pályázat

A 32 milliós budi

CIVILHETES — Wed, 05 Feb 2025 08:07:08 +0000

A 32 milliós budi

CIVILHETES 2025. 02. 05., sze – 09:07

32 millió EU-s pénzből valósult meg Szalkszentmárton központjában egy előregyártott budi.

Ez kérem egy 32 MILLIÓBÓL lerakott előregyártott BUDI Szalkszentmárton központjában, természetesen EU-s pénzből. Ugyan elszálltak az építőipar árai, de azért nem ennyire. Pár perces internetes kereséssel könnyen kideríthető, hogy alsó hangon két-háromszoros, de inkább még durvább túlárazásról lehet szó (pár linket majd a kommentek közé teszek). Igaz, a projekt leírása szerint mozgássérült parkolót is kialakítanak, csakhogy az annyit jelentett, hogy a meglevő térkőre felfestették a jelet…

- írja Hadházy Ákos a Facebook-on.

A wc amúgy még nem üzemelt, amikor egy hónapja ott jártam, bár a teljes összeget már augusztusban megkapta a település Ami már csak vicces, az az “ÉLHETŐ SZALK” fantázianevű 32 milliós program hivatalos leírása:

» Szalkszentmárton Község Önkormányzat támogatási kérelmet kíván benyújtani, amely az életminőséget javítaná a településen. A pályázat hozzájárul a lakosság komfortérzetének növelésében. A Plusz Élhető települések felhívás keretében benyújtandó pályázatához lakossági kérdőíves igényfelmérést készített. Az kérdőív alapján levont következtetések, javaslatok és észrevételek figyelembevételével került kialakításra a tervezett projekttartalom, amely az igények szerint régóta fennálló hiányt pótol a településen, ezáltal élhetőbbé teszi azt minden korosztály számára. (…) Ehhez a főtevékenységekhez kapcsolódnak az önállóan nem támogatható tevékenységek, mint az akadálymentesítés és nyilvánosság biztosítása. «

https://www.palyazat.gov.hu/eredmenyek/tamogatott-projektek/3683190201?fbclid=IwZXh0bgNhZW0CMTAAAR07Cy6S4zaBXQsqapm7A5WfChNgHCigg8d_4obSld4nE7BXqWq3K79_768_aem_4IdRtSTJYsaZ-52pAR02YA

Belföld

Címlapkép forrása: Hadházy Ákos Facebook-oldala

budi

EU-s pénz

pályázat

Szalkszentmárton

Hadházy Ákos

A legkisebb magyar vállalkozásokat kizárja a Magyar Gazdaságfejlesztési Ügynökség a támogatásból

CIVILHETES — Sat, 25 Jan 2025 11:49:12 +0000

A legkisebb magyar vállalkozásokat kizárja a Magyar Gazdaságfejlesztési Ügynökség a támogatásból

CIVILHETES 2025. 01. 25., szo – 12:49

A kormány szóban híve kkv-k támogatásának, nevezetesen van egy Demján Sándor program, amiben van egy 1+1 nevű pályázat, aminek a lényege, hogy a vállalkozások beruházásait úgy támogatják, hogy minden forinthoz hozzáadnak +egy forintot, vagyis a pályázó 50%-os vissza nem térítendő pénzhez jut, ha beruház (vannak persze feltételek, de ezt most itt nem részletezem, mert nem releváns).

Egyéni vállalkozók is pályázhatnak, gondoltam, miért ne ...

Regisztráltam, már a regisztrációnál felmerült egy probléma: aláírási címpéldányt kérnek!

Aláírási címpéldány a cégvezetőknek/ügyvezetőknek kell, egyéni vállalkozók nem használnak ilyet, mert maga a törvény mondja ki, hogy az egyéni vállalkozó a saját vállalkozásának a törvényes képviselője, így maga a törvény zárja ki azt, hogy legyen ehhez a funkcióhoz aláírási címpéldánya ...

Nem tudtam más megoldást (lévén aláírási címpéldányom nincs, mert nem is kell) oda, ahová az aláírási címpéldány fájlt kellett csatolni/feltölteni, beadtam a webes ügysegédről letöltött vállalkozási adataimat, mert csatolt fájl nélkül nem is engedett még regisztrálni sem ...

Erre kaptam egy e-mailt a "rendszertől", hogy adategyeztetés szükséges, amit január 2.-án küldtek meg felém ...

Nézem az e-mail fiókomat: nincs levél ... nézem SPAM-ben: nincs levél ... nézem a "rendszer" honlapján: nincs új dokumentum ...

Hmmm, trükkös…

Nagy nehezen megtaláltam a honlapot, amin találtam egy telefonszámot. Hívom, nem veszik fel, zenét hallgatok negyed óráig ...

Gondoltam, most már nem adom fel, újra próbálom, felveszik ...

Mondom az ügyintézőnek: semmilyen adategyeztetésre felhívó levelet nem kaptam, amit írnak, hogy megküldték 2.-án ...

Ügyintéző: nem levelet küldtek, hanem a felületen ott van, hogy adategyeztetés szükséges

Én: semmilyen adategyeztetésről szóló üzenetet nem találok, a dokumentumok között nincs semmi, valóban van egy "valami" amiben az van, hogy holnapig adategyeztetés szükséges, de ha rákattintok, semmi nem történik, kinyílik egy ablak, amiben semmilyen további információ nincs arról, mit kell pontosan egyeztetni (azt sejtettem, hogy az aláírási címpéldány a bajuk).

Ügyintéző: adjam meg a nevem, megnézi, megadtam, megtalálta ...

Mondja, hogy aláírási címpéldányt kell beküldenem, mert ehhez a pályázathoz a rendszer elvárja ...

Én: mondom neki, EGYÉNI VÁLLALKOZÓ vagyok, nincs aláírási címpéldány, mert nem írja elő semmi...

Ügyintéző: igen, tudja, hogy egyéni vállalkozóknak semmilyen jogszabály nem írja ezt elő, de a pályázathoz a rendszer elvárja, anélkül nem lehet pályázni

A diszkriminatív és hibás kiírásban ez így volt megtalálható:

Én: sem közjegyző, sem ügyvéd nem csinál még pénzért sem "biankó" aláírási címpéldányt, ha akarnék sem tudnék aláírási címpéldányt csináltatni

Ügyintéző: igen, érti, ő is tudja, hogy egyéni vállalkozóknak nem kell aláírási címpéldány, de a pályázathoz kell

MGFÜ - én: 1 - 0

(Magyar Gazdaság Fejlesztési Ügynökség)

Én: kérdezem, hogy akkor mi a megoldás, van-e még valami, ami kell a pályázáshoz?!

Ügyintéző: előírás a pályázathoz a kettős könyvvitel ...

Én: MI VAN!!?? egyéni vállalkozóra nem vonatkozik a számviteli törvény, egyéni vállalkozónak nem kell kettős könyvvitel!

A diszkriminatív és hibás kiírásban ez így volt megtalálható:

Ügyintéző: igen, tudja, de a pályázat feltételei között ez lett meghatározva...

Én: és hány lezárt év kell kettős könyvvitellel?

ügyintéző: kettő ...

MGFÜ - én: 2 - 0

Összegezve:

Ebben a pályázatban KÉT olyan feltétel is meghatározásra került, ami miatt egyéni vállalkozó SIKERESEN erre NEM TUD pályázni ...

Senki nem fog visszamenőleg két évre kettős könyvvitelben lekönyveltetni egy pl. KATA alany egyéni vállalkozót.

Senki nem fog TUDNI aláírási címpéldányt csináltatni, mert az aláírási címpéldányban meg kell jelölni, mire akarja használni

Direkt úgy van kiírva a pályázat többek között egyéni vállalkozóknak, hogy egyéni vállalkozó ne tudjon pályázni ...

Úgyhogy ezek az EU-s pályázati pénzek majd megint a csókosoknál fognak landolni ...

Így működik ma Magyarországon a gazdaság fejlesztési ügynökség, akiket kellene a legjobban támogatni azokat kizárják a támogatásból

A fentiekkel kapcsolatban kérdéseket küldtünk a Magyar Gazdaságfejlesztő Ügynökségnek:

Ha kkv szektor támogatása a cél, akkor miért készítenek olyan pályázati kiírást amivel kizárják az egyéni vállalkozókat?

Milyen személyi következménye lett annak, hogy olyan kiírást készítettek ami ellentétes a pályázat céljával?

Amit a válaszokat megkapjuk cikkünket frissítjük

Belföld

Címlapkép forrása: Magyar Gazdaságfejlesztési Ügynökség/Facebook

Magyar Gazdaságfejlesztési Ügynökség

pályázat

vállalkozás

Június óta nem érkezett uniós pénz Magyarországra

CIVILHETES — Tue, 03 Dec 2024 06:54:27 +0000

Június óta nem érkezett uniós pénz Magyarországra

CIVILHETES 2024. 12. 03., k – 07:54

2024. június 26-a óta nem érkezett európai uniós forrás Magyarországra – tudta meg az Index.

A hazánknak a 2021–2027-es ciklusban járó 21,8 milliárd eurós keretnek egyelőre a vitás ügyek miatt eleve csak az 56 százaléka lenne hozzáférhető, amit viszont már ténylegesen is folyósítottak, az a teljes finanszírozás alig több mint 8 százaléka. Mielőtt azonban bárki megkongatná a vészharangot, nem árt tudni, hogy Magyarország ezzel a teljesítménnyel is a top 10-ben van az uniós tagországok mezőnyében.

Közeleg az év vége, elvileg már a 2021–2027-es uniós ciklus közepén kellene járnunk a fejlesztéspolitikában, gyakorlatilag viszont döcögősen, lassan indult be az új programozási időszak, miközben az előző hétéves, a 2014–2020-as éra zárása is elhúzódott. Még ha az ünnepek közeledtével a karácsonyfa alatt elsősorban nem az uniós támogatásokat keressük, ideje volt utánanézni, hányadán állunk az uniós intézményrendszerrel.

Brüsszeli milliárdok nyomában

A Navracsics Tibor által vezetett Közigazgatási és Területfejlesztési Minisztériumtól (KTM) – ahová a kormányzati struktúrában az európai uniós fejlesztések is tartoznak – azt a tájékoztatást kapta az Index, hogy

Magyarország a 2021–2027-es uniós költségvetésből 21,8 milliárd euró kohéziós támogatásra jogosult, ami 394,9 forintos tervezési árfolyamon 8609 milliárd forintnak felel meg.

Fontos hangsúlyozni, hogy ez hazai társfinanszírozás nélküli adat, azzal kiegészítve máris 10 342 milliárd forintról beszélgetünk. Legalább ennyire lényeges, hogy a Vidékfejlesztési Program forrásai a 2021–2027-es ciklusban ezen felül értendők.

A KTM-nél – ahol a szakterület Ágostházy Szabolcs európai uniós fejlesztésekért felelős államtitkárhoz tartozik – úgy látják, a vitás kérdéseink ellenére nem beszélhetünk arról, hogy Magyarországot uniós pénzhiány fenyegeti. Ugyanis a 2021–2027-es fejlesztési időszakban rendelkezésre álló egészen pontosan 21,768 milliárd euró keretből a Magyarország részére elérhető forrás mértéke eléri a 12,19 milliárd eurót, vagyis a teljes keret 56 százalékát.

Azon dolgozunk, hogy a fejlesztési források a lehető leggyorsabban eljussanak a kedvezményezettekhez. Ez a több mint 12 milliárd euró Magyarország számláján arra vár, hogy bevonjuk a gazdaságba

– erősítették meg lapunknak a Közigazgatási és Területfejlesztési Minisztériumnál.

Sok vagy kevés 8 százalék?

Ha vetünk egy pillantást az Európai Bizottság adatbázisára, azt látjuk, hogy a felzárkóztatási források lehívásában Magyarország jól halad a többi tagállamhoz képest. Az aktuális statisztika szerint ott vagyunk a top 10-ben, a 9. helyen állunk a 27 EU-s tag mezőnyében. A már kifizetett 1,8 milliárd euró a teljes forrás 8,3 százaléka, ebből mintegy 2 százalék az előleg, a többi időszaki kifizetés a brüsszeli ellentételezésre megküldött fejlesztési számlák alapján.

A KTM-nél kiemelték: ez azt jelenti, hogy 2023 decembere óta 2024. június 26-ig – vagyis a legutóbbi utalás időpontjáig – 2000 millió euró, vagyis mintegy 748 milliárd forint érkezett meg a korábban visszatartott forrásokból. Ez az összeg a 2021–2027-es költségvetési időszak kohéziós pénzeiből és a Helyreállítási Terv REPowerEU fejezet előfinanszírozásából származik. Belemenve a részletekbe, a minisztériumtól lekért tranzakciós részletek alapján, ez így néz ki:

Kohéziós források

2024. január 2-án 445 millió euró (GINOP Plusz és IKOP Plusz),
március 19-én 20 millió euró (szintén GINOP Plusz),
valamint május 29-én 477 millió euró (EFOP Plusz – tanárbér),
június 26-án 138 millió euró (IKOP Plusz)

HET-források

2023 decemberében 780 millió euró,
2024. januárban 140 millió euró

Ezek szerint 2024. június 26-a óta nem érkezett uniós pénz Magyarországra. Érdekesség, hogy a nagy sportesemények miatt emlékezetes elmúlt nyáron éppen ezen a napon dőlt el, hogy a németországi labdarúgó-Európa-bajnokság csoportköréből nem jutott tovább Marco Rossi csapata. Annak pedig, hogy a hat magyar aranyérmet hozó párizsi olimpián újabb utalás érkezzen Brüsszelből, nem is volt realitása, hiszen a kifizetések jellemzően nagyobb időközönként, tömbösítve történnek.

Fenntarthatóság és innováció

A sport világából visszatérve a fejlesztéspolitikába: ahhoz, hogy a magyar gazdaság kisebb-nagyobb szereplői – különös tekintettel a kis- és középvállalkozásokra – növeljék a hatékonyságukat, javítsák a versenyképességüket, szükség van az uniós társfinanszírozású projektekre, hiszen a többség nem kellően tőkeerős ahhoz, hogy akár önerőből, akár hitelből előteremtse a szintlépéssel kecsegtető beruházások, fejlesztések forrását.

A 2021–2027-es uniós ciklusban elvárás, hogy a gazdasági szereplők úgy erősödjenek, hogy annak a fenntarthatóság és az innováció legyen az alapja. (Index)

62 milliárdból építi fel a Református Egyetemvárost Budapesten egy Fürjes Balázs vezette egyházi cég

CIVILHETES — Mon, 11 Nov 2024 04:51:45 +0000

62 milliárdból építi fel a Református Egyetemvárost Budapesten egy Fürjes Balázs vezette egyházi cég

CIVILHETES 2024. 11. 11., h – 05:51

Csak a tervezés közel 4 milliárdba kerül, és már meg is van, ki készíti el a Károli Gáspár Református Egyetem új, ferencvárosi campusának terveit. - írja a hvg.hu

A több tízmilliárdos beruházást az Orbán-kormány kiemeltté nyilvánította és kivette a szabályok alól.

Bár a főváros IX. kerületében a jelek szerint egyelőre sem a kormányzat által ígért Diákváros, sem pedig a részben annak a helyére szintén a kormány által tervezett Fudan Egyetem nem épül fel, Ferencvárosban megépülhet egy másik egyetemváros, méghozzá a Károli Gáspár Református Egyetem új campusa.

A régóta tervezett beruházás fontos szakaszába lép azzal, hogy megindul az építészeti tervek elkészítése, miután megvan a győztese az erre kiírt pályázatnak. Győztest hirdetni nem olyan nehéz, mert csak egy pályázat érkezett, ami szintén nem meglepő, mivel csak egyetlen céget hívtak meg a speciális tenderre.

A hirdetmény nélküli, tárgyalásos eljárásban november 5-én bontották fel a beérkezett egyetlen ajánlatot. A Református Egyetemváros tervezésére kiírt tenderre az Archi-kon Építészeti Tervező-Szervező Kft. jelentkezett és a tervek elkészítésére 3 029 540 000 forintos nettó árat adott, ami bruttó 3,8 milliárd.

A Református Egyetemváros terve - Forrás: Archikon Architects

A pályázatot a Református Egyetemváros Kft. írta ki, ez a campusberuházásra létrehozott projektcég, amely a Református Egyház tulajdonában álló, tavaly októberben bejegyzett vállalkozás. A cég ügyvezetője pedig nem más, mint Fürjes Balázs, a NOB magyar tagja, egykori Budapest-ügyi államtitkár.

Az egyszereplős tenderre a Közbeszerzési Hatóság adta az áldását, miután az Archikon Architects stúdió nyáron már megnyerte a projektcég által kiírt nemzetközi tervpályázatot. A 44 pályamű közül a bíráló bizottság tucatnyit talált jónak, de csak egyet ítélt alkalmasnak arra, hogy a tenderre is meghívják.

Református Egyetemváros - Forrás: Archikon Architects

Ez az Archi-kon, így az idén 35 éves építészeti stúdió készítheti el a Református Egyetemváros teljes körű engedélyes és kiviteli terveit, és szerezheti be a szükséges engedélyeket. Ez nem kis feladat, de a tervezési munkára 1,5 év áll rendelkezésre, 2026 május 31-ig kell végezni vele. A projekt maga sem kicsi,

a tenderdokumentáció alapján a beruházás becsült költsége 62,5 milliárd forint.

A júliusi, az Archikon által megnyert tervpályázatról szóló, a református.hu-n olvasható cikkből kiderül, hogy a campust a Kaltenberg söröző egykori épülete és egy beépítetlen foghíjtelek felhasználásával építik meg, vagyis a beruházás a IX. kerület, Kinizsi u. 30-36. és Üllői út 27. szám alatti ingatlanokat érinti, ez így néz ki ma:

Így néz ki a fejlesztési terület jelenleg - Forrás: Tervpályázati dokumentáció

A tervek szerint állami támogatásból és egyházi forrásokból a Markusovszky tér környezetében épül tehát meg az új campus, ahol az állam- és jogtudományi kar, illetve a pszichológiai intézet képzései kapnak helyet, így egyidejűleg csaknem 2500 hallgató folytathatja majd ott a tanulmányait.

A helyszín hosszabb oldala a Kinizsi utcai szakasz, ahol egykor Molnár Ferenc A Pál utcai fiúk regényében is szereplő dohánygyár raktára állt, melyet 1983-ban a SKÁLA raktáraként újítottak fel, később pedig irodákat alakítottak ki benne, de sokan a pincéjében működött Kaltenberg sörházról is ismerik.

A beruházó ígéri, a Markusovszky téren megőrzi a lakossági és szabadidős funkciókat, a parkolás és a köztér megtervezését pedig az önkormányzattal közösen valósítja meg. Ennek garanciájaként már a tervpályázat zsűrijének is tagja volt Baranyi Krisztina polgármester és Erő Zoltán, Budapest főépítésze.

Református Egyetemváros - Forrás: Archikon Architects

A tervpályázat eredményhirdetésén Trócsányi László, az egyetem rektora – volt igazságügyi miniszter és EP-képviselő – a minőségről beszélt, Erő Zoltán pedig arról, hogy sűrű beépítésű városi szövetben is lehet nagyvonalú téralakítással kezelni a beépítést úgy, hogy a meglévő terek maradnak városi használatban.

Baranyi Krisztina polgármester ugyanekkor felhívta a figyelmet, hogy a campus tervezése egységben kell, hogy történjen a Markusovszky térrel, a városrész egyetlen közparkjával. Jelezte, olyan végleges tervet tart elfogadhatónak, amelynél a közpark funkciói, zöldfelületi arányai nem sérülnek és a lakosokat szolgálják.

Református Egyetemváros - Forrás: Archikon Architects

A különféle előírások azonban nem nagyon kötik majd meg a beruházó kezét, hiszen az Orbán-kormány nemcsak kiemeltté nyilvánította a campusberuházást még 2022-ben, hanem az időközben a megváltozott helyszínhez igazítva kivették a tervezést és a beruházás területét az általános jogszabályok hatálya alól.

A helyszín annyiban változott, hogy 2022-ben még a Kinizsi és a Lónyay utca sarkán álló egykori BÁV-székház épületét alakították volna át a campus céljaira, aztán tavaly év végén a korábbitól néhány háztömbre lévő jelenlegi területre szólóan adott mentességet az előírások alól rendeletében a kormány.

Ahogy sok más kiemelt beruházásnál, úgy itt is igaz lett, hogy nem kell településképi véleményezési eljárást vagy településkép-védelmi tájékoztatást és szakmai konzultációt lefolytatni, ahogy közterület-alakítási terv készítésével és alkalmazásával sem kell bajlódni. (hvg.hu)

Református Egyetemváros - Forrás: Archikon Architects

Belföld

egyetemi campus

tervezés

KÁROLI GÁSPÁR REFORMÁTUS EGYETEM

pályázat

Archikon

FÜRJES BALÁZS

Özönlenek az emberek, mindenki a Tisza Párt képviselője akar lenni

CIVILHETES — Wed, 30 Oct 2024 09:30:06 +0000

Özönlenek az emberek, mindenki a Tisza Párt képviselője akar lenni

CIVILHETES 2024. 10. 30., sze – 10:30

Már 2500-an jelentkeztek.

106 országgyűlési képviselőjelölt és számos szakértő számára hirdetett meg pályázatot október 23-án Magyar Péter és a Tisza Párt, melynek most még kevés, alig 25 tagja van, a lépcsőzetes tagfelvételt pedig majd csak ezután nyitják meg – ez is kiderült Magyar Péter szerdai bejegyzéséből.

Az október 23-án elindított pályázatra már 2500 fő jelentkezett. A jelentkezési határidő november 20

– írt pontosabb adatokat az egy hete meghirdetett pályázat eredményeiről Magyar, aki bejegyzésében a sajtót is kritizálta.

Ennek hátterében az állhat, hogy a Magyar Narancs nyomán számos lap arról írt, hogy Dudaszeg Krisztiánt fideszes szavazatokkal választották kistérségi elnökké. Dudaszeg Krisztiánra a Magyar Narancs a Tisza Párt megyei koordinátoraként hivatkozott, ám Magyar Péter jelezte, hogy Dudaszeg Krisztiáa nem a Párt koordinátora, hanem egy Tisza Sziget tagja. (Telex)

Belföld

Címlapkép forrása: Magyar Péter Facebook-oldala

pályázat

képviselőjelölt

Tisza Párt

Soha annyi pénz nem érkezett Magyarországra, mint az elmúlt húsz évben

CIVILHETES — Tue, 06 Aug 2024 08:16:42 +0000

Soha annyi pénz nem érkezett Magyarországra, mint az elmúlt húsz évben

CIVILHETES 2024. 08. 06., k – 10:16

Mit kezdett Magyarország a már több mint húsz éve ideáramló kohéziós forrásokkal?

Húsz évvel ezelőtt, az ország uniós csatlakozását hatalmas ünnepség kísérte, a hatalmas ünneplést pedig hatalmas remények: hogy Magyarország végre elfoglalhatja méltó helyét a nyugati világban, ami nemcsak politikai elismeréssel és megbecsüléssel jár majd, de gazdasági felzárkózással is. Mindenki remélte, hogy pár éven belül végre tényleg sikerül utolérni Ausztriát, hogy a magyar életszínvonal meredeken emelkedni kezd. A mostani megemlékezések hangulata azért is lehet felemás, mert már látjuk, az akkor remélt fejlődés elkerülte az országot, és a politikai reintegráció sem sikerült hibátlanul, sokan most messzebb érezhetik az országot a Nyugattól, mint érezték 2004-ben.

Pedig a felzárkózásért a magyar kormányok keményen dolgoztak már a csatlakozás előtt is, az EU pedig rengeteg segítséget adott, a piaci integráció mellett több mint húszévnyi folyamatos pénzügyi támogatással is, az agrárpolitikai támogatások mellett a kifejezetten a csatlakozó országok fejlesztésére szolgáló kohéziós programokkal.

Az uniós pénzekről szóló viták állandó részei a magyar közbeszédnek, leginkább azért, mert – különösen az elmúlt 14 évben, de korábban is – sűrűn merült fel a gyanú, hogy a politikai elit a saját javára és az általa kiválasztott gazdasági körök feltőkésítésére használta ezeket a forrásokat. Ha pedig nem a nagy fokú korrupció és a nemzeti tőkésosztály felépítése miatt kerülnek szóba ezek a pénzek, akkor általában a félméteres kilátókhoz és a lombkorona nélküli lombkoronasétányokhoz hasonló komikus történetek miatt. Az ilyen sztorik, vádak, viták mögött pedig mindig felsejlik egy alternatív valóság, egy sosem létezett világ, ahol ezeket a pénzeket „jól” és „értelmesen” költötte el az ország politikai elitje, ahol Magyarország nem vesztegette el a lehetőséget.

Eszköz a célhoz

A kohéziós politika magyarországi hatásainak értékeléséhez először tisztázni kellene, hogy egyáltalán mi az a kohéziós politika, és mi a célja, amely alapján értékelni kellene. Mivel az EU maga is egyedülálló, semmihez sem hasonlítható, nemzetek feletti együttműködés (sokkal kevesebb, mint szövetségi állam, de azért jóval több, mint bármilyen nemzetközi szervezet), nagy kérdés, hogy amikor az EU gazdagabb részei fejlesztési pénzeket adnak a szegényebb részeknek, azt államok közötti nemzetközi segélyként vagy egy entitáson belüli transzferként kellene értelmeznünk. A politikai gazdaságtanban rengeteg elemzés született a nemzetközi segélyek hatásairól és azok problémáiról, sok közgazdász pedig úgy véli, hogy ezek megállapításai az uniós forrásokra is érvényesek. Ezt az iskolát képviseli Váradi Balázs, a Budapest Intézet vezető kutatója is, de megjegyezte, hogy az Európai Bizottság illetékesei viszont liluló fejjel tiltakoznának az ellen, hogy a kohéziós forrásokat nemzetközi segélyként értelmezzük. Ők vélhetően azt mondanák, hogy a kohéziós források a pénzköltés különböző célokat szolgáló, nagyon gondos indikátorokkal alátámasztott, szorosan programozott formái. Ennek ellenére egy, az uniós fejlesztési intézményrendszerben hosszú évekig dolgozó beszélgetőtársunk szerint a Magyarország csatlakozását megelőző PHARE-programokat lényegében az unió harmadik országbeli segélyezési rendszere alapján alakították ki még a 90-es években.

A kohéziós politikát persze nem a kelet-európai tagállamok csatlakozása miatt találta ki az EU, az 1980-as években csatlakozó déli tagállamok, Portugália, Spanyolország és Görögország is kapott már hasonló támogatásokat. Sőt, ahogy Heil Péter, a DK Európa-politikusa, aki 2007-ig a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség alelnöke volt, a Telexnek magyarázta, a regionális különbségek kezelése, csökkentése már az 1950-es évektől fontos része volt az európai projektnek.

Hogy az EU-nak miért fontos a fejletlenebb régiók felzárkóztatása, arra is különböző narratívákat hallottunk szakértő forrásainktól. Heil Péter szerint azért lényeges a kevésbé fejlett térségek felzárkóztatása, mert önmagában egyetlen európai ország sem elég nagy ahhoz, hogy a világpiacon versenyképes legyen, hogy a növekedéshez szükséges piacot biztosítson a vállalatainak, így csak akkor lehetnek sikeresek, ha az egész EU versenyképesebb lesz, ehhez pedig a leszakadó régiókat is versenyképesebbé kell tenni. A regionális különbségek csökkentése politikai szempontból is fontos, hogy – ahogy Heil fogalmazott – az uniót ne robbantsák szét társadalmi feszültségek.

Ennél valamivel cinikusabb olvasatok szerint a kohéziós forrásokkal a nyugat-európai tagállamok lényegében kárpótolják a fejletlenebb tagállamokat azért, hogy az uniós tagsággal a fejlettebb nyugati cégek új piacokat kaptak Dél-, majd Kelet-Európában, ahol az új tagállamoknak az integrációval már nincsenek eszközeik a piacaik védelmére. Ha történetileg nézzük, ezt a fajta kompenzációt vagy felkészítést az EU indokoltnak is gondolhatta a ‘90-es években. Ahogy Balás Gábor közgazdász, a Hétfa Kutatóintézet vezetője magyarázta a Telexnek, a csatlakozás körül az volt a gondolat Brüsszelben és a csatlakozásra váró országokban is, hogy a kelet-európai tagállamoknak azért lesz szükségük a fejlesztési forrásokra, mert ha a tőkeszegény, rossz technológiájú kelet-európai vállalatok hirtelen versenybe kerülnek az európai piacon a tőkeerős, fejlettebb nyugati cégekkel, az csődhullámokhoz, tömeges munkanélküliséghez, válsághoz vezet, ez pedig pont az ellentéte annak, amit az unió vagy a keleti államok el akarnak érni a csatlakozással és az egész csatlakozási projekt támogatottságát megszüntetné. Ezt a hatást tompították volna a csatlakozás előtt és után érkező kohéziós pénzek, részint felkészítve a keleti cégeket a piacnyitásra, részint kompenzálva az országot őket a várható gazdasági, társadalmi veszteségek miatt. Viszont mire Magyarország elért a csatlakozáshoz, már rég túl volt a rendszerváltás gazdasági megrázkódtatásain, a csődhullámon, a munkanélküliségen, már harmonizálta a jogrendjét a nyugati államokkal, a versenyképtelen cégek már összeomlottak, a beérkező nyugati működő tőke sok más céget megerősített, így a csatlakozás pillanatára már kifizették a csatlakozás árát ezek az országok, és ezen forrásokra már inkább csak utólagos kompenzációként, nem a cégek felkészítése miatt volt szükség. A közös agrárpolitika részeként érkező támogatásoknak valószínűleg azért volt ilyen szerepük, mert ott az igazi nyitás a csatlakozás után történt, de az nem a kohéziós pénzek terepe.

És létezik olyan értelmezés is, amely szerint az uniós források a politikai lojalitás vásárlásáról szólnak, egyrészt az országok politikai elitjét, másrészt azok lakosait is kötve az unióhoz. A magyar kormány példája ugyan azt jelzi, hogy a politikai elitek az uniós források nyújtotta számtalan járadékvadászati lehetőség és egyéb gazdasági előny ellenére sem feltétlenül lesznek az európai integráció legnagyobb barátai a megkapott sok tízmilliárd euró hatására. Azt mindenesetre közvélemény-kutatások kimutatták, hogy a lakosság EU-val való elégedettsége és az uniós források között nagyon erős korrelációt lehet felfedezni. Vagyis ha az elit politikai lojalitását nem is, az európai polgárok elégedettségét valamennyire meg lehet vásárolni a támogatásokkal.

Kihoztuk plusz nullára

Az uniós fejlesztéspolitikai források makrogazdasági hatását nem könnyű megállapítani, hiszen azt nehéz elválasztani az EU tagság egyéb hatásaitól, például attól, hogy Magyarország tagja lett az uniós belső piacnak. Mindenesetre számos felmérés próbálta felmérni az uniós támogatások hatását. Az egyik ilyen kutatást, amelyet a fejlesztéspolitikával foglalkozók emlegetni szoktak, a KPMG és a GKI készítette, László Csaba, a Medgyessy-kormány volt pénzügyminiszterének vezetésével a Lázár János vezette Miniszterelnökség felkérésére. A 2007–2015 közötti uniós források gazdasági hatásairól szólt. Ebben a hétéves periódusban Magyarországra 14 ezer milliárd forint értékben érkeztek uniós támogatások, a Kohéziós Alap támogatásai mellett beleszámolva az agrártámogatásokat és minden egyéb EU-s forrást is. Az ezeroldalas kutatás arra jutott, hogy e nélkül a 14 ezer milliárd forint nélkül csökkent volna a magyar GDP, csökkentek volna a beruházások, az ország nem került volna ki az uniós túlzottdeficit-eljárásból, nőtt volna az államadósság és nehezebb lett volna megteremteni az ország makrogazdasági stabilitását. Vagyis az uniós források hatására minden fontosabb makromutató növekedni tudott, beleértve a foglalkoztatást, a fogyasztást és a beruházásokat, a források nélkül pedig mind stagnált vagy csökkent volna a vizsgált időszakban, amelybe beletartozik a 2008–2010-es válság is.

Hasonló megállapításokra jutott a Hétfa Kutatóintézet 2015-ös tanulmánya, amely 2007 és 2013 között elemezte a kohéziós források hatását. A kutatás szerint a vizsgált időszakban az ország GDP-je közel 2 százalékkal volt magasabb, mint a támogatások nélkül lett volna, a kohéziós pénzek hatására pedig 81 ezerrel bővült a foglalkoztatottak száma, még ha közülük nem is biztos, hogy mindenkinek tartósan megmarad a munkája.

A felmérések viszont azt is megállapították, hogy az ország versenyképessége nem nőtt az elköltött uniós támogatások hatására.

Sőt, a László Csaba-féle tanulmány szerint nemcsak nem javult, de még romlott is az ország versenyképessége az EU-hoz velünk együtt csatlakozó regionális versenytársakhoz képest. Régiós összehasonlításban nemcsak versenyképességben, de növekedésben is alulmaradtunk a vizsgált időszakban, miközben egy főre és GDP-re vetítve is Magyarország kötötte le a legtöbb forrást, vagyis költötte el a legtöbb uniós pénzt. Nemzetközi összehasonlításban tehát több pénzt költöttünk kevesebb gazdasági eredménnyel. Más kutatások is hasonló következtetésre jutottak, vagyis hogy hiába költött el Magyarország évente átlagosan a GDP 1,39 százalékának megfelelő uniós pénzt 2004 és 2020 között, amivel a harmadik volt a 2004-ben csatlakozott tagállamok között, a gazdaság termelékenysége 2,3 százalékkal visszaesett, miközben Romániában 30,8 százalékkal, Lengyelországban 12,1, Csehországban 7,2 százalékkal nőtt, még a GDP arányában kevesebb uniós támogatással is.

Balás Gábor szerint általában elmondható, hogy az uniós forrásoknak hosszú távon úgynevezett plusz nulla gazdasági hatásuk van: amíg költjük a pénzt, érezni a hatását a keresleten, a foglalkoztatás növekedésén és más gazdasági statisztikákon, még a többlet GDP-ben is, viszont olyan hosszú távú hatása nem kimutatható, amely évekkel azután is serkentené a gazdaságot, miután a pénzt már elköltöttük. A közgazdász szerint ez nem magyar sajátosság, ez a fejlesztéspolitika logikájának sajátja, amit már a keleti bővítés előtti kohéziós politikát elemző tanulmányok is kimutattak, még ha a fentebb bemutatott adatok másra is utalnak. Ennek okait kereshetjük a pénzt osztó és fogadó szereplők racionális viselkedésében, az intézményrendszer sajátosságaiban és általában a támogatások logikájának hiányosságaiban.

Az persze elvitathatatlan, hogy az uniós források egy sor olyan beruházást finanszíroztak, amelyek nem vagy csak sokkal nehezebben és később valósultak volna meg ezek nélkül. Itt elsősorban az infrastruktúrára, utakra, vasutakra, szennyvízhálózatra és hasonlókra kell gondolni. Balás szerint tehát ha az EU-t behelyettesítjük a Brian életében feltett fontos kérdésbe, hogy mit adtak nekünk a rómaiak, elég hasonló választ kapunk: vízvezetéket, csatornázást, utakat és minden hasonlót. Ahogy Heil Péter is emlékeztet, a magyar városok szennyvíz- és hulladékgazdálkodási rendszere is uniós pénzből épült. Ezekre mind kétség nélkül szükség volt, és – jegyzi meg a DK szakértője – a kormány azóta ki is szervezte őket hosszú koncesszióba.

Ahol viszont abszolút pozitív hatása van a beáramló uniós pénznek az elemzések szerint, az a költségvetés és az államháztartás. A már említett KPMG–GKI-tanulmány szerint 2007 és 2015 között az uniós források nélkül végig 3 százalék fölött lett volna a költségvetési hiány, az államadósság csökkenés helyett a GDP 83 százalékára növekedett volna, az állam sokkal drágábban tudta volna finanszírozni a hiteleit, emiatt az egész magyar kamatkörnyezet romlott volna. Ráadásul az uniós források nélkül nem lehetett volna kiváltani az IMF-hitelt és később forintra váltani devizahiteleket. Ezen a csatornán keresztül tehát mindenképpen pozitívan hatott az uniós pénz a magyar gazdaságra, vagyis anélkül lehetett volna sokkal rosszabb és sokkal nehezebb az elmúlt húsz év.

Ez a költségvetési hatás viszont egy meghatározott pályára kényszerítette Magyarországot az EU-s pénzek elköltésénél. Egy kormányközeli forrásunk szerint a 2010-es fideszes kormányváltás után erősen gondolkodtak rajta kormányzati berkekben, hogy újra kellene gondolni, hogyan és mire költ EU-s pénzt az ország, aminek részeként újra kellett volna tervezni, tárgyalni az operatív programokat Brüsszellel. Az erről szóló vitát, amely a gyakorlatban az akkor Matolcsy György vezette Nemzetgazdasági Minisztérium és a Fellegi Tamás vezette Nemzeti Fejlesztési Minisztérium közötti konfliktusként játszódott le, az a felismerés döntötte el, hogy ha a kormány elkezdi újratárgyalni az operatív programokat, akkor a források egy évre vagy akár hosszabb időre is leállhatnak. Ez viszont komoly makrogazdasági problémákat okozhatott volna, hiszen a költségvetésbe fix valutabevételként szereplő uniós eurók kiesésével változik a fizetési mérleg, ezen keresztül pedig a forint árfolyamára is hatással lehet. Éppen ezért a válság idején a magyar költségvetés érdeke az volt, hogy ha lehet, egy eurocent se maradjon Brüsszelben az uniós forrásokból, hiszen költségvetési szempontból fontosabb a hatékony elköltésnél önmagában az a tény, hogy ez a pénz jön.

De vajon lehetett volna sokkal jobb, élhettünk volna sokkal jobban ezzel a lehetőséggel, utolérhettük volna Ausztriát? Rosszul bántunk a nekünk adott ezermilliárdokkal, vagy kódolva volt a rendszerben, hogy azok úgy folynak át a magyar gazdaságon, hogy legfeljebb egy pozitív előjelű nullát hagynak maguk után?

Az ingyenpénz átka

Az uniós pénzek elköltésének elemzésénél a közgazdászok és politológusok gyakran próbálnak elvonatkoztatni a fejlesztési források konkrét intézményi struktúrájától, és azt vizsgálni, hogy mi történik általában országokkal, ha hirtelen lesz sok, lényegében ingyen megszerzett pénzük. Hogy honnan jöhet ilyen pénz? Például ha valamilyen fontos nyersanyagra, mondjuk komoly olajkészletekre találnak az ország területén. A józan ész azt diktálná, hogy egy ilyen kincs felfedezése bármilyen szegény országot gyorsan a fejlődés és prosperitás útjára léptet, valójában viszont a legtöbb esetben nem ez történik. A magyarázatot a politikai gazdaságtan az erőforrás átok (resource curse) elméletével írja le. Azon kívül, hogy makrogazdasági szempontokból sem jó, ha egy terméknek vagy egy iparágnak van kiszolgáltatva egy ország, a hirtelen befolyó pénz, különösen ha annak elköltése és elosztása felett az állam rendelkezik, könnyen torzulásokhoz vezet.

Mivel az állam nem az adófizetőitől szedi be a pénzt, a polgárok demokratikus kontrollja is könnyen csökkenhet a hirtelen meggazdagodott állam felett. A kormány a pénzosztogatással oldhat meg felmerülő társadalmi konfliktusokat a szükséges intézményi reformok és társadalmi párbeszéd helyett, ez pedig hosszú távon nem fenntartható. Az osztogatással ráadásul a kormány és annak politikusai nem is mindig a közjó növelését, hanem a saját és klientúrájukba tartozók vagyonának növelését helyezik előtérbe, ami növeli a korrupciót és a járadékvadászatot. Lassan pedig az egész ország gazdasága arra kezd specializálódni, hogy a beömlő pénzből minél többet tereljen maga felé, így a gazdaság egyéb területei könnyen elsorvadnak.

Ezek a veszélyek akkor fenyegetnek, ha az adott ország politikai intézményei fejletlenek és gyengék. Norvégiában, ahol már kiépült egy demokratikus jogállam, mire rátaláltak az olajkincsre, ez nem volt akkora átok, mint mondjuk Nigériában vagy Venezuelában.

De miért beszélünk itt olajról? Azért, mert a földben talált kincsekhez nagyon hasonló hatása van annak, ha egy másik ország ad egy csomó pénzt egy államnak, hogy azt költse el valami hasznosra. Sőt, ahogy azt Váradi Balázs 2006-ban, azóta is nagyon sokat idézett cikkében kifejtette az Élet és Irodalomban, ebből a szempontból az uniós pénzek sem működnek nagyon másképp, mint a fejlődő országoknak nyújtott segélyek.

Olvassuk csak még egyszer a fenti listát úgy, hogy a lelki szemeink előtt nem a nigériai olajjövedelem, hanem a Magyarország által az EU-tól kapott fejlesztési pénzek lebegnek. Vajon nem ismerősek ebben a keretben a fenti mechanizmusok? A becsorgó pénz haszontalan presztízsberuházásokra való elköltése, az, hogy vállalkozók, művészek és értelmiségiek állami pályázatokból, nem a piacról akarnak megélni, hogy egyre inkább elharapózik a korrupció, hogy a beömlő pénz eltorzítja a piacok hatékony működését? Az, hogy az EU-milliárdoknak már az előérzete is a hatalomért folytatott, az alkotmány határait feszegető, a közjóra káros csatára kényszeríti a már eleve megosztott politikai elitet, és nem csak nálunk, hanem szerte Közép-Európában? Az, hogy eleve nem igazán jól működő intézményeink, melyekkel országunk jól-rosszul elpöfög, éppen a beömlő százmilliárdok hatására mondják fel a szolgálatot, átokká változtatva, azt, aminek áldásnak kellene lennie? De te fabula narratur: a mese rólunk szól

– írta Váradi 2006-ban.

Ahogy pedig a Telexnek elmondta, most, 18 évvel később úgy látja, hogy amit két évvel az uniós csatlakozásunk után leírt, annak legalább egy része látványosan beigazolódott: hogy komoly veszélyeket rejt, ha rengeteg pluszpénzt oszt el a központi állam, amit nem kell adóként beszedni, hanem csak beesik külföldről, egy olyan országban, ahol a politikai intézményrendszer és a politikai kultúra nem olyan fejlett, mint mondjuk Nyugat-Európában.

Az uniós forrásokról sokszor merül fel a sajtóban, a közbeszédben, hogy azokat ellopják. Ez a vád a legmagasabb szinten és a legalacsonyabb szinten is megjelenik, gondoljunk csak Mészáros Lőrinc és Tiborcz István cégeinek elnyert pályázataira és az izsáki polgármester uniós forrásból épített vadászpanziójára, ahová be is költözött. A hirtelen megtalált kincs, az ingyen beáramló pénz innovációra ösztönzi a gazdaság szereplőit, csakhogy ez az innováció nem arról szól, hogy minél hatékonyabban költsék el az elérhető összegeket, hanem hogy abból minél több pénzt irányítsanak maguk felé.

Erre elég jó példa a Tiborcz Istvánhoz köthető cégháló működése. Ezek a cégek remek rendszert alakítottak ki a vidéki városok közvilágítási pályázatainak és az erre megszerezhető uniós pénzek elnyerésére. Viszont az OLAF, az Európai Bizottság csalás elleni hivatala szerint a cégháló szereplőit nem az motiválta, hogy az uniós forrásokat a leghasznosabban költsék el, hanem hogy a kiszemelt szereplőhöz, az Elioshoz kerüljön a pénz. Az Elios esetében az Európai Bizottság hatósága kivizsgálta az ügyet, komoly gondokat talált, és Magyarország végül nem is kérte el/kapta meg a pályázatok után járó uniós pénzt, így végül azt nem uniós ingyenpénzből, hanem magyar adóforintokból finanszírozták.

Az ingyenpénz minél hatásosabb felszívására kialakuló innováció és infrastruktúra viszont nem feltétlenül illegális, sőt, a legtöbb esetben minden korrekt módon „le van papírozva”, ha valaki ellenőrizné a projektet, nem találhatna kivetnivalót azonkívül, hogy utólag nézve az ország, a térség vagy az adott település gazdasági fejlődését hosszú távon nem segítő beruházásokra költötték.

Tóth István János, a Korrupciókutató Központ Budapest vezetője szerint viszont az Európai Bizottság nem igazán volt felkészülve arra, hogy ez történik majd az uniós pénzekkel, ráadásul a központ German Marshall Fund által támogatott, épp készülő kutatása szerint a Bizottságnak viszonylag korlátozott hatásköre is van arra, hogy a beruházások minőségét vizsgálja és befolyásolja, miközben a munkatársaikat, ugyanúgy, ahogy a magyar fejlesztéspolitikai infrastruktúra szereplőit is arra ösztönzi a rendszer, hogy minél többet kihelyezzenek az elérhető pénzből. Ezt nevezi a szakirodalom abszorpciós nyomásnak, amely szépen tetten érhető azokon a közleményeken, amikor az uniós pénzköltést összefogó Miniszterelnökség azzal büszkélkedik, hogy egy adott operatív programból minden elérhető eurót odaadott valakinek pályázati úton, tehát a rendelkezésre álló pénzt elköltötték. Ez nem feltétlenül a magyar államigazgatás fejletlenségét jelzi, csak azt az egyszerű tényt, hogy a bürokraták, akik a sikert a kihelyezett pénz mennyiségében mérik, Budapesten éppen úgy, mint Brüsszelben, arra éreznek ösztönzést, hogy minél több pénzt helyezzenek ki, tekintet nélkül arra, hogy mi lesz ebből a kihelyezett pénzből. Ez szintén értelmezhető az ingyenpénz átkaként, de a hiba nem feltétlenül a magyar államban, hanem az egész rendszer kialakításában van.

Tóth István János hozzátette, hogy más országokban – még akár más régiós országokban is – egészen másféle rendszerek is ki tudtak alakulni. A Korrupciókutató Központ kutatásai szerint például olyan építőipari szereplők, amelyek Magyarországon és Lengyelországban is részt vettek komoly, uniós forrásokból finanszírozott infrastrukturális beruházásokban, Lengyelországban sokkal kisebb korrupciós kockázat mellett tehették ezt, mint Magyarországon. A közgazdász szerint Lengyelországban a fejlesztéspolitikai rendszer kialakításánál már annyira tartottak a korrupciótól, hogy egy ideig nem is indítottak akkora projekteket, mint Magyarországon. De akkor is lehet javítani a rendszeren, ha annak kialakításánál még nem figyeltek oda annyira a korrupcióra, a román és szlovák kormányok például komoly erőfeszítéseket tettek azért, hogy csökkentsék a korrupciós kockázatokat az uniós pályázatoknál, ugyanazt a magyar kormány nem, vagy csak komoly uniós nyomásra tette meg.

Persze amit közgazdászok, újságírók vagy állampolgárok Magyarországon vagy Nyugat-Európában korrupcióként vagy járadékvadászatként értelmeznek, az a magyar kormány narratívája szerint egészen más célt szolgál. Lázár János, aki korábban a Miniszterelnökség élén a fejlesztési pénzek elköltését felügyelte, most pedig építési és közlekedési miniszterként azokért a nagy projektekért felelős, amelyekre sok uniós forrást lehet kapni, nemrég egy konferencián arról beszélt, hogy 2010 és 2022 között a kormány célja a magyar építőipari vállalkozások feltőkésítése volt, és ez sikerült is. Bár Lázár szerint sikerülhetett volna jobban is, vagy ahogy fogalmazott: „ennek az országnak nem az a problémája, hogy van Mészáros Lőrinc és Szíjj László, hanem hogy kevés van belőlük. Nekünk az lenne az érdekünk, hogy minél több Mészáros Lőrinc és minél több Szíjj László legyen, és mindenki minél erősebb legyen.”

A kormány narratívája szerint minderre azért van szükség, hogy az uniós forrásokból befolyó pénz minél nagyobb részét a magyar gazdaságban tartsák. Szerintük, amíg korábban az EU-s pénzből finanszírozott nagyberuházásokat például osztrák cégek végezték, kivitték az országból, amit kerestek. Ezzel szemben a magyar cégek a profitot itthon tartják, itt fektetik be újra vagy itthon költik el, így egy eurónyi uniós forrás tovább erősíti a magyar növekedést. Ezt az érvelést lehet cinikusnak bélyegezni vagy vitatkozni vele, az viszont tény, hogy az uniós beruházások jelentős része, bár a pénzt kapó országban hajtják őket végre, általában a pénzt adó országok cégeit hozza pozícióba. Több beszélgetőpartnerünk is megemlítette, hogy Lengyelországban még 2006-ban készült egy részletes tanulmány arról, hogy az uniós fejlesztési források mekkora százaléka szivárog vissza nyugati cégekhez, és arra jutottak, hogy ez a hányad elég jelentős. Ez részben érthető, hiszen ha egy cég Lengyelországban támogatást kap, hogy beszerezzen bizonyos gépeket, amelyekkel hatékonyabban lehet termelni, de azt a gépet mondjuk Németországban gyártják, akkor nyilván azt csak onnan tudja beszerezni. Lehet amellett érvelni, hogy míg a gépeket nem tudja magyar cég legyártani, az autópálya aszfaltját le tudja fektetni, így ha erre adjuk a támogatást, akkor kicsit csökkent a kiáramló tőke aránya. Az más kérdés, hogy ennek a GDP és bizonyos magánvagyonok növekedésén kívül mi a hatása.

A fehér elefántok országa

Ahogy az a fejlesztéspolitikai vagy kohéziós források nevéből is következik, ezeknek a pénzeknek a célja az lenne, hogy fejlesszék azt a települést, régiót, országot, ahová a források érkeznek. Hogy ez a fejlődés pontosan mit jelent, az érdekes szemantikai kérdés, bár azért vannak olyan beruházások, amelyeknél ránézésre is el lehet dönteni, hogy attól fejlődik-e a környék, vagy sem. Ha valahol nincs út vagy vasút, és aztán az uniós fejlesztések hatására lesz, és így gyorsabban lehet eljutni a közeli városba, vagy egyik városból a másikba, új munkahelyek, oktatási intézmények lesznek elérhetők a helyi lakosoknak, az mindenképpen fejlődést jelent. A gazdasági központok nagyobb összekötöttségével és a cégek szállítási költségeinek csökkenésével pedig – a Nobel-díjas Paul Krugman nevéhez köthető új gazdaságföldrajz következtetései szerint – növekednek a bérek, nő a verseny az adott térségben, így rövid és hosszabb távon is nő az adott régió teljes jövedelme. A támogatott területek közül a legnagyobb tortaszeletet a közlekedésfejlesztés kapta, a Hétfa által vizsgált 2007–2013 közötti időszakban a támogatási szerződések 32 százaléka ilyen beruházásokról szólt.

Ezt is lehet persze jól és rosszul csinálni. Becsey Zsolt, a Károly Gáspár Egyetem oktatója, aki a Fidesz EP-képviselője volt 2004 és 2009 között, például úgy látja, Magyarországon átgondolatlanul fejlesztették párhuzamosan a közút- és vasúthálózatot. Hiába mentek ezermilliárdok vasútfejlesztésre, ha a vonat továbbra sem tud 160-nal menni Szeged és Budapest között (ahogy sehol az országban), aki teheti, az a szintén EU-s pénzből épített autópályán megy majd inkább. Ha két évvel hamarabb építjük ki az M6-os pályát, mint a horvátok, akkor ez addig holt tőke. Ez így Becsey szerint pénzkidobás. Ehhez képest Lengyelországban már 2012 óta járnak olyan vonatok, amelyek 160-nal, sőt még gyorsabban tudnak járni Wrocław és Varsó között, amelyekkel kevesebb, mint másfél óra alatt lehetne Szegedről Budapestre utazni. Ilyen vonat viszont Magyarországon forrásaink szerint 2035-ig vagy akár 2040-ig nem is lesz, legalábbis nem tudni, hogy a kormány ilyen fejlesztésekkel foglalkozna. Pedig ez nagyon komoly mérnöki előkészítést igényel, és nagyban hozzájárulhatna a GDP növekedéshez, ahogy az emberek életminőségéhez is. A helyi infrastruktúra fejlesztése sincs igazán átgondolva Magyarországon, a vasúti és helyi közlekedési fejlesztéseket sem kapcsolták össze sok helyen megfelelően, így hiába visz vasút Veresegyházról Újpestre, ha onnan az ember nem tud rögtön felszállni egy metróra, így ingázva lassabban lehet eljutni egy budapesti munkahelyre vagy iskolába.

Magyarország viszont tele van olyan, uniós pénzből megvalósított, ránézésre teljesen értelmetlen beruházással, amelyre mégis forintok tíz- vagy százmilliói mentek el. A közgazdasági irodalom ezeket fehér elefántoknak hívja. A hivatalos definíció szerint a fehér elefánt olyan beruházás, amelynek fenntartási költségei olyan magasak, hogy lehetetlen azt nyereségesen üzemeltetni, de nem is lehet könnyen megszabadulni tőle és ezzel pénzt csinálni belőle. Vagyis, direktebben az uniós pályázatokból megvalósuló beruházásokra értelmezve olyan projektek, amelyeknek nincs semmilyen gazdasági haszna azután, hogy megépültek. Közgazdasági értelemben negatív társadalmi többletet teremtenek.

A fehér elefántok nagyon fontos szerepet kapnak az EU-s pénzekről szóló vitákban. Ide tartozik minden projekt, amelyet keserűen kacarászva emlegetnek egymásnak emberek kocsmákban és egyéb társas helyzetekben, a félméteres bodrogkeresztúri kilátótól a nyírmártonfalvai lombkorona nélküli lombkoronasétányig. A Korrupciókutató Központ tavaly hat ilyen fehér elefántról közölt részletes elemzést, semmibe néző kilátóktól életveszélyes kalandparkokig. Tóth István János személyesen is járt ezeknél a fejlesztéseknél, és mint a Telexnek elmondta, ezek jó része már lényegében használhatatlan: a 2015-ben, 35 millió forintból épített sárazsadányi kalandpark és a 1,1 milliárd forintból épített hatvani biciklikrosszpálya már zárva van, részben mert senki nem használja, részben, mert életveszélyesek voltak már a kezdetektől fogva. Az ország legkeletibb szegletében lévő Tyukodra 11 kilátót építettek, ezekből szép időben látni a Kárpátokat, nem olyan szép időben viszont leginkább csak a többi kilátót. A „magyar San Gimignanónak” csúfolt kilátókomplexum egy része már amúgy szintén használhatatlan, van torony, amelyik már összeomlott, van, amelyikre ki van írva, hogy tilos rá felmenni, és van, amelyikre ugyanez nincs kiírva, de nem tűnik úgy, mintha jobb állapotban lenne lezárt társainál.

Az ilyen, konkrétan használhatatlan projekteknél nem kell sokat magyarázni, hogy az építésük óta semmilyen gazdaságfejlesztési hatásuk nincs, hacsak az arra járó újságírók, kutatók és esetleg EU-ellenőrök nem isznak egy kávét egy közeli benzinkúton. Hogy bárki gondolta-e, hogy lesz hosszú távú hasznuk ezeknek a beruházásoknak, azt nem tudni, gazdasági hatásuk mindenesetre addig biztos volt, amíg ki kellett fizetni a projektnek helyt adó földek tulajdonosait, és el kellett végezni a földmunkákat, ácsolást, hasonlókat. No meg persze a pályázati projektmenedzsmentet. Az így elköltött 10 vagy 100 millió, adott esetben, több mint egymilliárd forint viszont csak addig ér valamit, amíg azt az emberek, akik dolgoztak a projekten, elköltik. Tóth István János megfogalmazása szerint

**lényegében ezekkel az uniós milliárdokkal nem történt más, mint hogy „valakik megették azokat”.**

Hogy egyáltalán miért indultak el ezek a projektek, arra nincs egyértelmű válasz. Nem tudni, hogy a helyi vezetők gondolják jó ötletnek, vagy azért pályáztak ilyesmikre, mert éppen erre volt pénz. A legtöbb ilyen fehér elefántot vélhetőleg a helyi turizmus fellendítésének céljával találták ki vagy adták el a pályázatot bírálóknak. Balás Gábor szerint az uniós fejlesztési projektek elterjedésekor sok kistelepülés érezte úgy, hogy a legjobb kiugrási lehetősége a falusi turizmus lehet, így a helyi gazdaságot akkor lehet fejleszteni, ha sikerült elérni, hogy a falun ne csak áthajtsanak a városi turisták, de egy-két órát vagy akár napot is eltöltsenek ott, minél több pénzt otthagyva a környéken. A Hétfa vezetője, aki 2007-ig a fejlesztési intézményrendszerben maga is a fejlesztési intézményrendszeren belül szerzett tapasztalatokat arról, hogy működnek ezek a folyamatok, úgy véli, hogy a ma már a lomb nélküli lombkoronasétány kategóriájába tartozó projekteket nem feltétlenül a lopás szándékával találják ki polgármesterek, hanem azt gondolják, hogy azzal tényleg kicsit több tőkét vagy turistát vonzhatnak a térségbe. Viszont az, hogy a helyiek mit tartanak jó ötletnek, nem mindig találkozik a valósággal. Balás szerint az önkormányzatok között egy időben különböző divathullámok is elterjedtek, a 2000-es évek vége felé például minden önkormányzat jégcsarnokra, reptérre vagy fürdőfejlesztésre akart pályázni, mert volt egy település, amelynek egy ilyen beruházás pont bejött. Azt viszont senki nem gondolta át, hogy mekkora gazdasági logika van abban, ha az Alföldön minden harmadik faluban lesz egy fürdő, mennyi turistát lehet valóban odavonzani, így sok beruházás csak megépült, de nem hasznosult.

Tóth István János viszont azt mondta, interjúikban polgármesterek arról számoltak be, nyilván évekkel a pályázatok után, hogy lényegében közölték velük: most kalandpark építésére lehet pénzt nyerni, vagy azt építenek, vagy semmit. De hogy a fejlesztéspolitikai rendszer melyik szintjén találta ki valaki, hogy kalandparkra van pénz, az ma már nehezen kideríthető. Balás Gábor elmondása alapján inkább azzal lehet a probléma, hogy egyik oldalról a helyi tervezési kapacitás milyen, vagyis mennyire vannak helyben olyan szakértők, vezetők, polgármesterek, vállalkozók, akik képesek felmérni, átlátni, hogy egy-egy fejlesztés mennyire tud ténylegesen hozzájárulni a környék fejlődéséhez. Másik oldalról pedig a központi fejlesztéspolitikai bürokrácia és a helyi szereplők között is van egy nagy információs árok, mert nagyívű uniós programokat és az abból levezetett pályázatokat olyanok írták/írják ki Budapesten, akiknek nincs igazán (vagy adott esetben egyáltalán) tapasztalata arról, hogy helyi szinten hogy valósul meg egy ilyen projekt. Egyetemről kilépett lelkes közgazdászok és jogászok megírták a terveket, kiírták a pályázati felhívásokat valamilyen elképzelés alapján, aztán ez valahogy találkozott a helyi polgármesterek és vállalkozók néha a földtől igencsak elrugaszkodott ötleteivel. Arról nem is beszélve, hogy az uniós pályázatokhoz szükséges anyagokat a helyi polgármesterek és jegyzők nem is tudják maguk megírni, arra pályázatírókat kell felbérelniük, akik valahogy interpretálják egyrészt azt, hogy mi következik a központi tervből, valamint, hogy mit akar/tud csinálni az önkormányzat, és azt hogyan tudja majd helyben valaki sikeresen üzemeltetni. Ennek végén pedig sokszor fehér elefántok legelnek a magyar faluk határában, a pályázati láncban viszont lényegében mindenki elégedett, hogy sikerült elkölteni az elkölthető x millió forintot.

A turisztikai fejlesztések mellett sok helyi infrastrukturális beruházásra jött pénz, ezekből újították fel városok és falvak főtereit, kapott ráncfelvarrást a helyi főiskola kampusza, vagy újult meg a kultúrház. Becsey Zsolt elmondása szerint ezeknek a fejlesztéseknek is közvetett vidékfejlesztési célja volt, hiszen sokan azt gondolták, hogy a vidék megtartóképességéhez hozzájárul, ha szépen térkövezett a főtér. Viszont a térkövektől nem lesz sokkal több tartós munkalehetőség vagy oktatási lehetőség egy faluban, és hiába újít fel „közösségi tereket” az önkormányzat, amire lehet pénzt nyerni, ha abban aztán nem lesz semmilyen közösségi esemény. Az ilyen beruházások viszont Balás Gábor szerint sok önkormányzatot komoly pénzügyi bajba kevertek, mert a pályázati önrészt hitelből finanszírozták, az önkormányzati hitelek pedig a 2010-es válságban elkezdtek bedőlni. Nem is csoda, hogy 2011 után korlátozták az önkormányzati hitelfelvételeket és 100 százalékos támogatásra álltak át, hiszen az EU-s ingyenpénz lehetősége vitte ilyen formán a csőd felé az önkormányzatok egy részét.

A Hétfa vezetője úgy látja, hogy az egész uniós területfejlesztési stratégia nincs igazán végiggondolva, összeegyeztetve a közgazdaságtani kutatások alapján elvárható eredményekkel, ezek pedig mind a fölösleges és hatás nélküli pénzszóráshoz vezetnek. A Krugman-féle új gazdaságföldrajz szerint a térségek gazdasági fejlődésének sajnos része az, hogy a lakosság és a tőke a helyi központokba vándorol, a központok közötti területek pedig kiüresednek, leszakadnak. És míg a nagy infrastrukturális beruházások amúgy pont ehhez a fajta fejlődéshez járulnak hozzá, a területfejlesztésben az EU azt várta, hogy ha sok pénzt ad helyi turisztikai beruházásokra, az segít majd a népesség megtartásában és a területi egyenlőtlenségek csillapításában. Ezt a gondolkodást már az uniós csatlakozás előtt bevezetett területfejlesztési koncepciók és a Phare-programok is tükrözték. Ezek 2009–2010 közötti értékelése arra a következtetésre jutott, hogy a regionális fejlesztésre költött jelentős összegek ellenére a térségek leszakadását nem sikerült megállítani, így erre a jövőben még több pénzt kell áldozni. Ha viszont a pénzt adó intézményrendszerben sem értik, hogy miért nem hasznosul a vidékre öntött vagyon, akkor helyi szinten miért értenék jobban, és miért várnánk más eredményt, mint amit tapasztalunk húsz éve?

Többől ugyanazt

Hogy a kormányok és önkormányzatok nem a leghatékonyabban költik el a pénzt, talán nem olyan meglepő, hiszen a piaci racionalitás mellett vagy helyett sok más, főleg politikai ösztönző is hat rájuk. De közvetlenül vállalatoknak, kisebb és nagyobb vállalkozásoknak is nyújt forrásokat az Európai Unió. Nem is keveset, a már említett Hétfa tanulmány szerint 2007 és 2013 között a vállalkozásfejlesztésre kötötték az uniós támogatási szerződések 18,8 százalékát, ezek voltak a második helyen a közlekedésfejlesztési szerződések mögött. Valamivel több mint 1801 milliárd forintot adott erre az EU Magyarországon.

Azt gondolhatnánk, hogy legalább ez a közvetlen támogatás képes javítani a magyar gazdaság versenyképességét, de sajnos ez sem talált célba. A közgazdászokat pedig ez már meg sem lepte igazán.

Muraközy Balázs, a University of Liverpool közgazdász oktatója és a KRTK kutatója Telegdy Álmossal, a Budapesti Corvinus Egyetem docensével tavaly közölt tanulmányukban elemezték a vállalkozásfejlesztési támogatások hatását a cégekre és dolgozóikra. Ezeknek a támogatásoknak az elve az, hogy a kisebb vállalkozások nehezebben jutnak hozzá a termelékenységük növeléséhez szükséges tőkéhez, az uniós támogatás pedig segíthet nekik kitörni. Mint írják, elméletileg nagyon különböző hatásai lehetnek az olyan, kisvállalkozásoknak közvetlenül nyújtott, viszonylag kis összegű, vissza nem térítendő támogatásoknak, amelyeket ebben az időszakban osztottak a vállalkozásfejlesztési program keretében.

Legjobb esetben az elnyert 5-10 millió forintot a cégek arra használják, hogy új, korszerű gépeket vásároljanak, és ezzel javítsák a termelékenységüket és versenyképességüket. Kicsit kevésbé jó esetben a cégek ugyan beruháznak, de nem újabb, hatékonyabb eszközöket vesznek, csak még párat a régiekből, így a cég többet termel, de nem lesz versenyképesebb. Ha ez sem történik meg, akkor az uniós támogatásokkal a cégek egyébként is betervezett beruházásokat hajtanak végre, de így más pénzét költötték rájuk. A legrosszabb esetekben pedig a támogatásból nem az üzemben lesz korszerű gép, hanem a főnök/tulaj és a vele jóban lévő kormányzati ember garázsában egy új autó.

Ahogy Muraközy Balázs a Telexnek elmondta, a vállalati adatok elemzése után arra jutottak, hogy a négy forgatókönyv közül általában a második a jellemző: a vállalatok tőkéje növekedett, vagyis nem a főnök Mercijére ment az összes pénz, és nem csak olyan dolgokat vettek a támogatásból, amit amúgy is megvettek volna. Viszont több lesz a dolgozó és nő az értékesítés, vagyis a cégek többet termelnek a kapott pénz hatására. Arra azonban nincs bizonyíték, hogy a használt technológiában változást hozna a pénz. Tehát ha példaként veszünk egy pékséget, amelynek van egy sütője és öt dolgozója, majd uniós pénzből vesz még egy sütőt és felvesz még három dolgozót, akkor a végén ugyan több kenyeret süt és ad el, de a megsütött kenyér pontosan ugyanúgy készül, mint korábban, tehát a cég nem lett termelékenyebb, csak nagyobb.

Más kutatások ennél rosszabb képet festenek a támogatások sorsáról. Balás Gábor idézett nekünk a KPMG 2009-ben készült kutatásából, amelyben vállalkozókat kérdeztek arról, hogy az uniós támogatások nélkül is végrehajtották volna azokat a beruházásokat, amelyekre az uniós pénzt költötték. A válaszadók kétharmada igennel felelt. A Hétfa statisztikai módszerekkel is vizsgálta ezt, és hasonló eredményre jutott, vagyis, ahogy Balás fogalmazott, a támogatások kétharmada a cégek profitját növelte, hiszen ha nem lett volna az ingyenpénz, akkor is megtalálta volna a módját a cég, hogy megvegye azt a gépet, így viszont ezt a pénzt eltehette. Ennek aztán a Hétfa kutatása szerint olyan hatása is volt, hogy a vállalkozók már számítottak az EU-s pénzre, és direkt halasztottak beruházásokat akkorra, amikor már lesz elérhető uniós forrás, miközben ha ez nem lett volna, hitelből már jóval korábban finanszírozta volna, amit kell. Ez viszont már nemcsak semleges, plusz nullás, de kifejezetten negatív gazdasági hatás, hiszen a gazdaság szereplői halogatják a beruházásaikat, a fejlesztéseiket.

Más országokban végzett hasonló kutatásokból Muraközy Balázs azt olvasta ki, hogy ez a fajta eredmény nem magyar sajátosság, más országokban is hasonló hatásuk volt ezeknek a támogatásoknak. Ez részben a programdizájn kérdése: a pénzt adó EU feltételezheti, hogy a vállalkozások majd biztos a leghatékonyabban költik el a pénzt, és olyan gépeket vesznek, amelyekkel technológiai váltást is végre tudnak hajtani, de mivel sok szereplő kap kevés pénzt, azt az EU nem tudja ellenőrizni vagy támogatni, hogy tényleg megtörténjen ez a váltás. Ha ezt szeretné elérni, akkor a pénzt menedzsmenttréningekhez és részletesebb utánkövetéshez is köthetné, de egy ilyen programban akkor csak jóval kevesebb cég vehetne részt, és őket is csak lassabb és alaposabb procedúra után tudnák kiválasztani. Van persze ilyen eleme is az uniós támogatásoknak, például az EU-s forrásokat kapó kockázati tőkealapokon keresztül ilyen célokat lehet elvileg elérni, de sokszor nehéz elég innovatív cégeket találni ehhez. A kohéziós politika vállalkozásfejlesztésének viszont pont az volt a célja, hogy sokan kapjanak pénzt egy viszonylag egyszerű és standardizált elbírálású rendszerben, ezzel sok pénzt öntve a fejlesztendő gazdaságokba. Ebben a dizájnban viszont Muraközy szerint kódolva van, hogy a pénzosztás nem lesz olyan hatékony. Éppen ezért az EU később el is mozdult a vállalkozásoknak nyújtott vissza nem térítendő támogatásoktól a támogatott hitelek irányába, és általában is kevésbé lelkesen tekint a vállalati beruházásösztönzésre.

De lehetne ugyanennyi pénzből jobban segíteni a vállalkozásoknak? Valószínűleg igen, csak azt az uniós forrásokból nem lehet megcsinálni. Muraközy Balázs szerint a cégeknek adott ingyenpénz vagy akár támogatott hitel helyett sokkal jobban hasznosulna a vállalkozásfejlesztésre szánt pénz, ha azt az állam tehetné zsebre, cserébe pedig ugyanakkora összegben csökkentené a kisvállalkozások adóját. Ez Balás Gábor szerint is sokkal hatékonyabb lenne, mert ez a megoldás úgy hagyna több pénzt a vállalkozásoknál, hogy érintetlenül hagyná azt a motivációs rendszert, amelyben a piaci szereplők működnek.

Ezt viszont az unió nem engedi meg, a támogatásokból a tagállamok folyó költségvetési célokra nem használhatják fel a kohéziós pénzeket, mert nagyon ellenőrizhetetlen, hogy ezt értelmes dolgokra költenék vagy csak elvernék, másrészt ez azzal a kockázattal is járhatna, hogy a nyugati cégek a kedvezőbb adókörnyezet miatt áthozzák a gyáraikat a keleti tagállamokba, ami érthetően nem érdeke a nyugati donorállamoknak.

Még húsz év?

Akárhogy is, az uniós fejlesztési pénzekből várhatóan még jó ideig bőven jut Magyarországra, hiszen az elmúlt húsz évben nem sikerült akkorát fejlődnünk, hogy kikerüljünk a támogatásra jogosult lemaradottak kategóriájából. Becsey Zsolt szerint akár még húsz évig érkezhet Magyarországra évi 3-5 milliárd euró. „Sajnos” – tette hozzá, mert ez azt jelenti, hogy nem fejlődik elég gyorsan az ország, és még ennyi idő kellene ahhoz, hogy nettó befizetők legyünk. Az EU újabb bővítése persze átrendezheti a befizetők és kedvezményezettek viszonyát, de Ukrajnán kívül nincs most nem vár felvételre olyan ország, amely miatt radikálisan át kellene gondolni a költségvetési struktúrát.

Az elmúlt évek politikai vitái az Európai Bizottság és a magyar kormány között viszont jelzik, hogy Brüsszelben egyre nagyobb az igény a pénzköltés szigorúbb ellenőrzésére, és azért politikai értelemben is többet várnának el a támogatásért cserébe, mint korábban. A jogállamisági mechanizmus elvárásai nagy politikai visszalépést jeleznek abban az értelemben, hogy a ‘90-es években, a kohéziós politika keleti kiterjesztésének tervezésénél fel sem merült, hogy a keleti tagállamokon számon kelljen kérni jogállami és demokratikus elveket, hiszen részben azok miatt, azok mentén is akartak csatlakozni az EU-hoz.

Az sem teljesen kizárt, hogy hosszabb távon az uniós pénzosztás logikája is változik, felismerve a pályázati rendszer problémáit. Ahogy Balás Gábor arra felhívta a figyelmet, a koronavírus-járvány komoly lehetőséget adott az Európai Bizottságnak, hogy a pénzosztás más módszereivel kísérletezzen, hiszen a helyreállítási és ellenállóképességi terv keretében nyújtott, nagyon jelentős támogatásokat teljesen más logika és elvárásrendszer mentén osztják, mint a kohéziós forrásokat. Hogy ez a rendszer hogyan vizsgázik majd, az évek múlva fog csak kiderülni, de ha beválik, akkor talán a jövőben szabadulhatunk a fejlesztéspolitikai pénzosztás szuboptimális, plusz nullás eredményeket hozó módszereitől.

Heil Péter viszont úgy látja, ahhoz, hogy a jövőben is folytatódjon, sőt gördülékenyebben működjön az uniós kohéziós politika, pont arra van szükség, amit a magyar kormány minden erejével fúrni próbál, vagyis nagyobb gazdasági integrációra az Európai Unión belül.

Akárhogy is, a kohéziós politika még biztos, hogy velünk marad, és csak remélni lehet, hogy Brüsszeltől Budapesten át Nyírmártonfalváig tanulni tudunk az elmúlt húsz évből. Így 2044-ben talán nem ugyanilyen keserédesen fogunk csak visszatekinteni az elmúlt negyven évünkre.

Csurgó Dénes / Telex

Belföld

Címlapkép forrása: K-Blog - Blog.hu

Vádat emeltek több polgármester ellen

CIVILHETES — Wed, 03 Jul 2024 04:35:16 +0000

Vádat emeltek több polgármester ellen

CIVILHETES 2024. 07. 03., sze – 06:35

A két jelenlegi mellett egy volt polgármester ellen is, pályázati szabálytalanságok miatt.

Pályázati szabálytalanságok miatt emeltek vádat két Csongrád-Csanád vármegyei település polgármestereivel és egy társukkal szemben – tájékoztatta a vármegyei főügyészség helyettes szóvivője hétfőn az MTI-t.

Nevek említése nélkül Saághy Flóra közölte, az ügyészség költségvetési csalással és hamis magánokirat felhasználásával vádol három politikust és az elszámolásokhoz fiktív céges számlákat kiállító társukat. A két település egyikén 2019-ben változott a polgármester személye, de az addigi és az új vezető is a vádhatóság látókörébe került.

A vádlottak két település képviseletében 2017-ben konzorciumot hoztak létre, és 27 millió forint vissza nem térítendő támogatást nyertek el egy, a helyi közösségek erősítésére meghirdetett pályázaton.

A programok szervezésére szerződést kötöttek egy céggel, amely évente sportnap, egészségnap és más rendezvények lebonyolítását vállalta. A valóságban a rendezvényeket nem az azokat kiszámlázó magáncég, hanem jelentős részben önkormányzati intézmények dolgozói szervezték és bonyolították le.

Az önkormányzatokat a 2018 októbere és 2020 októbere közötti pályázati elszámolások során képviselő polgármesterek településenként 8,5 millió, illetve 2,7 millió forint vagyoni hátrányt okoztak a hazai és az uniós költségvetésnek; a kár az eljárás során maradéktalanul megtérült – tudatta az ügyész.

A 24.hu kereste az ügyészséget kérdéseikkel, Saághy Flóra kérdésükre nemcsak a polgármesterek nevét, de még az érintett települések nevét sem árulta el. Annyit közölt, hogy egyik vádlott ellen sincs elrendelve kényszerintézkedés. (24.hu)

Egyre tragikusabb a helyzet a napelem-pályázatoknál: a családoktól követelheti vissza az állam a csődbe ment kivitelezőknek kifizetett előlegeket

CIVILHETES — Fri, 31 May 2024 08:28:28 +0000

Egyre tragikusabb a helyzet a napelem-pályázatoknál: a családoktól követelheti vissza az állam a csődbe ment kivitelezőknek kifizetett előlegeket

CIVILHETES 2024. 05. 31., p – 10:28

A Magyar Napelem Napkollektor Szövetség szerint az állam mondvacsinált okokkal húzza a kifizetéseket, egyre több kivitelező cég megy csődbe vagy tűnik el, és a pályázó családok nagyon rosszul járhatnak.

A három éve indult napelemes pályázatok kifizetései tragédia közeli helyzetbe kerültek, ami több ezer családot és vállalkozást érint - állítja a Magyar Napelem Napkollektor Szövetség.

A 33 ezer pályázatból mindössze 5000 teljesült, és ezek közül is csak a felét fizették ki.

Nagyon magas a hiánypótlások aránya, ami megakasztja a záró kifizetéseket, és a kivitelezők nem tudják befejezni a beruházásokat. A szövetség szerint a kialakult helyzet miatt egyre több cég megy csődbe, és nem tudják visszafizetni az előlegeket sem, amit így a pályázó családoktól követelhet az állam. Ők így nemcsak napelem nélkül maradnak, de az önrészt is bukják, valamint még az állam felé is tartozásuk keletkezik. Az egyre drámaibb helyzetről Szilágyi Lászlóval, a szövetség alelnökével beszélgettünk.

– Mi a legrosszabb, ami egy napelemes pályázaton elinduló családdal történhet?

– Az év elejétől egyre gyakrabban találkozunk azzal, hogy több napelemes pályázatban résztvevő kivitelező csődközeli helyzetbe került, vagy felszámolták őket, vagy egyszerűen bezárták a cégeiket. Ha a kivitelező felvette az előleget, majd eltűnik, akkor a pályázatokat csak úgy lehet folytatni, ha egy új kivitelező befejezi a beruházást és visszafizeti az előleget.

Ha a cég fizetésképtelenné vált, vagy nem hajlandó visszafizetni az előleget, akkor nem tudják megoldani a kivitelezőváltást, és ezek a pályázatok nem fognak teljesülni.

Emiatt sok pályázat határideje lejár, és nem fejeződhet be. Ezzel kapcsolatban mi kérvényeztük a kormánynál, hogy abban az esetben, ha egy céget kizárnak a pályázatból, például rendőrségi ügy van ellene, illetve felszámolták, fizetésképtelenné vált, ne vesszenek el ezek a beruházások. Ebben az esetben a minisztérium a cégtől próbálja meg jogi úton behajtani ezeket az előlegeket, de ez ne hátráltassa a kivitelezőváltást és a pályázat lebonyolítását. Azt is kértük, hogy

ne a pályázóktól, ne a családoktól követeljék vissza az előleget, mert jelen pillanatban, ha meghiúsul a pályázat vagy kivitelezőváltásra van szükség, és a kivitelező nem fizeti vissza az előleget, az addigi kifizetéseket visszakövetelhetik a pályázó családoktól.

Erre kaptunk egy szándéknyilatkozatot három hónappal ezelőtt a helyettes államtitkártól, hogy szándékában van a minisztériumnak ebben segíteni, és nem a családokat szeretnék ezzel terhelni. Azt akarják, hogy a beruházások befejeződjenek, és támogassák a kivitelezőváltást. Ez a szándék nagyon kedves volt, de nem született meg az a nyilatkozat, amelyben jóváhagynák a kivitelezőváltást anélkül, hogy az előleget visszafizetnék. Ez egy nagyon sok családot negatívan érint.

– Dehát itt végső soron az egyik szerződő fél a magyar állam, amelyik vállalt bizonyos határidőket a kifizetésekre, amiket rendre nem tart be. Ez ellen nem lehet jogilag fellépni?

– A pályázat kiírást menet közben módosították és kivették belőle azt a határidőt, ami rájuk vonatkozott volna. Jelenleg nincsen határideje dokumentációk elbírálásának. Korábban volt, 60 napon belül kellett feldolgozni. Ezt a részt kitörölték. Semmilyen határidő nem vonatkozik most a pályázatok feldolgozására és kifizetésére. Ugyanakkor a magyar államnak, mivel európai uniós forrásból vannak ezek a támogatási összegek, vannak határidői, amiket vállalt.

Hónapokkal ezelőtt kértük, hogy minimum egy évvel hosszabbítsák meg a pályázatot, hogy legyen idő adminisztratívan is és fizikailag is elvégezni ezeket a beruházásokat.

Szerintem a magyar államnak is az az érdeke, hogy megegyezzen európai uniós szinten a határidő-módosításról. Az állam elleni jogi fellépéssel az a baj, hogy a támogató arra hivatkozik, hogy a pályázatokban nagyon magas a hiánypótlások aránya. Mi viszont azt vettük észre, hogy nagyon durva adminisztratív akadályt gördítenek a sikeres teljesítés elé. Például a napelemek elkészültek, fent vannak a tetőn, a dokumentációkat a kivitelezők benyújtották, tehát elméletileg le vannak zárva ezek a projektek, viszont mondvacsinált hiánypótlásokat kérnek, ami miatt a kifizetéseket visszatartják. Mondok egy példát. 30 napnál nem régebbi NAV igazolást kérnek, ami rendben is van,

de utána további hiánypótlásokra szólítanak fel, mondjuk 60 nappal később, vagy 90 nappal később, azt is elküldi a pályázó, de közben lejár a NAV igazolás.

Azaz ők nem tartják be a határidőt, de új NAV igazolást követelnek. Van olyan cég, amely már négyszer-ötször elküldte a NAV igazolást, mert mindig 30 napnál nem régebbit kell beküldeni, viszont ők nem válaszolnak 30 napon belül. Mire a lebonyolító válaszol, lejár a dokumentumok érvényességi ideje. Nagyon bürokratikus a rendszer, és 95 százalék feletti a hiánypótlások aránya. Ez azt jelenti, hogy gyakorlatilag szinte az összes befejezett pályázatnál kérnek valamilyen hiánypótlást. Gulyás Gergely miniszter egy februári vagy januári kormányinfón beismerte, hogy ez olyan magas arány, aminek egyértelműen a rossz pályázati kiírás lehet az oka. Ennek ellenére nem változtatnak rajta.

– Az Európai Unió illetékes szerveivel nem vették fel a kapcsolatot, hogy ugyan mondják már meg, mi történik itt?

– Mi még nem, mert nem mi vagyunk azon az oldalon, akinek ezt meg kell tenni. Véleményem szerint a támogatónak kellene ezt megtennie. Viszont mivel láthatóan ez nem történik meg, ezért a szövetség is keresi az európai uniós jogi fellépés lehetőségét,

mert itt ez az egész pályázat be fog dőlni.

Ami a szörnyű mellette, hogy elindult közben az új pályázat, a sajtóban már leginkább arról hallani, hogy az milyen szépen növekszik és milyen sok kifizetés történt, de az ugyanebből az alapból működtetett, évek óta tartó pályázat éppen csődbe megy, ami egy eléggé ellentmondásos dolog. Úgy gondolom, hogy először a futó pályázatokat kellene sikeresen lezárni, és utána új pályázatot indítani. Január 15-én jelent meg az új pályázat, mi azóta ezt hangoztatjuk és kérjük a minisztériumokat, hogy mindent tegyenek meg azért, hogy az előző pályázat lezáródjon. Január óta nem történt érdemi előrelépés.

Jellemzően, amikor van egy kis sajtóvisszhangja a dolognak, akkor néhány pályázat hirtelen átmegy.

Nem tudom, hogy összefügg-e vagy nem, de utána nem sokkal mindig újra leáll a kifizetési hajlandóság.

– Vannak olyan pályázatok, amiknek már lejárt a támogatói okirata?

– Igen.

– És akkor azt vissza kellene fizetni?

– Nem, mert kérelmeztük a halasztásukat központilag, amire azt a választ kaptuk, hogy a támogatói okiratok lejárata után három hónapi türelmi idő van még, hogy a kivitelezések befejeződjenek. A jelenlegi pályázati keretrendszer erre lehetőséget ad. Nagyon sokan most ebben a három hónapban járnak már. Tudok olyanról, akinek ebből a három hónapból már csak másfél hónapja van hátra.

– És hogy áll ezeknél a megvalósítás?

– Teljesen vegyesek a kivitelezések. Nagyon sok helyen egy kapavágás sem történt. Van, ahol a három fázis kialakítása történt meg, ami egy másik probléma, de a lényeg az, hogy kötelező a három fázis kiépítése a családi házaknál, amivel nem értünk egyet szakmailag. Sok helyen ez megtörtént. Van, ahol le lettek szállítva esetleg napelemek, van, ahol már fent vannak a tetőn,

de úgy gondolom, hogy többségében nem történtek meg a kivitelezések ezeknél a pályázatoknál.

Nagy arányban, akár 70-80 százalékban nem történt még fizikailag telepítés.

– És ha ez a három hónap türelmi idő lejár, akkor vissza kell fizetni az egészet úgy, ahogy van, és megszűnik a támogatás, a jogosultság is?

– Jelen pillanatban ez a helyzet, és azért küzdünk, hogy ez ne következzen be, mert ez elfogadhatatlan.

– Vannak-e olyan kivitelezők, amelyek már csődöt jelentettek és eltűntek a pénzzel?

– Ha a csődöt nem is jelentették, de olyan, hogy eltűntek a pénzzel, igen. Konkrétan is tudunk olyan cégről, melynek a károsultjai megbízták a szövetségünket. Ez közel 200 magánszemély,

ahol a cég úgy zárt be, hogy nemcsak az előlegeket vette fel, hanem még külön önrészt is kértek ezektől a családoktól. A cég ügyvezetőt váltott, egy ismeretlen új ügyvezetővel bezárta az irodáját, kihúzta a telefonjait, és teljesen elérhetetlenné vált.

Ellene rendőrségi feljelentések vannak, és sikerült elérni, hogy a pályázati rendszerből már kizárták. Tehát őt már nem lehet választani ebben a pályázatban, mint ajánlott kivitelező, és kaptunk egy nyilatkozatot is a helyettes államtitkárságtól és az EMMI-től, hogy engedélyezik az egyoldalú szerződésbontást ezzel a kivitelezővel és új kivitelezővel való szerződést.

Viszont amíg vissza kell fizetni a családoknak a korábban említett 40 százalék előleget, addig az új kivitelező nem tud semmit sem csinálni.

Tehát erre várnak ezek az ügyfeleink. Az elmúlt egy hétben további három-négy kivitelező neve is felmerült – hívogatnak a bajba jutott pályázók, és említik, hogy ők már tízen vannak, már ötvenen vannak, már százan vannak, és sajnos az elmúlt időszakban több cég is hasonlóan járt el. Nem olyan gyors egy cég csődeljárása, és be kell vallanom, nem mindegyik kivitelező járt el jóhiszeműen, és próbálja megoldani a helyzetet. Vannak, akik nyilván saját hibájukon kívül, de bezárták a céget. Mire végigmegy jogilag az a folyamat, hogy a céget tényleg felszámolják, és lezárul a csődeljárás, azt ezek a pályázók nem fogják tudni megvárni.

– Jelenleg átlagosan körülbelül mekkora önrészeket fizettek be ezek a családok?

– Az én tudomásom szerint, akikkel én beszéltem, ott 4-500 ezer forint körüli összegekről beszélünk.

Külön kiemelném, hogy ez az RRF pályázat kifejezetten az alacsony jövedelmű családokat támogatta volna 100 százalékos napelemes támogatással.

Tehát pont olyan emberekről beszélünk, akik amúgy sem a felső tízezerhez tartoznak, hanem kifejezetten egy szegényebb réteghez. Ezek az emberek azért vágtak bele ebbe a pályázatba, mert hittek a napenergia műszaki előnyeiben, és még a kis megtakarításukat is odaadták önrészként. Őket fenyegeti most az, hogy esetleg a csődbe ment vagy fizetésképtelenné vált vállalkozóknak az önrészét is tőlük veszik el úgy, hogy még napelemük sem lesz a végén. Szóval most nagyon jogos félelem a bajba jutott családok részéről. (szmo.hu)

magyar napelem napkollektor szövetség

Tízmillió kilométerrel kurtítaná meg a helyközi buszos közszolgáltatás teljesítményét az ÉKM

CIVILHETES — Tue, 28 May 2024 12:43:04 +0000

Tízmillió kilométerrel kurtítaná meg a helyközi buszos közszolgáltatás teljesítményét az ÉKM

CIVILHETES 2024. 05. 28., k – 14:43

Jelentősen csökkentené a minisztérium a helyközi autóbuszos szolgáltatás éves hasznos futásteljesítményét.

Közel 10 millió kilométerrel csökkentené az Építési és Közlekedési Minisztérium (ÉKM) a jelenleg érvényben lévő közszolgáltatási szerződésben meghatározottakhoz képest a helyközi autóbuszos szolgáltatás éves hasznos futásteljesítményét 2025. január 1-től, legalábbis ez derül ki a szaktárca a helyközi koncesszió meghirdetésére vonatkozó tájékoztatásából.

A Volánbusz jelenleg 2741 járat közlekedtetésével látja el az ország teljes területén a helyközi közszolgáltatási feladatokat, ami éves szinten 375 millió éves hasznos (menetrendi) kilométer-teljesítményt jelent. A szolgáltatást a Volánbusz 2020 decembere óta kétszer meghosszabbított szükséghelyzeti kijelölés keretében biztosítja, a jelenlegi felállás szerint 2024. december 31-ig. Ezt követően 2025. január 1-től, vagy a tendereztetés sikeres lezárásától a még az idén kiírásra kerülő pályázat nyertese felelne Magyarország helyközi, azaz elővárosi, regionális és országos autóbuszos közszolgáltatásának biztosításáért.

Bár már csak fél év van a céldátumig, a koncesszióra vonatkozó pályázati felhívás továbbra sem került meghirdetésre, csupán egy előzetes tájékoztatás tett közzé az ÉKM, ami egy tavalyi hasonló tájékoztatás módosítását tartalmazza. A módosítás szerint 2025-től az összes szegmensben (elővárosi, regionális és országos) eredetileg tervezett kb. 389,046 millió (+/- 5 %) kilométer helyett az szaktárca kezdetben csupán 365 millió (+/- 5 %) menetrendi kilométert rendelne meg, azaz 10 millió kilométerrel kevesebbet mint a jelenleg hatályos, meghosszabbított közszolgáltatási szerződés keretében. A szolgáltatásmegrendeléssel kapcsolatban a tájékoztatás megjegyzi, hogy az elvárt teljesítményre vonatkozóan évente legfeljebb +/-5 %, a szerződés időtartama alatt összesen legfeljebb +/-25 % teljesítmény módosításra kerülhet sor a megrendelő által.

A kormányzat továbbra is egy csomagban, Magyarország teljes területének vonatkozásában tervezi meghirdetni a személyszállítási közszolgáltatások megrendelését célzó pályázati eljárást, a koncesszió időtartama pedig 120 hónap lenne. A helyközi autóbuszos közszolgáltatásokat a helyi és vasúti közszolgáltatásokkal összehangoltan kell majd nyújtania a nyertesnek.

Az ilyen jellegű tendereken általában több hónap felkészülési idő van arra, hogy a pályázatokat az ajánlattevők elkészítsék és benyújtsák, s az ajánlatok elbírálásának folyamata is több hetet vesz igénybe. Bár a részletek és a feltételek egyelőre még nem ismertek, a tenderen, amelynek kiírását már több mint egy évtizede halogatja a kormány, reális esélye gyakorlatilag csak a Volánbusznak van, ilyen rövid idő alatt ugyanis szinte lehetetlen 5000 darabos járműállományt beszerezni, forgalomba helyezni, illetve megteremteni az üzemeltetésükhöz szükséges feltételeket. (magyarbusz.info)

Gazdaság

Címlapkép forrása: Credobus

Rendőrség elé került a NER-kedvenc takarítócég 88 milliárdos megbízása

CIVILHETES — Wed, 17 Apr 2024 16:42:35 +0000

Rendőrség elé került a NER-kedvenc takarítócég 88 milliárdos megbízása

CIVILHETES 2024. 04. 17., sze – 18:42

Szándékosan írányítottnak tűnik a kiírás.

Történt jogsértés a Közbeszerzési és Ellátási Főigazgatóság (KEF) idén januárban kiírt pályázatánál? – erre kérdezett rá a legfőbb ügyésznél Vadai Ágnes, a Demokratikus Koalíció parlamenti képviselője.

Vadai nem hirtelen megérzéstől vezérelve érdeklődött: az Átlátszó cikkét idézte, melyből kiderült, hogy a KEF január 17-én közel ezer kelet- és nyugat-magyarországi ingatlan takarítására, üzemeltetésére írt ki tendert.

Az, hogy a KEF egyetlen pályázat keretében hirdette meg a 24+12 hónap időtartamra vonatkozó, 88 milliárd forintos keretösszegű munkát, már magában jelentősen korlátozta a lehetséges pályázók körét, de ennél komolyabb kritériumokat is megszabott. Például, konkrét energia és biztonság irányítási rendszert, speciális biztonsági tanúsítványt, legalább 23 három eltérő helyszínen lévő épület takarításában szerzett féléves tapasztalatot is megkövetelt a jelentkezőktől.

Mindezzel a kormányzati főigazgatóság lényegében egyetlen szereplőre: az állami pályázatokat sorozatosan elnyerő B+N Referencia Zrt.-re szűkítette a feltételeket. Az Átlátszó közbeszerzési szakértője szerint nehezen érthető, hogy miért írja ki a KEF immáron harmadjára is ugyanazokkal a feltételekkel a közbeszerzést több tízmilliárd forintra (szinte teljes mértékben garantálva ezzel egy adott cég győzelmét), miközben megtehetné, hogy több kisebb részfeladatra bontja a kiírást, nagyobb versenyt generálva ezzel a kis- és középvállalkozások között is.

Polt szerint ez bizony feljelentés volt

A pályázati győzelmet gyanúsnak érző Vadai Ágnes kérdésére Polt Péter válaszolt.

A kérdést tartalmilag feljelentésként értékeltem és azt a Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Irodának továbbítottam. A feljelentés elbírálásának eredményéről a nyomozó hatóság tájékoztatja majd a Képviselő Úrnőt

– írta szerdai válaszlevelében legfőbb ügyész.

Az ügy tehát a rendőrség elé kerül, ám ez nem jelenti, hogy nyomozás is indul majd. A rendőrségnek a beérkezéstől számítva három napja van a beadvány elbírálására. Ez alatt a nyomozás megindításáról vagy a feljelentés elutasításáról dönthetnek (ha a bemutatott ügyet nem tartják bűncselekménynek vagy legalább gyanúsnak) – illetve, feljelentéskiegészítést is kérhetnek, ha sem az elutasításról, sem a nyomozás elindításáról nem tudnak egyértelműen dönteni.

Nem tudnak veszíteni

A győztes vállalatról közismert, hogy szinte nem tudnak veszíteni, ha állami tenderről van szó – írja az Átlátszó. 2019-ben például egy nettó 26 milliárdos keretszerződést nyertek el a Közbeszerzési és Ellátási Főigazgatóságtól, de 2018-ban és 2017-ben is sikerrel szerepeltek a KEF közbeszerzésein. Akkor egy 24 milliárdos és egy 12 milliárd forintos tendert húztak be. De a MÁV is kötött már korábban szerződést a céggel: az állami vasúttársaság munka- és védőruhákat bérelt tőlük 600 millió forintért, majd 2020-ban a fertőtlenítésre kiírt kétmilliárd forint értékű munkákat is rájuk bízta. 2021-ben pedig egy egészen nagy horderejű, 300 milliárd értékű keretmegállapodásnak örülhettek. A sok sikeres közbeszerzés a B+N Referencia bevételein is meglátszik: a 2015-ös 9 milliárd forintos nettó árbevételüket 2022-re 127 milliárdosra növelték.

Arról, hogy ki áll a kormány kedvenc takarítócége mögött, már több médium is cikkezett – idézi fel a lap. Mint írják, a Kis-Szölgyémi Ferenc tulajdonában álló vállalkozásban egy ideig Tombor András, Orbán Viktor korábbi biztonságpolitikai főtanácsadója is üzletrészt vásárolt, de a Zoom.hu szerint a B+N mögött korábban Simicska Lajos személye is felsejlett. Tombor és Kis-Szölgyémi emellett együtt vezette a Multireklám Kft.-t is, amelyet Tombor végül Csányi Sándor OTP-vezér érdekeltségének adott tovább – mutatott rá még 2019-ben a Népszava. (Magyar Hang)

Belföld

Címlapkép forrása: Átlátszó

Nemzeti Nyomozó Iroda

ÁTLÁTSZÓ

B+N Referencia Zrt.

KEF