a már bejelentett intézkedéscsomag szerint az építtetők a beruházást követő nyolc évben a költségek 48 százalékát írhatják le adózás céljából. Megállapították: nem tűnik túl népszerűnek a magánszemélyeknek tavasz óta kínált építési támogatás a klímabarát épületek kivitelezésére, mivel a statisztikákban egyelőre nem jelentkezik az ösztönző hatás. Ennek ellenére Klara Geywitz építésügyi miniszter szerint nincs komoly válság az iparban, hanem csak „átmeneti stresszhelyzet” van, bár elismerte, hogy nem fogják elérni a korábban tervbe vett, 400 ezer új lakás építését ebben az évben.
Ha nem tetszik a főnök, leléphet a munkavállaló
Egyre többen gondolkodnak munkahelyváltáson a németeknél: egy friss felmérés szerint az elmúlt években jelentősen, 63 százalékra nőtt a munkavállalók hajlandósága az országban arra, hogy a megszokott, biztos állását újra cserélje. Az Ernst & Young (EY) tanácsadó és könyvvizsgáló cég kutatása rámutat, hogy ugyan a megkérdezettek mindössze hat százaléka keres aktívan új megélhetési forrást, míg 20 százalékuk alkalomszerűen jelentkezik be állásinterjúkra. Ezzel együtt a kétévente végzett, reprezentatív EY-felmérés szakértői szerint a mostani arányok a korábbi eredményekhez képest drasztikusak, ezért felhívják a munkaadók figyelmét a jelenségre. Például arra is, hogy tíz válaszadóból hat addig is a régi munkahelyén marad, amíg közben titokban a hirdetéseket nézegeti, vagyis valójában nem számít olyan dolgozónak, akire építeni lehet. Az álláscserék fő motivációja elsősorban a túl alacsonynak tartott fizetés, ezt követi a felettesek kifogásolható magatartása és a rossz vállalati kultúra. Jellemző, hogy leginkább a fiatalabb, 21-35 év közötti korosztály tagjainak fontos, hogy a magas bér mellett elégedettek legyenek a felettesük magatartásával, ennek ellenkezője miatt ebben a korcsoportban a legmagasabb a felmondások aránya. A kutatók szerint mivel a válság miatt a munkaerőpiac fellazult Németországban, és egyre több területen érik a generációváltás, a cégeknek érdemes jobban figyelni a jó munkaerő megtartására – idézi a Süddeutsche Zeitung.
Ausztria: elhúzódik az inflációs nyomorúság
Matthias Reith, a Raiffeisen közgazdásza szerint az ausztriai infláció nem fog olyan gyorsan olvadni, sőt, elhúzódik a „nyomorúság”. Az elemző szerint még nagy erőfeszítéseket kell tennie az osztrákoknak, mert az infláció elleni küzdelem olyan, mint egy maraton, ahol az utolsó szakasz a legnehezebb – idézi a Kleine Zeitung a szakértő szavait, emlékeztetve: januárban 11,6 százalék volt az infláció Ausztriában, amely az áprilisi 8,3 százalékos csúcspont után júliusban 7 százalékra mérséklődött. Ezt a nagymértékű csökkenést nagyrészt az energiaárak normalizálódása okozta az előző év vad kilengéseit követően, vagyis automatikus volt Reith szerint, aki úgy látja: egyre sziklásabb az út, mivel a látványos visszaesés már megtörtént, viszont még messze nem lehet megnyugodni. Rávilágított: a boltokban továbbra is jelentős az áremelkedés, a napi szükségletek vásárlása 10,1 százalékkal nőtt júliusban – éppen annyival, mint júniusban. A közgazdász szerint az alapkamat is sokkal ellenállóbbnak fog bizonyulni a következő hónapokban, és így lassítja az infláció általános csökkenését, akárcsak az emelkedő bérek főként a szolgáltató szektorban, ahol a bérköltségek a teljes termelési érték harmadát teszik ki, míg az iparban ez az arány csak 20 százalék. A Raiffeisennél az év végére 5 százalékos, 2024 végére pedig 4 százalékos inflációra számítanak Ausztriában.
Hanyatlás fenyegeti a középosztályt
A Der Standard vasárnapi vezető cikkében is az inflációs hatásokat elemezgetik, ahol megállapítják: a középosztály tagjai egyre jobban aggódnak Ausztriában amiatt, hogy a családok nem tudják megtartani az életszínvonalukat a havonta 150-ről átlagosan 500 euróra ugrott gázfűtásszámlák, a kirobbanó árak és hitelkamatok, az omladozó állami juttatások és a lakásszerzéssel kapcsolatban szertefoszló álmok miatt – bár némiképp kompenzálják a megélhetési költségek növekedését a kollektív szerződésekkel kialkudott, magasabb bérek. Bármennyit is nőttek a jövedelmek az általános inflációhoz képest, a költségek növekedésével nem tartottak lépést és a megtakarítások elkoptak – állapítják meg a riportban, amelyben több, középosztálybeli polgár nyilatkozik. Példaként hozzák, hogy a spórolás jegyében a korábbi háromszori bevásárlás helyett már jellemzően csak hetente egyszer vesznek húsokat, illetve egyre kevesebb jut a gyógyszerekre is. Emellett általánosan jellemző, hogy annyira megdrágultak a lakásbérleti költségek, hogy sokan úgy látják: végleg le kell mondjanak az ingatlanvásárlási szándékaikról. „Miért kellene keményen dolgozom, amikor úgysem tudok semmit felépíteni és az életem csak a számlák kifizetéséről szól?” – fogalmaznak a riportalanyok, akik szerint a társadalom motorját hajtó középosztálynak egyre nehezebb pozitívan látni a jövőt. (napi.hu)
