A miniszterelnök szeret úgy viselkedni, mintha egy súlycsoportba tartoznánk a nagyokkal. A múlt héten kiderült, hogy nem tartozunk.
Semmilyen célját nem érte el, ellenben jól lejáratta az országot a nyugati szövetségesek szemében – értékelte a Népszavának a magyar kormány teljesítményét a vilniusi NATO-csúcstalálkozó után Berkes Rudolf, a Political Capital elemzője, aki személyesen is jelen volt a litván fővárosban, Vilniusban, a minap véget ért eseményen.
A magyarországi sajtó indokolatlanul nagy terjedelemben foglalkozott azzal a jelentéktelen körülménnyel, hogy Joe Biden amerikai elnök külön kezet fogott Orbán Viktorral, miközben elsikkadt az a tény, hogy a magyar kormány semmit nem tudott megvalósítani abból, amit szeretett volna – nyilatkozta lapunknak Berkes Rudolf.
Recep Tayyip Erdogan török elnöknek eszébe se jutott egyeztetni a magyar kormánnyal arról, hogy Törökország mégis jóváhagyja Svédország NATO-csatlakozását. A bejelentés teljesen váratlanul és felkészületlenül érte a magyar kormányt. Mindez azért is kínos, mert Szijjártó Péter külügyminiszter nemrég még azt közölte, hogy szoros és folyamatos lesz a kommunikáció török kollégájával – emlékeztetett Berkes Rudolf.
Úgy tárgyalunk, mint az oroszok, de már nem vesznek komolyan
Az elemző számára a történtek arról tanúskodnak, hogy aszimmetrikus a kapcsolat a magyar és a török kormányzat között: a két rezsim nem egy súlycsoportba tartozik, nem egy ligában játszik. A magyar kormány igyekezett gesztusokat tenni a török kormány felé, ennek volt fontos eleme, hogy a Fidesz ugyanúgy késleltette előbb a finnek, majd a svédek NATO-csatlakozását, mint Törökország. Az események rávilágítottak, hogy nem Erdogan kért szívességet Orbántól, a magyar kormány a saját akaratából és döntéséből igazodott Törökországhoz.
Csakhogy a törökök számára ennek nem volt jelentősége. Ha lett volna, akkor valamilyen szinten együttműködtek volna a magyar kormánnyal – állapította meg a Political Capital elemzője. Feltevése szerint a kormány politikai előnyöket akart kovácsolni abból, hogy kitart a törökök mellett, remélve, hogy így új szövetségest találhat. A Fidesz a tipikusan orosz tárgyalási technikát alkalmazta, a fenyegetőzéstől kezdve a legkülönfélébb kifogásokkal lépett fel a svéd NATO-csatlakozás ellen, próbálta tárgyalóasztalhoz kényszeríteni Svédországot, és ezzel politikai engedményeket elérni.
Az átlátszó taktika kudarcot vallott, a „magyar késleltetést” az elmúlt hónapokban már senki nem vette komolyan: sem a svédek, sem az amerikaiak, de a törökök sem. Magyar biztonsági vagy nemzeti érdek semmiképpen nem indokolja a kormány magatartását – hangsúlyozta Berkes Rudolf. A kormány szerinte semmilyen kitűzött vagy burkolt célját nem érte el, ellenben jól lejáratta az országot a nyugati szövetségesek szemében. Még csak annál a szereplőnél, Törökországnál sem sikerült eredményt elérnie, amelynek álláspontját elvileg mindenki mással szemben támogatta. Cserébe borítékolható, hogy a magyar-svéd kapcsolatok a jövőben is rosszul alakulnak majd.
Jöhetnek még trükkök
Beszédes volt – számolt be helyszíni tapasztalatairól Berkes Rudolf –, hogy a vilniusi csúcstalálkozó nyilvános részén senki sem említette Magyarországot, amikor a svéd NATO-csatlakozás volt a téma. Magyarország vagy Orbán Viktor szóba sem került. Mindenki nagyon örült annak, hogy megszületett a megállapodás a törökökkel, de senki egyetlen szóval sem tért ki arra, hogy egyébként a magyar kormány is blokkolja a svédek csatlakozását. A magyar kormány ködszurkálását teljesen figyelmen kívül hagyták.
Nem lehet kizárni – mondta a Political Capitál szakértője arra a kérdésünkre, hogy készülhet-e még valamilyen trükkre az Orbán-kormány. A legvalószínűbb forgatókönyvnek azonban azt tartja, hogy a közeljövőben a Fidesz bejelenteni: az őszi ülésszak során az Országgyűlés ratifikálni fogja a svéd NATO-csatlakozást. (Népszava)