Ha hallgattál volna…

Marhaság!

1./Kezdjük azzal, hogy Magyar (Orbán helyett) kezdettől, gyakorlatilag és teoretice is Gyurcsánnyal harcol, és nem nagyon látni, hogy Fidesz-szavazókat át tud-e csábítani.
Leginkább az ellenzék szavazói közt kotorászik.

A tanács tehát kéretlen.

2./ Másodsorban: ügyesen kibújt a megmérettetés elől azzal, hogy a helyhatósági választásokon – felhergelt vidéki szimpatizánsait cserben, és Orbán kezére hagyva – nem indul.

Természetes, hogy minden településen nem tudott volna jelöltet állítani, de a cél: annyit állítani, hogy a megyei listákon szavazni lehessen rá, elérhetőnek tűnt.

Az EP-szavazás ebből a szempontból kevésbé jelentős, mondhatjuk, hogy irreleváns, nem nagyon érdekli azokat, akik helyi ügyekben még hajlandóak állást foglalni, Brüsszel viszont nagyon távoli, elméleti és közvetett számukra.
Ezért szerintem sokan, akik helyi jelöltre voksoltak volna, pusztán az EP-szavazás helyett otthon maradnak majd.
(Mondhatjuk azokkal szemben, akik szerint, ha megverné a Fideszt /nem fogja/, akkor időelőtti választást kell kiírni – holott a kettőnek semmi köze egymáshoz.)

Magyar, aki, hangsúlyozom, és ő is, nem akar rendszerváltást, a közvélemény-kutatók megbízhatatlan, ezer fős listákon végzett és egymástól is szignifikánsan eltérő mutatóival operál a tényleges voksolás helyett.

És ezt majd még a parlamenti választásokig folytathatja. 

3./ Török elfelejti, hogy a feladat a Fidesz leváltása lenne, ami a baloldal nélkül nem megy! Magyar egyedül nem fog többséget szerezni két év múlva sem, és baloldali szavazók nélkül pláne nem.

4./ Mit nyerünk azzal, ha Orbán helyett – tételezzük fel ezt a felettébb valószínűtlennek tűnő esetet – Magyar kerül hatalomra? Egy másik Fideszt?

5./ A „megsemmisített” ellenzék nélkül?

Török, ez az érthetetlenül sztárolt „szakértő” (a néhai Tamás Gáspár Miklós szavaival: „ki az a Török Gábor?”), aki rendre téves prognózisokat ad, most nagyon melléfogott.

Ahogy Magyar is.