Hozzá kell szoknunk, hogy most már csak extrém időjárásra lehet számítani
Sorra dőlnek meg a meteorológiai rekordok, az őszi időjárást pedig még nyomokban is csak alig érezhetjük. Molnár László meteorológust kérdeztük, hogy mi az oka a nem mindennapi melegnek, mi várható a jövőben és mi a legrosszabb forgatókönyv, amit el lehet képzelni. Nem kaptunk megnyugtató válaszokat.
Évek, sőt évtizedek óta tapasztaljuk a klímaváltozás hatásait és bár az utóbbi időben felerősödött azoknak a hangja, akik próbálják felhívni a figyelmet a veszélyekre, a helyzet várhatóan csak egyre súlyosabb lesz. Akadnak persze olyanok is, akik szerint a klímaválság valójában klímahiszti, de elég csak megnéznünk az elmúlt hetek magyarországi időjárást ahhoz, hogy belássuk: nagyon is létező dologról beszélünk.
Október végén ugyanismegdőlt az országos és a fővárosi napi legmagasabb minimum-hőmérséklet rekordja, az országos és fővárosi legmagasabb maximum-hőmérsékleti rekord, a legnagyobb széllökés rekordja, valamint a legnagyobb csapadékösszegé is. A saját bőrünkön tapasztaljuk az egyre extrémebb időjárási jelenségeket, amik meghatározzák a mindennapjainkat. De vajon mi áll a szélsőséges események mögött? Tehetünk-e bármit, hogy visszafordítsuk a folyamatot? És milyen hatással van mindez a turizmusra?
Az egész világ megérzi az El Niño-t
1975 – az év, amikor Wallace Smith Broecker geofizikus először használta a globális felmelegedés kifejezést, amivel arra próbálta felhívni a figyelmet, hogy a megnövekedett szén-dioxid kibocsájtás a légkör hőmérsékletének emelkedéséhez vezet a jövőben. Ma már tudjuk, hogy a tudósnak minden kétséget kizáróan igaza lett. A mostani időjárási szélsőségeket azonban ennél összetettebb folyamatoknak köszönhetjük.
– A mostani rekordok, a szokatlan meleg és a sok csapadék egyik oka az El Niño, ami a Csendes-óceán trópusi régiójában, elsősorban a Dél-Amerika melletti területein megfigyelhető jelenség. Ennek során az óceán vize legalább fél fokkal magasabb lesz, ami aztán mindenhol érzékelteti a hatását.
Hazánkban jellemzően ezt akkor érezzük meg, ha az említett felmelegedés eléri a másfél fokot. Ez most már körülbelül 1,7 foknál tart, ez okoz szélsőséges időjárási körülményeket – mondta lapunknak Molnár László, a Kiderül.hu meteorológusa.
12-14 méteres hullámok, 160 kilométeres szél
Amint egyre gyakrabban tapasztaljuk a szélsőségeket a mindennapokban, jogosan merül fel a kérdés: hozzá kell-e szoknunk ahhoz, hogy ezek a rendkívüli meteorológiai jelenségek állandósulnak?
– Európának most már mindig lesz egy része, ahol csak extrém időjárásra számíthatunk. Most például egy rég nem látott ciklon található a kontinens nyugati részén. Az El Niño miatt több a nedvesség a légkörben, ezért most itt az európai térségben is könnyebben alakulnak ki olyan intenzív ciklonok, amelyek középpontjában a légnyomás annyira alacsony, mint egy jól fejlett hurrikánban.
Anglia és Franciaország partmenti területein 110-140 km/órás, a La Manche csatornában pedig akár 150-160 kilométeres széllökések is lehetnek. A nyílt óceánon ez 12-14 méteres hullámokat fog generálni, amit nyugodtan nevezhetünk szélsőségnek. Azt pedig végképp, hogy Londonban tizenöt éve nem volt ilyen alacsony a légnyomás, mint amire most számítani lehet – mondta a meteorológus, majd hozzátette: hazánkban is jelentős mennyiségű csapadékra kell számítani.
– Ha az El Niño okozta hőmérséklet-emelkedés 1,5 fok fölé megy, az már átlagosan 20 százalékkal több csapadékot generál. Ez persze nincs kőbe vésve, de az biztos, hogy csapadékosabb hónapok elé nézünk.
„Időzített bombán ülünk”
Molnár László hozzátette, hogy az El Niño mellett egy olyan jelenség is fontos szerepet játszik az időjárás változásában, amire sokan nem is gondolnánk.
– Érdemes kiindulni onnan, hogy az aeroszolok közül a kén-dioxid segíti a felhőképződést, azáltal, hogy könnyebben kiül rá a levegő nedvességtartalma. Ez azt jelenti, hogy jelentős a hűtő hatásuk, nélkülük látványosan nőne a felmelegedés mértéke. Csakhogy – érthető okokból – ezeknek a légszennyező anyagoknak a kibocsájtását világszerte próbálják csökkenteni.
– Európában például az elmúlt 30 évben harmadára csökkent a kén-dioxid kibocsájtás, ami végső soron kevesebb felhőt és több napsütést jelent, emiatt természetesen érezhetően melegebb is van. Nem túlzás azt állítani, hogy egy időzített bombán ülünk. Olyannyira, hogy a kontinensek közül Európa melegedett a legjobban,amelyhez az üvegházhatású gázok mennyiségének növekedése mellett az aeroszol mennyiségének csökkenése is nyilvánvalóan hozzájárul..
A legrosszabb forgatókönyv
A szakember szerint a klímaváltozást előidéző üvegházhatású gázoknak nem a repülés az egyik legjelentősebb kibocsátója, de fontos szerepet játszik benne.
– Az első helyen természetesen az energiaipar áll, ezt követi a mezőgazdaság. Utóbbi a műtrágya miatt van különösen nagy hatással az üvegházhatásra, miközben műtrágya nélkül nagyjából az emberek fele jutna megfelelő mennyiségű élelemhez. A repülésből származó üvegházhatású gázok mennyisége a szemétlerakásból, a szemét bomlásából származó gázokéval egyezik meg.
Ez csak néhány százalék ugyan, de ezekből tevődik össze a száz, szóval könnyű azzal takarózni, hogy „ez csak egy kis része az egésznek”.
– Arról nem is beszélve, hogy amint valósággá válik a fúziós energia, akkor a turizmus soha nem látott méreteket ölt majd. Ebben az esetben még azok is repülnének, akiknek eddig eszükbe sem jutott, hiszen olyan olcsó lenne. Itt pedig megjelenik az úgynevezett Jevons-paradoxon, vagyis az, hogy amint elkezdjük egy erőforrás felhasználásának hatékonyságát javítani, az nem visszafogja, hanem növeli az erőforrás felhasználását.
Ha olcsóbb az üzemanyag, többen, többet és hosszabb utakra utazunk, amivel a végén növeljük a fogyasztást és ezzel a káros környezeti hatásokat is.
Vissza lehet-e fordítani a folyamatot?
Ahogy magáról a klímaváltozásról, úgy a probléma lehetséges megoldásairól is megoszlanak a vélemények.
– Amiben most vagyunk, azt már csak bolygómérnöki tevékenységgel fordítható vissza; itt már nem elég, hogy csökkentünk és visszaszorítjuk a fogyasztást. A kutatók közül sokan 25-30 éven belül ráadásul azt is jósolják, hogy az Észak-atlanti áramlás teljesen felborul. Ez azt jelentené, hogy a bolygó északi féltekén jelentős lehűlés, a délin pedig látványos melegedés kezdődik majd.
Ez olyan szélsőségeket okozna, amik most még felfoghatatlanok számunkra. A Föld valójában csak átcsoportosítja az energiát, de nekünk nem mindegy, hogy milyen tempóban olvad mondjuk az Antarktisz. Ha tényleg bekövetkezik ez a forgatókönyv, az azt jelenti, hogy nem 3 milliméterrel nő majd a tengerszint évente, mint manapság, hanem várhatóan akár egy centivel is. (Startlap)
