Egy évvel ezelőtt még igen sokat vártak a 2024-es évtől a gazdasági elemzők, melyek közül közel sem minden vált valóra.
Bár az infláció elviselhető szintre süllyedt és a jegybanki alapkamatot is sikerült jelentősen csökkenteni, ugyanakkor a fogyasztás a vártnál csak lassabban indult növekedésnek és a gazdaság is egy helyben topogott. A nem túl fényes 2024-es év ellenére a kormányzati várakozások szerint „2025 egy fantasztikus év lesz”. De vajon megvannak az alapjai ennek az optimizmusnak? Madár Istvánt, a Portfolio vezető makrogazdasági elemzőjét kérdezte a Pénzcentrum, ő mit gondol minderről.
A tavalyi várakozásokhoz képest meglehetősen vegyesen alakult a 2024-es év. A magyar gazdaság idei teljesítménye határozottan csalódásra adott okot – egy évvel ezelőtt 2,5% és 4% közötti növekedést vártak az elemzők, ezzel szemben az első háromnegyedében mindössze szerény, 0,6%-os bővülést regisztrálhattunk. Ráadásul tovább rontja az összképet, hogy a III. negyedévben ismét csökkent a gazdaság (-0,8%).
Ugyanakkor voltak sikerek is – a jegybanki alapkamat 10,75%-ról 6,5%-ra csökkent, és az infláció sem ragadt be 5% körüli szinten, amire egyébként tavaly ilyenkor sokan számítottak (utóbbi éves szinten várhatóan 3,6% körül alakul majd, szemben a 2023-as 17,6%-kal).
Az összkép tehát meglehetősen vegyes – a korábbi évek kifejezetten rossz számaihoz képest javult a helyzet, ám a kívánatostól még igazán messze voltunk. De mit várhatunk a küszöbön álló 2025-ös évtől?
Mekkora lesz az infláció?
Mint írtuk, az idei infláció valamelyest jobban alakult, mint azt egy évvel korábban az elemzők többsége várta. Ugyanakkor azt érdemes megjegyezni, hogy az utóbbi két hónap adatai már okot adtak némi aggodalomra, hiszen bár az év egészéhez képest az összesített fogyasztóiár-index októberben (3,2%) és novemberben (3,7%) sem volt kiemelkedően magas, ugyanakkor az élelmiszerek árindexe 4,5% és 4,9% volt az említett hónapokban. Ezek pedig már 2024 legmagasabb értékeinek számítanak, elvégre tavasszal még 1% körül alakult az élelmiszerek drágulása.
Hasonlóan nyilatkozott Madár István is - a szakember úgy gondolja, hogy jövőre már nem kell igazán nagy áremelkedésre számítani, a pénzromlás mértéke maradhat az idei szinten, jóllehet az élelmiszerek nagyobb mértékben drágulhatnak:
A nagyon magas infláció fájdalmas időszaka már 2023-ban véget ért, de az árstabilitást csak 2024 vége felé kezdtük megközelíteni. Jövő év elején már nem kell tartanunk attól, amit az idén még láthattunk, hogy a szolgáltatók egy része 15-20% körüli áremeléssel sokkolja a fogyasztókat a visszatekintő inflációra hivatkozva. A idei évi 3-4 százalékos áremelkedés jellemezheti a jövő évet is, azért nem alacsonyabb, mert az adóemelések, a gyenge forint és a magára találó lakossági fogyasztás elegendő lehetőséget nyújt majd az áremelési szándékok egy részének realizálására. Az inflációs érzet viszont ennél magasabb lehet, mert úgy tűnik, hogy az élelmiszerek újra az átlag felett drágulhatnak.
- mondta a szakember.
Nőhet a gazdaság
Mint írtuk, a magyar gazdaságot nem éppen a legjobb állapotában érte 2024, éppen ezért mostanra már 2025-től várjuk a csodát. De vajon mennyire jogosak ezek a várakozások? Madár István szerint jogosan várhatjuk a gazdaság bővülését, jóllehet annak várható mértékét nem gondolja túlzottan magasnak:
Egyelőre 2-2,5%-os GDP-bővülés látszik 2025-re, ebben szerepet játszik, hogy a jövő év az idei recesszió miatt elég mélyről indul majd. Azt gondoljuk, hogy az idén a "lagymatag fogyasztás - zuhanó beruházás - elakadó export" háromszög fogságában ragadt magyar gazdaság mozgástere valamelyest növekedhet jövőre. A tartós bérnövekedés (és az elérhető magas kamatú megtakarítási lehetőségek eltűnése) növelheti a fogyasztási kedvet, a beruházási dinamikában az idei szabadesésnél biztos jobb időszak következik, már csak a csőben lévő óriásberuházások miatt is, és talán az exportlehetőségek sem romlanak tovább. A gazdaságpolitikai mozgástér viszont a további élénkítésre továbbra is igen szűk. Recesszió csak valamilyen újabb váraltan sokk esetén fordulhat elő, alapvetően folyamatos, de mérsékelt ütemű növekedésre számítunk.
Tovább bővülhet a fogyasztás is
Az elmúlt évek sokkja után jövőre is a fogyasztás bővülését várja a szakértő, aki arra is felhívta a figyelmet, hogy az már az idei évben is növekedett, jóllehet a korábbi várakozásokhoz képest szerényebb mértékben:
A lakosság fogyasztási lehetősége és kedve az elmúlt két évben a vártnál jóval kisebb mértékben javult. A megugró árszint sokkja, a gazdasági bizonytalanság, az infláció társadalmi rétegeket eltérő mértékben sújtó hatása, valamint az inflációkövető állampapírok jelentette kivételes megtakarítási lehetőség együttesen lehetett a felelős ezért. Ugyanakkor ezek a tényezők jövőre enyhülnek, és nem szabad elfelejteni, hogy a háztartások fogyasztása az idén is 3-4%-kal növekszik. Bár jövőre a bérek reálértékben kisebb ütemben fognak növekedni, mint az idén, de a 4%-ot jövőre meghaladhatja a fogyasztásbővülés.
Süllyedő jegybanki alapkamat, gyengülő forint
Az év első fele a jegybanki alapkamat lassú, de lényegében folyamatos csökkenését hozta magával – az irányadó kamat tavaly decemberben még 10,75%-on állt, amit július végére sikerült 6,75%-ra szorítani. Azóta azonban csak egyszer vágott kamatot a jegybank – szeptember végén 6,5%-ra csökkentve az alapkamatot. Ezzel egyébként elértük azt a szintet, amire egy évvel ezelőtt az elemzők többsége számított. De mi lesz jövőre?
Egyelőre úgy tűnik, hogy az érkező MNB-elnök iránti kormányzati bizalom kellően erős ahhoz, hogy amennyiben szükséges, hitelesen tudja képviselni a szigorúbb monetáris politikát is. Varga Mihály lehetőségei a kamatcsökkentésre egyelőre korlátozottak, hiszen az elmúlt két hónap bebizonyította, hogy az ingadozó globális kockázatvállalási hajlandóság mellett időnként már a mostani kamatszint is alacsonynak tűnik. A gazdasági folyamatok kedvező alakulása esetén idővel újra beindulhat a kamatcsökkentés, de ezt a pénzügyi stabilitási megfontolások (forintárfolyam, euroizáció) sokkal inkább befolyásolják, mint az inflációs és növekedési megfontolások. A legvalószínűbb kimenet a mérsékelten süllyedő kamatpálya mellett lassan gyengülő forint árfolyam
- mondta Madár István.
Lehetünk optimisták?
Az elemzőt arról is megkérdeztük, véleménye szerint mi adhat okot bizakodásra, illetve pesszimizmusra?
A gazdasági kilátások szempontjából a pesszimizmust az elmúlt évek tapasztalata táplálja: a külső és a belső környezet tartósan nem olyan támogató, mint a Covid-válság előtt, ezért a gazdaság gyorsulása jóval elmarad a remélttől. Geopolitikai, gazdaságpolitikai tényezők tovább bonyolítják a kockázati térképet. Optimizmust elsősorban az jelent, hogy a 2020-as évek elejére jellemző óriási gazdasági sokkok (pandémia, energiaválság stb.) már két éve nincsenek velünk, ezért a fokozatos felépülés folytatódhat. Ennek kapcsán a fő kérdés, hogy miként viselkedik majd a választások felé közeledve a gazdaságpolitika, beszorulunk-e egy újabb húzd-meg eresz meg ciklusba, ami cikkcakkokat okoz a gazdaságban.
Azzal kapcsolatban, hogy milyen pozitív, illetve milyen negatív szcenáriókat tud elképzelni 2025-re vonatkozólag, így nyilatkozott a szakértő:
A nagyon szélsőséges (black swan) forgatókönyvektől eltekintve egy ideális kifutás az lenne, ha a geopolitikai feszültségek csökkennének, a várt kereskedelempolitikai villongások intenzitása végül a most vártnál kisebb lenne, az európai fogyasztás meglódítaná a járműipart, az inflációs kockázatok végleg eltűnnének, idehaza pedig a választáshoz közeledve a gazdaságpolitika nem válna fegyelmezetlenné. Természetesen a fenti bizonytalansági tényezők kedvezőtlen alakulása jelentené a negatív szcenáriót: a közel-keleti feszültség fokozódna, az orosz agressziót nem sikerül leszerelni, új geopolitikai feszültségpontok jelennének meg a világban, a vámháború a vártnál is hevesebb lenne, esetleg néhány nagy gazdaság (legrosszabb esetben Kína) nagyot döccenne, Európa recesszióban ragad, és mindez olyan hazai kockázatkezelő stratégiát igényelne, amire a gazdaságpolitika választási szempontból nem lenne kapható.
A fentiekből is jól látható, hogy rendkívül szerencsés csillagzat kell ahhoz, hogy a magyar gazdaság jól tudjon szerepelni: a számos külpolitikai faktoron kívül arra is komoly szükség lenne, hogy a 2026-os választásokhoz közeledve ne lazuljon meg a gazdaságpolitikai fegyelem. Az ugyanakkor elmondható, hogy a '20-as évek elejének nagy sokkját talán már magunk mögött hagyjuk a következő évben. (Pénzcentrum)
