A szövetséget is meglepte, hogy Ankara előbb lépett.
A magyar diplomácia súlyos veresége, hogy a török parlament a magyar előtt adott zöld utat Svédország észak-atlanti szövetséghez való csatlakozására. A kormány szavahihetetlenné vált nem csak Svédország, hanem a szövetség többi tagjának szemében amiatt, mert a magyar illetékesek számos alkalommal azt hangoztatták: a törökök előtt ratifikáljuk a svéd csatlakozást.
A magyar diplomácia azonban komoly mulasztást követett el, mert már tavaly december végén – azt követően, hogy az illetékes török parlamenti bizottság támogatásáról biztosította a svéd csatlakozást – tudni lehetett, hogy a kérdés ezután a plénum elé kerül, s azt már január közepén kezdődött első ülésszakon napirendre tűzik a 42. témakörként. Tehát sejteni lehetett, hogy január végéig meg is születik a pozitív döntés.
Svédország is remélte az áttörést, hiszen az ország a maga részéről teljesítette Törökországnak a csatlakozás jóváhagyására vonatkozó feltételeit: szigorította a terrorizmus elleni törvényeket, a szélsőséges - elsősorban kurd - szervezetek támogatását nyolc évig terjedő börtönbüntetés sújtja.
A NATO is tett gesztusokat Ankarának, beleegyezett egy terrorizmus elleni küzdelemmel foglalkozó koordinátori poszt létrehozására.
Azután, hogy a török parlament kedden zöld utat adott Stockholmnak a védelmi szövetségbe való integrációjára, Jens Stoltenberg főtitkár egyértelművé tette, ezt a lépést várja el Budapesttől is. Orbán Viktor az X-en szerdán azt írta, "a magyar kormány támogatja Svédország NATO-tagságát. Hangsúlyoztam, továbbra is szorgalmazni fogjuk, hogy a Magyar Országgyűlés szavazza meg Svédország csatlakozását, és az első adandó alkalommal zárja le a ratifikációt", azt azonban nem közölte, mikorra várható a parlamenti döntés. Stoltenberg is azt írta, Magyarország támogatja a svéd csatlakozást.
Magyar ígéretekből eddig sem volt hiány. A NATO türelme azonban már fogytán van. A szövetségnél tavaly novemberben is érzékelhető volt az ingerültség Magyarországgal és Törökországgal kapcsolatban, ám meg voltak győződve arról, hogy a nagyobb akadályt a svéd csatlakozás útjában Ankara jelenti. Annál is inkább, mert maga Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter többször is azt állította, a törökök előtt ratifikáljuk a svéd csatlakozást, s – amint egy ízben fogalmazott – ez csak „technikai kérdés”.
Stoltenberg türelmetlenségéről egy november végi nyilatkozata is árulkodik. Akkor azt mondta, "Itt az ideje, hogy Törökország és Magyarország befejezze az eljárást". Hozzátette, elvárja hogy a NATO-külügyminiszterei világossá tegyék Hakan Fidan török külügyminiszternek, „a svéd csatlakozás gyors véglegesítésére van szükség”. Szijjártót azonban akkor külön nem említette meg, ami szintén arra utal, hogy a magyar késleltetést kevésbé tartották aggasztónak a NATO brüsszeli központjában.
A NATO a mostani geopolitikai helyzetben különösen fontosnak tartotta, hogy egységet mutasson fel Oroszországgal szemben. A szövetség azonban aligha számított arra , hogy Törökország és Magyarország majdnem húsz hónapig akadályozza Svédország csatlakozását, ne feledjük, Stockholm – feladva semlegességét - még 2022 tavaszán kérte felvételét a védelmi szövetségbe Oroszország Ukrajna elleni agressziós háborúja miatt.
A NATO azért is aggódott jobban Törökország ellenállása miatt, mert Erdogant kiszámíthatatlannak tartotta.
A török elnök a NATO tavaly júliusi vilniusi csúcstalálkozóján támogatásáról biztosította a svéd csatlakozást. (A másik várakozásra kényszerített állam, Finnország áprilisban lett teljes jogú tag.) Ám a török elnök ezután is újabb és újabb követelésekkel állt elő, köztük olyanokkal, amelyeket Stockholm nem teljesíthetett. December elején például Ankara egy Svédországban működő, a török kormánnyal szemben kritikus honlap betiltását követelte, illetve azt, hogy tiltsák be a Törökországban terrorszervezetnek tartott Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) svédországi tüntetéseit. Az Ankara és Stockholm közötti viszonyt a svédországi Korán-égetések tették még feszültebbé, gyanús fejlemény volt ezzel kapcsolatban, hogy ezeket egy oroszbarát személy szervezte, így felmerült a gyanú: Moszkva ármánykodása is áll a török késleltetés mögött. A kedvező török döntés nyilvánvalóan Vlagyimir Putyin veresége is.
Mivel Erdogan többször is utalt arra, a svédek csatlakozását hazája akkor hagyja jóvá, ha megkapják a remélt F-16-os vadászgépeket az Egyesült Államoktól, Stockholm mindinkább az amerikaiak és a törökök közötti tárgyalások túszának tekintette magát. Az Amerikával folytatott tárgyalásokat bonyolította a gázai háború, Erdogan Izraellel szembeni kemény retorikája és a Hamász támogatása.
Mint említettük, a nagy áttörés tavaly év végén történt azzal, hogy a török külügyi bizottság támogatta a svéd NATO-integrációt. A kedvező változásban szerepe lehetett a török-görög kapcsolat jelentős javulásának is: az amerikai kongresszus részben amiatt ellenzi az F-16-osok Törökországnak való eladását, hogy – egyes képviselők félelme szerint - Ankara azokat NATO-tag szomszédja ellen is bevetheti. Erdogan azonban 2023 novemberében Athénba látogatott, ahol a kapcsolatok újraindításáról állapodott meg Kirjakosz Micotakisz görög kormányfővel, akit a barátjának nevezett.
Persze a svéd NATO-csatlakozás török parlament általi megerősítése még nem jelent automatikusan amerikai támogatást a vadászgépek szállítására. Erdogan szempontjából azonban gazdasági okok is szerepet játszhattak a döntésben. Stockholm ígéretet tett arra, mindent megtesz azért, hogy Törökország közeledhessen az EU-hoz, és azért is, hogy az ország polgárai vízummentesen mehessenek az Unióba. Egy harmadik szempont is szerepet játszhatott: ugyan Erdogan számára Vlagyimir Putyin továbbra is fontos partner, kivált energiapolitikai szempontból, jól látja, a Nyugattal való jó kapcsolatoknak nincs alternatívája.
Elvileg Erdogan még késleltetheti a svéd csatlakozás Törökország általi ratifikálását azzal, hogy elhúzza a döntés aláírását, de erre csekély az esély.
Balázs Péter: Nem lehet megmagyarázni
„A magyar miniszterelnök megszegte a szavát, mert korábban azt mondta, hogy nem Magyarország lesz az utolsó, aki ratifikálja a svéd csatlakozást. Márpedig utolsó lett, és ez egyben azt is jelenti, hogy egyedül maradt. Nem jó nemzetközi pozíció az, amikor valaki egyedül áll szemben a NATO többi harminc tagjával” – mondta a Népszava kérdésére Balázs Péter. Az egykori külügyminiszter úgy gondolja, mindez arra is rávilágított: a magyar-török együttműködés mégsem olyan szoros, hogy ezt a lépést előre egyeztették volna, hiszen a magyar kormányt láthatóan felkészületlenül érte a kedd esti döntés. „Ez egy súlyos diplomáciai vereség, és a világsajtó és a diplomáciai körök joggal teszik fel a kérdést, hogy vajon miért jó ez Magyarországnak. A válasz az, hogy semmiért. Nyilvánvalóan orosz érdekeket szolgál ma minden olyan lépés, amely a NATO erősítését gátolja” – mondja Balázs Péter.
A magyar kormány a törökökkel ellentétben nem fogalmazott meg konkrét feltételeket, amelyek teljesülése esetén ratifikálná a svéd csatlakozást, inkább egyfajta pávatáncot folytatott: miközben azt kommunikálta, hogy támogatja a svéd belépést, Gulyás Gergely például a kölcsönös bizalom erősítését, Szijjártó Péter pedig „több tiszteletet” várt az északi féltől. Ennek a huzavonának Balázs Péter szerint egyetlen célja az időhúzás volt. „Minden bizonnyal az volt a cél, hogy késleltessék a finnek és még tovább a svédek belépését. Márpedig a Balti-tenger térségének megerősítése az ukrajnai orosz agresszió miatt kulcskérdés a NATO számára. A magyar kormány halogatását nem lehet megmagyarázni és mentegetni, hiszen a saját katonai szövetség megerősítése természetes célja kellene hogy legyen minden egyes tagnak” – tette hozzá a volt külügyminiszter, aki úgy gondolja: Magyarország sem a geopolitikai helyzete miatt, sem a hadserege méreteit vagy kapacitásait tekintve nem lenne képes önmagát megvédeni, egyértelmű, hogy mások támogatására szorulnánk, ha meg kellene védeni az országot. Ilyen értelemben óriási stratégiai hiba elszigetelődni, és szembe kerülni a többi szövetségessel. Balázs Péter szerint a kormány kezében egyetlen megoldás maradt: minél gyorsabban és csendesebben ratifikálni Svédország csatlakozását a NATO-hoz. A Miniszterelnökség számára küldött kérdéseinkre, amelyben arról érdeklődtünk, hogy mikorra várható a magyar parlament jóváhagyása, és hogy meglepte-e a kormányt a török döntés, lapzártánkig nem érkezett válasz.
Novák tárgyalást szorgalmaz, nem ratifikációt
„Törökország ratifikálta Svédország NATO-csatlakozását. Most rajtunk a sor. Tárgyalásokat szorgalmazok a svéd és a magyar kormányfő között. Az álláspontom ugyanaz, mint korábban: több az előnye, mint a hátránya a svéd csatlakozásnak” - közölte Novák Katalin. Figyelemre méltó, hogy az államfő tárgyalásokról beszélt, nem pedig ratifikálásról, pedig akár ő is összehívhatna egy rendkívüli ülést a magyar parlamentben a folyamat gyorsítása érdekében.
Simonyi András: Magyarország ezzel nagyon sokat veszít
Washingtonban eddig is értetlenül álltak azelőtt, hogy Magyarország miért akadályozza a svéd tagfelvételt. Nem lehetett komolyan venni azokat az érveket, amelyeket erről a magyar kormány Amerikában, a nyilvánosság előtt és a svédeknek mondott – vélekedett a Népszavának nyilatkozva Simonyi András.
Hazánk volt washingtoni nagykövete szerint „van olyan olvasata Washingtonban ennek az egésznek, hogy egyszerűen csak borsot akarnak törni a Biden-kormányzat orra alá, és (a közel két éve tartó halogatás) sokkal kevésbé szól Svédországról”.
Ami pedig Ankara szinte váratlan döntését illeti, az arra utal, hogy Törökország nem kívánt utolsónak maradni, az Orbán-kormány pedig taktikai hibát követett el, miután többször is azt hangoztatta, hogy nem mi leszünk az utolsók, mégis utolsó maradt, ennek az összes következményével. „...politikai értelemben Magyarország ezzel nagyon sokat veszít, az ország presztízse drámaian romlott. Erre utal az is – amit a nemzetközi sajtóban már mindenütt lehet olvasni –, hogy Svédország közölte, (...) nincs beszélnivalójuk Magyarországgal a NATO-tagsággal összefüggésében.”
„Magyarországot Washingtonban mára csak kerékkötőnek, úgymond a NATO egységét megbontó országnak tartják” - tette hozzá. "...és nem győzöm eléggé hangsúlyozni, hogy az, amit Magyarország a NATO-csatlakozások ügyében Finnországgal és most már hosszú ideje Svédországgal művelt, az – köztünk legyen mondva – a republikánusoknál is kiverte a biztosítékot. Semmiféle érv nem szólt amellett, hogy Magyarország akadályozza a svéd tagságot."
Arra felvetésre, hogy meglehet a magyar kormány a saját súlyát akarta növelni ebben a játszmában, a volt nagykövet leszögezte: Magyarországgal szemben Törökország egy rendkívül fontos ország egy súlyos problémákkal terhelt régióban, s egy olyan ország, amelyiktől még az oroszok is tartanak. Magyarországnak tudomásul kellene vennie, hogy akkora, amekkora. "Tehát itt valami nagyon nagy szerepzavar történt."
"Még egy dolog – tekintettel arra, hogy én végigcsináltam a magyar NATO-tagfelvételt. A magyar politikai elit nem tudott volna hova lenni, ha (annak idején) bármelyik ország így akadályozza a magyar belépést" – mondta Simonyi András, aki 1995 és 2002 között a NATO brüsszeli központja mellé akkreditált magyar nagykövet volt, 2002-től 2007-ig pedig hazánk washingtoni nagykövete.
Annak kapcsán, hogy Magyarország – a ratifikálással utolsónak maradva – miről tárgyalhatna még Svédországgal, Simonyi kételyét fejezte ki, hogy Magyarországnak maradt-e zsarolási potenciálja, amit ki tudna használni. "Erdogan nyilván alá fogja írni (a török parlament által megszavazott ratifikációt), így egyetlen ország áll szemben az összes többi tagországgal." "Egyébként fogalmam nincs, hogy mire gondoltak – tette hozzá. – El tudom képzelni, hogy a magyar kormány valóban nem akart utolsónak maradni, ám eltaktikázta magát, a törököket pedig – mondjuk úgy – nem nagyon érdekelte a magyar összefüggés."
Mindenesetre "azt, hogy Magyarország szempontjából, a magyar kormányról alkotott kép szempontjából ez egy nagyon-nagyon rossz dolog, azt meg tudom erősíteni. Ez az általános hangulat Washingtonban – demokraták, republikánusok és függetlenek körében egyaránt." (Népszava)
