Szlovákiában a hatalom sötét árnyéka vetül a kultúra és az igazságszolgáltatás képviselőire.
Megfélemlítéssel és tisztogatásokkal nyíltan átgázolnak rajtuk és ezáltal a demokrácián is, mint valami régmúlt diktatúra sáros, koszos bakancsa. A kialakult helyzet kísértetiesen hasonlít a harmincas és negyvenes évek Németországára és Olaszországára, vagy akár a maffia módszereire az Egyesült Államokban. A hatalom odáig elment, hogy a Legfelsőbb Bíróság által jóváhagyott jogerős ítéletet semmisít meg egyetlen tollvonással, csakhogy szabadon engedhesse saját emberét. Vajon Kočner lesz a következő, aki kiléphet a börtön kapuján?
Tíz hónap kormányzás alatt ez a rezsim felszámolta a Különleges Ügyészséget, megszünteti a NAKA-t, módosította a Büntető törvénykönyvet, enyhítette a korrupcióval és a vagyon ellen elkövetett bűncselekményekkel kapcsolatos büntetéseket. Eközben eljárásokat szüntetett meg a hatalomhoz közel álló személyek ellen, és meghurcolja azokat a nyomozókat, ügyészeket, bírókat, akik ezekben az ügyekben dolgoztak. A titkosszolgálat még a mai napig vezető nélkül működik, a rendvédelmi szervek pedig darabjaira hullhatnak szét. Az országban szisztematikusan bontják le és fojtják meg a demokráciát.
Németh Ilona, a nemzetközileg is elismert dunaszerdahelyi képzőművész esete rávilágít a jelenlegi rendszer brutalitására. Šimkovičová kulturális miniszter asszony rendőröket küldött rá, és kihallgatásra idéztette be, miután mintegy fél éve Németh egy petíciót indított a miniszter leváltása érdekében, amelyet már 180 ezer állampolgár aláírt. (Pár napja új petíció indult, melyet idáig mintegy 160 ezren írtak alá.) Ez az eset elkerülhetetlenül idézi fel bennem Malina Hedvig tragikus történetét.
Köztudott, hogy Šimkovičová hivatalba lépése óta vörösre festett szájjal, térdig gázolva tiporja a kultúrát. A választás előtt még azt állította, hogy az Európai Unió be fogja tiltani a vécépapírt Szlovákiában, és az emberek szalmát lesznek kénytelenek használni a dolguk elvégzése után. És ma ő képviseli a kultúrát a legmagasabb szinten az országban.
Elképesztő, hogy a köztévé új bizottságába olyan személyt helyeztek, aki komolyan elhiszi még azt is, hogy a Föld lapos. Senkinél nem vágja ki a biztosítékot, miközben az életünkről, a jövőnkről, a kultúránkról van szó – nem pedig egy afrikai bokszolóról az olimpián, akinek a nevére egy hónap múlva már a kutya se fog emlékezni. Senkit sem háborít fel, hogy egy elismert szlovákiai magyar művészt megfélemlít a hatalom, mert kiáll az igazságért? Mi következik legközelebb? Meddig fejlődnek a megfélemlítés eszközei? Ha Németh Ilona nem marad csendben, fizikai erőszakot alkalmaznak majd, és elűzik az országból, mint Hedviget? A Kuciak-gyilkosság után, látva a kulturális miniszter asszony arroganciáját és gőgjét, ez már nem is tűnik olyan valószínűtlen forgatókönyvnek.
Ami még ennél is szomorúbb, hogy azok, akik elvileg a magyar közösséget hivatottak képviselni, hallgatnak. Ide jutottunk, egykor még kiálltunk a jogainkért, ma már önmagunk halvány árnyéka se vagyunk. Beállunk a sorba, és a hatalomhoz dörgölődve támogatjuk azokat, akik a szlovákiai magyar művészeket megfélemlítik, és rendőrt küldenek rájuk.
Valaha, amikor Bugár Béla együttműködött a Smerrel, keresztre feszítették érte. Ma ugyanazok tülekednek a kereszt előtt, hogy elsőként kapaszkodjanak fel rá, és megfeszíttessenek. Nem kell a szlovákiai magyar képviseletet a kútba dobni, mert úgy néz ki, sajnos magától ugrik bele.
Bugárnak a Smerrel és az SNS-szel való kormányzásának legalább volt hozadéka – déli autópálya és milliós támogatások, fejlesztések érkeztek a régiónkba. Ma egy zacskó szotyiért eladjuk magunkat. Egykor minisztereink, államtitkáraink voltak, mi döntöttük el, hogy melyik oldal alakítson kormányt Szlovákiában. Ma meg megy a küzdelem a hatalom által, a magyarok elé dobott morzsákért. Tényleg ez lenne a megoldás, a megmaradásunk és a fejlődésünk kulcsa? (ujszo.com)