A Future Traveller cikkének központi kérdése, hogyan maradhatunk emberségesek egy igazságtalan társadalmi rendszerben, különösen a nők tárgyiasításának és elnyomásának fényében, amely akár a mindennapi nyilvános bántalmazásban, akár rendszerszintű elnyomásban jelenik meg.
Üdv néktek jó emberek!
Mai anyagomat igyekszem szalonképesen levezényelni előttetek, hiszen pont az a lényeg, hogy példát mutatva jobbak legyünk azoknál, mint akik kiváltják az ingert az írásra. Perverz módon örülök, hogy megszületett az előző két anyagom, mert így sokkal jobban értelmezhetőek lesznek az összefüggések, két vagy több látszólag különböző történésről, így mondhatni felnőtt edukálást és egyben rendszerelemzést is tartalmazni fog a társadalmi rendszerünk területén.
Minta vadászatra fel!
De figyelmeztetek mindenkit, az a tükör és amit látni fogtok benne, nem a szépséget fogja megmutatni.
Szóval adott a hír, még jó magam is alig hittem el, hogy meg kell érnem a 21.század első felében azt, hogy nyilvános bűncselekményre buzdító felhívást lássak egy napi lap hasábjain, némi képi szemléltető eszközzel. Nem csak arról van szó, hogy nem illik ilyet tenni, hanem minden normális országban vagy helyen az "upskirting" kihívás nevű elmebajt törvényesen büntetik meg. Itt viszont még buzdítják is a jó népet, a nők tárgyiasítására.
Mint írtam vagy jeleztem is korábban, a civilizáció hanyatlása a barbarizmus felé nem egy gyorsan lezajló folyamat lesz, ami máról holnapra fog megtörténni. De mindenképpen jellegzetesnek mondható az, ha társadalmunk megkülönbözteti és nem tartja egy szinten önmagával a nő nemű tagokat. Mellesleg egyáltalán nem a gyengébbik nemről beszélünk, de most nem mennék bele mélyen szántóan abba, hogy mennyi terhet is cipelnek, vagy nem hangsúlyozom azt sem, hogy a szebbik, mert az ízlés is különbözhet. Amire viszont kellőképpen szeretném felhívni a figyelmet, hogy ezzel a fajta morállal nem fogjátok elkerülni a hanyatlást, ja és nem érdemes demenciával sem takarózni, hogy régen is így volt és jogunk van hozzá, a testükről készíteni képet, megütni, birtokolni, megalázni, megerőszakolni, emberszámba sem venni, végül megölni.
A lánc elemei eléggé változatosak, de meg kell látni azt, hogy ez is egy rosszul működő rendszer elemei. És ami talán a legszörnyűbb vagy horrorisztikusabb az talán most fogja bevinni a gyomrost, hiszen nem látok különbséget a között, ahogyan Szaud-Arábiában, börtönbe küldik "megnevelni" a 30 év alatti nőket.
Igen, ezt az anyagot is tegnap internalizáltam magamban, lábon kihordott szívinfarktus után. És arra a következtetésre jutottam, hogy elmondom a két hír elemei közötti hasonlóságot és azt, hogy a probléma is egy tőről fakad társadalmi, sőt civilizációs vonatkozásban.
Nem tisztelitek egymást, csak bántalmazzátok és lenézitek, ha különböztök, sőt büntetitek, ha fejlesztésre és fejlődésre ösztönzünk és szabadságra, szabad gondolkodásra vagy önállóságra. És nem csak az elmaradt, keleti régiókról beszélünk, ha azzal szembesülök a BKV-n, hogy valaki egy napi lapot nézeget, benne a lábunkkal, seggünkkel, mellünkkel vagy bármivel, amit kiadnak szerkesztői utasításba egy kormánypárti lap esetében.
A helyzet különösen undorító, mikor az amúgy is nehezen elviselhető kánikulai időben, az éghajlati szélsőség miatt, a nők szeretnének lazábban is öltözni, hogy ne fulladjanak meg, de ezzel a húzással sokan csak úgy fognak védekezni, hogy azért sem vesznek fel majd szoknyát vagy shortot, lényegében elérve egy kvázi csadort, hogy ne mustrálják, ne fényképezzék le őket.
Hogy mi köze ennek a társadalmasításhoz, és miért sarkalatos pont a nők tisztelete és megbecsülése, ahelyett hogy lenéznénk vagy megalázzuk őket, az bizony itt lesz igazán fontos tudatosítani.
A nőkön fog múlni világotok vagy bolygótok sorsa, nem a háborúkon, vagy az erőszakos férfiakon.
Szeretném tudatosítani, hogy nagyon sok férfi is felháborítónak tartja az elnyomást, sőt az újságban szereplő felhívást. Mint ahogy előfordul, hogy vannak olyan nők, akik nem veszik észre talán azt sem hogy mást bántalmaznak, ha nem állnak ki másokért. És pont ezért nemek és generációktól függetlenül kéne kompromisszumra jutni abban, mit engedtek megtörténni a közéletben. Használnotok kell a hangotokat és az erőtöket, hogy kinyilvánítsátok miben nem akartok élni, és nem szeretnétek azt sem, hogy a gyerekeitek ebben nőjenek fel, ahol a lányok nem lehetnek szabadok, sőt nincsenek biztonságban sem.
A fejlődéseteken vagy a bukásotokon van a hangsúly, mert ez a tét a civilizációtokban. Mindkét esetnek egy közös primér daganata van és megannyi áttéte, amit általában érzékelünk, vagyis a primér nem ismert vagy inkább nem beismert. De itt jön képbe a rendszeranalízis, amire ösztönzöm felnőtt edukáció keretében az embereket, hogy lássa meg a mintákat és lássa az összefüggéseket. Erőszak és bántalmazás területén, hatalom gyakorlás, erőfitogtatás és birtoklás vagy testi integritás módjában.
Számomra nincs lehetetlen küldetés, és ha az kell felfejlesztem generalistává a többséget, csak azért hogy lássa, hogyan működik a beteg társadalmi rendszerük. De ha a képzésnek vége, onnantól már nem lehet mentség arra, hogy ne változzatok meg és hogy a műtétet ne vállaljátok be, ami a túlélésetek záloga, vagy éppen majd az újrakezdésé lesz, de bölcsebben és megfontoltabban.
Kétezer évig voltatok benne a mostaniban, tudatlanul sodródva és nem gondolva arra, hogy számít az hogyan viselkedtek egymással, pedig számít. Hogy a nők egyre dühösebbek, mert hátra akartok menni az úton és nem előre és ezen nem kéne úgy csodálkozni, mint borjú az új kapura. (Future Traveller/Nagy Zsófia)
