A hatalom viszonya Oroszországhoz, Európa ellenessége, gazdagodásuk arroganciája, a biztos Fidesz bázist a felére csökkentette. Rózsa Péter beszélgetése Kéri László politológussal.
Kéri László az Orbán-kormányzás diktatórikus vonásait elemzi, párhuzamot vonva a kelet-európai rendszerekkel. Kiemeli a civil szféra elnyomását, a média kontrollját és a társadalmi ellenállást, amely a Fidesz bázisának csökkenésével párhuzamosan nő. A politikai helyzet radikalizálódása és a társadalmi érzékenység változása is hangsúlyos.
A Kádár-korszak kultúrpolitikáját és Orbán Viktor rendszere közötti párhuzamok bemutatása fontos, mivel mindkettőben szerepet játszik a támogatás és az üldözés. A civil szféra és a média kontrollja is hasonló mintázatokat mutat.
A Kádár-korszak alatt a kultúrpolitikát az állam kontrollálta, míg a mai politikai rendszer hasonlóan működik, támogatva és elnyomva a különböző nézeteket.
A középosztályosodás fogalma, amit Orbán Viktornak tulajdonítanak, valójában a hatalom fenntartásának eszköze, amely a társadalmi struktúrák manipulálására szolgál.
Miroslav Klezsa könyve, a Banket Blitvában, bemutatja a kelet-európai diktatúrák természetét, és párhuzamokat von a jelenlegi politikai helyzettel.
Kelet-Európa népei folyamatosan szenvednek a politikai elnyomás és a demokratikus értékek hiánya miatt. A demokrácia látszata mögött rejtőző valóság sok esetben súlyos problémákat takar.
A kelet-európai országok polgárosodása félbemaradt, mivel a népek soha nem tudták végigvinni a demokratikus értékek érvényesülését. A szabadság és a polgári jogok gyakran nem valósultak meg.
A politikai rendszerek radikalizálódása és a demokrácia látszatának fenntartása komoly ellentmondásokat idéz elő. A hatalom gyakran katonai erőszakszervezetekre támaszkodik a kontroll fenntartására.
A civil szféra jogi körülmények közé szorítása és kriminalizálása új kihívások elé állítja a társadalmat. A hatalom manipulálása a társadalmi ellenállás elfojtására irányul.
A politikai helyzet Magyarországon folyamatosan változik, és a közvélemény egyre inkább eltávolodik a Fidesztől. A társadalom különböző csoportjai keresik a valódi utakat és megoldásokat.
A Fidesz támogatottsága csökken, a régi bázisuk felére zsugorodott. Az emberek egyre inkább rájönnek a politikai manipulációkra és hazugságokra.
A médiauralom megváltozása lehetőséget ad a társadalomnak, hogy alternatív véleményeket hallgasson. Az online platformokon nőtt a műsorok népszerűsége és elérhetősége.
Az emberek elkezdtek reagálni a kormány agresszív politikájára, és a közéleti diskurzusban aktívan részt vesznek. A közvélemény kezd megijedni a kormány lépéseitől.
A társadalmi ellenállás növekedése figyelhető meg Magyarországon, amely a politikai változásokra adott válaszként erősödik. Az emberek érzékenyebbé váltak a korrupcióval és a lopásokkal szemben.
A civil szervezetek és emberek is egyre inkább képesek ellenállni a politikai támadásoknak, ami biztató jele a változásnak. Ez a tendencia a társadalom edzettségét tükrözi.
A Fidesz korábbi szavazóinak egy része elfordult a párttól, mivel az orosz politikai irányvonal ellenállásra sarkallta őket. Ezt a politikai tábor megosztottsága is mutatja.
A korrupcióval kapcsolatos érzékenység megnövekedett, különösen a politikai elit arroganciája miatt. Az inflációs helyzet pedig tovább fokozta az emberek elégedetlenségét.
Milyen párhuzamokat von Kéri az Orbán-kormány és más rendszerek között?
Civil szféra elnyomása: Kéri említi, hogy Orbán politikája a civil szféra „támogatásáról” és „üldözéséről” szól, amely hasonlóságot mutat a Putyin-féle orosz rendszerrel, ahol a civil szervezetek szintén folyamatos nyomás alatt állnak.
Média kontrollja: A médiaállomány átvétele és ellenőrzése, amely szintén jellemző a kelet-európai autokratikus rendszerekre, Kéri szerint párhuzamba állítható a Putyin-rezsim módszereivel.
Oligarchák hatalma: Orbán rendszerének oligarcha-irányultsága szintén a kelet-európai diktatúrákra emlékeztet, ahol az állami erőforrások és politikai hatalom gyakorlása szoros kapcsolatban áll a gazdasági érdekekkel.
Félelemkeltés és manipuláció: A külföldi hatalomra és „sorosügynökökre” való hivatkozás műveleti módszereket mutat, amelyek a társadalom megosztására és a politikai ellenfél diszkreditálására irányulnak, szintén a keleti politikai hagyományok elemzése kontextusában.
Közép- és Kelet-Európa párhuzamai: Kéri említi, hogy nemcsak Magyarország, hanem más kelet-európai országok is megélik a demokratikus értékek kiüresedését, ami jelezheti, hogy egy közös politikai ’modell’ figyelhető meg a régióban.
Hogyan változik a társadalmi érzékenység a politikai helyzet hatására?
Civil szféra elnyomása: Kéri hangsúlyozza, hogy az Orbán-rendszer a civil társadalmat támadja, ami hozzájárul ahhoz, hogy az emberek közömbösebben viszonyuljanak a politikai eseményekhez. A társadalom érzékenyebbé válik, ha a szabad véleménynyilvánítást, illetve a civil szervezetek aktivitását elnyomják.
A média befolyása: A média irányítása és a propagandás információk terjedése miatt sokan elhiszik a kormány által közvetített narratívát. Ez a jelenség csökkenti a politikai tudatosságot, de idővel a manipuláció mellett a társadalom kritikussá válhat, mint azt Kéri is jelzi.
Társdalmi aktivizmus: A politikai rendszer agresszív fellépése és a médiauralom fenyegetései mellett Kéri megjegyzi, hogy az emberek egyre bátrabban fejezik ki véleményüket, különösen a fiatalabb generációknál. Ezt az irányt a társadalmi bázis radikalizálódása is segíti, amely az ellenállásának növekedését mutatja.
Változó politikai táj: A politikai bázisok átalakulása, különösen a Fidesz tekintetében, azt jelzi, hogy a társadalom nagy része már nem ragaszkodik a korábbi politikai pártpreferenciákhoz és jobban keresi az alternatívákat, ami újfajta politikai érzékenységet eredményez.
Milyen hatásai vannak a civil szféra elnyomásának?
Demokrácia csökkenése: A civil szervezetek és mozgalmak korlátozása csökkenti a demokratikus részesedést, mivel a társadalom hangja és igényei kevésbé érvényesülnek.
Társadalmi feszültség növekedése: A civil szféra elnyomása gyakran társadalmi elégedetlenséghez vezet, aminek következtében nőhet a tüntetések és ellenállási formák száma.
Kreativitás és innováció csökkenése: A civil szervezetek hozzá tudnak járulni a közösségi kezdeményezésekhez és innovációkhoz, ennek elnyomása hátráltathatja a társadalmi fejlődést.
Szegénység és egyenlőtlenség fokozódása: Az elnyomott civil szféra nem tudja megfelelően képviselni a hátrányos helyzetű csoportok érdekeit, így a társadalmi egyenlőtlenségek elfogadhatatlan mértékben növekedhetnek.
Politikai passzivitás: Az elnyomás következtében az emberek politikai apátiába süllyedhetnek, mivel úgy érzik, hogy nincs hatásuk a politikai döntésekre.
Megfélemlítés és öncenzúra: A civil szervezetek tagjainak megfélemlítése és zaklatása a szólás- és cselekvési szabadság csökkenéséhez vezet.
