Szijjártó Péter amellett, hogy néhány hónap alatt körbefutja a Földet, olyan kijelentésekkel borzolja a kedélyeket, melyeket nehezen tudnának megemészteni Magyarország szövetségesei, ha már nem mondtak volna Orbán Viktor kormányáról régen.
Az öltönyt tréningruhával cserélgető magyar külügyér szinte kéjes örömöt érez akkor, amikor orosz barátai vállát veregetheti, illetve olyan diktátorok markába csaphat, akik kimondva vagy kimondatlanul azt a békés, kölcsönös kompromisszumok alapján működő világot készülnek lerombolni, amelynek előnyeit mi magyarok is élvezhettük ezidáig. - rja a Szegedi Kattintós
A világpolitika viszonylagos stabilitásának úgy tűnik vége, és ebben döntő szerepe van az orosz vezetésnek, főként Vlagyimir Putyinnak. Nem az Ukrajna ellen zajló agresszióval kezdődött mindez, hiszen lassan 10 éve, hogy Oroszország megszállta a Krím félszigetet, és hathatós támogatásával a szakadárok kiharaptak egy nagy falatot Kelet-Ukrajnából. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a Wagner-csoport zsoldosai évek óta támogatnak olyan szélsőséges fegyveres csoportokat Afrikában, melyek nyugatbarát kormányokat igyekeznek megdönteni a kontinensen.
Oroszország már nagyon régen proxy háborút folytat az Egyesült Államok és európai szövetségesei ellen, és céljai elérése érdekében lényegében bármilyen segítséget elfogad olyan brutális diktatúrákat működtető országoktól, mint Irán, Szíria vagy Észak-Korea. Ennek a furcsa szövetségi képződménynek lehetett érdeke destabilizálni a Közel-Keletet, így a Hamasz egy héttel ezelőtt Izrael ellen indított háborúja mögött is felsejlik Irán és Oroszország szerepe.
Még sokáig lehetne sorolni azokat az eseményeket és tényeket, melyek rávilágítanak arra a törekvésre, hogy Oroszország a Nyugat rovására teret nyerjen a világ több régiójában, ezért nem csoda, hogy az Európai Unió és az USA határozottan kiáll Ukrajna, Izrael és mindazon államok mellett, melyek elszenvedik e terjeszkedés közvetlen vagy közvetett hatásait. Van persze egy uniós ország, amely ezek ellenére is határozottan vállalja barátságát Vlagyimir Putyin rendszerével, sőt tettekkel is bizonyítja lojalitását az orosz elnök iránt.
Ezzel ugyanis a hűvös racionalitás alapján meg lehetett volna magyarázni kitartásunkat az oroszok mellett a háborús atrocitások ellenére, ám ez már egy globális konfliktus, amelynek tétje sokkal nagyobb, minthogy ki tud némi előnyt kicsikarni a háborús konfliktusból.
Ez természetesen Magyarország, amelynek vezetése még akkor sem mond semmi rosszat az orosz vezetésről, amikor az ottani hivatalos történelemkönyv tanulsága szerint 1956-ban fasiszták lázadtak fel az akkori államhatalommal szemben Budapesten. Szijjártó Péter külügyminiszter - és egyben vezető külkereskedő – a nagymestere annak a maszatolásnak, amit a kínos szituációkban a magyar diplomáciának produkálnia kell. Ő híres arról, hogy rendkívüli módon fel tud háborodni azon, ha a magyar kormány ténykedéséről valaki valami rosszat mondott, de az oroszok nyugodtan lefasisztázhatják a magyar forradalmárokat, ő akkor sem fog tiltakozni Moszkvánál.
Sőt, most éppen több napos látogatást tett az orosz fővárosban, és ez alatt szinte minden fontos kérdésben a hivatalos uniós állásponttal szemben foglalt állást. Támogatja például az orosz sportolók indulását a párizsi olimpiai játékokon, továbbra is prioritásnak tartja az energiahordozók területén kialakult együttműködést a két ország között, ugyanakkor Moszkvában is felmondta a magyar kormány propagandaszövegét a szankciók értelmetlenségéről. Az orosz állami hírügynökségnek nyilatkozva még panaszkodott is az uniós politikusokra, akikkel szerinte nem lehet érdemben tárgyalni erről a kérdésről.
Szijjártó csak azt nem veszi észre, hogy Putyin hasznos idiótaként mutogatja a világnak a magyar külügyminisztert. Az orosz elnök legfőbb problémája ugyanis, hogy teljesen elszigetelődött a nemzetközi diplomáciában, és ha akad egy uniós politikus, aki hajlandó naponta többször felmondani az orosz narratívát, azt úgy fogják mutogatni Moszkvában, mint egy bazári majmot. Persze a száguldó Szijjártó jelenség nem magától működik. Orbán Viktor megbízható bábjaként ugyanis a magyar kormány irányvonalát képviseli minden országban, ahol a tárgyalások mellett le is fut néhány kilométert.
A legfontosabb kérdés viszont az, mi haszna Magyarországnak abból, hogy legfőbb diplomatája lényegében az orosz érdekek képviselőjeként járja a világot? Maga Szijjártó is elismerte ugyanis Moszkvában, hogy ma már nem működik az a modell, hogy az olcsó keleti energiahordozók beszerzésének köszönhetően Magyarország gazdasági előnyökre tesz szert versenytársaival szemben, hiszen Oroszország piaci áron szállít földgázt és kőolajat hozzánk is. Ezzel ugyanis a hűvös racionalitás alapján meg lehetett volna magyarázni kitartásunkat az oroszok mellett a háborús atrocitások ellenére, ám ez már egy globális konfliktus, amelynek tétje sokkal nagyobb, minthogy ki tud némi előnyt kicsikarni a háborús konfliktusból.
Ha a magyar kormány nem veszi észre, hogy ez a kettős játék már nem tartható fenn a háború nemzetközi eszkalálódása után, akkor súlyos árat kell majd fizetnie az országnak ezért a tévedésért. Putyin ugyanis nem csak a birodalma határait kívánja kelet felé kitolni, hanem olyan értékrendet akar ráerőltetni azokra az országokra, melyek valaha a szovjet érdekszférába tartoztak, melyekre sok millió magyar, lengyel, szlovák, román, moldáv, bolgár, cseh, észt, lett és litván emlékszik még. Mert, ahogy egy dakota mondás tartja: „Ha a szellemeket engeded visszatérni a valóságba, akkor előbb-utóbb magad is szellemé válsz.” (Szegedi Kattintós)
