Orbán alkudozik vagy komolyan gondolja?

Most alkudozik vagy komolyan gondolja?

Nagyjából ez volt az elmúlt pár hét legfontosabb kérdése a brüsszeli diplomaták között. Az alany természetesen Orbán Viktor, a most pedig a szokásos év végi „leszámolásra” vonatkozik az Európai Tanács miniszterelnökeinek csúcstalálkozóján, ahol Orbán ismét vétózni készül.

A miniszterelnök évek óta szinte minden év végi csúcstalálkozón magára irányítja a rivaldafényt azzal, hogy a közös megállapodás felrúgásával fenyeget. Ezek a fenyegetések akkor a legdurvábbak, amikor Magyarország áldása kell egy megegyezéshez, illetve amikor pénzről van szó.

Emlékezhetünk, hogy Orbán még az Európai Unió hétéves költségvetésének vétójával is fenyegetett, amikor arról volt szó, hogy az EU vezetői létrehoznának egy új eszközt, amellyel a jogállami normákat megsértő, valamint az uniós költségvetésre veszélyt jelentő országok számára félretett pénzt be tudják fagyasztani. Akkor a meccset az Európai Unió többi vezetője nyerte. A kondicionalitási (jogállamisági) mechanizmus enyhébb formában ugyan, de megszületett, és Orbán aggodalmának jogosságát jelzi, hogy a többi uniós miniszterelnök már meg is szavazta, hogy Magyarország ellen vessék be először. Hazánk eddig alig kapott pénzt az unió hétéves költségvetéséből, pedig már ott tartunk, hogy félidőben felül kell vizsgálni a költéseket.

Az év végi uniós csúcs két okból lesz az idei év tán legfontosabbja:

• egyrészt a tagállami vezetőknek itt kell kimondaniuk a végső igent az uniós büdzsé félidős felülvizsgálatára. A magas inflációs és kamatkörnyezet miatt az EU kiadásai egyébként is megnőttek, de ennél fontosabb, hogy az unió több pénzt adna a háborúban álló ukrán államnak. Az a keret ugyanis, melyből eddig finanszírozták Ukrajnát, véget ért, Ukrajna viszont az unió támogatása nélkül csak márciusig képes finanszírozni a működését.
• Másrészt Ukrajna mellett a balti államok és Lengyelország is nagyon szeretné, ha az unió ezen a csúcsülésen úgy fejezné ki egységét és támogatását Ukrajna felé, hogy meghívják az EU tagjának.

A magyar kormányfő szempontjából mindkét pont kritikus. Orbán még a nyári uniós csúcson kezdett el azzal kampányolni, hogy a Magyarországnak szánt, de befagyasztott pénzeket az EU elköltötte Ukrajna támogatására.

Hová lett a pénz?

– kérdezte akkor. A válasz persze az volt, hogy a pénz megvan, csak Magyarország három különböző eljárás miatt nem férhet hozzá. Ezekről az eljárásokról részletesen írtunk.

Mivel most a költségvetési felülvizsgálathoz, Ukrajna további támogatásához és az ukrán csatlakozási tárgyalások megkezdéséhez is szükség van Magyarország szavazatára, ezt nyilvánvalóan nem fogja ingyen adni a miniszterelnök.

A kérdés viszont, amivel a cikket indítottuk, arra vonatkozik: van-e más is a háttérben? Orbán az elmúlt hetekben sokat beszélt arról, hogy nem szabad Ukrajnát felvenni az Európai Unió tagjai közé. Az egyik érve az volt, hogy nem tudni, Ukrajna mekkora területtel és népességgel lépne be az EU-ba, hiszen háborúban áll Oroszországgal, és a területe egy részén idegen csapatok állomásoznak. A másik az, hogy Ukrajna korrupt.

Ami a reménybeli tagságot illeti: Törökország csatlakozási tárgyalásainak megkezdését nagyon rég megszavazták – 1999 decemberében kapott tagjelölti státuszt, és 2005 októberében elkezdődtek a csatlakozási tárgyalások is –, a törökök mégis messzebb vannak az uniós tagságtól, mint valaha. Tény az is, hogy az ukrán tagság alapvetően írná felül az EU működését, hiszen Ukrajna nagy és szegény ország, így sokan, akik eddig nettó haszonélvezői voltak az uniós támogatási rendszernek, nettó befizetővé válnának. A csatlakozással kapcsolatban leginkább azok az országok lelkesek, melyek Oroszországhoz közel fekszenek. Ukrajna számára pedig inkább egy európai jövőkép felvázolása lehet a hívogató most, amikor igen nagy bajban van.

Az sem kérdés, hogy az EU kénytelen bővülni, ebben kevés vita van a tagországok között. A kérdés csak az, hogy kivel. Sok ország vár az unió perifériáján a csatlakozásra, közülük többnek is jobban örülne a magyar kormány, mint Ukrajnának: ilyen Szerbia, Bosznia-Hercegovina és Georgia, de ott van még Albánia, Montenegró és Moldova is.

Orbánt több európai vezető is győzködte az utóbbi hetekben: Charles Michel, az Európai Tanács elnöke Budapestre utazott, Emmanuel Macron francia államfő pedig Párizsban fogadta. A magyar miniszterelnök ott arról beszélt: az unió kössön stratégiai partnerségi szerződést az ukránokkal, ideértve egy megállapodást olyan kérdésekben, mint a mezőgazdaság, a vámok és a biztonság, és ha ez sikerül, néhány év múlva vissza lehet térni a tagságra, amitől szerinte Ukrajna egyelőre még fényévnyi távolságra van. Ha röviden is, de Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel is eszmét cserélt Buenos Aires-ben, a szóváltás részletei nem ismertek – ám meg aligha győzték egymást.

Ukrajna pénzügyi támogatására több megoldás van, de Magyarország egyelőre többet is akadályoz. A mostani keret egy részének kifizetése mellett az Európai Békekeret feltöltését is hátráltatjuk, ami az ukrajnai fegyverszállítások költségeit finanszírozza. A vétónkat elvileg könnyű lenne megkerülni, semmi nem áll a többi tagország útjába, hogy Magyarország nélkül, kétoldalú megállapodásokkal fizessék ki Ukrajnának a pénzt. A közös üzenet azonban ez ügyben is fontos lenne.

Orbán eddig is aktívan kritizálta az unió háborús politikáját, de végül mindig engedett, és a többiekkel együtt szavazott. Ami változott, az időzítés. Ukrajna helyzete az orosz támadás óta talán most tűnik a leginkább reménytelennek, és Orbán joggal érvelhet úgy, hogy több európai országban győztek olyan vezetők, akik egyetértenek vele az ukrajnai háború ügyében. Így Robert Fico Szlovákiában, aki már bejelentette, hogy leállítja Ukrajna fegyverekkel segítését, és ha sikerül kormányt alakítania, akkor ilyen lesz Geert Wilders is, a holland választás győztese még a Moszkvával szemben meghirdetett szankciókat is ellenzi.

Orbán tehát azt érezheti, hogy most nem kell engednie, mert hamarosan úgyis igaza lesz. Igaza ugyanis annak van a politikában, akinek többsége van.

A pénzzel kapcsolatos magyar aggodalmakat ráadásul más okból, de több északi ország is osztja. Az EU vezetése eredetileg 66 milliárd euró pluszt kért a közös költségvetésbe, amit nagyrészt ők adnának össze. Erre viszont már most is vannak megoldási javaslatok. A spanyol soros elnökség már csak 40 milliárd eurót kért, az Európai Tanács elnöke pedig 13 milliárdot máshonnan csoportosítana át. Így már a csúcsülés csütörtöki kezdete előtt sikerült a 66 milliárdot 27 milliárdra lealkudni. Várhatóan ennél is alacsonyabb összegnél kezdenek el alkudozni a tagállami vezetők, hogy aztán még lejjebb vigyék azt. Ilyen nagyságrendű támogatást pedig már az északi tagországok is megszavazhatnak, főleg, ha komolyan gondolják az Ukrajnával kapcsolatos politikájukat.

A kérdés, amit mint említettünk, mindenki találgat, hogy mit lép Magyarország. Orbán Viktor szerdán felszólal az Országgyűlésben, ahol aztán egy olyan határozatról szavaznak, melyben a magyar képviselők azt kérik, ne támogassa Ukrajna csatlakozását, mivel az nem időszerű. A miniszterelnök ezt lobogtatva vonulhat be szerda délután az EU–Nyugat-Balkán csúcsra, amellyel megkezdődik majd a háromnapos uniós csúcs.

Mindeközben az sem teljesen véletlen, hogy a Politico kedden arról írt, az Európai Bizottság még aznap jóváhagyhatja a Magyarországnak járó uniós források egy részének, tízmilliárd eurónak a kifizetését. Bejelentés erről egyelőre nem született, és bár mivel a kormány lényegében minden reformot végrehajtott, amit az Európai Bizottság kért, nem is csak politikai alkuról van szó, azért jelzésértékűnek látszik a döntés időzítése – a kérdés, hogy Orbán vétóját bármiben is befolyásolja-e. (24.hu)