Az, hogy egy film tetszik-e az embernek, az szubjektív dolog, az, ahogyan egy mozi üzemel, azt nézhetjük objektívan.
Mindenkire ugyanazok a szabályok vonatkoznak, csak valamiért többnyire a szolgáltató felé billen a mérleg nyelve. A példák a végtelenségig sorolhatók, online szolgáltatásoknál gyönyörű ingyenpénz például a „kényelmi díj”.
Tehát, ha én úgy parkolok, hogy a telefonom használom, akkor nekem többet kell fizetnem. Ha utalok egyet a bankomban, akkor pár száz forinttal többet fizethetek, mert az utalásnak díja van. Ha befizetek valamit és elrontom, akkor kevesebbet kapok vissza, mint amennyit befizettem. Itt nem az összegek nagyságáról van szó, hanem az elvről. Bár már ez sem igaz, mert ezek a tételek egyre többe kerülnek.
Így jártam mozijegyvásárlásnál.
Kinéztem egy filmet Budapest egyik CINEMA CITY multiplexében és mivel nem a fővárosban élek, gondoltam jó ötlet megvenni a jegyeket a neten. Kifizetem a „kényelmi díjat”, hogy megússzam a sorban állást stb… Mondjuk velem kevesebb gondja lett volna a mozinak, mert csak a telefonomról kellett volna lepittyenteni beengedéskor a qr-kódot, de mindegy.
Sajnos benéztem a napot, felhívtam az ügyfélszolgálatot, hogy mi történt és érdeklődve kértem szépen a jegy átírását egy másik időpontra. Az ügyfélszolgálatos nyilván egy monitor előtt ülve beazonosított, de a CINEM CITY rendszere, mint kiderült, nincs felkészülve egy ilyen esetre. Nem lehet átrakni a jegyet csak törölni. A teljes vételárat nem utalják vissza, mert a jegy törlése pénzbe kerül, amely összege megegyezik a „kényelmi díj” mértékével. De… Annyiszor számolják fel a „kényelmi díjat” vásárláskor, ahány jegyet vesz az ember, törléskor szintén.
Így eljutottam oda, hogy káromkodtam, elcseszték a napom, és négyszeres „kényelmi díjjal” lettem szegényebb, miközben mozijegyem nincs még.
A CINEM CITY pedig legyen boldog a semmiért elvett pénzemmel.
