Készül az új építészeti törvény
Jön az épületek kötelező szervizkönyve és a műemléki adókedvezmény, a Balatonnál magánfürdőház is épülhet.
A haza és haladás eszménye, illetve a polgári jó ízlés érvényesítése maradt az építészeti törvény újraírt változatának fő üzenete. Utóbbi elősegítését előrébb sorolja a jogalkotó a célok meghatározásánál, mint a településképi értékek megőrzése, a fenntartható fejlődés, sőt, még a magyar építési anyagok előnyben részesítése is. Holott Lázár János építési miniszter az 28. Országos Főépítészeti Konferencián szeptemberben közölte: „ha pénzt költünk akár magánbefektetőként, akár állami megrendelőként, nagyon fontos, hogy a magyarok munkájából a magyarok haszna legyen”. Igaz, azt nem pontosította, hogy mennyire széles körben terüljön szét ez a haszon. Az állam 2010 óta 30 ezer milliárd forintot költött építkezésekre, majd maga is elismerte, hogy ez bődületes szám. Azt nem boncolgatta, hogy mire is ment el ennyi pénz, de azt igen, hogy legalább felét az építési anyagok vitték el, ám ennek 80 százalékához a magyar gyártóknak semmi köze nem volt. Ezen pedig változtatni kell.
Be is került az új jogszabályba, hogy „az építőipari kivitelezési tevékenység során törekedni kell arra, hogy a lehető legnagyobb arányban kerüljenek felhasználásra magyar építési alapanyagok és magyar építési termékek”. Ide egyébként az sorolható, amelyet 50 százalékban magyar alapanyagból, magyar tulajdonú cég állít elő Magyarországon. (Létezik magyar növényi alapanyag is, amit hazai magból, hazai faiskolában nevelgettek.) Benne maradt a szövegben a Nemzeti Építési anyag-Kereskedelmi Hálózat (modernkori Tüzép) is, amelyet a hazai építésianyag-ellátás biztonsága érdekében hozhat létre az építésgazdaságért felelős miniszter.
Új fogalom az „építésgazdasági intézkedés”, amelyre például akkor van szükség, ha hiány fenyeget, ha az árak a KSH inflációs rátájának másfélszeresénél többel emelkednek, ha egy külföldi gyártó 60 százalékot meghaladó piaci túlsúlyra tesz szert, vagy veszélyhelyzet van. Utóbbi már most is megvalósul, hiszen a kormány folyamatosan meghosszabbítja az ukrajnai háború miatti veszélyhelyzetet. Az építésgazdasági intézkedésre okot adó állapot kezelésére több beavatkozási jogkört is kapna az építési miniszter az árak rögzítésétől, a termelés növelésére vonatkozó utasítás kiadásán át a kiviteli tilalomig.
Az új építészeti törvény az önkormányzati lakások kiárusítását – majdnem általánosan, de végül csak az I. kerületben – kötelezővé tévő törvényhez hasonlatos kört fut be. A fideszes többségű Országgyűlés ugyan elfogadta, de a köztársasági elnök meglepő módon nem írta alá, hanem normakontrollra küldte az Alkotmánybíróságnak. Novák Katalin álláspontja szerint a törvény néhány pontja túl nagyra nyitotta volna a kaput az építési miniszter előtt, aki rendeleti úton tág körben adhatott volna felmentést a törvényben foglaltak teljesítése alól. (Néhány kritikus szerint ez inkább jogtechnikai pontosítás volt, mintsem jogalkotási bírálat.) Az Alkotmánybíróság osztotta a köztársasági elnök véleményét, mondván „a jogalkotó általános jellegű felhatalmazást adott a törvény szabályaitól való eltérésre és nem volt beazonosítható, hogy pontosan mely szabályok alól, milyen feltételek mentén engedne eltérést”. Az alaptörvény-ellenesnek minősített törvényt visszaküldték a parlamentnek, amely a jogszabály átdolgozását kérte a minisztériumtól. A javított törvényjavaslatot a múlt héten bocsátotta társadalmi egyeztetésre a tárca, amely csütörtökön már le is zárul. Ha még az őszi ülésszakban elfogadja a parlament, akkor több lépcsőben 2024. és 2027. július 1. között lép hatályba.
A jogszabály a főépítészi tevékenységtől a mérnöki kamaráig, az építési anyag kereskedelemtől a műemlékvédelemig, a változtatási tilalomtól a parkolóhelyek számának maghatározásig, vagy a reklámhelyek szankcionálásig mindenre kiterjed. A korábbi szöveghez képest örvendetes módon kikerült a Nemzeti Műemléki Alap létrehozásának ötlete, amelyet a Magyar Építész Kamara (MÉK) műemléki tagozata „túlzottan vállalkozóbarátnak” tartott. Az állam ugyanakkor a műemléki helyreállítást központi költségvetési forrásokkal, valamint adó- és illetékkedvezményekkel támogatná. Ezt később miniszteri rendeletben pontosítják. Benne maradt az épületek kötelező szervizkönyvére vonatkozó rendelkezés is, amelyet az épületek használatbavételi engedélyével együtt állítanak ki és minden felújítással, átalakítással, karbantartással kapcsolatos eseményt rögzíteni kell benne.
Korlátoznák az önkormányzatok építési és változtatási tilalmának idejét is. A helyi építési szabályzat készítésének időszakára, de legfeljebb három évre rendelhetné el az önkormányzat, amit ez két évvel meghosszabbítható, de azt követően automatikusan megszűnik. Ha ez a korábban kihirdetett tilalmakra is igaz, akkor a törvény hatályba lépése után elhárul az akadály a Római-part teljes beépítése elől is. A III. kerület 2012-ben, majd 2016-ban rendelt el változtatási tilalmat a területre, amit azóta hosszabbítanak. Így az új szabály engedte 5 év régen lejárt.
Az új törvény külön foglalkozik a Balatonnal, ami igazán örvendetes. Az már kevésbé, hogy törölné a strand és kemping fogalmát, márpedig a MÉK területrendezési tagozat szerint ezzel elvész a garancia a rendeltetésszerű használatra.
Nem tartják jó ötletnek a Balaton vízpartjának szabályozási felszabdalását, mivel a köz és magánfunkciók egyensúlya csak akkor biztosítható, ha a vízpartot egy egységként kezelik. Fontosnak tartanák, ha bekerülne a törvénybe, hogy a tó körül a zöldterület aránya nem lehet kisebb a beépítésre szánt területek 10 százalékánál. Hibásnak tartják a Balaton tómedrének jogi értelemben vett csökkentésére irányuló módosítást is, de nem tartják jó ötletnek a magánfürdőházak építését sem a tómederben.
A kormány a tervezet szerint felhatalmazást kap arra, hogy rendeletben állapítsa meg a Balaton vízparti területeit és azok területfelhasználását rögzítő Vízparti Tervet, a vízparton alkalmazandó építési követelményeket, a kikötők létesítési feltételeit, sőt a kormány szabhatja meg a csónakkikötőt érintő természetvédelmi hozzájárulás követelményeit. (Népszava)