Az apa hamisan gyermekrablással vádolta meg volt párját, a nőt külföldön börtönbe zárták, és most már nem is találkozhat a fiával. Az illetékes minisztériumok mossák kezeiket.
- Szeretném megmenteni a kisfiamat. Egy egészséges, világra nyitott, csodálatos kisgyerek volt, ma árnyéka önmagának, és öngyilkos akar lenni. Rettegek, mikor tudom meg, hogy meghalt, és én még a temetésén sem voltam ott, mert nem értesültem róla – így fogalmazott lapunknak egy középkorú nő a most 12 éves fiáról. November óta nem láthatják egymást. Történetükből határokon átnyúló jogsértések, hamis vád, a magyar minisztériumok közönye, és a gyerekvédelem totális csődje rajzolódik ki. (Az érintettek nevét személyiségvédelmi okokból nem írjuk le).
A nő írt már levelet többek között Orbán Viktor miniszterelnöknek, Semjén Zsolt miniszterelnök -helyettesnek, Tuzson Bence igazságügyi miniszternek, akinek tárcája állítja, szerepe megszűnt az ügyben. A gyermekvédelemért felelős Belügyminisztériumtól azt a választ kapta, hogy „megváltozott a viselkedése”, ezért nem nevelheti a fiát. A gyámhivatal és a rendőrség sem foglalkozik azzal, hogy a fiút nevelőanyja szoptatja, így szexuális abúzus történik.
- Mikor összekerültünk a párommal – idézte fel a történetet -, azt mondta, a csütörtök estéket nem tölthetjük együtt, ő akkor kártyázni jár. Akkor még nem tudtam, hogy azokon a napokon pszichiáter kezeli. Az első baljós jel akkor jött, amikor várandós lettem, és a 12 hetes ultrahang vizsgálaton kiderült, hogy nem kislányunk lesz. A férj ugyanis azt szeretett volna.
A férfi Ausztráliába akart utazni, ahol lehetőség van a magzat nemének befolyásolására. - Ragaszkodott az eljáráshoz. Ez egy sejtleválogatós, háromhetes injekciókúra, amelynek a végén garantálják a kívánt nemű utód megszületését. Nemet mondtam, amibe az apa nem nyugodott bele,
ragaszkodott hozzá, hogy a kisbabát ne tartsuk meg. A 16. héten - némi segítséggel - leestem otthon a csigalépcsőn. A nő ezek után azt közölte a férfival, hogy el akar költözni, de az apa-gyerek kapcsolattartást nem akadályozza majd.
- A szétválás a gyakorlatban nem volt egyszerű. A családi házat, amiben éltünk, korábban közösen vásároltuk, az összes spórolt pénzem a vételár felére volt elég. A másik részt hitelből kellett megoldanunk. Az apa a saját bankjától, ahol vezető beosztásban volt, 2 százalékos kamatozású hitelt kért. Azt mondta, ilyet csak akkor kap, ha teljes elidegenítési és terhelési tilalom lesz a házon, én pedig nemhogy tulajdonosként, de még széljegyen sem szerepelek a tulajdoni lapon. Hiába tiltakoztam, meglépte. „Nekem egyetlen forintom sem maradt, neki lett egy háza. Megszületett a fiunk, de csak gyest kaptam, mert korábban feketén dolgoztam, nem jelentett be a munkáltatóm. Maradt a közös fedél alatt élés. Ha a pénzem elfogyott a hó közepére, de pelenkát kellett vennem, akkor hitelt folyósított nekem”. Állítása szerint a férfi közben társasági életet élt, és olyan összejövetelekre is járt, ahol a résztvevők „félhomályban fogdossák egymást”. - Itt ismerkedett meg jelenlegi feleségével is, akiről kiderült, egy állami tendereket nyerő vállalkozás vezetőjének a lánya. A kapcsolatból házasság lett, így a történetünkben szereplő nőnek és az akkor kétéves kisfiának költöznie kellett a házból.
Az apa kezdeményezésére arra kötelezett a bíróság, hogy elhagyjam a fiammal a házat, erre elsőfokon 15 napot, másodfokon 30 napot kaptam. A gyereket az apa nem kérte, csak a házat
– idézte fel a nő, akinek időközben lett munkája, a kisfiút bölcsődébe íratta, és egy Pest környéki kisvárosban talált albérletet. A gyermekelhelyezési perben a bíróság először ideiglenes intézkedést hozott, és az anyánál helyezte el a gyereket, de biztosítania kellett a zavartalan kapcsolattartást.
- Az albérletünkbe akkor jött az apa, amikor ő úgy gondolta. Volt olyan, hogy belépett az ajtón, engem az alkarjával félrelökött, bement a gyerekszobába, ahová én ilyenkor nem léphettem be. Az egyik ilyen alkalommal a kisfiam egyik pillanatról a másikra torkaszakadtából elkezdett ordítani. Rohantam volna be, de amikor benyitottam, az apa fölkapta a gyereket a szőnyegről, engem kilökött, bevágta az ajtót, és közölte, hogy most ő van a gyerekkel. Másnap reggelre a kisfiam combján egy tenyér nagyságú lila folt volt – emlékezett vissza.
A bölcsődében, majd az óvodában is zárták a kaput az ott dolgozók, mert a férfi többször el akarta vinni a kisfiút.
Ezt nem engedték neki, de ő azt mondta, úgyis elviszi, bármit csinálnak. Gyerektartást alkalomszerűen fizetett, a bíróságon azt mondta azért, mert a kisfiú nem házasságban született, így kevesebbet is ér. Később a férfi e-mailben közölte, nem akarja fenntartani a kapcsolatot a gyerekkel.
- Korábban kaptam egy spanyolországi állásajánlatot – mondta a nő -, amelyet 2015-ben elfogadtam. Az apa hozzájárult kisfiam útlevelének kiváltásához, és aláírta, hogy odaviszem a gyereket, ahova akarom. A gyámhivatalon is megtettem bejelentést, a kiköltözéshez szükséges minden hivatalos utat végigjártam. 2018-ban a bíróság is kimondta: nálam helyezik el a kisfiamat, tehát akkor az ideiglenes döntést felváltotta a végleges végzés. Elsőfokon.
Anya és fia kiköltöztek, 2018. novemberben a letelepedési engedélyt is megkapták. A nő itthon vagyonjogi pert indított a közös ház feléért, a férfi válaszul megtámadta a gyermekelhelyezési döntést. Az anyát a bíróság elöljáróban, a végső döntésig arra kötelezte, biztosítsa az apának a felügyelt kapcsolattartást. Így kéthetente hétvégén utaztak Magyarországra, hogy ennek eleget tehessen. Az apa és a fiú egy családsegítőben találkoztak. - A szabályok szerint ilyenkor el kellett volna hagynom az épületet, de a fiam rettegett az apjától, így a folyosón várakoztam. Az apja ugyanis azt mondta neki, eljön az idő, amikor többet nem láthat. A kisfiam kétpercenként szaladgált ki, hogy ott vagyok-e még. A családsegítő azt írta rólam, nem vagyok együttműködő a kapcsolattartás terén, mert nem tartom be a szabályokat. Ez ott volt a bíró előtt, amikor meghozta a másodfokú ítéletet. Azonnali hatállyal áthelyezte a fiamat az apához. Ott rögtön felülvizsgálati kérelmet nyújtottam be a Kúriára, amely felfüggesztette a másodfokú ítélet végrehajtását.
Így anya és fia visszamehettek Spanyolországba, és átköltöztek a Kanári szigetekre. Ezt a nő bejelentette az ügyükben eljáró gyámhivatalnak, közölte a pontos lakcímet is, és kérte, foglalják határozatba. Később kiderült, ez nem történt meg. Közben a kisfiú iskolás lett, a magyar mellett angolul és spanyolul is anyanyelvi szinten beszélt. Evezős sup-ban szponzori szerződést kapott, részt vett egy újrahasznosítási kampányban, amiért a helyi vezetés kitüntette.
- Egy délelőtt, amikor edzésre indultunk, az utcasarkon négy civil ruhás rendőr állított meg, az utca másik végét golyóálló mellénybe öltözött, automata fegyverrel, plexi sisakkal felszerelt rendőrök állták el. A nyolc éves fiamat kiszakították a kezemből, ott helyben bepisilt a félelemtől.
Az már a fogdán derült ki, a magyar Igazságügyi Minisztérium – ekkor Varga Judit vezette a tárcát - azt a tájékoztatást küldte a spanyol hatóságoknak, hogy a nő elrabolta a gyereket, és kérte az intézkedést.
Az apa ugyanis a rendőrségen feljelentést tett, azt állította, nem tudja hol van a gyereke. Spanyolországban a nővel közölték, 5 év letöltendő börtön vár rá.
- A fogdán töltött éjszaka után, ahol részegek őrjöngtek, csótányok rohangáltak, másnap a városi bíróságra szállítottak. Videóhívással bekapcsolták a spanyol nemzeti bíróságot, a bíró ordított velem, és azt mondta, egy „gyerekrabló patkány” vagyok. Visszavittek a fogdára, belöktek a cellába, elestem, a padlón ébredtem. A homlokomon és a fülem mögött is hatalmas dudor volt, homályosan láttam. Akkor már 48 órája nem ettem, és vizet sem kaptam. Később derült ki, az ütődéstől maradandó látáskárosodásom lett, és deformálódott a koponyám.
A nő öt hétre börtönbe került gyilkosok, drogkereskedők közé, kétszer az életére is törtek. A kisfiút pedig hazaszállították az apjához. - Amikor találkoztunk az apával, megkérdeztem, miért teszi ezt velünk. Azt mondta, kell neki a ház, és mással nem tud zsarolni, csak a gyerekkel. Kijelentette, neki jó kapcsolatai vannak az önkormányzatoknál, a rendőrségen, és a kormánynál, ne is erőlködjek. Azt is mondta, én vagyok az egyetlen ember, aki nemet mert neki mondani, és ezt megbosszulja.
A rendőrség megállapította, hogy a férfi hazudott a gyerekrablásról, mégis minden nyomozást és vizsgálatot megszüntettek vele szemben. A nő viszont a vádlottak padján ült, az ellene indított büntetőügyben a bíró is kijelentette, hogy az apa nem mondott igazat, és hamisan vádolta meg volt párját.
- A kisfiamat nem kaptam vissza. Kértem az Igazságügyi Minisztériumot, kezdjük elölről az összes eljárást, törvényesen, jogszerűen. Becsatoltam minden papírt. Februárban azt válaszolták, nekik már nincs dolguk az ügyben. Annyi a feladatuk, hogy a gyerek visszahozatalával kapcsolatos szülői kérelmet eljuttassák a megfelelő állam hatóságához. Azt nem kell ellenőrizniük, hogy a gyermekrablás vádjának van-e alapja, ahogy a következményekkel sincs dolguk.
A fiút először a mosókonyhában szállásolta el az apja, ma egy ablaktalan tetőtéri helyiség a szobája – mesélte a nő. - Amikor a fiam hozzájuk került, az apa új felesége - 9,5 éves volt ekkor a gyerek – elkezdte szoptatni – idézte fel hozzátéve, hogy ezekről az akkor még felügyelt keretek között engedélyezett találkozókon mesélt neki a gyerek. Azonnal jelentette, ahol csak lehetett. – A feleség a hatóságok előtt beismerte a szoptatást, azt mondta, így akar jó anya-gyerek kapcsolatot kiépíteni a fiammal. Közben az apa kezdeményezésére a bíró megszüntette a felügyeleti jogomat, minden kapcsolattartást megtiltott. November óta nem is láthatom a fiam – fogalmazott. (Népszava)
