Egy miskolci gyámhivatali ügyintéző két egymást követő jogsértő határozatot hozott, melyeket a bíróság jogerősen megsemmisített.
Ha egy ügyintéző egymás után két súlyosan jogsértő határozatot hoz, amelyeket a közigazgatási bíróság megsemmisít, az nem hiba – az rendszerszintű alkalmatlanság vagy tudatos visszaélés. És ha ezért semmilyen következmény nem éri, akkor nemcsak az ügyintéző felelőssége vetődik fel, hanem az egész hivatal működéséé is.
Ez történt Miskolcon. A gyámhivatal egyik ügyintézője, dr. Csizmár Réka, egy nagyszülői kapcsolattartási ügyben két egymást követő döntésében is súlyosan megsértette a jogszabályokat és az Alaptörvényt – ezt nem valaki „így gondolta”, hanem bíróság mondta ki, kétszer is, jogerősen.
A bíróságok a határozatokat megsemmisítették, a gyámhivatalt eljárási költségek megfizetésére kötelezték, és új eljárás lefolytatására utasították. A hivatal azonban semmit nem tanult. Ugyanaz az ügyintéző vitte tovább az ügyet, ugyanazzal az arroganciával, ugyanazzal a jogsértő gyakorlatával. A második döntés ismét a bíróságon landolt – és ismét megbukott.
Jogállam vagy díszlet?
A magyar jogrendben hivatali visszaélést követ el az a hivatalos személy, aki hatáskörét tudatosan túllépi, hogy jogtalan hátrányt okozzon. Ezért most feljelentés született – mert ami Miskolcon történik, az már nem adminisztratív hiba, hanem hatalommal való visszaélés.
Mindez felvet néhány igen kellemetlen kérdést:
- Miért járhat el újra ugyanaz az ügyintéző, aki korábban már kétszer is súlyosan megsértette a jogszabályokat?
- Milyen belső kontroll működik egy olyan hivatali rendszerben, ahol a bíróság által megsemmisített döntések után sem történik felelősségre vonás?
- Miért nem zárják ki azonnal az eljárásból azt a személyt, akinek munkája nyomán két eljárás is jogsértőnek bizonyult?
Ezek nem költői kérdések, hanem a közigazgatási működés alapvető hitelességét érintik.
A hatalom önmagát védi?
A hivatalban továbbra is csend van. Az ügyintéző hivatalban maradt. Az új eljárásban is ő jár el vajon? Az ügyfelek pedig – legyenek akár szülők, akár nagyszülők – jogi zűrzavarban, érzelmi romokban, és hivatali falak közt vergődnek.
Ha két bírósági döntés nem elég ahhoz, hogy valakit kizárjanak egy eljárásból, akkor mit érnek a bírósági döntések? És mit üzen ez az állampolgároknak?
Hogy a jog uralma papíron létezik – a gyakorlatban viszont az erősebbnek van igaza, és az a hivatalban ül.
Mikor lesz ebből ügy?
Ez már nem pusztán egy konkrét ügy hibája – ez precedens. Precedens arra, hogyan lehet következmények nélkül visszaélni hatalommal, hogyan lehet figyelmen kívül hagyni a bíróságokat, az alapjogokat, az emberi méltóságot. És precedens arra, hogy ha nincs felelősség, akkor nincs jogállam – csak annak látszata.
Addig is: a feljelentés megtörtént, a Gyámhivatal kizárása iránti kérelem megtörtént. A kérdés most már nem az, hogy mi történt, hanem az, hogy lesz-e következménye.
Ha nem lesz, akkor többé senki ne mondja, hogy Magyarországon a gyermekek érdeke és a jog mindenki felett áll.
