Szép csendben eltűnhet egy történelmi népcsoport
A kiújuló izraeli-palesztin konfliktus hullámai elérték Európát is, a földrészen állandóak a tüntetések, sokszor a Gázai övezet mellett. Hiába foglalt állást az összes európai kormány Izrael mellett, a közhangulat látszólag mást mutat. Ez azért is különleges, mert korábban a kontinensen élt a világ zsidóságának döntő többsége, ám az elmúlt évtizedekben radikálisan megváltoztak az arányok. A folyamat egyértelműnek tűnik, míg a judaizmus eltűnőben van, addig az iszlám felemelkedik a régióban, és nincs jele annak, hogy a folyamatban egyhamar változás állna be.
A téma átpolitizált jellege miatt nagyon fontos már rögtön az elején leszögezni, hogy bár nagyon sokan úgy azonosítják az iszlám vallás követőit, mint akik egyértelműen Izrael ellen foglalnak állást, ez azonban koránt sincs így: több ország elítélte a Hamász támadását, sőt, az Arab Center felmérése szerint az arab világ egyes országaiban a lakosság akár 15-20% is pozitívan tekint a zsidó államra.
HASONLÓAN HOZZÁJUK, AZ EURÓPAI MUSZLIMOKAT SEM LEHET EGY MONOLIT TÖMBKÉNT KEZELNI, KÖZÖTTÜK IS MEGOSZLANAK A VÉLEMÉNYEK A HAMÁSZRÓL, A PALESZTIN KÉRDÉSRŐL ÉS IZRAEL ÁLLAMRÓL.
Az elmúlt időszakban azonban furcsa jelenségként lehetett értékelni azt a fejleményt, hogy a Hamász által elkövetett brutális atrocitások ellenére láthatólag tömegek fejezik ki szimpátiájukat a palesztinokkal szerte a világon, Európában is. A kérdés azért nagyon fontos, mert alig több mint 100 éve még egyértelműen a kontinens jelentette a judaizmus bázisát: a 19. század végén az izraeliták körülbelül 90%-a élt a földrészen. Érdemes lehet az európai zsidó-muszlim ellentétet a demográfia oldaláról is megközelíteni, mi és hogyan változott a lakosságszámot illetően az elmúlt néhány évtizedben.
Szinte teljesen eltűnik egy történelmi népcsoport az öreg kontinensről
Állandó vitakérdés, hogy mennyi zsidó maradt még Európában, ennek okai összetettek: az asszimiláció, illetve a zsidó identitás bonyolultsága – máig nem tisztázott mindenütt, hogy etnikai vagy vallási kisebbségről beszélhetünk. A nehézségeket jól szemléltetik a magyar népszámlálási adatok is: ameddig a 2022-es felméréseknél mindössze 7635-en vallották magukat izraelitának. Ennek ellenére a Zsidó Világkongresszus 47 és 100 ezer közé becsli a hazai zsidóság számát.
A kiugró eltérések a meghatározásnál alkalmazott módszerek miatt vannak. Az Institute for Jewish Policy Research egyszerre négy különböző terminológiát használ az európai zsidóság számának meghatározásához:
- Zsidó magnépesség: ők a társadalmi felmérések alkalmával büszkén felvállalják identitásukat. Kiegészülnek azokkal, akiknek a felmenőik voltak zsidók, de nem neveztek meg más vallást. A csoport létszáma körülbelül 1,3 millió fő.
- Zsidó szülőkkel bíró lakosság száma: ebben az esetben a legalább egy zsidó szülője volt a megkérdezettnek, és legalább részben annak is tekinti magát. Ők 1,8 millióan vannak a kontinensen.
- Kibővített zsidó lakosság: ebbe az előző két csoport összlétszáma tartozik bele, kiegészülve a családtagokkal. Így az európai zsidóság létszáma körülbelül 2,3 millió fő.
- Az utolsó megközelítés szerint a legnagyobb a zsidóság száma Európában: a visszatérési törvény alapján. Ebbe a csoportba mindenki beletartozik, akinek legalább egy zsidó nagyszülője volt, illetve ezen személyek családtagjai. Ez összességében 2,8 millió embert jelent a kontinensen.
A Pew Research kutatása az első módszert vette alapul az európai zsidók létszámának meghatározásakor, 2010-ben még körülbelül 1,4 millióra tették a számukat a földrészen. A tendencia tehát nem állt meg, az elmúlt 10 évben is körülbelül 100 000 fővel zsugorodott az izraelita kisebbség száma a kontinensen, és a tendencia tovább folytatódhat.
NEM VOLT EZ MINDIG ÍGY: 1933-BAN MÉG 9,5 MILLIÓS VOLT A JUDAIZMUS KÖVETŐINEK KÖZÖSSÉGE EURÓPÁBAN.
Ez akkoriban a világ zsidóságának közel 60%-át jelentette. A Szovjetunióban és Lengyelországban milliós kisebbségeket alkottak, de Romániában, Magyarországon, Németországban, Ausztriában és Csehszlovákiában is több százezren éltek. Ekkoriban a kontinensen felerősödtek az antiszemita hangok, egyre több üldöztetéssel kellett szembenézniük a zsidóknak.
A második világháború kirobbanásával pedig még súlyosabbá vált a zsidó kisebbségek helyzete (is) szerte Európában. 1945-ben, az európai békekötést követően 4 millió főnél is kevesebb izraelita élt a kontinensen. Különösen Kelet-Európában járt drámai következményekkel a második világháború és a holokauszt, itt a zsidóság létszáma 1939 és 1945 között 4,7 millió főről 859 ezerre zsugorodott.
A Soá (ez héberül csapást, vagy veszedelmet jelent, a holokauszt szinonimájaként használatos szó) hatására elkerült a judaizmus súlypontja Európából, 1945 után a világ zsidóságának 35%-a élt már csak a kontinensen. A csökkenő tendencia nem állt meg a világégés után, az izraeliták folyamatosan tűntek el az országokból. Sokan Izraelbe költöztek (alijázás) illetve rengetegen olvadtak be a többségi társadalomba és hagyták el a zsidó identitásukat. Sokáig az európai trendekkel szemben Franciaország jelentette a kivételt: az összeomló gyarmatbirodalom területeiről folyamatos volt a bevándorlás.
AZ ELMÚLT ÉVEKBEN EZ A TENDENCIA IS MEGVÁLTOZNI LÁTSZIK, A LEGNAGYOBB EURÓPAI ZSIDÓ KÖZÖSSÉG KÖRÉBEN IS MEGINDULT A KIVÁNDORLÁS.
Így emelkedik fel egy vallási közösség Európában
Európában a második világháborút megelőzően is éltek őshonos muszlim közösségek, többnyire a Balkán-félszigeten, illetve Ukrajnában. Nyugat- és Észak-Európában elhanyagolható volt a létszámuk, párezer fős közösségeket alkottak. Az összeomló gyarmatbirodalmak, illetve a munkaerőpiacon jelentkező hiány miatt felpörgött az iszlám hívők bevándorlása a földrészre.
AZ EURÓPAI MUZULMÁNOK SZÁMÁVAL KAPCSOLATBAN IS CSAK BECSLÉSEKRE LEHET TÁMASZKODNI: A SOKADIK GENERÁCIÓS BEVÁNDORLÓK KÖRÉBEN MEGINDULT A BEOLVADÁS A TÖBBSÉGI TÁRSADALOMBA, AMI GYAKRAN KÉZ A KÉZBEN JÁRT A SZEKULARIZÁCIÓVAL IS.
A tendencia azonban világos: az IJESD (International Journal of Environmental Science and Development) elemzése szerint Európában még valamivel több, mint 10 millió iszlám hívő élt, ez a lakosság kevesebb, mint a kontinens lakóinak 2 százalékát jelentette, mára minden szám jóval magasabb.
A MUSZLIM BEVÁNDORLÁS FŐLEG A NYUGATI ÁLLAMOKAT ÉRINTETTE, A SZOCIALISTA BLOKKBAN NEM VOLT JELLEMZŐ.
A folyamatos emelkedés hatására 2020-ra ugyanezen elemzés szerint körülbelül 42 milliós az iszlámhívő kisebbség él a kontinensen, de ebbe beletartozik a 13 millió feletti orosz muszlim kisebbség is. Ma az Európai Unió lakosságának körülbelül 5%-a muzulmán, főleg az északi és a nyugati országokban élnek.
A Pew Research arra vonatkozóan is készített előrejelzéseket 2017-ben, hogy pontosan mennyi lesz a muszlim lakosság száma és aránya 2050-ben Európában. Hozzá kell tenni, hogy a számítások idején még az Egyesült Királyság is az EU része volt. Három forgatókönyvet vázoltak fel:
- Zéró bevándorlás: ez akkor azzal számolt, hogy az adott időponttól kezdve egyetlen új muszlim sem érkezik Európába. A forgatókönyv azóta egyértelműen nem igazolódott, továbbra is évente több százezren érkeznek a kontinensre. Ebben az esetben a születésszámok hatására 26 millióról körülbelül 36 millióra növekedne az iszlám hívőinek száma a földrészen.
- Közepes bevándorlás: ebben az esetben a bevándorlás átlagos értékeket venne, folytatódna, amikor semmilyen durva külső körülmény nem változtatja meg a trendeket. Ez a forgatókönyv 58 milliós iszlámhívőt jósol az évszázad közepére Európában.
- Magas bevándorlás: ebben az esetben növekedne a korábbi trend, az olyan hasonló események hatására, mint mondjuk a 2015-ös migrációs válság. Ebben az esetben az EU-ban közel 75,5 millió főre emelkedni a muszlimok száma 2050-re, ez 14 százalék feletti részarányt jelente. Nem oszlana ez el viszont egyenlően, ameddig Svédországban 30 százalék felett lenne a muzulmánok aránya, addig Lengyelországban mindössze 0,2 százalék.
Az Emerald Insight arról is készített felméréseket, hogy mikor válhatnak muszlim többségűvé európai államok. Elemzésük szerint legkorábban Ciprus válhat muszlim többségű országgá 2085-ben, majd Svédország 2125-ben, majd egy sor államot követően végül Litvánia 2215-ben. Megjegyzendő, hogy az ilyen típusú előrejelzések akkora időtávot ölelnek fel, amelyek miatt megjósolhatatlan a tényleges tendencia.
KÖNNYEN MEGLEHET, HOGY EGYETLEN ÁLLAMBAN SEM KÖVETKEZNEK BE HASONLÓ TRANSZFORMÁCIÓK, MÍG AZ IS ELŐFORDULHAT, HOGY MÁR SOKKAL HAMARABB ELJÖN EZ A PONT.
A tendenciák egyértelműek a jövőre tekintve: Európában szinte biztosan jelentősen növekedni fog a muszlimok száma az elkövetkezendő években. Ez a kijelentés akkor is megállja a helyét, ha az európai bevándorláspolitikában éles fordulat következik be. Az iszlámhívők körében magasabbak a születésszámok, mint a társadalmi átlag. Fontos kiemelni, hogy nem csak ez számít az európai muzulmánok kérdését illetően.
A DEMOGRÁFIAI MUTATÓK MELLETT AZ INTEGRÁCIÓS POLITIKA SIKERÉNEK, ILLETVE A MUSZLIMOK SZEKULARIZÁCIÓJÁNAK IS NAGY SZEREPE LEHET A JÖVŐBEN.
Kérdéses marad ettől függetlenül, hogy a kontinens muszlimjai milyen kapcsolatban maradnak az iszlám világgal: nem kizárható, hogy a közel-keleti konfliktusok és ellentétek rezonanciája miatt veszélyeztetve érezheti magát a helyi zsidó közösség, így ez a csökkenő tendencia felgyorsulhat. Ennek már most is vannak figyelmeztető jelei. Ez azt is eredményezheti, hogy a kisebbség eltűnik Európából, elvándorolnak, vagy beolvadnak a többségi társadalomba. A zsidóság a gazdag történelmi hagyomány miatt nem jelentéktelenedhet el Európában, de szélsőséges esetben a zsidók számára Európa eljelentéktelenedhet. (Portfolio)