"A győri vagy az aszódi kettős gyermekgyilkosságok óta tudjuk, hogy sokszor éppen a gyermekvédelmi rendszer szolgáltatja ki a gyerekeket a bántalmazónak." - írja Mérő Vera a Facebook-on
"Öt év telt el a győri eset, és az akkor meghirdetett „Áldozatsegítés éve” óta, de a helyzet mit sem javult - sőt.
Vasárnap óta országos a közfelháborodás az egész Makót megrázó, botrányos gyermekelhelyezési ügy miatt. L. János nyug. rend. alezredes nagyszülőként kétségbeesett Facebook-posztban számolt be arról, hogy egy hete temette el a lányát, a Hódmezővásárhelyi gyámhivatal pedig, ahova területileg tartoznak, másnap közölte velük, hogy az unokáikat át kell adniuk az apjuknak. Első blikkre jogilag ez a logikus, azonban - ahogy oly sokszor - az eset sokkal bonyolultabb, csak a gyermekvédelem elkerülte a munkát.
Az egyéves rákbetegség után január elején elhunyt anya a gyerekeket hét éve egyedül nevelte, az apai láthatásra kéthetente került sor, ha sor került. Az apa nem járult hozzá a kötelező gyerektartáson felül semmivel a gyerekek költségeihez, a havi több százezres különórákhoz, ruházkodáshoz, semmihez. Ez azonban a kisebbik gond volt. A nagyobb az, hogy az apa bántalmazó.
Ugyanis amíg élt az anya, L. Beatrix, az évekkel ezelőtt új családot alapító (egyébként jelenleg is az állományban szolgálatot teljesítő rendőr) volt férj nyilvánosan gyalázta őt: a Facebook oldalára posztolt a nőt k****zó bejegyzéseket, egyebek mellett a nő halálát kívánva. „A ráknak se kellettél c***ny k**va” - írta az egyik ilyen bejegyzésben. Mivel ezek a posztok az egész kisvárost bejárták, a kiskorú gyerekekhez is visszajutottak, így megvalósult a kiskorú veszélyeztetése cselekmény. Ezzel a - szintén rendőr - nagyapa is tisztában volt, így a lánya halála után hatoldalas jegyzőkönyvben részletezte a gyermekvédelem felé a volt veje bántalmazó attitűdjét, bemutatva a bizonyítékokat is. Ennek ellenére született a határozat, amely az apánál helyezte el a gyerekeket, akiket a férfi még karácsonykor sem keresett.
Meghallgatták pedig a nagyobbik gyereket is - éppen az anyjuk temetését megelőző napon -, háromnegyed órán át gyűrték a kétségbeesetten tiltakozó, tizenkét éves kislányt, hogy törődjön bele, hogy kisöccsével az apjukhoz kell menniük a temetés után. Az apjukhoz, ahol nyolcan élnek majd egy fedél alatt. A gyerek álláspontja azonban nem nyomott a latban, csak az, hogy az öccsével lesz saját ágyuk és íróasztaluk.
[A mélyszegénységben élő gyerekek esetében ezek biztosítása a formanyomtatványon kipipálandó a feltétele annak, hogy ne emeljék ki (vagy hazagondozhatónak nyilvánítsák) a gyerekeket. Esetünkben azonban saját szobához, saját tévéhez, síoktatáshoz, cselgáncs edzéshez stb. szokott gyerekekről van szó, akiknek az életében egy ilyen környezetváltozás önmagában is traumatikus, büntetésként megélt esemény volna. Most képzeljük el mindezt a frissen árvaságra jutott, traumatikus állapotban, a bántalmazó apától rettegő gyerekek esetére vetítve.]
Tehát a nagyszülőkkel - akikkel a gyerekek az anyjuk betegsége alatt éltek, akikhez születésük óta kötődtek, és akiket az anya közjegyző előtt tett nyilatkozatban jelölt meg halála esetén gondviselőként -, a lányuk temetését követő napon közölte a gyámhivatal, hogy pakolják össze a kicsik minden holmiját, és január 24-én délután az iskola előtt (!!!) adják át ezeket a gyerekekkel egyetemben az apának.
Az “átadáson” készült az internetet bejáró videó, amelyben a gyerekektől három méterre, karbafont kézzel álló apa azzal fenyegeti a zokogva tiltakozó kislányát, hogy „akkor mész intézetbe”. A gyerekeket végül az apa két jelenlévő egyenruhás rendőr kollégájának egyike próbálta hozzájuk leguggolva, őket megsimogatva megnyugtatni.
Makó szinte egy emberként állt a gyerekek és az apjuk közé, a másnapi, újbóli átadáson több százan fogták gyűrűbe a kicsiket az iskola előtti téren. Az apa ekkor nem jelent meg. Annál inkább megjelent a rákövetkező napon. Tegnap, január 28-án a (rendőr!) apa harmadmagával az iskola hátsó ajtaján besurrant az épületbe, majd a kislányt kisvártatva meg is találták a folyosón. (Az előző napok eseményei a kisöccsét annyira megviselték, hogy aznap nem tudott iskolába menni.)
A gyerek zokogva-visítva menekült az apja elől, a három, megtermett férfinak a többi, köréjük gyűlő kisgyerek próbálta fizikailag útját állni. Az apa végül elkapta a kislányt, és őt a vállára emelve megindult kifelé, az addigra odaérő pedagógusok is hiába próbálták megállítani. Arra is vannak tanúk, ahogy a három férfi a parkolóban erőszakkal betuszkolta az autóba a kapálózva kiáltozó gyereket. A kislánynál azóta nincs telefon, a nagyszülők nem beszélhettek vele. A rémálom azzal folytatódott, hogy a gyereket ma már új iskolába is vitte az apa, ugyan csak nyolc kilométerrel arrébb, de számára tökéletesen idegen környezetbe. A saját iskolájában az előző nap szemtanúként sokkolt gyerekek szülei azóta a jelenet által traumatizált kicsikről, csillapíthatatlan sírásról és éjszakai bepisilésekről számolnak be.
Egy ilyen helyzetben, számára ellenségesnek megélt környezetben egy gyereknek egy perc is sok, a napok viszont végtelenek. Így hiába jó hír, hogy az egyik legnagyobb jogi biztosító cég, a LegitiMo (korábban D.A.S.) a pro bono keretében látja el a jogi képviseletet, három ügyvédet állítva az ügyre. Az sem vigasztaló, hogy az országos botrányt követően az ORFK is bekapcsolódott az ügybe, és a rendőr apával szemben megindultak az eljárások, hiszen az összes, tanúként jelenlévő kiskorút veszélyeztette, illetve a garázdaság bűncselekményt is megvalósította, hiszen a nyilvános viselkedése az összes szemtanú számára súlyosan félelemkeltő volt.
Az ügyben megindult eljárás határozatának indokolása szerint „A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény 208. § (1) bekezdésébe ütköző és aszerint minősülő - kiskorú veszélyeztetése - bűntett megalapozott gyanúja miatt indult nyomozás a Makói Rendőrkapitányságon xxxxx/xx/2025.bü. szám alatt L. János feljelentése alapján, miszerint K. András k.-i lakos 2025.01.28-án kk. K. I. gyermekét a makói XXXX Iskolából erőszak alkalmazásával elvitte annak akarata ellenére, mely magatartásával a kiskorú értelmi, érzelmi, erkölcsi fejlődését veszélyeztette, mivel magatartásával szülői feladatából eredő kötelezettségét súlyosan megszegte.”
De mert K. a félelemkeltő cselekményeket nyilvánosan követte el, nemcsak a kiskorúak veszélyeztetése - bűntett, hanem a közvádra üldözendő garázdaság is megáll. És mivel a garázdaság elkövetése az egyik azonnali leszerelési ok a testületnél, igen valószínű, hogy a jövő héten ez az ember már nem lesz rendőr.
És talán, mivel a hatalom nem engedhet meg magának még egy botrányt, amelyben árvaságra jutott kiskorúak az áldozatok, az eljárás is példaértékű lesz innentől. (A fejleményekről be fogok számolni.) Azonban a hasonló esetek a rendszerbe vannak kódolva, a budapesti harmadik kerületben ugyanúgy, mint egy vidéki kisvárosban. És ha nincs országos botrány, az sem segített volna, hogy a jogban járatos rendőr hozzátartozó próbál igazságot, valódi gyermekvédelmet kijárni a hivataloknál.
Eljárási hibák ezrei vezetnek oda, hogy az erőszakosabb, erősebb jogérvényesítő képességű, gyakran bántalmazó félnek ítélik a gyerekeket. Ezen hibáknak a vége olykor az olyan, halálos tragédia, mint a győri vagy az aszódi családirtás. Most “megúszhatják” a gyerekek egy életre szóló, szinte feldolgozhatatlan traumával. Vagyis trauma-szériával, amelynek csupán egyetlen eleme, az anyjuk elvesztése volt elkerülhetetlen. Minden mást az apjuk, és az őt kritikátlanul kiszolgáló rendszer miatt szenvednek el.
Gondoljunk most azokra, akiknek nincsenek nagyszülei, hozzátartozói, akik nemcsak az utolsó leheletükig küzdenek értük, hanem azt is tudják, miképpen tegyék ezt. Ahogy L. János mondta nekem, a legtöbben ott elakadnának, hogy egy Facebook posztban össze tudják foglalni a történteket, nemhogy tisztában lennének a jogi lehetőségekkel vagy akár csak azzal, hogy hogyan lehet megtámadni egy gyámhivatali határozatot. Annyit tennék ehhez hozzá, hogy a nyilvánosság ereje nélkül az is elakad, aki mindezzel tisztában van.
És közben csak telnek az évek, a gyerekek felnőnek, a helyüket pedig újabb, elárult gyerekek foglalják el a rendszerben.
Utóirat: Az apa részéről legalábbis elgondolkodtató, hogy akkor támadt fel benne a gyerekei utáni vágy, amikor azok jogosulttá váltak az őket tanulmányaik befejezéséig megillető árvaellátásra, amely az egyetlen, komolyanvehető összegű állami juttatás Magyarországon. Elgondolkodtató, mert a szeretet egészen biztosan nem vezérelhette, amikor a gyermekeit egy életre traumatizálta az anyjuk halálának óráiban. (Mérő Vera)