A laposföldhívők már évszázadok óta köztünk járnak.
Bár a tudományos világban már a hellenisztikus korszak óta elfogadott, hogy a Föld gömb alakú, a 17. századtól kezdve felütötte a fejét egy elmélet, miszerint bolygónk lapos. Annak ellenére, hogy ezt a feltevést aligha lehet alátámasztani meggyőző bizonyítékokkal, a közösségi média felszínre törésével a laposföldhívők tábora csak még tovább nőtt.
Az ókori kultúrákban még nem volt ördögtől való az az elképzelés, hogy a Föld – továbbá a Nap, a Hold, a csillagok és egyéb planéták – formája lapos. Ezzel kapcsolatban a mezopotámiaiak és az egyiptomiak is végeztek vizsgálatokat, majd végül a görögök jutottak arra a következtetésre, hogy bolygónk inkább egy gömbre hasonlíthat, amit több ismert gondolkodó is felvetett. Köztük Pitagorasz és Platón, akik úgy vélték, mivel a Föld isteni eredetű, csakis a legtökéletesebb formát, azaz a gömböt viselheti, míg Arisztotelész megfigyelte, hogy holdfogyatkozáskor a Holdon a Föld árnyéka körív alakú, ami abban az esetben semmiképp nem lenne így, ha a Föld lapos lenne. Eratoszthenész Kr. e. a 3. században szinte pontosan kiszámolta a planéta kerületét, így az, hogy a Föld gömbölyű, már a hellenisztikus korszak óta (Kr. e. 323. – Kr. e. 31.) elfogadott tény a tudományos világban.
1492-ben Kolumbusz Kristófnak ezt sikerült is bebizonyítania, a bolygó kerületét ugyanakkor jelentősen alábecsülte, így csak pislogott, mint hal a szatyorban, amikor útnak indult Amerikába, úgy saccolva, hogy négy héten belül már Kína partjaihoz ér, de akkor még mindig csak az óceánon vesztegelt. Kolumbusz egyébként nem amiatt szállt hajóra, hogy utánajárjon, milyen alakja van a Földnek, mivel a középkorban aligha volt olyan, aki ne arra a tudományos konszenzusra támaszkodott volna, hogy a bolygó gömbölyű. A 17. századtól kezdve viszont egyre több tudós fejében ütött szöget a gondolat, hogy talán nem jól ismerjük a Föld méreteit, mivel azok részben az egyház miatt odavesztek a sötét középkorban – a vallás és a tudomány közötti konfliktus már ekkor megmutatkozott. Fontos kiemelni ugyanakkor, hogy ezek a felvetések nem a planéta alakjához kapcsolódtak, hanem a pontos méreteivel kapcsolatos számításokat kérdőjelezték meg.
A laposföld-elképzelést az evolúcióelmélet hívei többnyire a keresztény hagyományokhoz kötötték, és akadnak olyan görög tudósok, akik szintén hittek abban, hogy bolygónk nem gömbölyű. Például Thalész, aki a bolygót egy óceánon úszó korongnak hitte, Anaximandrosz pedig egy térben lebegő hengernek. Tekintve, hogy a planéta formája nem vetett fel további kérdéseket a tudományos körökben, a 19. századig nem volt számottevő azok száma, akik ne hittek volna a Föld gömbölyűségében. A bolygó laposságához fűződő mítosz Samuel Rowbotham angol író által vált még közismertebbé, és 1870-től 1920-ig élte leginkább a virágkorát. A férfi 1838-ban végezte el a Bedford Levelnek nevezett kísérletet, amely azt takarta, hogy az Old Bedford folyóba belegázolva, húsz centiméterrel a vízfelszín felett, távcsövön keresztül nézte a tőle távolodó csónakot, aminek árbocán egy zászló lebegett, közel egyméteres magasságban. Ahogy arról később beszámolt, a Welney hídig tartó tíz kilométeres szakaszon végig szinte ugyanúgy látta a ladikot, amiből azt a következtetést vonta le, hogy ha a vízfelület a gömb alakú Föld által ívelt volna, akkor az árbóc már jelentősen kikerült volna a látóteréből.
Rowbotham kiadott egy, a megállapításait részletező röpiratot is, a Zetetic Astronomyt, amit Parallax álnéven írt meg, majd kibővítette egy könyvvé. Úgy vélte, a Föld egy lapos korong, aminek középpontjában az Északi-sark van, délen pedig egy jégfal, az Antarktisz határolja. Emellett azt hitte, hogy a Nap és a Hold 4800 kilométerrel, a kozmosz pedig 5000 kilométerrel található a Föld felett. Egy másik írásában azzal érvelt, mivel a Biblia szintén azt az álláspontot erősíti, hogy a bolygó lapos, „ezt az alapvető igazságot nem szabad félretenni egy kizárólag emberi sejtéseken alapuló rendszer miatt”. Támogatói is akadtak, köztük William Carpenter és John Hampden, akikkel gyakran vettek részt nyilvános vitákon ezzel a témával kapcsolatban. Például Alfred Russel Wallace brit természettudóssal, aki 1870-ben elfogadta Hampden kihívását, aki ötszáz fontot fizetett annak, aki bebizonyítja, hogy a Föld nem lapos.
A tudós tisztában volt azzal, hogy a Rowbotham által végzett vizsgálatok végeredményei optikai csalódással magyarázhatóak, így az eredeti kísérleten némiképp változtatva alá tudta támasztani, hogy észlelhető bizonyos fokú görbület. Hampden ugyanakkor nem volt hajlandó elfogadni az eredményt, és beperelte Wallace-t, azt állítva, csalt. Ekkor hosszú jogi csata vette kezdetét, amelynek végeztével Hampden került rácsok mögé rágalmazás, illetve amiatt, hogy a tudós megölésével fenyegetőzött. A fogadást viszont érvénytelenítették, így Wallace-nek vissza kellett adnia a megszerzett ötszáz fontot.
Már nem csak hiedelem volt
Rowbotham itt még nem állt meg, mivel létrehozta a Zetetic Societyt Angliában és New Yorkban, amely terjesztette az általa írt könyvet a laposföldről. Sőt, olyan tanulmányokat készített, amelyek azt voltak hivatottak alátámasztani, hogy a horizont alatt eltűnő hajók jelenségére inkább abban keresendő a magyarázat, ahogy az emberi szem képes távolra látni. Rowbotham elmélete így már nem pusztán egy általa fabrikált hiedelem volt, mivel egyre szélesebb közönséghez jutott el. Ehhez hozzájárult az is, hogy halálát követően Lady Elizabeth Blount 1893-ban megalapította az Egyetemes Zetetikus Társaságot, aminek célja a kozmogóniával kapcsolatos ismeretek terjesztése volt a Szentírás megerősítéseként, gyakorlati tudományos vizsgálatok alapján. Kiadtak egy magazint is, a The Earth Not a Globe Review-t, ami egészen a 20. század elejéig létezett, majd 1901 és 1904 között az Earth: a Monthly Magazine of Sense and Science folyóirat követte.
A lap szerkesztője Lady Elizabeth Blount volt, aki úgy vélte, a Biblia a természeti világ megkérdőjelezhetetlen tekintélye, és nem lehet valaki keresztény, ha azt hiszi, a Föld gömbölyű – kiélezve a vallás és a tudomány szembenállását. Rowbotham néhány korábbi kísérletét is megismételte, ám az első világháborút követően a társaságot és az általuk vallott hiedelmet övező érdeklődés alábbhagyott. Az Egyetemes Zetetikus Társaság aztán az évek során különböző neveken éledt újjá, 1956-ban, 1972-ben és 2004-ben is voltak próbálkozásaik. 1956-ban Samuel Shenton alapította meg a Nemzetközi Lapos Föld Kutató Társaságot (rövidebben Lapos Föld Társaság), és mivel kifejezetten érdeklődött az alternatív tudományok és a technológia iránt, ő a vallási vonatkozásokra már kevesebb hangsúlyt fektetett. Az volt a célja, hogy még azelőtt tudjon szólni a fiatalabb generációhoz, hogy meggyőznék őket arról, a Föld gömbölyű.
Bár a törekvéseik így sem értek célba, mivel a Szovjetunió egy évvel később bocsátotta fel az első műholdat, a Szputnyikot, így kezdetét vette az űrverseny, ami csökkentette az egyébként akkor már ismertnek mondható társaság támogatottságát. 1967-ben az Apollo-program során aztán újra reflektorfénybe kerültek, amikor az első műholdfelvételekből kiderült, hogy a Föld valóban gömb alakú. Shenton erről így nyilatkozott akkoriban:
Könnyű rájönni, hogy egy ilyen fénykép miképp tudja becsapni a képzetlen szemet
– mondta, majd azokra a fotókra is reagált, amelyeket az űrhajósok készítettek, kijelentve, a görbület a nagy látószögű objektív használatával magyarázható, hozzátéve:
Ez a közvélemény megtévesztése, és nem helyes.
Virágzott a társaság
Samuel Shenton halálát követően Charles K. Johnson vette át tőle a stafétabotot, aki három évtizeden keresztül vezette a Lapos Föld Társaságot, aminek ez idő alatt 3500 tagja lett. Éveket töltött a különböző elméletek tanulmányozásával, majd arra jutott, hogy a forgó Föld csak egy tévedésből fakadó összeesküvés lehet, amely ellen Mózes és Kolumbusz Kristóf is harcolt. Azt állította, ha egy gömbről lenne szó, akkor a nagy vízfelületnek íveltnek kéne lennie, ám ők ellenőrizték a Tahoe-tó és a Salton-tenger felszínét, és nem észleltek görbületet. A társaság a nézeteit ekkoriban egy negyedévente megjelenő kiadványban, a Flat Earth News-ban is hirdette. Állításaikat a Bibliával magyarázták, kijelentve, a tudósok a Föld gömbölyűségéről szóló álhírrel próbálják elérni, hogy a tudomány vegye át a vallás helyét.
A Lapos Föld Társaság akkori bolygómodellje az volt, hogy a Nap és a Hold egyenként 51 kilométer átmérőjű, az emberiség pedig egy korongon él, amelynek középpontjában az Északi-sark van, a külső szélén meg egy 46 méter magas jégfal, az Antarktisz. Ez a térkép egyébként hasonlít az Egyesült Nemzetek Szervezetének szimbólumára, amit Johnson bizonyítékul használt az álláspontja alátámasztására. A szervezet ekkoriban úgy próbált meg még több hívet szerezni, hogy tudatosan az Egyesült Államok kormánya és annak összes ügynöksége, különösen a NASA ellen emeltek szót. A Bibliát újraértelmezve pedig megpróbáltak tudományos magyarázatokat és bizonyítékokat kínálni.
Egyesek akkoriban úgy tartották, hogy a Lapos Föld Társaság egy kormány által ellenőrzött szervezet, amelynek valódi célja az, hogy nevetséges állításokat tegyen a laposföldről, ezáltal hiteltelenítve a mozgalmat. A társaság viszont végül a központjukat ért 1997-es tűzvészt követően indult hanyatlásnak, mivel megsemmisült minden tagjuk irata. Nem sokkal később elhunyt Johnson felesége, aki az adminisztrációval foglalkozott, majd 2001-ben a vezető is.
Az internet miatt újra szárnyal
Később Daniel Shenton élesztette újra a Lapos Föld Társaságot, amihez Thomas Dolby 1984-es The Flat Earth című albuma jelentette az inspirációt. Úgy hitte, még senki sem bizonyította, hogy a Föld nem lapos, így 2004-ben előbb egy webes vitafórumot hozott létre, majd öt évvel később életre hívta a társaságot, elindítva egy weboldalt, ahol megtalálható volt egy, a laposfölddel kapcsolatos irodalmi gyűjtemény. 2001 óta először lettek új tagjai a szervezetnek, 2017 júliusáig több mint 500-an csatlakoztak hozzájuk. Abban az évben tartották meg az első Lapos Föld Konferenciát is, 249 dollárt kellett fizetni, hogy valaki részt vehessen rajta. 2018-ban pedig egy amatőr, Mike Hughes egy házi készítésű rakétával több mint 600 méter magasra lőtte ki magát, hogy bebizonyítsa, a Föld lapos. A leszállás során komoly sérülést szenvedett, majd a következő, 2020-as próbálkozása során életét vesztette.
Hughes esete is jól példázza tehát, hogy annak ellenére, hogy a laposfölddel kapcsolatos hiedelmek már a 17. században felütötték a fejüket, és rövidebb időre a háttérbe szorultak, még a modern korban is jelen vannak, ami komoly problémát jelenthet. Jelenleg a nem tudományos ismereteken alapuló laposföld-elmélet terjedéséből oroszlánrészt vállalnak a közösségi média platformok is, amelyeken ellenőrizetlenül oszthat meg szinte akárki dezinformációkat. Holott a köz ilyen kérdésekben korábban inkább a tudósok szavára adott, ám ők már nem alakítják ily módon a közbeszédet.
Egy 2018-as közvélemény-kutatás például megállapította, hogy az Y-generáció tagjainak mindössze 66 százaléka hiszi el, hogy a Föld gömbölyű, ami rémisztő arány – még B.o.B amerikai rapper és Shaquille O'Neal egykori kosárlabdázó is laposföldhívő. Többek között a YouTube-ot is érte már kritika azzal kapcsolatban, hogy a felület táptalaja az összeesküvés-elméletek elterjedésének – még 2019-ben közölték, hogy ezt megakadályozandó lépéseket tesznek –, de legalább ekkora felelősség terheli a TikTok-ot, ahol szintén fellelhetőek a laposfölddel kapcsolatos videók, amelyek mind szembemennek azzal a tudományos konszenzussal, amit a görögök már az ókorban lefektettek.
Miben hisznek?
Egyes laposföldhívők szerint ugyan a bolygó nem lapos, hanem gyémánt alakú, viszont a legtöbbjük nem hisz a világűrben, vagy hogy valaha is jártak ott emberek. Míg mások úgy tartják, hogy a NASA őrzi a Földet körülvevő antarktiszi jégfalat, manipulálva a műholdképeket – ezt azzal magyarázzák, hogy az óceánok színe képről képre változik, illetve a kontinensek különböző helyeken találhatóak meg. Az általuk vallott nézetek megvizsgálására adta a fejét két kutató, Carlos Diaz Ruiz és Tomas Nilsson is, akik arra a megállapításra jutottak, hogy három fő csoportba sorolhatóak a laposföldhívők.
Az elsőben egy hitalapú konfliktust neveztek meg, amely szerint a hívők úgy gondolják, hogy az ateisták a tudományt használják fel a keresztény hit elnyomására, vagyis többek között az evolúció vagy a gömbölyű Föld elmélethez nyúlnak, hogy elhitessék az emberekkel, hogy Isten nem létezik. Ehelyett a laposföldhívők a Bibliára hivatkozva támasszák alá érveiket, például szó szerint értelmezve a Jelenések 7. könyvének ezen idézetét:
Ezután láttam négy angyalt állni a föld négy sarkán
– ami arra utalhat, hogy a bolygónak valóban van négy sarka.
A második csoportba tartozó laposföldhívők arra az előfeltevésre építenek, hogy a tudás hatalom, amit a tehetősebb réteg irányít. Véleményük szerint a Föld alapvető természetéről való hazudozás készteti a lakosságot arra, hogy higgyen egy sor más összeesküvésben. Míg a harmadik csoport úgy véli, hogy a tudás személyes és tapasztalati jellegű, elutasítják a hiteles forrásokból származó ismereteket, így saját maguk szeretnének rájönni, hogy a Föld lapos-e vagy sem – és mivel a mindennapok során azt tapasztalják, mintha sík felületen élnének, nem hisznek a bolygó gömbölyűségében. (Index)
