A Fidesz valóban sokat erősödött a lakótelepeken, de ennek inkább az a magyarázata, hogy a panellakásban élők öregedtek hozzá a kormánypárthoz az elmúlt 14 évben.
A 2024-re összeomló baloldal is jobb eredményeket ért el a paneldzsungelekben, miközben a Tisza Párt itt volt a legjobban lemaradva saját maga megyei jogú városi eredményeihez képest. Magyar Péter számára nem egyszerű a 2026-os házi feladat: egyre inkább elöregedő városrészekben kellene a táborába terelnie a megmaradt baloldali embereket, a kormánypárti panellakók egy részével együtt.
Mikor gyerekként kiálltam a miskolci panel nyolcadik emeleti erkélyére és körbenéztem, kizárólag a Vörösmarty lakótelep szürke tízemeletes épületeit láttam. A messzeségben a belvárosi evangélikus templom tornya törte meg ezt a képet, valamint az Avas távoli, szintén panelos körvonala nehezedett a tájra. Különösen télen volt olyan érzése az embernek, mintha egy fekete-fehér filmben szerepelne. Az MSZP akkoriban még annyira panelpárt volt Miskolcon, hogy az irodájuk is a lakótelep egyik földszintes épületében volt, pár percre az otthonunktól. Ebben a hallatlan fizikai monotonitásban a lakótelep társadalma emlékeim szerint mégis rendkívül sokszínű volt. A lépcsőházunkban élt egyetemi és általános iskolai tanár, buszsofőr, egykori bányász, nyugdíjasok, prostituált, de nagyszüleim szerint a szomszéd épületben Grósz Károlynak is volt egy lakása.
Rossz sztereotípiák a lakótelepi MSZP-ről és a falusi Fideszről
A panelban élőkről nemcsak a közvéleményben terjednek rossz sztereotípiák, de a politika is hajlamos leegyszerűsítően gondolkodni róluk. A jobboldalt sokként érő 2002-es választási vereségért volt, aki a lakótelepen élőket tette felelőssé, de a „panelprolizást” még a 2006-os miniszterelnök-jelölti vitában is egymás fejére olvasták a felek. A 2002-re kialakuló kétpólusú belpolitikai hadszíntéren a panelházakkal megszórt szavazókörök valóban a szocialisták erősségei voltak 2010-ig, ugyanakkor súlyos aránytévesztés azt gondolni, hogy az itt élők egyöntetűen támogatták volna az MSZP-t.
Annál is inkább, mert a Gyurcsány Ferenc vezette MSZP 2006-ban például megnyerte az összes Heves és Komárom megyei választókerületet és a karcagi kivételével az összes Jász-Nagykun-Szolnok megyeit is, tehát nagyon jelentős falusi bázisa is volt az akkori baloldalnak. Hasonlóan a leegyszerűsítő társadalmi megfejtések kategóriájába tartoznak azok az ellenzéki narratívák is, amelyek a Fidesz ismétlődő sikereinek felelősségét a magyar falvak választóinak nyakába varrják. Mindeközben nem veszik figyelembe azt az egyszerű tényt, hogy jó eséllyel ma már több kormánypárti szavazat születik a panellakótelepek árnyékában, mint a 3 ezer főnél kisebb falvak csendes világában.
Az alábbiakban a legnépesebb öt vidéki régióközpontunk választási eredményeit tekintem át, és az adott megyeszékhelyek legnagyobb lakótelepeit külön is megvizsgálom. Természetesen azt is kiszámoltam, milyen demográfiai változások történtek 2010 és 2024 között ezekben a városrészekben, ugyanis mint kiderült, ennek döntő jelentősége lehetett a politikai változásokban is. Módszertani szempontból utóbbiban segítségemre volt a GeoX Térinformatikai Kft. saját fejlesztésű adatbázisa, amely képes egy 100×100 méteres városi háztömbre demográfiai és jövedelmi adatokat kivetíteni.
Miskolc – Avas lakótelep: a polgári Magyarország legújabb fellegvára
Az Avas a 2000-es évek elején a vidéki Magyarország második legnagyobb lakótelepe volt a pécsi Kertváros után. A folyamatos elvándorlás ellenére még a júniusi EP-választáson is majdnem 20 ezer választó szerepelt az itteni névjegyzékben, így politikai súlyát tekintve akkora ez a lakótelep, mint Jászberény, Siófok vagy Gyöngyös városának egésze, ugyanakkor a miskolci névjegyzéknek csupán 17 százalékát adja.
Az Avas egy Miskolc közepén található kb. 200 méteres domb, amit több ütemben, döntően az 1970-es években építettek be házgyári panelos technológiával. A városrész Miskolc egészével megegyező ütemben néptelenedik el. Amíg 2002-ben még több mint 26 ezer választó élt itt, idénre már csak kevesebb mint 20 ezer maradt belőlük.
Miskolc a Kádár-korszakban sokáig az ország második legnépesebb városa volt, köszönhetően a városban végrehajtott történelmi léptékű iparfejlesztéseknek. A rendszerváltás utáni gazdasági, majd az azt követő társadalmi összeomlás egyik magyar nagyvárosban sem volt annyira látványos az 1990-es években, mint Miskolcon, ami számos közbiztonsági problémában, vagy etnikai feszültségben is testet öltött a későbbi évtizedekben is. A panellakótelepek ráadásul a rendszerváltás utáni ingatlanpiaci átalakulás nagy vesztesei voltak, hiszen az itteni lakások értéke csökkent a leginkább korábbi névértékükhöz képest.
A 2011 előtti választási rendszerben, szinte az egész városrész egy külön országgyűlési egyéni választókerületbe (OEVK) tartozott, ahol parlamenti választásokon Miskolc akkori szocialista polgármestere (Káli Sándor) nyert elég simán 2002-ben és 2006-ban. 2011 után az egész lakótelepet ahhoz az új Borsod 1-es OEVK-hoz csapták, amiben több Miskolc melletti vidéki település is található. Valószínűleg az vezette a döntéshozók vonalzóját, hogy az Avason sokáig rosszabbul szerepelt a Fidesz, mint a párt városi eredménye, ami ráadásul 2010-ig országos szinten is gyengének számított. Ugyanakkor a lakótelepi (avasi) és a városi (miskolci) Fidesz-eredmény közötti különbség habár kitapintható volt, soha nem volt nagyobb 5,1 százalékpontnál, ami egy Miskolc méretű város esetében sem alkalmas leegyszerűsítő kijelentések megfogalmazására.
2010 óta a miskolci és az avasi Fidesz-listás eredmények folyamatosan közelítettek egymáshoz, és habár 2014-ben a Jobbik még verte az Avason a Fideszt, 2022-re már a Fidesz jobban szerepelt itt, mint Miskolc egészében. Ezt a lakótelepi előnyét a 2024. júniusi EP-választáson is tartani tudta a kormánypárt, és miközben az országosan 8 százalékot szerző baloldali választói koalíció közel 12 százalékot hozott az Avason (a városi 10,6 százalékuk mellett) a Tisza Párt ugyanitt 2 százalékponttal volt elmaradva saját 34 százalékos miskolci eredményétől.
A kormányoldal folyamatosan növekvő viszonylagos avasi népszerűség-növekedése mögött két társadalmi jelenség egyszerre húzódik meg. A Fidesz 2014 és 2022 között egyre nagyobb arányban hódította meg az alacsonyabb társadalmi státuszú (alacsonyabb iskolai végzettségű és jövedelmű) választókat. 2022-re már szinte függvényszerűen mozgott együtt a földrajzi térben az iskolázatlanság átlagon felüli aránya és a kiugró kormánypárti listás eredmény bármilyen területi szintet vizsgálva.
Márpedig az Avas lakótelepen élők társadalmi státusza átlagolva alacsonyabb a miskolci városi átlagnál. Húsz év leforgása év alatt ugyanakkor eltűnt a választókorú lakosság 23 százaléka, döntően a fiatalabb korosztályokból, így mára jelentősen el is öregedett az Avas. Amíg 2010-ben, a jelenlegi politikai berendezkedés hajnalán, még az avasi választók csupán 18,5 százaléka volt 60 évesnél idősebb, mára (2024. január 1.) arányuk magasabb 31 százaléknál. Tehát közel minden harmadik választó legalább 60 éves ezekben a panelházakban.
Abban viszont elemzői konszenzus van, hogy hazánk társadalmának idősebb tagjai körében kikezdhetetlen a kormánypárt népszerűsége, míg a 40 év alattiak körében kimondottan elutasított a Fidesz politikai ajánlata. Magyarán könnyen lehet, hogy a Fidesz nem az Avason élők szívét hódította el, csupán a fiatalabb, jobb anyagi körülmények között élő választók hagyták el ezt a városrészt nagyobb arányban. A kvázi kertvárosi funkcióval bíró Miskolc mellett található Szirmabesenyő lakosságszáma például folyamatosan növekszik, miközben az itteni átlagjövedelmek megelőzik a miskolciakat. Itt júniusban 39–34 arányban meg is tudta verni a Tisza Párt a Fideszt.
Debrecen – Újkert/Vénkert és a „Toci”: még mindig lemaradva
Debrecen évtizedes viszonylatban a Fidesz egyik legnagyobb erőssége volt, azonban a júniusi EP-választások eredményei alapján a Debrecen északi részét lefedő Hajdú 1-es OEVK-ban nagyon a nyakukra nőtt a Tisza Párt, és amennyiben a pártjánál gyengébben szereplő Kósa Lajost a páston felejti Orbán, könnyen el is bukhatják ezt az egyéni mandátumot 2026 tavaszán.
Debrecenben két nagyobb lakótelepet vizsgáltam meg, ami természetesen nem jelenti azt, hogy ne lennének más panelos beépítések a városban. A 35-ös főút bevezető szakaszától (Böszörményi út) keletre felépült, tízemeletes szalaghazás Újkert és Vénkert panellakótelepeket, a debreceni házgyár 1971-es felépítése után kezdték el felhúzni. Mivel ezek voltak a cívisváros gyérebben beépített, de mégis közművesített részei, lényegében a református nagytemplomtól alig 200 méterre már belefutunk ezekbe a panelházakba. Fontos történelmi adalék, hogy a második világháborúban Debrecen nagyon jelentős harcok színtere volt (Péccsel ellentétben), így a háborús pusztítások következményeként a város központjában is lehetőség nyílt lakótelep-fejlesztésre. A júniusi EP-választáson kb. annyi választót tartottak itt számon, mint az Avason, azaz közel 20 ezret.
Amennyiben a Fidesz debreceni országgyűlési listás választási eredményeit 2002 és 2022 között ezekre az északi panelos szavazókörökre szűrve elemezzük, szintén 3-4 százalékpontos lemaradást látunk a városi átlageredményektől, igaz, 2022-re már 1 csak százalékon belüli az eltérés. A 2024. júniusi EP-választáson pedig már minimálisan, de erősebb a Fidesz-támogatottsága az Újkert és Vénkert panelokban, mint Debrecen egészét nézve.
A város délnyugati részén található Tocóskert („Toci”) már egy 1980-as években épült lakótelep, aminek ennek megfelelően a korszerkezete is fiatalosabb volt sokáig. 2014-ben még rosszabbul ment itt a Fidesznek (40,7 százalékos eredmény, a városi 44,5-höz képest), és jól szerepelt itt a Jobbik (25 százalék), 2022-re már teljesen belesimult a városi Fidesz-átlagba az itteni szavazókörök eredménye. Mindeközben a miskolcihoz nagyon hasonló demográfiai folyamatok játszódtak le a Tocóskertben is. Amíg 2010-ben a választókorú népesség 14,2 százaléka volt 60 évesnél idősebb itt, addig 2024-ben már majdnem 30 százalékuk. Magyarán: az idős választók súlya megduplázódott, miközben a lakótelep összlakossága 15 százalékkal csökkent.
Mára mindössze 13 ezer választó él a „Tociban”, amely az ellenzék számára amúgy is nehezebb, Hajdú 2-es OEVK-ban található. A Tocóskertben ugyanakkor még nem volt képes magát utolérni a Fidesz, a júniusi EP-választáson még kicsit távolodni is látszott a debreceni Fidesz-eredményektől (40,7–38,6).
Debrecenben az a faramuci politikai helyzet állt elő a Tisza Párt megjelenésével, hogy míg a Tisza az 1-es számú OEVK-ban, döntően a kertes házas és a helyi középosztály által is lakott kvázi agglomerációs településrészeken (Józsa, Pallag, Nyulas) tudta megverni a Fideszt, addig a kormánypárt 41–36 arányban verte Magyar Péteréket az északi panelokban. Magyarán a Tiszának ezekben a tízemeletes panelokban kellene nagyot javítania, ha sikeresebben akar szerepelni 2026-ban.
Ezzel szemben a déli (Hajdú 2-es OEVK) városrészben, a Tocóskertben már fej fej mellett áll a két nagy párt (mindössze 55 szavazat előnye volt a Fidesznek júniusban), azonban tetemes a Fidesz előnye a legdélebbi zártkertes városrészekben (például Biczó István kert), tehát pont a perifériákat kellene megdolgoznia a Tiszának.
Ahogyan a fentiekből is kiolvasható, ugyanazon város lakótelepei is egészen eltérő utakat képesek bejárni politikai értelemben és ennek megfelelően a politika sem alakíthat ki egy leegyszerűsítő „panelstratégiát” még akár városon belül sem. A demográfiai folyamatok, a panellakótelepek elöregedése azonban mégis mutat egyfajta sematizálásra alkalmas közös vonást.
Szeged és Pécs nem a Fidesznek kedves városok
Két déli nagyvárosunkat egyben elemzem, mivel mindkét helyszín szinte ugyanazt a trendet ismételte meg. Pécs és Szeged soha nem tartozott a Fidesz számára kedves városok közé. A 2022-es választáson egyedül ebben a két városban tudta vidéki egyéni győzelmeit kiizzadni az akkori ellenzék, nem teljesen függetlenül attól a földrajzi ténytől, hogy ahogy Szegeden a nagy északi lakótelepek, úgy Pécsen a Kertváros a megye 1-es számú választókerületében találhatók. Ezekben a lakótelepekben a Fidesz eredményei még 2022-ben is elmaradnak az adott város átlagától. Ráadásul a Fidesznek akár a 2022-es, akár a 2024-es eredményeit vesszük alapul, azok alapján Magyarország legkormányellenesebb viselkedésű városa nem Budapest, hanem Szeged, ugyanis a szegedi panelekben elért Fidesz-eredmény még ehhez képest is gyengébb lett.
Szegeden az országos összevetésben sem túl combos Fidesz-eredményeket 2002 óta folyamatosan alulmúlta a párt a város lakótelepein, és habár az olló folyamatosan záródni látszik 2014-től kezdődően, Debrecentől és Miskolctól eltérően ez idáig nem zárult be. A Fidesz még 2022-ben is 2 százalékponttal le volt maradva az északi lakótelepeken saját maga városi eredményéhez képest, ahogyan a most júniusi EP-voksoláson is. Ezzel szemben a Tisza centire hozta a jó szegedi eredményeket a panelokban is. Csongrád megyét is érintették a novemberi választókerületi határmódosítások, azonban a fenti okok miatt a lakótelepet nem bontották meg OEVK-határral, hanem meghagyták a Csongrád 1-es kerületben, ahol minden bizonnyal annak érdekében akarják „túlnyeretni” a Tiszát, hogy a hatalmas homokhátsági területeket kapó Csongrád 2-esben megőrizhessék a kormánypárti mandátumot.
Pécsen található hazánk legnagyobb vidéki panellakótelepe, a Kertváros, ami önmagában egy nyelvi oximoron, habár eredetileg valóban a városi déli, kertes házas utcái viselték ezt a nevet (Horthy Miklós kertváros). A Kertváros olyan szinten különül el Pécs központi részeitől, hogy a vasút kialakítása miatt gyalog szinte meg sem lehet közelíteni egyiket a másikból indulva, ugyanakkor ez számomra rendkívül megkönnyítette a választási eredmények historikus leválogatását is.
Pécsen a Kertvárosban, Szegedhez hasonlóan, továbbra is 2 százalékpontos lemaradásban van a Fidesz saját maga pécsi eredményéhez képest, habár ez a hátránya korábban tetemesebb volt (2006-ban csaknem 7 százalékpontos). A júniusi EP-választáson sem mozdult beljebb itt a kormánypárt, miközben a baloldali pártszövetség egészen kimagasló, 15 százalékos eredményt könyvelhetett el ebben a városrészben. A Tisza Párt eközben minimálisan maradt le saját maga pécsi eredményétől. Beszédes, hogy egy szeptemberi időközin a kormányoldal önkormányzati képviselőjelöltje 37–59 arányban maradt alul ebben a városrészben.
A Kertvárosban más vizsgált vidéki panelházas városrészekre jellemző elöregedés is megfigyelhető. 2010 és 2024 között 21-ről 33 százalék fölé ugrott a 60 évesnél idősebb választók aránya a választókorú népességen belül, miközben a névjegyzék a 14 év alattiakat nézve 3612 fővel lett karcsúbb.
Külön megvizsgáltam Pécs másik, jóval korábban épült lakótelepének, a legendás Uránvárosnak az eredményeit is. Ez nem is egy klasszikus panellakótelep, hiszen már jóval a házgyári panelek alkalmazása előtt elkezdődött a városrész fejlesztése egy korábbi repülőtér területén (az első épületeket 1956. október 23-án adták át). Éppen ezért, mármint központi elhelyezkedése okán, például az egyetem viszonylagos közelsége miatt ez volt az egyetlen általam vizsgált lakótelep, ahol csökkent az idősebb választók részaránya 2010 és 2024 között (39-ről 35 százalékra), és nőtt is a kormánypárt hátránya saját maga városi eredményeihez képest. Az Uránváros azonban Komlóval együtt a Baranya 2-es OEVK-ba került, amit kötelező nyernie annak, aki 2026-ban kormányváltást akar elérni.
Győr: Adyváros a Fideszé, Marcalváros az ellenzéké
A folyók városa kapcsán ritkán gondolunk robusztus lakótelepekre, holott a győri lakásállomány csaknem negyede ebbe a kategóriába tartozik. A most vizsgált Adyváros és Marcalváros mellett a Nádorváros vagy éppen a József Attila telep is paneles beépítésű. Győrben a város déli részein fekszenek ezek a lakótelepek, míg a Mosoni-Duna bal partján (Révfalu, Pinnyéd, Bácsa stb.) inkább új építésű ingatlanok sokasodnak.
Jellemző is a város politikai arculatára, hogy utóbbiban szerepelt júniusban jobban a Tisza, miközben a 2026-os országgyűlési választás szempontjából fontos OEVK-határ az Adyváros döntő részét a megye 2-es számú OEVK-jához sorolja, Marcalvárost pedig lényegében kettévágja. Az 1-es OEVK egy szinte vegytiszta győri választókerület, ráadásul a Tisza számára kedvezőbb társadalmi profillal (például magasabb diplomásarány), míg a 2-es OEVK-ban csupán a névjegyzék 44 százaléka győri. A most vizsgált panelos szavazókörök nagyobbik része ez utóbbi választókerületbe tartozik.
Adyvárost már 1968-ban elkezdték építeni, Marcalt csak a 80-as években, éppen ezért utóbbi a 2010-es évek elején is sokkal fiatalosabb korösszetételű volt, mára azonban mindkét lakótelepen a választókorúak csaknem harmada legalább 60 éves. Ráadásul Marcalváros 14 év alatt elveszítette választóinak ötödét, elsősorban a fiatalabb lakosság fokozatos elvándorlásának következtében, de a csökkenés Adyvárosban is jelentős volt (mínusz 16 százalék).
2002 és 2022 között, mindkét panelvárosrészben gyengébben muzsikált a Fidesz, választásról választásra 3-4 százalékponttal lemaradva a győri Fidesz-listás eredményektől. 2014-től különösen az Adyvárosban kezdtek el nagyon az itteni eredmények közelíteni a városi átlaghoz, és már 2018-ban a jobb Fidesz-eredményeket hozó szavazókörök közé sorolhattuk az adyvárosiakat. 2022-re egészen kimagasló lett itt a kormánypárt lakótelepi támogatottsága, ami egészen egyedivé teszi ezt a városrészt az eddig vizsgáltak között, hiszen itt már 2022-re nagyon látványos kormánypárti fordulat következik be a lakótelep életében. Miközben 2024-ben Győr egészében a Fidesz–Tisza-verseny 41–37-re végződik, Adyvárosban ugyanez 44–32 eredménnyel zárul, igaz, 10 százalékot a baloldal itt is összeszedett.
Mellesleg Adyvárosban egyetlen szavazókör kivételével a fideszes Dézsi Csaba András kapta a legtöbb voksot a júniusi polgármester-választáson, azonban ennek ellenére veszített, miközben Marcalvárosban a győztes civil Pintér Bencét támogatták többen – igaz, Pintér ebben a városrészben is él. Adyváros életében fontos szerepet töltött be a körzet korábbi fideszes önkormányzati képviselője, Radnóti Ákos, aki Dézsi alpolgármestere is volt, egészen lemondásáig. Radnóti nemcsak nagyon népszerű volt, de a helyi Fidesz egyik fontos operatív embereként is emlegették kormánypárti körökben.
A mítoszokról
Végigszaladva öt nagyváros panellakótelepeinek hat egymást követő országgyűlési választási eredményein, szükséges megtenni néhány mítoszromboló állítást.
- Nem jelenthető ki, hogy a Fidesz meghódította a nagyvárosok lakótelepeinek világát, hiszen a legtöbb vizsgált esetben még mindig rosszabbul teljesít az ilyen típusú városrészekben.
- A Fidesz hátránya sosem volt annyira tetemes a panelokban, mint arra a jobboldali mitológia vagy a jelenlegi kormánypárt korifeusai emlékezni szeretnek.
- Minden vizsgált panellakótelep lakosságszáma jelentősen csökkent 2010 óta, és mindemelett nagy arányban el is öregedtek. Mindeközben a panelos szavazókörök választói aktivitása minden város minden vizsgált választási évében elmaradt a városi átlagoktól. Egy politikai értelemben viszonylag passzív környezetet látunk itt.
- A fiatalabb, magasabb iskolai végzettségű választók jellemzően a politika ínyencei, akik előszeretettel kóstolnak bele új politikai mozgalmak ropogós kínálatába. Ebből a választói rétegből egyre kevesebb van ezekben a panelházas terekben, így nem csoda, ha Magyar Péter pártja még valamelyest le van maradva ezekben a városrészekben.
(Telex)