Trump elnöksége már első turnusában is súlyos veszélyt jelentett a Nyugat háromnegyed évszázados szövetségi rendszerére.
Ostorozta a szövetségeseket azzal vádolva őket, hogy nem járulnak arányosan hozzá a szövetségi rendszer, a NATO kiadásaihoz és nem tartják be előírásait, ezért az USA, mint állította, fizeti “száz százalékig a szervezet kiadásait”. Ez – mint Trump annyi kijelentése - nem volt igaz. Az USA védelmi kiadásai a többi NATO tagország kiadásainak 71 százalékával voltak egyenlőek, mig az amerikai kormány a szervezet kiadásainak 22 százalékát fizette. John Bolton, Trump volt biztonsági tanácsadója 2024 februárjában nyíltan kimondta, hogy Trump célja a szövetségesek ostorozásával “nem a NATO erősítése volt, hanem a kilépés előkészítése”. Most, új elnöki kampányában ő és alelnökjelöltje, J.D. Vance nyíltan kimondta, hogy Európa védje meg magát, Amerika külpolitikai preferenciája többé nem Európa, hanem Kelet Ázsia és a Közel Kelet.
Amerika történelmének legnagyobb részében izolációs politikát követett. Ennek elveit már az USA első elnöke, George Washington leszögezte 1796-os leköszönő beszédében: “Ami a többi nemzetet illeti, politikánk a kereskedelmi kapcsolatok növelése, miközben a lehető legkisebb politikai kapcsolatunk legyen velük… A világ egyetlen országával sem szabad állandó szövetségben lenni”. Ez az álláspont mintegy a következő másfél évszázadra valóban meghatározta az amerikai politikát. 1801-ben Thomas Jefferson elnök beiktatási beszédében jelentette ki: “kormányunk alapelve a béke, kereskedelem, és barátság minden nemzettel, de szövetség senkivel”. 1823-ban James Monroe elnök hírhedt doktrinájában leszögezte, hogy Amerika távol tartja magát Európa háborúitól. Az USA semleges maradt az I. világháború első három évében. Csak akkor lépett be, 1917 április 6-án a háborúba, mikor az Atlanti óceánon német tengeralattjáró támadások indultak, valamint amikor Mexikó bíztatására a német titkos diplomácia fontolgatni kezdte, hogy megtámadja az USÁ-t.. Ezt követően azonban visszatért izolációs politikájához. Woodrow Wilson elnök nem is írta alá a Versailles-i békeszerződést. A Szenátus pedig 1920-ban elutasította a csatlakozást az Egyesült Nemzetekhez.
Ez a politika dominált Amerika két világháború közötti évtizedeinek legnagyobb részében. Még az 1930-as évek vége felé is a semlegesség elvét hangoztatta a Kongresszus, sőt 1937-ben elfogadta a Semlegességi Törvényt. 1937-ben Roosevelt elnök a “Quarantine beszédben” megerősítette, hogy az USA semleges marad. S Amerika valóban semleges maradt, amikor Mussolini megtámadta Etiópiát, semleges maradt a Spanyol polgárháborúban, sőt akkor is, amikor Hitler megtámadta Lengyelországot. Roosevelt elnök a lakossághoz intézett kiáltványában még a világháború kirobbanásakor, 1939 szeptember 1-én is azt igérte, hogy megpróbálja távol tartani Amerikát a háborútól, de figyelmeztetett, hogy “ha bárhol háború zajlik, egyetlen nemzet biztonsága sem sérthetetlen és nem szolgálja az ország érdekét, hogy minden áron távol tartsa magát a háborútól”. Amerika lakossága ekkor két táborra szakadt, a be-nem-avatkozás és a beavatkozás táborára. Az USA végülis csak akkor lépett be a háborúba, amikor Japán 1941 december 7-én Pearl Harborban orvtámadást intézett ellene. Az európai háborúba pedig a fasiszta hatalmak rángatták bele, hiszen amikor az USA hadat üzent Japánnak, Hitler, Mussolini, sőt még Horthy is hadat üzent az USA-nak.
Az amerikai politika radikálisan megváltozott a II. világháború után. Amerika a háborúból vezető világhatalomként emelkedett ki, és ezt a pozicióját fenn is akarta tartani. Nem vonult vissza izolációs védőbástyái közé. Megindult a több évtizedes rivalizálás a Szovjetunióval.
A sztálini Szovjetunió expanziós politikája, a potsdami és jaltai konferenciák elveinek sorozatos megsértése vezette az USÁ-t a nyugati szövetségi rendszer létrehozására és 1949 áprilisában a NATO (North Atlantic Treaty Organization) megalapítására az USA, Kanada és tíz európai ország - Belgium, Dánia, Izland, Franciaország, Olaszország, Luxemburg, Hollandia, Norvégia, Portugália és Anglia - részvételével. A katonai szövetség nagy erejét az az alapelv adta, hogy egy tagország elleni támadás az összes tagország elleni támadásnak minősül. A szerződés aláírásakor Truman elnök beszédet mondott, melyben kijelentette: ”Ez egy egyszerű dokumentum, de ha létezett volna 1914-ben és 1939-ben, és mindazon nemzetek, melyek most itt képviselve vannak, támogatták volna, akkor megakadályozhattuk volna a két világháborút”.
A NATO megalapítását követően igen hamar megindult a szövetségi rendszer kibővülése: 1952-ben Görög- és Törökország, 1955-ben Nyugat Németország csatlakozott, 1982-ben Spanyolország, 1999-ben Csehország, Magyarország és Lengyelország, 2004-ben a többi volt Szovjet Blokk ország, 2009-ben Horvátország és Albánia, majd Montenegro és Észak Macedónia, 2023-24-ben pedig Finnország és Svédország végülis 32 tagra bővítette a NATO tagországainak számát.
Az amerikai közvélemény ma nem támogatja az izolációt. A Gallup közvéleménykutatás 2024 márciusában azt mutatta, hogy az amerikaiaknak mindössze 12 százaléka támogatná a NATO-ból való kilépést és további 16 százaléka helyeselné az amerikai közreműködés csökkentését. Ez határozott változás az amerikai közgondolkodásban.
A NATO biztosította a Pax Europaea-t, Európa történelmének talán leghosszabb békés korszakát. Rendet tartott a kontinensen, megállította az agressziót Boszniában és gátat szabott az orosz agressziónak. Amikor 2001 őszén terrorista al-Qaeda akciót hajtottak végre az USA ellen, amelynek közel 3.000 halálos áldozata volt, a NATO megtorló akciót vezetett a Talibán ellen Afganisztánban. Amikor Oroszország elfoglalta a Krim félszigetet 2014-ben, a NATO megszakított vele minden kooperációt. A NATO tervezett további kibővítése ma önálló, volt szovjet tag-köztársaságok befogadásával tovább szigeteli el Oroszországot és zárja el útját az önállóvá vált tagországok tervezett és Ukrajnában elkezdett bekebelezésére.
Egy esetleges Trump adminisztráció NATO ellenes lépéseinek megelőzéséhez erős és gyors európai válaszra, önálló európai katonai szövetségi rendszerre, feltehetően közös uniós hadsereg létrehozására van szükség. Európa, Oroszország és Belarusz nélkül 700 milliós lakosságával – szemben az USA 330 milliós népességével - ma erős. Két atom-hatalom - Anglia és Franciaország - is van Nyugat Európában. Gazdasági erejét tekintve az Európai Unió összehasonlítható áron számított jövedelme (GDP) közel azonos az USA színtjével: az USA 28.8 milliárd dollárjával szemben az Európai Unió 26.3 milliárd össz-jövedelme áll. Európának aligha kell megijednie Trump fenyegetéseitől. De persze a legjobb az lenne, ha Trump másodszor a Fehér Háznak még a közelébe se kerülhetne. (Berend T. Iván)