Néhány nappal azután, hogy Stockholmban egy (egyébként iraki származású) férfi nyilvánosan elégetett egy Koránt, egy háromfős társaság ma, rendőrségi engedéllyel, a stockholmi izraeli nagykövetség előtt a Tórát fogja felgyújtani.
Jichák Hercog izraeli államfő élesen elítélte mindkét tettet.
Mit lehet erre mondani:
Sok mindent!
Az idegengyűlölet és az antiszemitizmus terjedése egyenes következménye a migráns-kérdés felemás, sunyi kezelésének, a muszlim migránsok egy jó részének a beilleszkedés minden formáját megtagadó, kizárólag segélyekre hajtó magatartásával, mely más tényezőkkel: a pandémiával, az (egyébként leküzdött) inflációval, a jóléti állam juttatásainak fokozatos nyirbálásával, a terrorista gázolásos-, késes- robbantásos merényletekkel, különféle (kelet európai- és egyéb) maffiajelenségek felbukkanásával, a klímaválsággal együtt fölkorbácsolta a nyugat-európai polgár indulatait, beszéljenek bármit a jogvédők.
A nyugat-európai kormányoknak pedig nincs válaszuk e jelenségek, torzulások kezelésére, azon egyszerű érven kívül, hogy szükség van a bevándorlók munkaerejére. Ami igaz.
Ebben a helyzetben könnyű dolguk van a neonáciknak, akik a demagógia legegyszerűbb, legáltalánosabb módján harsogják, hogy ki az idegenekkel, miközben az égető társadalmi, környezetvédelmi, demográfiai problémák kezelésére semmiféle elképzelésük nincs.
Mivel nincs rá szükségük. Meg, nyilván képességük se.
Viszont gyűlnek, gyűlnek a rájuk adott voksok, szerte Európában.
Az olyan ügyek pedig, mint Nahal lelövése, melynek objektív körülményei se a migránsokat, se a jogvédőket nem érdeklik, viszont lángba borították fél Franciaországot, mindkét oldalon tovább szítják az indulatokat!
A Tóra elégetése mindenesetre három embernek tett/tesz jót:
a saját hatalmát bebetonozni kívánó, büntetőjogi felelőssége alól kibújni igyekvő Netanjáhú törvénykezési műveleteiről el lehet otthon terelni a figyelmet, és (speciel ez esetben jogosan) fel lehet korbácsolni az indulatokat ezzel is, csakúgy, mint a Hamasszal (éppen jókor) kiújuló összecsapásokkal,
Erdoğan és Orbán pedig nagyszerű aduászt kap a kezébe, előbbi a Korán, utóbbi a Tóra elleni merénylettel, a svédek NATO-csatlakozásának késleltetésére, melyeknek törvényhozási ratifikálását már egyébként is mindketten őszre halasztották. (A klasszikus pesti kérdéssel: melyik őszre?)
Erdoğan biztos a merénylő kiadatását fogja követelni, és általában sommás ítéletet mond majd: az iszlámellenességében kéjelgő Svédországnak semmi helye az Észak-Atlanti Védelmi Szövetségben.
Orbán pedig nyilván az antiszemitizmus elleni harc élharcosának képében tetszelegve fogja elítélni az akciót, miközben tudjuk, hogy maga, más eszközökkel ugyan, lopva, pont ugyanezt a gyűlöletkeltő politikát folytatja.
Érdekes adalék, hogy – legalábbis ma reggelig – egyetlen független vagy ellenzéki híroldal, orgánum se szentelt egyetlen sort sem a hírnek Magyarországon.
Úgy látszik nem fontos!