Messze lekörözi a Naprendszer legforróbb bolygóját is
A WASP-43b bolygót mindig csak az egyik oldaláról éri a csillagának fénye, ezen az oldalán ezért olyan magasra kúszik a hőmérséklet, amivel a Naprendszer legforróbb bolygóját, a Vénuszt is messze lekörözi. A bolygó légkörében olvadt kőzetből álló felhők úsznak és a szelek 9000 km/h-ás sebességgel fújnak.
A Naprendszeren túl számos olyan extraszoláris bolygót fedeztek fel az elmúlt időkben a csillagászok, amelyek valamilyen szempontból extrém tulajdonságokkal bírtak és amelyek mellett még a Naprendszer bolygóinak legradikálisabb éghajlati tulajdonságai is egészen visszafogottnak tűnhetnek, az egyre nagyobb teljesítményű űrtávcsövekkel pedig még alaposabb megfigyeléseket tehetnek ezekkel a rendkívüli égitestekkel kapcsolatban. A Földtől és a csillagrendszerünktől távol létezik bolygó, amelynek olyan alacsony az anyagsűrűsége, hogy csak vattacukorbolygóként emlegetik, olyan, ahol titánrészecskék hullanak az égből vagy ahol szilikáteső, vaseső, esetleg lávaeső esik és olyan is, ahol 2700 Celsius-fokra kúszik a nappali hőmérséklet. A Naprendszer bolygóin, ehhez viszonyítva, sokkal kevésbé tűnik extrémnek a legmagasabb hőmérséklet vagy a legnagyobb szélsőségek: a legforróbb bolygón, a Vénuszon körülbelül 462 Celsius-fok uralkodik, a leghidegebb bolygó, az Uránusz pedig mínusz 224 Celsius-fokos, igaz, hogy utóbbi valójában nem marad el az eddig talált legfagyosabb exobolygó jellemzőitől, vagyis egyelőre hideg tekintetében a Naprendszer is rendelkezik “csúcstartóval”.
Forrás: Pinterest
A szintén nagy végleteket tartogató WASP-43b felfedezését 2011-ben jelentették be és az égitestről az azóta lefolytatott vizsgálatok során sok újdonság is kiderült, például, hogy az éjszakai oldala, amely a csillagától távolabb található, sűrű felhőrétegbe burkolózik. A Max Planck Intézet számítógépes modelljei szerint a felhők blokkolják az infravörös sugárzás nagy részét és magyarázatot adnak a nappali és éjszakai oldal közötti rendkívüli hőmérsékleti különbségre.
A bolygó egyik felén ugyanis 1250, míg a másikon csak 600 Celsius-fokos a forróság.
A WASP-43b mérete nagyjából a Jupiterével egyezik, de sok tekintetben eltér a Naprendszer leghatalmasabb bolygójától: az exoplanétán nem csak sokkal melegebb van, mint a Jupiteren, hanem a szelek is gyorsabban fújnak, elérhetik a 9000 km/h-ás sebességet, szemben a Jupiter 1440 km/h-ás pólus közeli szeleivel. A WASP-43b-t ezenfelül nagyon gyors keringési idő jellemzi: 19,5 óra alatt kerüli meg a csillagát, a WASP-43-at.
Az exobolygót már korábban is vizsgálták a Hubble és a Spitzer Űrtávcsövek segítségével, de a James Webb Űrteleszkóppal még több adatot tudtak begyűjteni a kutatók a planétáról, így arra is fény derült, hogy az eddig ismeretlen összetételű felhők valószínűleg olvadt kőzetek és ásványok cseppjeiből állhatnak, amelyeket a magas hőmérséklet alakít folyékonnyá. A méréseket a JWST különösen érzékeny műszerei és infravörös tartományban látó berendezései tették lehetővé, a Hubble korábban csak a nappali oldal megfigyelésére volt alkalmas.
Komplex, barátságtalan világot látunk, vad szelekkel és masszív hőmérsékleti változásokkal és felhőkkel, amelyeket valószínűleg folyékony kőzetek alkotnak.
Forrás: Antariksa - Republika
A WASP-43b emlékeztetőül szolgál az exobolygókon lehetséges éghajlati viszonyok széles köréről és arról, hogy a Föld milyen sok szempontból különleges.” - mondta el Laura Kreidberg, a Max Planck Csillagászati Intézet igazgatója. (Rakéta)
