Vízüzemű motort fejlesztettek Schadl György társai, Völner Pált csak a pénz érdekelte
Szórakoztató mellékszálon folytatódott a Schadl–Völner-ügy néven elhíresült korrupciós per. A fejlesztők Kiskunhalason teljesítették ki Nikola Tesla életművét.
Vidám pillanatokkal kezdődött a Schadl–Völner-ügy keddi tárgyalása a Fővárosi Törvényszéken. Az ügyvédek szóvá tették, hogy mivel a pulpitus túl magas, a bíró széke pedig túl alacsony, nem látják Tóth Erzsébet bírónő arcát.
Majd egy iratköteget teszek magam alá – viccelődött a hallgatóság derültségére bírónő, hozzátéve, hogy az is megoldás, ha az alant elhelyezkedő Varga Zoltán ügyvéd – korábban fideszes képviselő, illetve a KESMA kérészéletű vezetője – kap egy párnát maga alá.
A tárgyalás hasonló hangulatban folytatódott, a bíróság a korrupciós ügy mellékszála, a vízüzemű motor fejlesztését vizsgálták, ennek szellemében hallgatták meg az autóvilágot forradalmasító találmány egyik fejlesztőjeként bemutatott kiskunhalasi K. Szabolcsot.
Sajnos a bíróság kérdéseiben nem tért ki a tagbaszakadt, legalább 120 kilós, elsőre leginkább verőembernek tűnő K. Szabolcs autómérnöki, fizikusi szakértelmére. Pláne, hogy amikor a vízüzemű motor fejlesztésének a részleteiről kérdezték, akkor úgy válaszolt, hogy nem emlékszik.
Az adatokkal meg sok mindennel hadilábon állok, másra összpontosítok
– mondta K. Szabolcs.
K. Szabolcsra amúgy jellemző volt a tudományokban elmélyült emberre jellemző alázat és szerénység: egy ponton úgy igazította ki a bírónőt, hogy a vízüzemű motor amúgy nem az ő találmánya, hanem „a” Nikola Tesláé. Ők társával továbbgondolták, majd befejezték, ami akkor félbemaradt.
A Völner–Schadl duó körülbelül egymilliárd forint pályázati pénzre számított
A korrupciós ügynek ez a mellékszála arról szól, hogy a vád szerint Schadl György, a 2017-ben megszerezte a K. Szabolcs, N. Csaba találmányát, a „belsőégésű Otto- Motorból átalakított vízüzemű motor” terveit. A Magyar Bírósági Végrehajtói Kar akkori elnöke megalakította az Aqua Energy Solution Zrt-t, ahová apportként bevitték a vízüzemű motor terveit. A zrt. megpróbált a Völner-Schadl duó segítségét kérve pályázati pénzeket megszerezni. Az ötlet az volt, hogy az Igazságügyi Minisztérium akkori államtitkára, Völner Pál ismeretségi körébe tartozó bányavállalkozásnak, a Calmit Hungária Kft.-nek jelentősen megemelték a szén-dioxid kvótáját, azért úgy gondolták, hogy a vízüzemű motort hasznosítani lehetne hőtermelésre, és ennek megvalósíthatóságának vizsgálatára állami támogatást lehetne kérni.
A vád szerint Völner Pál vállalta, hogy lobbizik a körforgásos gazdasági fejlesztéséért, energia- és klímapolitikáért felelős államtitkáránál, Steiner Attilánál eléri, hogy írjanak ki egy pályázatot „csökkentett szén-dioxid-kibocsátással járó építőanyag gyártására”, de megkeresi az ügyben Süli János Paksi bővítésért felelős minisztert is.
A vádirat szerint a Völner–Schadl duó körülbelül egymilliárd forint pályázati pénzre számított. K. Szabolcs és N. Csaba, valamint a Calmit Hungária Zrt. vezetője, S. K. Béla által kijelölt szakemberek megkísérelnek összeállítani egy olyan anyagot, mely alkalmas arra, hogy Steiner Attilánál Völner Pál el tudja érni a pályázat kiírását. Mint a vádirat leszögezi:
S. K. Béla több alkalommal is hangot adott az aggodalmának, miszerint nem működőképes a konstrukció, azonban Völner Pál azzal nyugtatta, hogy miután a pályázatot már megnyerték, senki nem fogja ellenőrizni, hogy valójában volt-e a reális esély a pályázatban megjelölt eredmény elérésére vagy sem.
„Albániától Kínáig jöttek megnézni a motort”
A hatalmas termetű, a bírót gyakran félbeszakító és a figyelmeztetés ellenére többször is „hölgyemnek” nevező K Szabolcs bíróság előtt elhangzott története úgy hangzott, hogy ő és N. Csaba a keceli Pintér Műveknél dolgozott a kutatásfejlesztési részlegen. Az ottani találmányai nem valósultak meg, de jóban maradtak Pintér Csabával.
Ezt követően K. Szabolcs és N. Csaba Kiskunhalasról folytatta Nikola Tesla életművének kiteljesítését, majd 2015 körül jelezték a régi barátnak, a harmadrendű vádlott R. Róbertnek jelezte, hogy van egy ilyen találmány. Elmondása szerint R. Róbert megkérdezte tőle, hogy működik-e a motor, amire ő igennel felelt, R. Róbert visszakérdezett, hogy ez biztos-e, erre pedig ő ugyanezzel a szóval válaszolt.
R. Róbert ezután éveken á összesen 185 millió forinttal támogatta a kutatás-fejlesztést, és a motort is R. Róbert kecskeméti tanyáján fejlesztették. Ezen a ponton a bíró rákérdezett, hogy készült-e erről valamilyen szerződés-e, ám K. Szabolcs szerint R. Róbert becsületszóra adta a pénzeket.
– De volt e nyilvántartás, hogy mennyi pénzt adott R. Róbert? – kérdezte Tóth Erzsébet bírónő.
– Talán egy kis piros füzet.
K. Szabolcs szerint 2016-2017 körül, amikor R. Róbert kifogyott a pénzből, finanszírozóként belépett Schadl György, aki megvásárolta a találmányt, majd utána már ő adott fizetést K. Szabolcsnak. Ez havi félmillió forint volt. – 2018-ig volt nálunk volt a garázsban a gép, vagy a Robi tanyáján, majd utána a Gyurinak a barátjának nem tudom kinek a telephelyén – írta le a helyzetet a fejlesztő.
Szerinte a világ minden részéről jöttek megcsodálni a vízüzemű motort. fizikusok, kémikusok, biológusok Albániától, Kínáig. – Több alkalommal paksi úriemberek vizsgálták meg, környezettanulmányt csináltak ki-ki a saját nyelvezetén. Őket a cég hozta be, így a két pekingi fizikusnak is a cég intézte a beutazást – tudósított K. Szabolcs a bírónőnek a vízüzemű motor fejlesztéséről.
Ha akartak se tudtak volna segíteni
- Azon kívül, hogy megnézték a külföldi látogatók, írogattak papírokat? - Kérdezte a Tóth Erzsébet, arra célozva, hogy volt-e bármilyen utóélete ezeknek a látogatásoknak. - Én is ugyanazt csináltam, amit ön! - mondta önérzetesen K. Szabolcs a bírónak – én is mind az 53 alkalommal megkérdeztem őket. Érdekes módon mind néhány órán át vizsgálgatták a találmányt ám végül nem mondtak semmit. ( Másutt viszont K. Szabolcs úgy emlékezett, hogy a „bajor műszaki minisztériumot”” nagyon is érdekli a találmány.) A vízüzemű motor K. Szabolcs szerint „egy liter vízből ötven kilométert tett meg 160 kilométer per órás sebességgel.
A bíró kérdésére K. Szabolcs elmondta, hogy Steiner Attila államtitkár is látta a találmányt a Calmit Zrt. lábatlani bányájában, de a találmányt egy érdi telephelyen megtekintette Süli János paksi bővítésért felelős miniszter is a Paksi Zrt. részéről. Ajánlatot azonban sehonnan nem kapott.
Ők is a Schadl György révén kerültek oda? - kérdezte a bírónő. – Száz százalékig igen – mondta K. Szabolcs. K. Szabolcs szerint ő is többször is találkozott személyesen Völner Pállal, ám szerinte senki sem ígért neki semmilyen segítséget.
– Nem bírtak segíteni, de nem is tudtak volna – mondta K. Szabolcs, aki a vallomása elején még lendületesen, meglehetősen magabiztosan nyilatkozott, ám a végére a bíró keresztkérdéseire érezhetően megtört, egyre többször nyilatkozott úgy, hogy nem emlékszik.
Mint ismert, az ügyészség azzal vádolja a Magyar Bírói Végrehajtói Kar (MBVK) volt elnökét, Schadl Györgyöt, hogy bűnszervezetet tartott fenn, a jól fizető posztokra saját embereit neveztette ki, akik az irodájuk nyereségének jelentős részét visszaadták neki, amiből ő összesen több mint 900 milliót kaszált ebből. Az ügyészség szerint a végrehajtókat Völner Pálon, az Igazságügyi Minisztériumi volt államtitkára közreműködésével neveztette ki, aki ezért Schadl-től havi 2-5 milliós apanázst, összesen 83 millió forintot kapott. Az ügyészség Schadl Györgyre 10, míg Völner Pálra 8 év börtönbüntetést kért. (Népszava)
