A rezsicsökkentés lerohasztotta a vízvezeték hálózatot

Kurdi Viktor, a Magyar Víziközmű Szövetség elnöke nemrég a Mérnök Újságnak adott interjúban (pdf) azt mondta, a hálózatba betáplált ivóvíznek ma már átlagosan több mint 20 százaléka elfolyik a csőtörések miatt. Vannak az országban olyan részek is, ahol 50 százalék a veszteség, ezeken a helyeken tehát kétszer annyi ivóvizet kell kitermelni, tisztítani és bepumpálni a rendszerbe, mint amennyit a fogyasztók igényelnek. A sok energiával előállított ivóvíz fele egyszerűen elfolyik, azaz talajvíz lesz belőle. 2013 és 2022 között a gerinccsatornában és az elosztó hálózatban az egy kilométerre jutó meghibásodások száma egyaránt majdnem a másfélszeresére emelkedett. - írja a g7.hu

A 2013-ban bevezetett rezsicsökkentés, vagyis árbefagyasztás egy sikeres politikai termék, amely mellett elszáguldott a gazdasági realitás: időközben minden költségelem megdrágult. Nemhogy fejlesztésre, de még karbantartásra sincs pénz már sok éve, a 38 magyar víziközmű cég pedig a csőd szélén áll.

A végső ütést az energiaárak emelkedése vitte be a rendszernek. Az ivóvíz előállítása nagyon energiaigényes folyamat, ezért a nagy drágulás után, 2023-ban már oda jutottunk, hogy a víziközmű cégek gyakorlatilag a bevételük felét rögtön el is utalták az energiaszolgáltatójuknak. A maradékból végképp semmit sem voltak már képesek kigazdálkodni.

Miután a helyzet tarthatatlanná vált, a kormány drasztikus áremelésről (valójában a szükséges korrekcióról) döntött, de csak úgy, hogy a lakosságnak nyíltan továbbra sem mutat meg semmit a problémából. A háztartások számára a rezsicsökkentés szent tehén maradt, az árbefagyasztás csak a cégeknek szűnt meg januártól. Nekik viszont brutális drágulással kell most szembenézniük, amikor február elején megérkeznek az első számlák.

A nem lakossági fogyasztóknak 2024-től köbméterenként 576 forintot kell fizetni a bejövő vízért, és 881 forintot a kimenő szennyvízért, ez összesen 1457 forint lesz. Ehhez jön az alapdíj, amely a nagyfogyasztóknál akár havi félmilliós-milliós tétel is lehet majd.

Az Energiaügyi Minisztérium megkeresésünkre adott válaszából az derül ki, hogy a bekötési vízmérő átfolyási átmérője alapján a bejövő víz havidíja 16 sávra osztva 841 és 609 ezer forint között lehet, a szennyvíznél pedig kettéválik a számítás:

1. Amennyiben a cégnek nincs külön szennvízmennyiség mérője, akkor a szennyvízért is ugyanannyit fizet, mint a bejövő vízért (vagyis a 841 és 609 ezer forint közötti összeg duplázódik)
2. Amennyiben van külön szennyvízmérője, akkor az átfolyási átmérő szerint szintén 16 sáv alapján havi 1661 és 1,2 millió forint között lesz a díja.

Hogy ezek alapján hol mekkora lesz a drágulás, azt azért nem lehet általánosan megmondani, mert eddig országszerte nagyon eltérőek voltak a díjak, és ehhez képest jött be az új, mindenhol egységes 1457 forint, illetve az alapdíj új rendszere. A drágulás így nagyon sok mindentől függ, és egészen eltérő mértékű lehet.

Az országszerte sok városban önkiszolgáló mosodákat működtető Bubbles például azt mondta a G7-nek, eddig a fővárosban 199 forintért vehették a vizet köbméterenként, és 334 forintért folyathatták be a szennyvizet a közműhálózatba. Itt tehát 533 forint volt az, ami most 1457 forint lesz, ez majdnem háromszoros költségnövekedés. Balatonfüreden ugyanakkor már eddig is 1043 forint volt a víz+csatornadíj együttese, ezért ott „csak” közel másfélszeres lesz az emelkedés.

A másik elem, az alapdíj eddig például Székesfehérváron, Pécsett, Veszprémben, Gyöngyösön vagy Komáromban nem is létezett. Győrben viszont épp ez az elem volt magas, ott majdnem 2000 forintot kellett fizetni. A példákból jól látszik, hogy a vízdíjak eddig egyáltalán nem voltak egységesek, de a szakértők, akikkel beszéltünk, egyaránt azt mondják,

olyan terület nem lesz az országban, ahol az új rendszer ne jelentene masszív áremelést.

Van azonban egy fontos kivétel. Magyarországon évente becslések szerint 3,6 milliárd köbméter vizet használnak fel, de ebből csak 600 millió köbméter folyik keresztül a közműhálózaton. A nagy vízfogyasztó cégek – például élelmiszeriparban, vegyiparban – jelentős részének ugyanis már régóta saját kútja és saját víztisztító telepe van, őket eddig sem érintette a víz- és szennyvízdíj, és most sem fogja.

Illetve még ez sem állítható biztosan. Előfordul ugyanis, hogy egy régóta működő nagyvállalatnak van ugyan saját vízrendszere, de egy gyakorlatilag soha nem használt szennyvízelvezetéssel mégis csatlakozik a közműhálózathoz. Ennek oka az lehet, hogy régen ezt használta, amíg nem volt saját hálózata, vagy az, hogy biztonsági okokból fenn kell tartania egy ilyen vezetéket – ha elromlik a saját rendszere, a szennyvizet akkor is le kell ereszteni valahova.

Alapvető probléma, hogy egészen mostanáig a szennyvízcsövek tervezésénél soha nem volt igazán lényeges szempont az átmérő kicentizése, érdemes volt bőven ráhagyni az aktuális szükségletnek, hogy az teljes biztonsággal elvezesse a szennyvizet, és a későbbi esetleges növekedést is elbírja. Ebből a szempontból az ipari megoldások is hasonlóak a lakosságihoz: a bejövő vezeték viszonylag szűk, és állandó nyomás alatt van, a kimenő szennyvízcső viszont gravitációs elven működik, és jóval vastagabb.

Most azonban hirtelen húsba vágó kérdéssé tette a szabályozó az átmérőt. Aki korábban bőven ráhagyott a szennyvíz elvezetés kapacitására, az most könnyen pórul járhat. Eddig nem került semmibe ez a körülmény, mostantól azonban minden centiméter havonta akár több százezer forint költséget is okozhat.

Azok a fent említett cégek pedig, amelyek csak biztonsági, vagy történeti okokból csatlakoznak a szennyvízhálózathoz, az új rendszerben akár még havi milliós számlákat is kaphatnak úgy, hogy alapesetben egyetlen deci szennyvizet sem engednek bele a közműhálózatba.

Valószínű, hogy a hasonló anomáliákat gyorsan orvosolni kell majd. Az érintett társaságok vélhetően a helyi közműtársaságot fenntartó önkormányzatoknál vagy az államnál fognak kopogtatni a problémák megoldásáért, hiszen sok esetben a településnek vagy az államnak is az az alapvető érdeke, hogy egy-egy nagyvállalat ne kényszerüljön milliós tételek indokolatlan kifizetésére.

Ugyanakkor a közműhálózathoz való csatlakozások technikai paramétereit nem könnyű gyorsan átírni, ahhoz a helyi közműcég engedélye kell majd, vagyis egy-egy nagyfogyasztó társaság nem feltétlenül tudja majd automatikusan például beszűkíteni a szennyvíz kifolyás átmérőjét vagy egyenesen lezárni a csövet.

Az új rendszerben a nem forgalomarányos díjat, vagyis az alapdíjat a közműcégek az állami tulajdonban lévő Nemzeti Vízművek Zrt-nek (NV) fogják továbbadni. Azért, mert az NV kezeli majd azt az alapot, amelyből a közműcégek pénzhez juthatnak, hogy működésük fenntartható legyen.

Az új szisztéma tehát egy központi pénzbegyűjtő és elosztó szereplőt hoz létre,

az állami NV fogja kiegyenlíteni a rendszer országos különbségeit.

Az ugyanis nem a véletlen műve, hogy eddig akár minden településen is eltérő lehetett a vízdíj. Az ivóvíz előállításában és szállításában a helyi adottságok döntő tényezők, nem mindegy, hogy honnan, milyen előkészítés és tisztítás után kell elszállítani a vizet a fogyasztóhoz, milyen terepen keresztül és mekkora mennyiségben. A költségek egészen eltérőek lehetnek, ezért egészen tavaly év végéig körülbelül 4 ezer különböző díja volt a víznek Magyarországon, közel 50-szeres árkülönbségekkel. A 3200 településből kiindulva azonban elvileg akár 9600 különféle díj is létezhetett volna, ám ezt nyesi most le az állam egyetlen új forgalomarányos díjelemre, plusz a sávos alapdíjakra.

Így viszont forgalomarányosan ugyanakkora díj fog lecsapódni az egészen eltérő költségszerkezetű közműcégeknél, ezért állítják fel az NV alapját, hogy ezt az anomáliát a tervek szerint kisimítsa.

Egészen biztos, hogy egy ilyen óriási mértékű céges vízdíj emelés végfogyasztói áremelésekben is meg fog jelenni,

a nyitott kérdés csak az, hogy az egyes iparágak mennyire tudják a költséget a lakosságra vagy az üzletfeleikre áthárítani. A magyar háztartások így közvetve, de szintén sokkszerűen fogják érzékelni azt, amit a rezsicsökkentéshez való eddigi görcsös ragaszkodás okozott. Eközben a lakossági vízdíj továbbra sem emelhető egyetlen forinttal sem, és a rezsicsökkentés érintetlensége továbbra is kommunikálható üzenet marad.

Az általunk vételezett víz nem ipari célokat szolgál, a mi ügyfeleink a lakosságból kerülnek ki. A díjemelés után nem biztos, hogy meg tudjuk tartani a jelenlegi árainkat, és szerintem az alapszolgáltatásokat nyújtó iparágakban feltétlenül áremelések lesznek. Véleményünk szerint ez rossz irányba tolja a piacot, mert esetünkben például a nem hatékony otthoni mosást támogatja a társadalmi szinten jóval kedvezőbb közösségi szolgáltatással szemben

– mondja Varga Csilla, a Bubbles International Zrt. társ-vezérigazgatója.

A változásnak, vagyis a rezsicsökkentés ipari megszüntetésének azonban bizonyos szempontból hasznos mellékhatása is lehet. Várhatóan a vízzel is ugyanaz fog lejátszódni, mint az energiaárak hirtelen megugrása után az elektromos árammal és a földgázzal.

Tíz év után végre el kell kezdenie minden cégnek komolyan foglalkozni azzal, hogy minél hatékonyabbá tegye a vízfelhasználását, és ez jó irány

– mondja Baráth András, a Vízipari Holding Zrt. vezérigazgatója.

Sok cégvezető csak a februárban érkező számlákból fog szembesülni azzal, hogy az olcsó víz évtizedének hirtelen vége lett, és azonnal meg kell nézni, hogy a cég hogyan tudja hatékonyabbá tenni a vízfogyasztását. Minden eddigi pazarlást azonnal meg kell szüntetni, Baráth András azt mondja, tapasztalataik szerint a rendszerek alapos átnézése általában azonnal 10 százalékos fogyasztáscsökkenést szokott eredményezni, okos megoldásokkal pedig a 20 százalék is könnyen elérhető.

Amint azonban fent is írtuk, a pánik, az áremelés és a hatékonyság utáni kapkodás most elsősorban nem a jellemzően külföldi tulajdonban lévő, nagy multiknál fog bekövetkezni, hiszen nekik saját vízrendszereik vannak.

Sokkot a kisebb-közepes, jellemzően magyar tulajdonban lévő cégek fognak kapni. (g7.hu)