Netanjáhú washingtoni tárgyalásai előtt és alatt Trump a legvadabb elképzelésekkel állt elő.
Hogy aszongya:
-ki kell telepíteni a palesztinokat Gázából és Egyiptom, meg Jordánia fogadja be őket,
-a gázai övezetet amerikai katonai ellenőrzés alá kell vonni,
-a gázai övezetből a romeltakarítás után üdülőövezetet, egy új Riviérát kell létrehozni.
Ez az ember őrült!
Kétmilllió embert elűzni a szülőföldjéről, sátorvárosokban letelepíteni, ahogy sokmillióan már így is elmenekültek és évtizedek őta ilyen körülmények közt élnek?
Jordániát egyszer már tönkretették a palesztin lakossággal beszivárgott Fatah-terroristák (nagy nehezen kizsuppolták őket), köszönik, már csak ezért se kérik! Egyiptom se.
Egyébként is, mit kezdenének velük?
A Gázai övezet amerikai katonai ellenőrzése (magyarul megszállása) milyen célt szolgálna, ha egyszer szál palesztin se marad ott. Meddig tartana?
„Riviérán” pancsikoló amerikai turisták a lakosság helyén? Pestiesen szóla, hogy van ez elképzelve?
Azt értem, hogy garantálni óhajtja Izrael biztonságát, de így?
(Mellesleg Ciszjordánia sorsa, melyet az amerikai kormányzat már hivatalosan is Júdea és Szamária néven emleget, akár a Mexikói-öblöt új nevén Amerika-öbölnek, szóba se került.)
Trump egyenesen az izraeli szélsőségesek (nevezzük őket sajnos nyugodtan fasisztának!) Ben-Gvír, Deri, Szmotrics és híveik álmait sorolja, Netanjáhú nagy örömére.
Nézzük a dolgot a másik oldalról!
Egyáltalán hogyan merülhet föl bárki zsidóban emberek, kétmillió ember deportálása a szülőföldjükről?
Tisztességes zsidó ember egyetlen embertársa származási alapon történő megkülönböztetését, üldözését sem hagyhatja szó nélkül! Nem, hogy óhajta, támogatja!
Még jó, hogy Madagaszkár nem került szóba! Egyelőre?
(Ha valaki nem tudná, Hitler egyik első terve az volt, hogy az európai zsidóságot Madagaszkár szigetére deportálja.)
Túl a morális megközelítésen, az elképzelésnek komoly politikai akadálya is van!
Jordánia és Egyiptom elzárkózása és esetleges megszűnő Amerika-barátsága mellett, ha túlságosan keményen erőltetik őket, Szaúd-Arábia, Izrael mellett az USA legnagyobb helyi szövetségese hallani se akar erről, változatlanul a kétállami megoldás híve.
Így az a remény, hogy a Sivatagi Királyság komoly befolyást latba vetve áll ki egy izraeli-arab megbékélés mellett, elszállhat.
Ez pedig a mostanában vereséget vereségre halmozó, többszörösen megalázott, de atomfegyver előállításához karnyújtásnyira került Iránnak kedvezne.
(Izrael annak idején egyedül és hiába tiltakozott az „atomalku” megkötése ellen, mondván, hogy a szankciók feloldása egy bizonytalan és ellenőrizhetetlen ígéret ellenében: egy defetista Európa és egy gyenge, gyáva USA, a problémát álmegoldással a szőnyeg alá söprő egyezsége, háborús uszítóként leugatták és most hamarosan rajta a sor, hogy lebombázza az iráni atomgyártás központját.)
Ami most már Gáza sorsát illeti, nyilvánvaló, hogy a Hamászt nem sikerült megsemmisíteni (egy felmérés szerint a lakosság 76 százaléka támogatja, ámbár egy másik helyzetjelentés szerint a gázaiaknak elegük van a Hamászból és ők adják föl a Hamász-tagokat – most légy okos, Domokos, tény azonban, hogya Palesztin Hatóság nem képes a lakosság által respektált polgári kormányzatot vinni, a Hamász megfélemlítő taktikája pedig beválni látszik.
Tehát feltehetően újra izraeli megszállás következik, vagy legalábbis Észak- és Nyugat-Gáza kiürítése és senki földjévé tétele.
Ami megint fényévekre tolja a rendezést.
