Franciaország és Németország beadványa a régebbi tervek riffje – ezúttal azonban Ukrajna a kiváltó ok.
A múlt héten minden szem a hegyi-karabahi konfliktusra szegeződött, ahol az erők eszkalációja azzal fenyeget, hogy megzavarja az Oroszország, a Kaukázus és kevésbé közvetlenül Kelet-Európa közötti ingatag egyensúlyt. Szintén a múlt héten feszültség alakult ki Ukrajna és Lengyelország között, amelyek nem voltak hajlandók feloldani az ukrán gabonakivitelre vonatkozó tilalmat, mivel az Európai Bizottság hagyta, hogy szeptember 15-én lejárjon. Varsó még azt is közölte, hogy fontolóra veheti az Ukrajnába érkező katonai felszerelések áthaladását. Lengyelország, miután Volodimir Zelenszkij elnök azzal vádolta Lengyelországot, Szlovákiát és Magyarországot, hogy „segítik Moszkvát” azzal, hogy akadályozzák országa gabonaexportját. - írja Antonia Colibasanu elemzésében
Mindez Ukrajna fáradtságának érzésére utal abban a pillanatban, amikor az EU megbeszéléseket kezd az ország újjáépítésének költségvetéséből, amely folyamat elválaszthatatlanul összefügg az ország esetleges európai uniós csatlakozásával. Nem véletlen tehát, hogy Brüsszel is tanakodni kezdett, milyen reformokat kell életbe léptetnie a következő bővítése előtt.
Körök
Szeptember 20-án a külügyminiszterek az Európai Tanács ülésén megvitatták a Franciaország és Németország által készített jelentést, amelyet „független” szakértők írtak, akik „a 12-ek csoportjának” nevezték magukat. A jelentés strukturális reformokat javasolt, és a Tanács októberi ülése előtt jelent meg, ahol az EU bővítése várhatóan napirenden lesz. S bár a következtetések nem egyeznek Franciaország és Németország hivatalos álláspontjával, az a tény, hogy a jelentést a tanács miniszteri ülésén ismertetik, hallgatólagos kormányzati támogatásra utal.
Az EU négy koncentrikus körre való átstrukturálását javasolja. Ez nem teljesen új ötlet. 2006-ban, a blokk első bizalmi válsága után Guy Verhofstadt belga miniszterelnök és Edouard Balladur, a francia parlament külpolitikai vezetője hasonló elképzeléseket fogalmazott meg.az EU radiális bővítésének. Bár mindketten az eurózónát tekintették a belső körnek, a külső körök eltérően alakulnak. Verhofstadt azt javasolta, hogy az EU végül egyfajta föderációvá váljon azáltal, hogy lassan minden külső kört egyetlen nagyobb körbe integrál. Balladur azt javasolta, hogy az EU a szakpolitikai konvergencián és koordináción keresztül fejlődjön, hangsúlyozva, hogy az EU-tagállamok nem egyenlőek, ezért nem szabad egyenlő félnek tekinteni őket a döntéshozatali folyamatokban – ehelyett az eurózóna uralkodott, és így hátráltatnia kell az EU-integrációt.
Később, az EU második bizalmi válsága idején, Vincent Le Biez francia törvényhozó új stratégiát szorgalmazott . Biez 2014-ben javasolt három koncentrikus kör terve a belső körbe helyezte az euróövezet hat legfontosabb bruttó hazai termék szerinti országát, az eurózóna államainak második csoportjával körülvéve, amely „koordináción és együttműködésen alapuló gazdasági övezetként” működne. A harmadik kör egy „jogállami szabadpiaci övezet” volt. Javaslata elhalt, amikor az uniós döntéshozók rájöttek, hogy a periféria az eurózóna szerves része.
Nagyobb méretért kattintson a képre!
A Franciaország és Németország által a múlt héten benyújtott javaslat magában foglalja a korábbiak egy részét, de négy körrel büszkélkedhet, amelyek közül kettő olyan, az EU-val együttműködő országokat foglal magában, amelyek nem feltétlenül az EU tagjai. A belső kör az eurózóna és a schengeni övezet tagjaiból állna. (Nevezetesen, nincs utalás arra, hogy melyik ország vagy országok vezetnék ezt a csoportosulást.) A második kör az összes EU-tagból állna, amelyek a kohéziós alapokból és az újraelosztási politikákból részesülnek. Ez a két kör lefedi az egész blokkot, és alkotná az „EU magját”. E körök bármelyikében való tagság a politikai reformon alapulna.
A harmadik kör az EU-hoz társult országokat foglalná magában. Az EU társulási megállapodásokat kötött Ukrajnával, Moldovával és más nyugat-balkáni országokkal, de a harmadik körbe nem feltétlenül ezek az államok tartoznának. A jelentés szerint az ide tartozó országoknak meg kell felelniük bizonyos követelményeknek, beleértve az EU közös alapelvei és értékei betartására vonatkozó kötelezettségvállalást, részt kell venniük az egységes piacon, és kevesebb juttatás érdekében – bár a törzstagoknál kisebb mértékben – be kell járulniuk az EU költségvetésébe. . Mindehhez frissített társulási megállapodásokra lenne szükség.
A negyedik kör egy elképzelt európai politikai közösség lenne. Az ebbe a körbe tartozó országok számára az egyetlen követelmény az együttműködési hajlandóság a „kölcsönös jelentőségű és jelentőségű szakpolitikai területeken, mint például a biztonság, az energia vagy a környezet- és klímapolitika”. A javaslat megjegyzi, hogy mivel a geopolitikai tényezők az EU-bővítés legfőbb okai, a tagságra vágyóknak nemcsak biztonsági stratégiájában, hanem szankciópolitikájában is igazodniuk kell az EU-hoz. Ily módon az EPC platformként szolgálna a potenciális EU-tagjelöltek számára. Megjegyzendő, hogy nem minden olyan ország, amely jelenleg társulási megállapodással rendelkezik, és EU-tagságra törekszik, nem csatlakozott az EU Oroszországgal szembeni szankciós politikájához.
Nagyobb méretért kattintson a képre!
Összetett reformok
A javaslat a bővítésnek az EU-ra gyakorolt hatásaira és a kohézió erősítéséhez szükséges reformokra összpontosít. Kimondja, hogy az európai magban – vagyis az első két körben – való tagságnak legalább a „közösségi vívmányokon” kell alapulnia, az EU irányadó szabályrendszerén és szabályozásán. Javasolja továbbá, hogy a jelenlegi tagok fogadják el a „jogállamiság szigorúbb érvényesítését”, szankciókat indítva az ezen elvet megsértő államokkal szemben, az Európai Tanács négyötödének egyetértésével. Nem világos, hogy a szankciók a tagok kizárásához vezetnének-e a belső két körből, vagy de facto az EU száműzéséhez vezetnének-e.
What’s clear is that the proposed reforms mean to make the EU more normative, compelling its members to respect EU rules and regulations, and be more beholden to the power of “experienced” states. One of the major reforms proposed by the report is to change the rotating European Council presidency from three to five members, each spanning half of an institutional cycle. That the report recommends “at least one larger member state with greater administrative capacity and experience” be part of each quintet suggests a clear hierarchy.
A jelentés emellett számos fontos, bár rejtélyes reformot javasol az uniós intézmények és eljárások tekintetében. Azt javasolja, hogy az Európai Parlament képviselőinek száma ne emelkedjen a jelenlegi 751 fölé; csak a blokk bővülése után kell új rendszert kidolgozni. (Bővítés esetén a bizottságnak vagy a tagországok kétharmadára kell csökkentenie a biztosok testületének méretét, vagy hierarchikus modellt kell kidolgoznia.)
Ezenkívül a jelentés javasolja az Európai Tanács szavazási rendszerének megváltoztatását, hogy a minőségi többségi szavazás nagyobb súlyt kapjon. Bár több elképzelés is vita tárgyát képezi – köztük egy, amely nagyobb hangsúlyt fektet az Európai Parlamentre –, mindannyian ugyanazt akarják: hogy a szakpolitikával kapcsolatos döntéseket – a kül-, biztonság- és védelempolitikával kapcsolatosakat kivéve – inkább minősített többséggel fogadják el. mint az egyhangúság. Elméletileg ez elhárítaná a holtpontokat, és gyorsabb döntéshozatalt tesz lehetővé, de a parlamentet is balkanizálhatja, ahogy az országok összefognak bizonyos kérdésekben, vagy olyan helyzetet teremthet, amelyben egyesek akaratlanul is kiszorulnak az új rendszer „magjából”. Minden olyan döntés, amely a tagállamok fiskális politikáját érintené (például a költségvetési hiányrátákkal kapcsolatban), éppen ezt a helyzetet idézheti elő.
Végül a javaslat új módot kér az EU számára erőforrásai meghatározására és védelmére. Amellett, hogy a jogállamiság tiszteletben tartását a költségvetési finanszírozáshoz kötik, a dokumentum az uniós költségvetés elfogadásának és elköltésének alapos reformját is javasolja. A változtatások elfogadása esetén a finanszírozási programok, például a közös agrárpolitika és a kohéziós alapok átdolgozására kell számítani a hátrányos helyzetű régiók számára, különös tekintettel arra, hogy Ukrajna egyszerre jelentős mezőgazdasági termelő és jelenleg Európa leghátrányosabb helyzetű régiója.
Valójában Ukrajna a jelentés alapja és számos javasolt reform inspirációja. A jelentés tartalma azonban jól szemlélteti azokat a kihívásokat, amelyekkel az EU szembesülne, ha komolyan fontolóra venné Ukrajna tagságát. Széles körű az egyetértés abban, hogy az EU-bővítést (sőt az integrációt) meg kell reformálni, hogy a folyamat gördülékenyebbé és rugalmasabbá váljon, de egyetlen állam sem akarja átadni erejét ennek érdekében. A jelentés kiemeli az egyik módot arra, hogy a korlátozott hatáskörök hatékonyabbá tegyék az EU-t Ukrajna integrációja során. Lehetnek erre más módok is, de mindegyiknek ugyanaz az eredménye: az európai államok elveszítenek valamit abból, amit megszereztek. Várhatóan ez egy hosszú vita kezdete lesz nemcsak az uniós reformokról, hanem az EU és Ukrajna kapcsolatáról is. (geopoliticalfutures.com)