Ha a Szociáldemokrata Pártnak sikerül rábírnia a választóit Crin Antonescu támogatására, akkor egyértelműen a koalíció jelöltje az elnökválasztás első számú esélyese, függetlenül attól, hogy mit mutatnak a jelenlegi felmérések – jelentette ki a Transtelexnek adott interjúban George Jiglău politológus.
A kolozsvári BBTE oktatója szerint a „szuverenista” tábor a belső feszültségek ellenére fegyelmezett lesz az urnáknál, ám George Simiont gyengíti, hogy Călin Georgescu nem hajlandó nyilvánosan kiállni mellette.
A múlt héten véglegesült az elnökjelöltek mezőnye, és a várakozásoknak megfelelően Diana Șoșoacă és Călin Georgescu nincs közöttük. Engem csak az lepett meg, hogy azért akadtak olyan Európa-barát politikusok, sőt elemzők is, akik arra számítottak, hogy az alkotmánybíróság végül engedni fogja őket indulni az elnökválasztáson. Ön mire számított?
Diana Șoșoacă tavalyi kizárása olyan precedenst teremtett, amiről tudvalevő volt, hogy ezentúl az összes elnökjelöltre alkalmazni fogják. Vagyis az alkotmánybíróság ezentúl figyelembe fogja venni az elnökjelöltek szűrésénél azokat a kritériumokat, amelyeket Șoșoacă kizárásakor úgymond hozzáírt a választási törvényhez.
Ez azt jelenti, hogy a továbbiakban egy elnökjelölt-aspiráns nem engedheti meg magának például Románia EU- vagy NATO-tagságának nyilvános megkérdőjelezését, mert ez az alkotmány megkérdőjelezését jelentené. Ezt a kritériumot könnyedén lehetett alkalmazni most is Diana Șoșoacă és Călin Georgescu kizárásához. Nem vagyok jogász vagy alkotmányjogász, de a tavalyi precedensből kiindulva biztos voltam benne, hogy egyikük sem indulhat majd a májusi elnökválasztáson.
Mennyire győzték meg a Központi Választási Iroda (BEC) és az alkotmánybíróság érvei?
Nem vitatnám alkotmányossági szempontból a döntéseiket, mert az alkotmányjog nem a szakterületem. A következményeikkel kapcsolatban viszont felmerülnek bennem kérdések. Rendben, elfogadjuk azt, hogy a legionárius mozgalmat dicsőítő jelöltek nem indulhatnak az elnökválasztáson, mert a nézeteik szembemennek az alkotmányban rögzített értékekkel.
De hogyan járjunk el legionárius mozgalmat éltető jelöltek politikai szövetségeseivel? Most konkrétan George Simionra és Anamaria Gavrilára gondolok, akik Călin Georgescut egy fajta mentoruknak, példaképüknek tekintik, és felvállalják a nézeteit. Lehet, hogy Simion nyilvánosan nem nevezte hősnek a vasgárdista Corneliu Zelea Codreanut, de annak a Georgescunak a nyomdokaiba kíván lépni, aki ezt megtette. Ezért miután Simionnak „sikerült” – ezt most szarkasztikusan mondom – nagyon rövid idő alatt összegyűjtenie az indulásához szükséges támogató aláírásokat és benyújtani az elnökjelölti iratcsomóját, arra számítottam, hogy az alkotmánybíróság kezdeni fog valamit az AUR elnökének helyzetével. Vagyis azzal, hogy egy vasgárdista-szimpatizáns politikust szimpatizál. És a tranzitivitás elve alapján nem engedi indulni Simiont sem.
Sokan attól tartottak, hogy Călin Georgescu kizárására valóságos népfelkeléssel, masszív utcai megmozdulásokkal, akár utcai erőszakkal fog válaszolni az önmagát szuverenistának nevező tábor. Erőszakos cselekmények valóban történtek a Központi Választási Iroda székhelye előtti tüntetésen, de a tömeges megmozdulások elmaradtak. Mi magyarázza Călin Georgescu támogatóinak távolmaradását az utcáktól?
Januártól kezdődően az AUR és maga Georgescu is kezdeményezett tüntetéseket a fővárosban, ám ezek valóban viszonylag erőtlenek voltak. És egyik sem volt spontán megmozdulás. Nem hasonlíthatók össze a Dragnea-korszak óriási tüntetéseivel, a Colectiv-tragédia utáni demonstrációkkal, a Rezist-mozgalom akcióival. Nyilván ezek sem voltak mind spontán megmozdulások, de sokkal kevésbé voltak felülről irányítottak, mint a szuverenista táboré.
Ennek az a magyarázata, hogy Georgescu szimpatizánsai nem az utcán, hanem az online térben nyilvánulnak meg, a közösségi oldalakon mobilizálódnak. És ezt a típusú mobilizálódást semmiképp nem szabad alulbecsülni, annál is inkább, mert az urnáknál is jelentkezhet. Georgescu hívei pedig igenis fellázadtak ezekben a napokban, de nem az utcán, hanem az online térben, csak ez a forrongás nem jut el azokhoz, akik más információs buborékban élnek.
A Călin Georgescu kizárásával kapcsolatos másik félelem Washington reakciójához kapcsolódott. Donald Trump amerikai elnök közvetlen munkatársai köztudottan többször is kiálltak nyilvánosan Georgescu mellett. Ám a kizárására eddig nem érkezett Washingtonból semmiféle hivatalos reakció, nyilvános nyomásgyakorlás. Mi a magyarázata a Trump-kormányzat hallgatásának?
Bárki bárhogyan vélekedik az új amerikai elnök eddigi lépéseiről, abban mindenki egyetért, hogy Trump teljességgel kiszámíthatatlan. Nehéz racionálisan megmagyarázni mindazt, ami az elméjéből kikerül. A tapasztalat azt mutatja, hogy a kormányzatának intézményes lépéseit általában megelőzik Trump vagy a környezetének bejelentései.
Vagyis az elnök nyilatkozatai általában irányadóknak tekinthetők abban a tekintetben, hogy a Fehér Ház milyen lépésekre készül. Lehetnek azonban kivételek is. Ezek közé sorolom a román állampolgárok korábban eldöntött amerikai vízummentességének felülvizsgálatát, amit nem előzött meg semmilyen hivatalos bejelentés. És szerintem ez a lépés Washington válasza Georgescu kizárására. Trumpékat nyilvánvalóan zavarja, ami Georgescuval történt, mert ezzel a MAGA-mozgalom egy potenciális szövetségest veszített el. Ezért én azt sem zárom ki, hogy a következő napokban lesznek hivatalos washingtoni reakciók is Georgescu kizárására valami olyasmi üzenettel, hogy „Romániában lábbal tiporják a demokráciát”.
George Simion az első perctől tisztában volt azzal, hogy Georgescut ki fogják zárni elnökválasztásról. Ennek ellenére az utolsó percig halogatta a bejelentést az indulásáról. Miért?
A Georgescu kizárásáról szóló alkotmánybírósági döntés és az elnökjelölti iratcsomók benyújtása közötti időszakban én többször is azt nyilatkoztam, hogy a szuverenista tábornak várhatóan nem lesz jelöltje. Ez végül nem így történt, de most is meggyőződésem, hogy létezett egy ilyen forgatókönyv. Ennek az lett volna a lényege, hogy Georgescu és Simion az elnökválasztás bojkottjára szólítják fel a híveiket, hogy delegitimálják a megválasztott államfőt. Az lett volna az üzenetük, hogy ez a választás csak egy színjáték, mert az indulásában megakadályozott Georgescunak kellett volna beköltözni a Cotroceni-palotába. Így lett volna egy mindössze 4-5 millió szavazattal megválasztott, kétségkívül gyenge legitimitású államfő, a szuverenista tábor pedig következetesen fenntartva ezt a hangulatot, készült volna a következő elnökválasztásra, éppen úgy, hogy Trump tette 2020 után.
Tehát ezt a forgatókönyvet fontolgatták, ezért is késett ennyire a Simion-Gavrilă kettős jelöltségének a bejelentése. Ami pedig Simiont illeti: szerintem ő valójában nem akart indulni a májusi elnökválasztáson. Tavaly ugyanis a szociáldemokratáktól átirányított szavazatok ellenére is gyenge eredményt ért el. A pártelnöki tisztséget pedig csak azért nem veszítette el a vereség után, mert hozzátapadt Georgescuhoz. Egy újabb kudarcot azonban nem tudna már megúszni. Én amúgy még abban sem vagyok biztos, hogy be tud jutni a második fordulóba, mert Georgescu hívei nem fognak mind automatikusan rá szavazni.
Ráadásul Georgescuval nem felhőtlen a kapcsolata, a tavalyi elnökválasztási kampány során ezek az ellentétek felszínre is kerültek. Georgescu egyelőre nem állt ki nyilvánosan mellette, és nem zárom ki, hogy nem is fogja a híveit nyilvánosan Simion támogatására buzdítani. Georgescut „Isten küldöttjének” tekintette számos szimpatizánsa, Simion ezt a szerepet nem fogja tudni betölteni. Tehát Georgescu, még ha akarná sem tudná a politikai tőkéjét teljes egészében Simionra átruházni.
Az úgynevezett szuverenisták táborában nyilvánvaló feszültségek vannak. Nem világos, hogy például Diana Șoșoacă fogja-e támogatni Simiont a kampányban, hiszen korábban többször is durván támadták egymást. Másfelől az AUR-ban is fenik a késeket, Claudiu Târziu egyre sűrűbben bírálja Simiont, akit most már a párt egyik fő finanszírozója, Gigi Becali is cserbenhagyott. Mennyire befolyásolja Simion esélyeit a szuverenista tábor megosztottsága?
Ennek a tábornak a „forradalmi hevületen” túl nincs egy koherens ideológiája, üzeneteik zajosak, de nem kínálnak reális megoldásokat az ország problémáira. Csak az egyszerűség kedvéért nevezzük őket gyűjtőnéven szuverenistáknak, mert nem értékelvűen politizálnak. Ám a kérdésben említett feszültségek ellenére ez a tábor meglehetősen fegyelmezett, és még egy ideig bizonyosan az marad. Szerintem az SOS Románia elnöke, Diana Șoșoacă és a POT elnöke, Anamaria Gavrilă is tisztában vannak azzal, hogy csak Simionék oldalán van a politikai jövőjük. Az AUR-nak, épp a méretéből adódóan, a két kisebb pártnál sokkal nagyobb mozgástere van.
A másik kettőnél visszafogottabb is, így az elnökválasztás eredményének és a jelenlegi koalíció teljesítményének függvényében akár még kormányra is kerülhet a poszt-Ciolacu korszakban a PSD oldalán ebben a törvényhozási ciklusban. Șoșoacă és Gavrilă pártjának ilyen lehetőségei nincsenek. Persze a következő parlamenti választásokig sok idő van hátra. Az is lehet, hogy a két kisebb párt frakcióinak egy része átáll a kormánypártokhoz, de még az is, hogy az SOS Románia, a POT és az AUR fuzionálnak, és az így létrejövő erős nacionalista párt megnyeri a 2028-as választásokat.
Említette a Simion és Georgescu közötti feszültségeket. Ezek szerint Georgescu szándékosan rontani akarja Simion esélyeit a hallgatásával, és várhatóan nem fog nyilvánosan mellé állni a kampányban?
Ők egymás riválisai. Ugyanazt a szavazótábort célozzák. Simionnak ismertek voltak a vadnacionalista megnyilvánulásai még mielőtt az AUR elnöke és elnökjelöltje lett volna, és jóval Georgescu felbukkanása előtt. Simion Georgescunál sokkal korábban és meggyőzőbben jött elő például a Moldovai Köztársasággal kapcsolatos hamis unionista diskurzussal, amelyik egyébként oly kedves Oroszországnak. Ezzel a diskurzussal rendkívül könnyű azonosulni, de a célkitűzései megvalósíthatatlanok. Azért állítom, hogy a két ország egyesülésének erőltetése Moszkva kedvére való, mert megkérdőjelezi a nemzetközi egyezményekben is rögzített országhatárokat.
Mindenesetre Georgescu és Simion vetélytársak, és mint már említettem, előbbi nem szívesen engedi át a „felkent Messiás” szerepet az utóbbira. Azt nem zárom ki, hogy ha Simion bejut a második fordulóba, akkor Georgescu nyilvánosan is mellé áll, de ezt nem túlzott lelkesedéssel fogja megtenni. A lelkesedés hiánya leolvasható volt az arcáról a Simion és Gavrilă jelöltségének bejelentésekor készült felvételeken is. Ne feledjük azt sem, hogy Georgescu imádja a személyi kultuszt, amiben bőven a volt része az elmúlt hónapokban. Nem örül annak, hogy a reflektorfény másra irányul.
Van még egy nem elhanyagolható jelölt, aki a szuverenista tábort célozza, Victor Ponta, akit nemrégiben kizártak a PSD-ből, amiért függetlenként indulni fog az elnökválasztáson. Melyek a volt miniszterelnök szándékai, és hogyan befolyásolja az indulása George Simion esélyeit?
Ponta nem fog tudni labdába rúgni, azért indul, hogy „bekavarjon” az elnökválasztásba. Finoman szólva soha nem volt egy önazonos politikus. Számomra egyenesen kínos, hogy most a gazdasági nacionalizmust tűzte a zászlajára, miközben annak idején kormányfőként idegen kézbe akarta juttatni a verespataki aranyat. Ismert arról is, hogy miniszterelnökként autokratákkal – Kínával, Oroszországgal – ápolt külgazdasági kapcsolatokat, pedig a politikai pályája elején még a hazai szociáldemokrácia Európa-barát ifjú reménységének számított. Ponta soha nem volt autonóm személyiség, mindig állt mögötte valaki, aki őt előretolta.
Most azért tolták őt előre, hogy elvegyen szavazatokat a koalíció jelöltjétől, Crin Antonescutól, és jó eséllyel számíthat is a nosztalgikus PSD-szimpatizánsok és a szociáldemokrata szavazótábor nacionalista részének a támogatására. És szerintem éppen az a választások kulcsa, hogy mennyire tudja majd fegyelmezni Marcel Ciolacu a PSD szavazótáborát. Ha sikerül mozgósítania a szociáldemokrata választókat Antonescu támogatására, akkor egyértelműen a koalíció jelöltje az elnökválasztás első számú esélyese, függetlenül attól, hogy mit mutatnak a jelenlegi felmérések.
Ami pedig a szuverenista tábort illeti: nem tudom, hogy Georgescu szavazói milyen mértékben tekintik Pontát a saját jelöltjüknek. A volt kormányfő hosszú hallgatás után viszonylag későn állt a nyilvánosság elé, talán éppen a novemberi elnökválasztási forduló estéjén, az egyik televízióban szerepelt politikai elemzőként. Akárcsak egyébként Crin Antonescu, aki csak néhány héttel az első forduló előtt kezdte hallatni a hangját, amikor még fel sem merült, hogy valamikor elnökjelölt lesz.
Azt sem tudjuk ugyanakkor, hogy milyen hatása lesz Pontának a bizonytalan szavazókra. Ám az gyanítható, hogy a szuverenista tábor szemében a volt kormányfő nem egy „rendszerellenes” politikus, hiszen éppen annak az erodálódott hagyományos pártrendszernek a terméke, amellyel szemben Georgescu megfogalmazta az üzeneteit. Ezért nem is fog sok szavazatot elvonni Simiontól.
Az eddig felmérések szerint Crin Antonescu és George Simion mellett a független Nicușor Dan esélyes bejutni a második fordulóba. De hát tavaly a független Mircea Geoană is hosszú ideig jól szerepelt a felmérésekben, mégis elvérzett az első fordulóban. Van esélye a bukaresti főpolgármesternek labdába rúgni pártok támogatása nélkül?
Az egyértelmű, hogy Nicușor Dan elsősorban szinte csak a nagyvárosi választók szavazataira számíthat. Ez azt jelenti, hogy az ellenjelöltjeivel szemben nemigen vannak tartalékjai. De lehet, hogy nincs is szüksége tartalékra a második fordulóba kerüléshez, ha a nagyvárosokból összegyűjt kétmillió szavazatot. Egymilliót Bukarestből, a többit Kolozsvárról, Temesvárról, Brassóból, Iași-ból, Konstancáról, és még sorolhatnék néhány nagyobb várost.
A második fordulós eredménye pedig attól függ majd, hogy ki lesz az ellenfele. Ha Simionnal mérkőzik meg a második fordulóban, akkor lehet esélye a végső győzelemre, ha a kormánypártok mögé állnak. Persze még ebben az esetben is előfordulhat az, hogy a kormánypártok csak formálisan támogatják majd, a helyi szervezeteik pedig nem követik az útmutatást, s nyilván a PNL-ben és a PSD-ben is akadnak szép számmal Simionhoz húzó nacionalista szavazók. Ha Crin Antonescu lesz az ellenfele, akkor Nicușor Dannak nagyon nehéz dolga lesz, mert a koalíciós pártok sokkal nagyobb meggyőződéssel fognak mozgósítani a közös jelöltjük mellett. Mindenesetre nagyon nagy valószínűséggel Crin Antonescu, George Simion és Nicușor Dan között dől el az elnökválasztás, az első fordulóban mindegyikük 15-25 százalék közötti támogatottságra számíthat.
Kelemen Hunor többször is kijelentette már, hogy a koalíció jövője Crin Antonescu győzelmén múlik, mert az eddigi tapasztalatok szerint a mindenkori államfő képes átrendezni a parlamenti erőviszonyokat, és „saját” kormányt alakítani. Egyetért az RMDSZ elnökének megállapításával?
Formálisan az államfő nem tudja befolyásolni a parlamenti erőviszonyokat, politikai értelemben azonban egy adott jelölt győzelme valóban átrendeződésekhez vezethet. Nyilván abban az esetben, ha az államfőt nem a parlamenti többség juttatta győzelemre. Az átrendeződés forgatókönyve mellesleg kizárható lenne, ha tavaly nem érvénytelenítette volna az alkotmánybíróság az elnökválasztást, amit szinte egyidőben tartottak a parlamenti választásokkal.
Tehát egyetértek Kelemen Hunorral abban, hogy csak Crin Antonescu győzelme garantálhatja a koalíció egyben maradását. Mert ha más jelölt nyer, az Marcel Ciolacunak a pártelnöki székébe kerülhet, és ki tudja, ki veszi át a PSD irányítását és milyen lesz majd ez az irány. Amúgy a koalíció nagy eséllyel bővülhet a Mentsétek meg Romániát Szövetséggel az elnökválasztás után, különösen, ha Antonescunak nagy szüksége lesz az USR támogatására a második fordulóban. (Transtelex)
