Július elsejétől új termékdíjat vezetnek be, amellyel a gyártóknak a környezetszennyező csomagolóanyagok után meg kell fizetniük a hulladékkezelés költségét is.
Bár ez uniós követelmény, és nemes dolog „a szennyező fizet” elv alkalmazása, nagyon nem mindegy, mekkora összegről van szó. Az élelmiszeripari cégek szerint a bejelentett drágulás brutális, és nem átlátható, hogy mi alapján számolták ki azt. Az eddigi 25 milliárd forintos csomagolási termékdíj helyett a jövőben szektorszinten 125-150 milliárd forintot fizethetnek a cégek a csomagolóanyagaik feldolgozásáért. Ezt vagy az árakba építik be, vagy az új díj elviszi a nyereségük jelentős részét. - írja a Telex
Nagyon fontos változások jönnek a magyar hulladékkezelésben. Bár a legtöbb embert vélhetően az még nem nagyon mozgatja meg, hogy milyen szolgáltatók milyen struktúrában kezelik majd a jövőben a hulladékot, az már igen, ha ez mindenkinek a pénztárcáját érintheti. Most egy ilyen elemet szeretnénk kiemelni. A kiterjesztett gyártói felelősségi rendszerről lesz szó, vagyis arról, hogy a gyártók a teljes életcikluson keresztül felelnek és fizetnek az általuk használt csomagolóanyagért. Július elsejétől ezért a „szennyező fizet” elve alapján a gyártóknak díjat kell fizetniük a termékeik hulladékkezelésével kapcsolatos költségek megtérítésére.
Uniós előírás, pozitív cél
Azt rögtön rögzítsük, hogy az új szisztémáról két erősen eltérő narratíva él az érintettekben, eltérő tartalmú közlemények futottak be hozzánk is. A hivatalos, kormányzati álláspont szerint „júliustól a szennyező fizeti a hulladékkezelési költségét” – így jelentette be az Energiaügyi Minisztérium a változást. A közleményben a tárca utalt arra, hogy az új szabály a körforgásos gazdaságot segíti, illetve az uniós előírásoknak felel meg.
A szabályok amúgy a Magyar Közlöny június 2-i számában jelentek meg, de vélhetően egy laikusnak sokat önmagában nem mond az anyagonként és súlyra megadott díjfizetési kötelezettség. Mindenesetre ez megmutatja, hogy a szennyező, vagyis aki élelmiszert csomagol vagy autót gyárt, mennyit fizet a jövőben a teljes termékciklus során a hulladéka elszállításáért, kezeléséért, megsemmisítéséért és újrahasznosításáért.
Raisz Anikó környezetügyért és körforgásos gazdaságért felelős államtitkár szerint ez a rendszer a gyártókat arra ösztönzi, hogy kevesebb hulladékot képezzenek, több legyen az újrahasznosított termék és csomagolóanyag, illetve környezetbarát anyagokat használjanak.
Csak éppen nagyon drága
Ha az unió írta elő, és ha a környezetvédelmet segíti, nagy baj nem lehet – gondolhatnánk, hiszen az elvek tényleg jól hangzanak. A gyártók szerint viszont az elv mellett azért a konkrét számok is fontosak.
Nézzük csak azt, hogyan hat mindez például a hazai élelmiszergyártókra. A hangsúlyozottan előzetes számítások szerint ők úgy vélik, hogy az eddigi 25 milliárd forint csomagolási termékdíj helyett a jövőben szektorszinten 125-150 milliárd forintot fizethetnek a csomagolóanyagaik feldolgozásáért.
Tavaly összesen nagyjából 90 milliárd folyt be termékdíjból, de ebből eleve csak 42 milliárd volt a csomagoláshoz kapcsolható díj. Természetesen nem csak az élelmiszeripar fizet, hiszen egy becsomagolt mikrohullámú sütő után is kell fizetni, illetve egyebek is tartoztak a termékdíj szélesebb csoportjába, például egy része „szappanadó” (kozmetikai adó) volt.
Vörös Attila, a Felelős Élelmiszergyártók Szövetségének (FÉSZ) ügyvezetője segítségével tegyük ezt a fenti számszerű változást is kicsit könnyebben értelmezhető keretrendszerbe az új EPR (extended producer responsibility), vagyis a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszer számaival:
- Ha eddig (2021-es adat) 3500 milliárd forint volt a teljes hazai élelmiszergyártói forgalom, akkor a 100-125 milliárd forintos pluszteher 3 százalékos átlagos áremelést indokolna.
- Ha pedig ezt a gyártók nem tudják átvinni a láncokon, hanem lenyelik, akkor a magyar élelmiszerszektor 2021-es mérleg szerinti nyereségének (206 milliárd forint) több mint a felét elvinné a teher növekedése.
Itt azért fontos hangsúlyozni, hogy a 2021-es, azaz a legfrissebb, már rendelkezésre álló adatok nem biztos, hogy jó mankót adnak nekünk. Hiszen azóta olyan nagy volt az élelmiszer-infláció, hogy akár jelentősen változhatott is a profit – bár a kiskereskedelmi adó, az árstopok vagy a kötelező készletezés, akciózás világában egyáltalán nem biztos, hogy a profitok olyan szépek lesznek.
Nem bízták a gyártókra
Arról a Telex már sokszor írt, hogy július 1-től hogyan változik meg a hazai hulladékgazdálkodási rendszer. A változás ezen elemével kapcsolatban már előzetesen is kialakult egy vita. Az élelmiszergyártók azért lobbiztak, hogy a változás a lehető legkevésbé fájjon nekik. Abban bíztak, hogy minta lehet a környező országok gyakorlata, ahol a gyártók szerveztek meg ilyen rendszereket. Vagyis ők eredetileg abban bíztak, hogy ezt saját érdekükben hatékonyan tudnák ők maguk csinálni.
A kormány azonban más utat választott. Az ő céljuk elsősorban az volt, hogy az uniós előírásoknak és célszámoknak megfelelően egyre kevesebb termék váljon hulladékká, és a képződő hulladék a lehető legnagyobb arányban nyersanyagként hasznosuljon újra. De itthon ebben nem a gyártók kaptak lapot, hanem egy nagy, a kiíró reményei szerint hatékony szereplő, így amikor július 1-jől átalakul a hulladékgazdálkodási rendszer, abban az állam helyett egy koncessziós társaság, a Mol-csoportba tartozó MOHU MOL Hulladékgazdálkodási Zrt. fogja végezni ezt a feladatot.
Számokat szeretnének látni
Az állam tehát beépített a rendszerbe egy koncesszort, de az élelmiszeresek azt sérelmezik, hogy a koncessziót elnyerő társaság költségeit és így a díjaikat meghatározó matekot ők nem látják.
Pedig a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszer az érintett vállalatoknak nagyon megemelt díjfizetési kötelezettséget jelent, aminek a mértékét a Mol számításai alapján a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) kalkulálta, és végül a hulladékgazdálkodásért felelős miniszter, vagyis Lantos Csaba energiaügyi miniszter rendeletben állapította meg. Az élelmiszeresek szemszögéből nézve azonban ez nem ennyire sima ügy: szerintük kaptak egy 100-125 milliárdosra becsült pótlólagos terhet úgy, hogy nem tudtak meggyőződni annak indokoltságáról.
Ezt a bizonyos termékdíjat egyébként az határozza meg, hogy a hulladék hol keletkezik. Ha Hegyeshalomnál bejön a külföldi, csomagolt áru, amiből Magyarországon lesz hulladék, akkor a külföldiek is fizetik. Ha viszont egy magyar gyártó exportál, azaz ha a határon kimegy az áru, és ott válik hulladékká, akkor itthon nem kell fizetnie.
Nem lesz könnyű
Természetesen azt mindenki tudja, hogy a hulladékgazdálkodás reformjára szükség van, és a nagy átalakítás „enni kér”, új beruházásokra van szükség. A gyártók azonban kiakadtak azon, hogy most három hét alatt kellene úgy alkalmazkodniuk a vártnál sokkal nagyobb díjakhoz, vagyis egy ugrásszerű változáshoz, hogy valójában az idei kereskedelmi szerződéseik jellemzően már megvannak.
A kormány a pozitívumokat látja, szerintük az intézkedés a csomagolásokat, egyes egyszer használatos műanyag termékeket, elektromos és elektronikus berendezéseket, elemeket és akkumulátorokat, gépjárműveket, gumiabroncsokat, irodai és reklámhordozó papírokat, sütőolajat és -zsírt, bizonyos textiltermékeket, valamint a fabútorokat érinti. Ezen a sok területen mind érvényes lesz a kiterjesztett felelősség. A díjat a gyártónak negyedévente kell megfizetnie a termék mennyisége után, a koncessziós társaság által kiállított számla alapján.
A szakma azonban értetlenül áll az egész előtt, és a részletek sem tetszenek nekik. A papírcsomagolások drasztikus emelése mellett a műanyag azért fáj, mert az nagyon elterjedt csomagolóanyag, az üveg pedig azért, mert a díj súlyra van vetítve, és az üveg nehéz. Úgy tudjuk, hogy egy befőttes üvegre vetítve a díj például nagyjából 5 forint helyett 30 forintra emelkedhet a jövőben.
Ki fizeti a cechet?
Az egyáltalán nem biztos, hogy a gyártók az áremeléseket év közben át tudják verni a láncokon, hiszen utóbbiak is sok új terhet kaptak a nyakukba. Így mindenképpen nagy kockázatot és nagy érvágást jelenthet majd a gyártóknak, ha július 1-től a jelenlegi hirdetmény szerint emelkednek a díjak 3-5-szörösükre, bizonyos esetekben akár 10-szeresükre.
A gyártók összességében azt szeretnék elérni, hogy legyen transzparensebb a díjemelés háttere, mert így nem érvényesül az az EU-s irányelv, ami szerint csak a tényleges, indokolt költségeket tartalmazhatja a díj.
A fogyasztók és az infláció miatt aggódóknak pedig az a rossz hír, hogy az újabb terhek miatt az élelmiszerárak további növekedése várható a július 1-től bevezetendő intézkedés miatt. Vörös Attila ezzel kapcsolatban azt ígérte, hogy konkrét adatokat gyűjt arról, mennyi az adott csomagolásban a papír, a kupak. Ha gyakorlatias példákkal tudjuk majd számszerűsíteni a várható árváltozásokat, visszatérünk a témára. (Telex)