Olvasom a HVG tárggyal foglakozó szemlézését („Ki tölti be a hatalmi űrt…?” a különböző világlapokból, a Der Standardtól a le Figarón át a Washington Postig, a Guardiantől az Economistig, és szép lassan égnek áll a maradék hajam!
E világhírű elemzők és szakértők valóban komolyan latolgatják egy demokratikus Szíria létrejöttének esélyeit? Ezek az emberek nem tanulmányozzák a történelmet? Köztük az elmúlt száz év és napjaink történetét?
Az a helyzet, hogy a szíriai demokratikus átmenet lehetőségének örvendező elemzők elfeledkeznek egy általános törvényszerűségről: a forradalmakat mindig a mérsékelt erők szétzúzása és az egyre szélsőségesebbek uralma követi!
Így volt ez a nagy francia forradalommal, a 49-es és 18-as magyar forradalmakkal, a 17-es orosz forradalommal, és nem sorolom tovább!
Szíriában ma kísértetiesen hasonló a helyzet az iráni forradalomhoz.
Az átmenet első vezetőit, Bakhtiart és Bazargant száműzték, Baniszadrot kivégezték, ők mérsékelt/világi vagy legalábbis korlátozott siita köztársaságot akartak, és helyette Khomeini ajatollah vezetésével egy sötét, középkori, szélsőséges iszlám állam diktatúrája jött létre.
Mi más várható Szíriában, ahol polgári vezetők nincsenek, ellenben muszlim terrorista szervezetek jutottak hatalomra?
A két Asszad szörnyű diktatúrát irányított, de ezek legalább világi kormányzatok voltak.
A Talibán, Irán jobb?
Fel kellene fogniuk végre a polgári demokrácia államberendezkedését erőltető nyugati politikusoknak, elemzőknek és jogvédőknek, hogy a világ többi részén nem kérnek a polgári demokráciákból!
Afrikában, a Közel-, Közép- és Távol-Keleten évezredes hatalmi struktúrák, szokásrendek léteznek, mindenhol mindig diktatúrák formájában. (A mai Japánt kivéve, de Japánra a vesztes II. világháború után erővel oktrojálták a nyugati demokratikus államrezont, melynek álcája alatt a szigetország ma is tovább éli több évezredes társadalmi hierarchián alapuló köznapi életét).
A tömegek köszönik, nem kérik, nincsenek is a polgári hatalom számára használható rétegek (magyarul polgárság), ellenben a vallás és annak vezetői foglalnak el jelentős pozíciókat.
A Nyugattól ezek a régiók nem a politikai államberendezkedés importját, csupán a pénzét kérik.
Mellesleg a nyugati demokráciák maguk mára kevéssé vonzó válságos helyzetbe jutottak, annak kilátásával, hogy ott/itt is szélsőséges erők veszik át a hatalmat egy 15 éves trend alapján szinte megállíthatatlanul, olyan hordószónokok, akiknek a "demokrácia csak villamos: utazunk rajta, amíg céba nem érünk, aztán leszállunk róla!" (Trump)
És akkkor idézzük Lukiánoszt, akinek a bölcsessége általában helytálló megállapításokat eredményezett (ezúttal a szirakúzai vénasszony véleményébe burkolva): mindig rosszabb jön!
A kérdés viszonylag könnyen megválaszolható: iszlamista csoportok hatalma következik, a részben Törökország, részben Irán által támogatott, egymással is konkuráló szervezeteké, betelepül az ISIS és az Al-Kaida is, és szépen egymásnak fognak esni.
A Törökország által támogatott Al-Dzsolani, a pillanatnyilag legerősebb szervezet, a HTS (Levante Felszabadításáért) vezetője társadalmi, vallási békét hirdet, de máris nekiestek a kurdoknak. Talán Törökország máris benyújtotta a számlát.
A térségben érdekelt Oroszország, melyet most az ukrajnai háború leköt, pillanatnyilag csak a szíriai haditengerészeti- és légitámaszpontjai védelmével van elfoglalva, Irán pedig az elmúlt egy évben elszenvedett sebeit nyalogatja: Gáza, Libanon, most Szíria (aki fegyvert ránt…), de mindkettő nyilván idő múltán erősíteni/újjáépíteni kívánja majd a pozícióit, mely az általuk támoghatott, most szétvert terrorszervezetek (Hamász, Hezbollah), illetve szír alavita kisebbség (Asszad hívei) támogatásának felújításához vezet.
Tehát, nem lehet kérdéses: újabb, elhúzódó polgárháború várható.
Ebben a helyzetben tökéletesen érthető, hogy Izrael folyamatosan lövi, bombázza a Szíria és Libanon közti fegyverszállítmányokat, benyomult a Golán-fennsík keleti, eddig Szíria által ellenőrzött sávjába, sőt néhol tovább is, és fegyvergyárakat, fegyverraktárakat (köztük vegyi fegyverarzenálokat) semmisít meg, melyeknek a felkelők lezébe kerülése nem lenne szerencsés. Finoman fogalmazva sem.
Mindenestere a Zsidó Állam nagy valószínűséggel újabb vallási fanatikus frontállamot kap a nyakába, a vereségeibe beletörődött, belpolitikai vérengzéseivel elfoglalt, világi Asszad helyett
