Az árak elszabadulása óta az embernek gyakran az az élménye, hogy szinte bármilyen apróságot is vásárol, néhány ezer forintot biztosan otthagy a boltban.
Ilyen körülmények között pedig sokakban felmerülhet, mégis mi értelme van az olyan kis értékű érméknek, mint amilyenek az 5, 10, 20 és 50 forintosok. Az alábbiakban annak járunk utána, hogy milyen érvek szólnak ezeknek az érméknek a megtartása mellett.
Lassan 16 év telt el azóta, hogy 2008. február 29-én bevonták az 1 és 2 forintos érméket Magyarországon. A Magyar Nemzeti Bank (MNB) akkori kommunikációja szerint a döntést egyszerű gazdaságossági szempontok indokolták – a 2000-es évek második felére egyszerűen már nem érte meg legyártani ezeket az érméket, hiszen míg a névértékük értelemszerűen csak 1, illetve 2 forint volt, addig az előállításuk már 2-6 forintba került.
Bár itt nem címlet teljes kivonásáról volt szó, de ugyancsak 2008-ban született meg a döntés, hogy a forint értékvesztése következtében a 200 forintos bankjegyeket érmékkel váltsák fel. Ez végül egy évvel később meg is valósult – az új kétszázasok kibocsátására 2009. június 15-én került sor, míg a bankjegyeket 2009. november 15-én vonták be.
A 200 forintos bankjegy bevonásával kapcsolatban született jegybanki tanulmány már az elején leszögezte, hogy
kis címletű bankjegyeknél folyamatos a ráfordítás, mivel – azok gyors elhasználódása miatt – évente jelentős újragyártási költség merül fel, míg a nagyobb értékű érmék esetében az elhasználódás marginális, így főképp az induló állomány egyszeri legyártása jelent ráfordítást, és ehhez csak az esetleges forgalombővülésből fakadó igények kielégítése adódik hozzá.
Az azóta eltelt időszakban ugyancsak sokat vesztett a forint a vásárlóerejéből, így felmerülhet a kérdés, mi a helyzet a jelenlegi legkisebb értékű érméinkkel? Indokolt még a fenntartásuk?
5, 10, 20 és 50 forintos
Egy 2009-ben publikált, az 1 és 2 forintos érmék kivonásának hatásait vizsgáló jegybanki tanulmány kiemelte, hogy
Az 1 és 2 forintos érmék vásárlóértéke az elmúlt évek során olyannyira lecsökkent, hogy az emberek hosszabb idő óta egyre kevésbé használták vásárlásaik során. Az érmékért jó ideje már semmit sem lehetett venni, csupán a napi bevásárlásaikkal összefüggő, rendszerint kisebb összegű készpénzes tranzakciók pontos elszámolásához volt rájuk szükség.
Az érmék alacsony vásárlóértéke és relatíve nagy méretük, súlyuk következménye volt, hogy az 1 és 2 forintosok „egyszer használatossá” váltak – az emberek megkapták azokat mint visszajárót, majd többé nem használták őket. Az így kieső érmék pótlására az MNB naponta átlagosan közel 1 millió darab 1 és 2 forintost fizetett ki a forgalomba – mindez jól érzékelteti, hogy miért is nem érte meg megtartani ezeket az érméket.
Csakhogy a jelenlegi árak mellett felmerülhet a kérdés, hogy mostanra nem ugyanez-e a helyzet a legkisebb érméink esetében?
Nos, az MNB álláspontja szerint nem:
Az MNB hatályos készpénz-stratégiájában a jelenlegi érmecímlet-struktúra megtartásáról döntött a Monetáris Tanács. Az 5, 10, 20 és 50 forintos érmék használatának forgalmi adatai azt mutatják, hogy egyik érmecímlet bevonására sincs szükség a közeljövőben. Az elmúlt években a legkisebb érmecímlet, az 5 forintos aránya a forgalomban lévő érmék összetételében nem változott, több mint egy évtizede stabilan 33 százalék körüli. Az 5 forintosok aktívan részt vesznek a készpénzforgalomban, nem figyelhető meg a forgalomból történő kicsapódás (ahogy ez az 1 és 2 forintosok bevonása előtt történt) ezért jelenleg nincs napirenden sem 5 forintos, sem pedig az ennél nagyobb címletek bevonása
– árulta el kérdésünkre az MNB.
Mindebből pedig az is következik, hogy az 5 forintosoknál nagyobb értékű érmék kivonását sem tartja indokoltnak a jegybank.
A forgalomban levő fizetőeszközök címletstruktúrájának meghatározása, vagy megváltoztatása – így például egy érmecímlet bevonása – nem ítélhető meg pl. a fémárak vagy az általános infláció alakulását vizsgáló, pillanatnyi szempontok alapján. Mivel hosszú távú és a lakosság széles rétegeit érintő, magas társadalmi és privát költséget generáló döntések meghozataláról van szó, azokat minden esetben széles körű, és a készpénzellátási lánc valamennyi érintettjére kiterjedő, alapos mérlegelésnek kell megelőznie
– árulta még el a kérdéssel kapcsolatban az MNB.
A készpénzgyártási költségekkel kapcsolatban egyébként elmondható, hogy az MNB a 2022-es évre vonatkozó jelentése alapján abban az évben 11,7 milliárd forintot tettek ki a gyártási költségek. Ebből 7,4 milliárd forintot fordítottak a bankjegyek és 4,3 milliárd forintot az érmék gyártására.
További érdekességként még azt is elárulta az MNB, hogy jelenleg 5 forintosból 825 millió darab, 10 forintosból 493 millió darab, 20 forintosból 452 millió darab, 50 forintosból 243 millió darab érme van forgalomban.
D-metric
Többféle megoldás is létezik egy nemzeti valuta címletösszetételének meghatározására, melyek egyike az úgynevezett D-metric módszer. Az 1990-es években, amikor a forint nagymértékű inflációja és a régi forint bankjegyek gyártási technológiájának elavultsága miatt napirendre került a teljes sorozat lecserélése, akkor az új bankjegysorozat címletösszetételének meghatározására a Nemzetközi Valutaalap (IMF) is ezt a módszert javasolta az MNB számára. A jegybank akkor bevallottan ezt a módszert is figyelembe vette.
A módszer értelmében az egynapi átlagos munkabér alapján kerülnek meghatározásra egy nemzeti valuta bankjegy- és pénzérmecímletei. A módszer szerint a napi átlagbér egyenlő D értékével, optimális esetben pedig a forgalomban lévő címletek a következő értékeket közelítik:
- legnagyobb bankjegycímlet: 5D;
- legkisebb bankjegycímlet: D/20 és D/10 között;
- legnagyobb érmecímlet: D/100 és D/50 között;
- legkisebb érmecímlet: D/5000 és D/2000 között.
A havi bruttó 621 200 forintos átlagkereset alapján a napi átlagbér 20 707 forint. Ebből kiindulva a D-metric szerinti legnagyobb bankjegycímlet 103 535 forint (→ 100 000 forint), míg a legkisebb 1 035,35 és 2 070,7 forint közé esik, ami alapján az 500 forintos, de akár az 1000 forintos is lehetne érme a mostani bankjegy helyett.
Az érmecímletek esetében a legnagyobb címlet értéke 207,07 és 414,14 forint közé esne (→ 200 vagy 500 forint), míg a legkisebbé 4,14 és 10,35 forint közé (→ 5 vagy 10 forint).
Látható tehát, hogy az IMF által korábban javasolt módszer alapján is maximum az 5 forintos bevonása lehetne indokolt, ám az ennél nagyobb címletek forgalomban tartása egyelőre indokoltnak tűnik.
Ugyanakkor az is elmondható, hogy az MNB egyébként sem kezeli szentírásként a D-metric módszert, hiszen az alapján ha a legkisebb érmecímletekhez nem is, de a bankjegycímletekhez már hozzá kellene nyúlnia, hiszen a módszer alapján akár már a 100 ezer forintos címlet bevezetése is indokolt lehetne, ahogy azt a Pénzcentrum egy korábbi cikkében már bemutatta. (Pénzcentrum)