Doktorminiszter urunk európai hadjáratra indult újólag.
Brüsszelbe ment uniós csúcsra felelősöket keresni, akik szerinte csődbe juttatták a közösséget, amelynek a pénzére oly nagyon fáj a foga. Tán ezért hasonlott meg, hiszen a nagy utazás előtt mintegy a híveket hergelendő az egyik közösségi oldalon a következőkben határozta meg úti feladatul magának, amit tisztázni szeretne, mint valami egyszemélyes bíróság, vagy nyomozó hatóság inkább:
Mindössze két évvel a hétéves költségvetés után Brüsszel kifogy a pénzből. Hogyan történt ez? Mi történt a költségvetéssel? Hol van a pénz?
A másik platformon ugyanezt látjuk és halljuk, csak pepitában:
A csőd szélére sodorták az Európai Uniót. Tudni akarjuk, kik felelnek ezért.
Itt megállunk egy szóra, sóhajtunk, és elmormolunk egy kósza káromkodást. Egészpályás letámadás már ez, hiszen az alaphangot megütötte nemrég ugyanebben a stílusban először Deutsch, majd Szijjártó elvtárs is. Ők azt sugalmazták, a magyarok pénzét Ukrajna kapta meg, doktorminiszter urunk ennél is tovább menve odáig jutott, hogy az Unió ellopta az általa befizetett pénzt, így most indul Brüsszelbe, mint valami nyomozó hatóság felelősöket keresni.
Lassan mondjuk egyébként, hogy Orbán is megértse,
a z E u r ó p a i U n i ó n i n cs c s ő d b e n,
Magyarországnak pedig nem azért nem utal, mert Zelenszkijnek adta vagy ellopta volna. Azért inkább, mint az ismeretes, mert Orbán doktorminiszter urunk országlása nem felel meg a kívánalmainak sem a társadalmi berendezkedés, sem a pénzügyi biztonság szempontjából. Magyarul, hogy a kocsmában dülleszkedők és a sparheltnél állók is megérthessék, az Unió nem akar finanszírozni egy fasiszta államot, amelyben a lakosság boldogulására utalt pénzt ellopják, és Mészáros Lőrincnek adják. Illetve hasonszőrű társainak.
A tudósítás egyébként, amely Orbán újabb hőbörgéséről szól, azzal a talányos kérdéssel fejeződik be, kíváncsi arra a lap, hogy ezeket a kérdéseket, amelyekkel a híveket hergeli, vajon felteszi-e doktorminiszter urunk ott Brüsszelben is. De megnyugodhatunk: nem fogja. A történet, ami most vette kezdetét, és látjuk majd ennél is jobban kiteljesedni az elkövetkezendőkben, az, hogy rátolják Magyarország csődjét Ukrajnára és az Unióra, hogy nekik adják, illetve ellopják azt a pénzt, ami nekünk jár.
Itt ebben az újabb ordas hazugságban már azt a pénzt, amit mi fizettünk be, hogy eltartsuk őket.
Ha nem tudnánk, hogy ez az uszítás milyen célt szolgál (a felelősség elkenése és gyűlöletkeltés), akkor a fentiek miatt azt tételezhetnénk, hogy Orbán doktorminiszter urunk megtébolyodott. Bár az is lehet, sosem volt normális, ha meg igen, akkor az aljasság legmélyebb bugyraiból szól a hívekhez, akik viszont ennek is minden bizonnyal eltelten örvendeznek, illetve csattogtatják a protkóikat. Nem ismételjük, mert tudjuk, miért nem kap pénzt Orbán és fasiszta-maffiaállama, amely állam, a mi szerencsétlen országunk azonban az Unióval ellentétben valóban csődben van, a létezés peremén táncol.
Így hát magunk is a pénz nyomába eredünk azt vizsgálva, miért lóg ki a valagunk a gatyából. Orbán tizenharmadik éve uralkodik. Ez idő alatt a magyar államadósság húszezer milliárdról ötvenháromezer milliárdra növekedett, ugyanekkor a csőd szélén álló Uniótól uszkve húszezer milliárd forint érkezett, s ha beleszámoljuk a MANYUP háromezer milliárdját, akkor máris eltűnt nekünk ötvenhatezer milliárd forintunk, és a bő évtized alatt befolyt mérhetetlen mennyiségű adót nem is számoljuk. Viszont szertenézünk a lerohadt országban, és mi tesszük fel a kérdést, de mi már jogosan: hol a pénz, Orbán?
De nevezhetjük ezt bízvást költőinek is, hiszen tudjuk. A kis családnál, strómanoknál, seggnyalóknál, Matolcsynál, Rogánnál és Sarkakatánál, Hatvanpusztán, Felcsúton, stadionokban és az egyházaknál, i tak dalse, hogy Orbánnak stílszerűek legyünk. És csak azért nem folytatjuk, mert nincs annyi papír (képernyő), amire az összes tolvaj kiférne. Még egyszer, hogy jól megjegyezzük: választ várunk arra a kérdésre, kik a felelősek azért, hogy a csőd szélére jutott Magyarország – erre remél feleletet Orbántól az EU, mielőtt további pénzeket bíznának rá és kormányára.
Viszont a tolvaj kérdezi a meglopottat, hol a pénz.
Sőt, erkölcsi magaslatokat hazudva indul úgymond számonkérni, és mindeközben és mindezzel olyan mélyre süllyed a ganyéba, amilyen mélyen eddig még nem volt, de a hatalomért semmi aljasság sem drága. Erről szól doktorminiszer urunk ez újabb pörformansza, amivel eljutott egy szarházi tróger nívójára, akitől mi – akik szintén kárvallottak vagyunk, mert a mi pénzünk van az ő zsebében – okkal kérdezzük ugyanazt, mint ő az Uniótól, csak mi joggal: hol a pénz, Orbán? Mi is tudjuk, ő is tudja, de soha nem fog rá felelni. Neki épp elég, ha az egysejtű hívek ingó tudatát így manipulálja. Hogy azt sem veszik majd észre, ha megdöglöttek. (huppa.hu)
