Gyurcsány egyedül akar együttműködni Orbánnal.
Kicsit úgy érzem magam ettől a Magyar Péter jelenségtől mostanra, mint amikor az egykori drogos elmondja, hogy már három hónapja tiszta és a közönség megtapsolja. Megboldogult nagybátyám mondta mindig, hogy ő meg egész életében nem drogozott, akkor őt és még sokmillió másikat miért nem tapsolja senki?
A pártalapítás műsort az elmúlt 15 évben meg sokszor láttam. Nagy reménnyel indult az LMP, aztán egy következő körben a Momentum, s most ugyanezeket a folyamatokat látom. Egy ponton Gyurcsány Ferenc felteszi a kérdést magában, vagy már fel is tette, hogy tulajdonképpen jó-e neki ez a csávó, s a válasza az lesz, hogy nem és megindul az ellenzéki harc ismét. Akkor és csak akkor lenne, lehetne esély, ha a sok ellenzéki párt sok-sok szereplője egy nagy pártban tudna egyesülni, kifelé egységesen, új arcokkal, gondolatokkal és szimpatikusan, befelé rendezett struktúrával.
Na de Kunhalmi Ágnessel meg Karácsony Gergellyel, vagy az öntelt Momentumosokkal?
Persze ez az új nagy egységes ellenzéki párt is utópia, annak a társadalmi igénynek a délibábja, hogy a magyar társadalomban régóta igény van a megbékélésre. Nem, nincs igény. Az egymásra való irigységre, egymás eltaposására van inkább, bármely mikroközösséget nézzük. Ez itt a “dögöljön meg a szomszéd tehene is” országa. Az ellenzéknek valódi momentuma 2019-ben volt az önkormányzati választáson. Azt a Fidesz elvesztette. Tudott élni az ellenzék az eséllyel?
Az ellenzéki bázisú önkormányzatok jelentették egy összellenzéki erő szervezeti bázisát? 2022-ben már láttuk, hogy nem annyira. Továbbá, a Fidesznek minden lopása és mocska mellett van egy stratégiai víziója az országról és amellett kitart. A szimbólumrendszer és a teljes érzelmi politikai háttér megvan hozzá. A hátország kiépült ezek mentén. Van ilyen víziója az ellenzéknek?
Nemhogy vállalhatatlan nincs, hanem semmilyen sincs. 15 éve a mondás, hogy “csak ne a Fidesz, mert akkor baj lesz”. Ez kevés - mint látjuk. Az ellenzék folyamatosan reagál, ami a politikában vesztes pozíció. Az elmúlt 14 év során “reményt”, “zsizsegést” akkor lehetett csak érezni (az ellenzéki szavazó lelkében), amikor a Fidesz kényszerült reaktív kommunikációra. Egy kezünkön meg tudjuk számolni ezeket az eseményeket. Mindezek alapján, sok sikert Magyar Péter pártjának (MPP?), de a kérdés változatlanul ott motoszkál: aki eddig egyáltalán nem drogozott, az nem érdemel dicséretet, csak az, aki most szokott le?