Érdekes ellentmondás mutatkozik a magyar lakosság anyagi jóllétét jellemző statisztikák láttán.
Az Eurostat friss jelentése szerint a szegénység és társadalmi kirekesztődés kockázatainak kitett magyarok aránya 18,4 százalék volt tavaly, míg az uniós átlag 21,6 százalék. Magyarországról ezzel az értékkel olyan, a magas életszínvonalukról híres uniós tagállamokhoz mérten is kedvezőbb kép mutatkozik, mint Svédország és Luxemburg, pedig más statisztikák szerint nem valami fényes a magyar lakosság helyzete. - írja a g7.hu
A különös ellentét hátterében a viszonylag szerény magyarországi bérek miatt alacsonyan meghúzott szegénységi küszöb áll. A szóban forgó statisztika szerint ugyanis azok vannak kitéve a lecsúszás kockázatának, akiket az alábbi három opció közül legalább az egyik érint:
- relatív szegénységben él, vagyis a nettó jövedelme elmarad a szegénységi küszöbtől,
- ötödannyi időt sem tölt munkával – vagy a háztartásának tagjai nem dolgoznak annyit –, mint tehetné,
- súlyos anyagi vagy szociális nélkülözésre kényszerül.
A szegénységi küszöbnek számító bérszint uniós összehasonlításban már a legalacsonyabbak közé tartozik Magyarországon. A küszöb alá azok az emberek esnek, akikre a háztartásukban jutó nettó jövedelem nem éri el a bérmedián – ennél az összegnél a lakosság egyik fele kevesebbet, a másik fele többet keres – hatvan százalékát.
A relatív szegénységgel kapcsolatban továbbá érdemes megjegyezni, hogy az adott országban regisztrált összes jövedelemhez viszonyít, amelyek, ha valahol egyöntetűen alacsonyak, akkor ez a szegénységi mutató a körülményeket a valóságosnál pozitívabbként jellemezheti – így történik ez Magyarország esetében is, ahol a szerény szegénységi küszöbhöz viszonylag alacsony jövedelemkülönbségek társulnak.
A másik két szempont érvényessége – vagyis, hogy valóban kifejezi-e a nélkülöző életmód valószínűségét vagy sem – is megkérdőjelezhető. Az alacsony munkaintenzitásnak is nevezett második kritérium tükrében is viszonylag kedvezőnek látszik Magyarország helyzete, ugyanis a probléma a lakosság 6,2 százalékát érintette csak az unióban mért 8,3 százalékos átlaggal szemben. E mutató szerint a legrosszabb helyzetben Finnország, Írország és Belgium volt 2022-ben, ahol tíz százalékot meghaladta a munkaerőpiacról kiszorult lakosság aránya – kérdés azonban, hogy az emberek foglalkoztatottsági státusza mennyiben határozza meg a jövedelmeit, a munka önmagában nem jelent biztosítékot a szegénység elkerülésére.
Az anyagi vagy szociális deprivációban azokat az embereket vélik érintettnek a statisztikai hivatalok, akik tizenhárom különböző, háztartási és egyéni szinten lehetséges kiadás* közül legalább hetet nem engedhetnek meg maguknak. Ezt a mutatót már kevéssé torzítják az egyes országokban jellemző bérek, azok különbségei, illetve a munkahelyek minősége, úgyhogy a másik két szemponthoz képest jó összehasonlítási alap lehet az országok között. A nélkülözés tavaly leginkább Romániában, Bulgáriában és Görögországban volt gyakori, ezen országokat azonban Magyarország követi a rangsorban, ahol e tekintetben a szegénység és a kirekesztődés kockázata már viszonylag magas, 9,1 százalék az uniós 6,7 százalékos átlaggal szemben.
Az anyagi vagy szociális deprivációban azokat az embereket vélik érintettnek a statisztikai hivatalok, akik tizenhárom különböző, háztartási és egyéni szinten lehetséges kiadás* közül legalább hetet nem engedhetnek meg maguknak. Ezt a mutatót már kevéssé torzítják az egyes országokban jellemző bérek, azok különbségei, illetve a munkahelyek minősége, úgyhogy a másik két szemponthoz képest jó összehasonlítási alap lehet az országok között. A nélkülözés tavaly leginkább Romániában, Bulgáriában és Görögországban volt gyakori, ezen országokat azonban Magyarország követi a rangsorban, ahol e tekintetben a szegénység és a kirekesztődés kockázata már viszonylag magas, 9,1 százalék az uniós 6,7 százalékos átlaggal szemben. (g7.hu)
