A cég tavaly a „rezsivédelmi szolgálataiért” cserébe a központi költségvetéstől mintegy ezermilliárd forintnyi támogatást kapott, miközben az állami tulajdonosnak 309 milliárdos osztalékelőleget fizetett. Az tagadják, hogy ez utóbbit a költségvetési pénzből fizették volna.
Tavaly 190 milliárd forintos „teljes, átfogó” veszteséget ért el az MVM – derül ki az állami energiacsoport kedden közzétett, nemzetközi számviteli elveket követő eredménykimutatásából. Az érték az elmúlt évek során folyamatos esést mutatott: az 2022-ben még 79 milliárd, 2021-ben pedig 281 milliárd forint nyereségre állt. Bár a tulajdonost képviselő Energiaügyi Minisztérium elfogadó határozata is ezt a tételt tünteti fel legfőbb eredménysorként, ezen túlmenően számos további, végsőnek látszó, illetve a befektetők által figyelt, tehát egyaránt fontosnak nevezhető és kiemelhető, ehhez képest viszont látványosan eltérő nyereségadatokat is közzétett. Az adózott eredmény például rekordszintre, 369 milliárdra ugrott.
A 2020-2021-ben még nulla alatt csordogáló érték 2022-ben 73 milliárd forintot tett ki. Tavalyelőtt a két eredménytípus csak azért állhatott szinte egy szinten, mert míg az adózott eredményt az eszközök átértékelése 223 milliárddal, a pénzeké pedig 116 milliárddal javította, addig az adatot „pénzáram-fedezeti ügyletek” 333 milliárddal apasztották. 2023-ban viszont az adózott nyereséget a tárgyi eszközök átértékelése 196 milliárddal, a pénzeké 99 milliárddal, a pénzáram-fedezetek pedig 262 milliárddal, egyaránt lehúzták. És akkor még nem beszéltünk a befektetők által kiemelten figyelt, kamat-, adó- és értékcsökkenési leírás előtti, úgynevezett EBITDA-eredményről, ami 2021 óta szinte töretlen kétszereződéssel, 2023-ban már 910 milliárd forintra, több mint kétmilliárd dollárra duzzadt. (Mindezektől eltérnek az MVM Zrt. mint anyavállalat egyedi számai, amelyek a csoporténál kedvezőbbre sikerültek: ott az adózott eredmény 213 milliárd, a teljes, átfogó jövedelem pedig 212 milliárd forint lett.)
Az ellentmondásos eredmények közepette a cég az állami tulajdonossal egyre bőkezűbb. Míg a csoport évtizedek óta ezen a szinten jelképesnek nevezhető, néhány milliárdos osztalékkal örvendeztette az állami gazdát, tavaly, rendhagyó módon, az épp zajló év forgalmából, november során, 309 milliárd forintos osztalékelőleget fizettek a központi költségvetésbe.
Erre hírek szerint a Budapest Airport felvásárlási szándéka miatt lehetett szükség, ami viszont azóta se teljesült.
Ezt idén, de még mindig a tavalyi év után, további 15 milliárdos, „normál” kifizetés egészít ki. A 2023-as mérleget ezen túlmenően terhelte a 2022 után fizetett, 108 milliárdos osztalék is.
Az MVM Csoport 2023-ban 1002 milliárd forint költségvetési támogatást kapott „rezsivédelmi szolgáltatás” címén. 2022-ben az összeg 516 milliárdra rúgott. A tételt az MVM úgymond azért kapja, mert a 2022-ben az egekbe ugró tőzsdei energiaárak ellenére az átlag alatt fogyasztó háztartásoknak 2014 óta a gázt köbméterenként száz – pontosabban azon belül magáért a termékért körülbelül nettó 55 – forintért, az áramot pedig kilowattóránként 36 – azon belül, magáért a termékért, körülbelül nettó 5 – forintért kénytelen adni. A bődületes állami támogatás jó része különböző hazai ágazatokra, de különösképp az energiaiparra, azon belül főképp a Molra kivetett különadókból származik. Beszedésének-kiosztásának jogalapja ugyanakkor kérdőjeles és átláthatatlan. Bár a gáztőzsdék 2022-ben tetőztek, és már 2023 elején megnyugodtak, az MVM tavalyi támogatása mégis megkétszereződött.
Ráadásul az MVM, a már tavaly köbméterenként 100-200 forint közé leeső tőzsdei gázárat, legalábbis „számlakép-tájékoztatójában” máig a 2022 augusztusában néhány napig érvényes legmagasabb, 1020 forintos szinten tartja nyilván.
Eme erősen vitatható álláspontjukat a hatóságok előtt is készek megvédeni. Bár a közzétett beszámolóban némi betekintést engednek a nagy tőzsdei hullámzások hatásainak kivédésére szolgáló, költséges „fedezeti ügyleteikbe”, ezek pénzigénye sem közelíti az állami támogatás mértékét. A lakossági áramot pedig nem is tőzsdei, hanem annál jóval nyomottabb áron veszik a saját tulajdonukban lévő Paksi Atomerőműtől, nem mellesleg az MVM egyéb – például tetemes piaci – bevételei akár ellensúlyozhatnák is a rezsicsökkentett díjakon elszenvedett, kétségtelen veszteséget. Igaz, a gáz- és áramvásárlás hiányát állítólag szigorúan a rezsialapból fedezhetik, ami nem költhető másra, és amire nem is költhető más. Olyannyira, hogy határozottan leszögezték: a 309 milliárdos osztalékelőleget nem az állami támogatásból, hanem „külföldi eredményeikből” fizették. Mindazonáltal a kormánynak, illetve személyesen Orbán Viktornak, oly fontos ez a kevéssé átlátható kifizetés, hogy megtartása érdekében néhány hete az összes többi, folyamatban lévő állami beruházást felfüggesztették. További, fura körülmény, hogy tavaly az MVM a „cseh ársapka” ellentételezésére is kapott további 62 milliárd forint magyar adófizetői támogatást.
A piaci árak esése meglátszik bevételeiken is. A gázért, a 2022-es, 5,1 ezermilliárd után tavaly 2,5 ezermilliárdot kaptak. Igaz, árambevételük 1,9 ezermilliárdról csak 1,7 ezermilliárdra esett. 24 milliárdot kaptak a tárolói úgynevezett párnagáz eladásáért, ami szakértők szerint tönkreteszi a tárolókat.
Bár az MVM 2023-as kötelezettségállománya változatlanul igen magas, 5 ezermilliárd forint, az egy év alatt ezermilliárddal apadt. Miután az MVM 2017-ben kiakolbólította a gyanús „termelésirányító”-beszerzést lebuktató KPMG-t, 2018 óta a könyvvizsgálatot a Deloitte végzi. Bár utóbbi cég a csoportszintű anyagban a lakossági gáz- és áramelszámolások, az anyavállalati jelentésben pedig a részesedések értékvesztése kapcsán becslésekből származó bizonytalanságokra utalt, a közölt adatokat megfelelőnek találták.
Áram, gáz, távhő és a többi
Bár az MVM a szocializmusban még Magyar Villamos Művek Tröszt néven elsősorban az áram termelését, szállítását és értékesítését végezte, mára a hazai háztartásokat és a feljogosított egyéb fogyasztót árammal és gázzal is a cég látja el. Ezen túlmenően, a Paksi Atomerőmű és a Mavir nevű központi áramhálózat mellett négy éve Mészáros Lőrinc érdekeltségeitől megvették az igen elaggott és környezetszennyező Mátrai Erőművet, utóbbi területén egy, a Tiszai Erőmű telephelyén pedig két nagy gázerőművet terveznek, kiterjedt naperőmű-hálózatot alakítottak ki, szélerőműveket is üzemeltetnek, az MVM Partner áram-, az MVM Ceenergy pedig a gáz központi nagykereskedője – utóbbi vásárolja az oroszoktól a fűtőanyagot -, birtokolják a hazai gáztárolók többségét, néhány éve megvették a cseh innogyt, az E.ON Hungária negyedét, az ÉMÁSZ és a Démász áramhálózatát, a Főgáz, illetve az Égáz-Dégáz rendszerét és részt vesznek a távhőellátásban is. Kiterjedt tevékenységükre jellemző, hogy a jelentés több mint száz, főként többségi tulajdonú leányvállalatot sorol fel. Cégeik saját üzleti jelentésükkel csak később rukkolnak elő.
Hosszú, rögös út a tőzsdéig
Az MVM főképp a „tőzsdeképesség” érdekében teszi közzé az átlag magyar cégekhez képest gyorsabban, gyakrabban és részletesebben, 2020 óta nemzetközi számviteli elveket követő pénzügyi eredményeit. Igaz, már 2002-ben a Medgyessy-kormány is meghirdette az állami energiacsoport tőzsdére vitelét. Ez aztán, többszöri nekirugaszkodás ellenére, eddig nem jött össze. Az Orbán-kabinet szintén kiáll az MVM részbeni eladása mellett, amitől a csoport terjeszkedési terveihez remél forrást. Ezt a lépést az eredendően az „eladott állami javak”, azon belül kiváltképp a közművek visszavásárlását zászlajára tűző konzervatív kurzustól mégis sokan furcsállanák. Olyannyira, hogy az Orbán-kabinet kilenc éve éppenséggel „kiszorította” az MVM-részvényeket egykoron élelmesen megszerző kistulajdonosokat is. Kérdés, a részint kormányzati megbízásokat teljesítő, esetenként szinte rezsi-igazgatóságként működő, közpénz-köldökzsinóron lógó csoport jelen állapotában mennyit ér. Ha sok az árcsökkentő tényező, a tőzsdei tulajdonszerzés inkább a vevőknek éri meg, semmint a befolyásából veszítő államnak vagy az MVM-nek. A csoport adósbesorolása ugyanakkor jó. Erre a pénzügyi és vagyoni felállásra tehát nemzetközi pénzintézetek is szívesen adnak hitelt. (Népszava)
Ha ezeket az adatokat kiadnák, akkor az egyik legjövedelmezőbb állami cég lehúzhatná a rolót
A DK megnyert egy adatigénylési pert a gázbeszerzésekről. Ám a piac szereplői szerint ha a szerződések részletei publikussá válnának, az MVM CEEnergy Zrt. az életben többet nem tudna gázt venni. Az ellenzéki párt nagy leleplezést ígér, de a legvalószínűbb az, hogy igencsak kisatírozott dokumentumok válnak nyilvánossá. - írja a Telex
Kiperelte a Demokratikus Koalíció, hogy kik gazdagodtak meg Orbán és Putyin piszkos gázalkuján – ezzel a címmel adott ki közleményt a Demokratikus Koalíció (DK).
Ha bármikor olyan információ érkezik, hogy valami transzparensebb lesz, az állam több információt árul el az adófizetőknek, annak örülni szoktunk. Nem szép például ha eltitkolják, hogy egy nagy állami cég milyen csókos civil szervezeteknek ad tízmilliókat, milyen áron vesz igénybe gyaníthatóan túlárazott szolgáltatásokat, vagy milyen döntés-előkészítés előz meg egy-egy fontos szerződést (például Paks II.-t).
Ez a cikk mégis elsősorban arról szól, hogy hiába nyert pert az ellenzéki párt, a gázkereskedelemben nem reális az, hogy valós és részletes adatok kerüljenek nyilvánosságra. Hiszen ha egy vállalkozástól a partnerek akarata ellenére, vagyis előzetes egyeztetés nélkül kiszivárog egy szerződés minden eleme (az ár, a mennyiség, az üzleti kondíciók), akkor az a cég alighanem elveszíti a létjogosultságát. Márpedig a perben érintett szereplő az egyik legjövedelmezőbb magyar állami vállalat, melynek régiós súlya a maga piacán már a Mol nagyságrendjéhez mérhető.
Mi is volt a per tárgya?
Elsőre a DK közleménye után az általunk elért öt gázpiaci szakembernek nem is volt teljesen világos, hogy milyen szerződésekről is van szó. Hiszen a DK a rövid közleményében két fontos, de széttartó mondatot is leírt:
- „Végre megismerhetjük azokat a Fidesz-közeli nagyvállalatokat és milliárdosokat, akik éveken át a világpiaci ár többszörösért adták el az oroszoktól vásárolt gázt a magyar embereknek.”
- „A Fővárosi Ítélőtábla ítélete arra kötelezte az MVM gázkereskedőjét, hogy nevezze meg azokat a cégeket és kapcsolattartó személyeket, akik 2021 óta, az Orbán Viktor miniszterelnök és Vlagyimir Putyin orosz elnök által kötött gázalku keretében orosz gázt adtak el a magyar államnak.”
Valóban jó, ha nem felejtjük el, hogy az állam végső soron mi lennénk, az emberek összessége, de ez alapján a két mondat alapján nem volt tiszta, mi is a kérdés: hogy a magyar állam kitől és hogyan vett gázt (második mondat), vagy hogy a magyar végfogyasztók, a lakosság miként vásárolhat gázt energiakereskedőktől (első mondat). Kérdésünkre az ellenzéki párt pontosította a közlemény tartalmát, tájékoztatásuk szerint
az adatkérés a 2021. január 1. és 2022. november 15. között az MVM CEEnergy Zrt. által földgázbeszerzése tárgyában kötött szerződések kiadására irányult.
Az adatkérés tétjének megismeréséhez lássuk, mi is a szóban forgó a cég: az MVM CEEnergy Zrt. 100 százalékos állami tulajdonban áll, közvetlen tulajdonosa az MVM Energetika Zrt., amelynek tulajdonosa a magyar állam. Vagyis a DK azzal érvelt és nyert a bíróságon, hogy amikor az állam földgázt vesz bizonyos piaci szereplőktől, ezen szerződések (és a kapcsolódó okiratok) megismerhetők. Igaz, a párt azt is jelezte nekünk, hogy a bíróság csak bizonyos adatok kitakarásával adott helyt a kérésnek.
Innen jön a gázunk
Az Energiaügyi Minisztérium közléséből tudjuk, hogy Magyarország földgázigénye 2023-ban 8,5 milliárd köbméter földgáz volt. Honnan érkezett ez? Három forrást kiemelhetünk:
- A cikkben tárgyalt MVM CEEnergy Oroszországból hosszú távú (15 éves) szerződés keretében a Gazpromexport nevű cégtől vásárol évente 4,5 milliárd köbméter gázt, amiből normál esetben 3,5 milliárd köbméter érkezik a Török Áramlat balkáni ágán Szerbia felől, 1 milliárd pedig Ausztria felől. A hosszú távú szerződések árai titkosak, de az iparágban azért nem olyan nagy titok az, hogy a holland TTF-árjegyzések körül, vagyis piaci szinten alakul ez az árszint egy bizonyos időbeli csúszással.
- Magyarország emellett 2027. október 1-jéig éves szinten egymilliárd köbméteres kapacitást foglalt le a horvátországi Krk sziget LNG-termináljában, itt a Shell cég is a partnerünk.
- Emellett hazai forrásokból, vagyis a Mol és az MVM belföldi földgázkitermeléséből is közel 2 milliárd köbméter származik.
Ezekhez a számokhoz képest a gyakorlatban azért lehetnek eltérések, több okból. Egyrészt van, amikor pótlólagos mennyiséget veszünk Oroszországból, vagy elcseréljük (swapoljuk) a különböző gázforrásainkat.
Másrészt az MVM CEEnergy egy olyan gázkereskedő cég, amely komoly regionális kereskedőként abból is gazdagodik, hogy állandóan üzleteket köt: a tőzsdén, a tőzsdén kívüli piacon vagy kétoldalú megállapodások keretében, fizikailag vagy akár virtuálisan adja-veszi a gázt.
Mit sejt az ellenzéki párt, és milyen bizniszek fordulhatnak elő egyáltalán?
A DK közleménye alapján úgy tűnik, hogy a párt valamilyen susmust, árnyéküzletet sejt a magyar gázbeszerzések körül.
Az MVM CEEnergy a vizsgált időszak két éve közül, 2021-ben 1587 milliárd forint forgalom mellett 6 milliárd forint adózott eredményt ért el, míg 2022-ben 5584 milliárd forint forgalom mellett 104 milliárd forintos adózott eredményt mutatott ki. A piacot ismerő forrásainktól érdeklődtünk, lehetséges-e, hogy a régebbi időkhöz hasonlóan most is vannak olyan közvetítők, amelyek valamiképpen ügynökösködnek az orosz gázzal, ezzel tesznek szert profitra – ilyen volt korábban például Panrusgas, Centrex vagy az EMFESZ. Beszélgetőpartnereink ugyanakkor most nem tudnak arról, hogy ilyen üzletek folynának.
Természetesen a piacon vannak más szereplők is, de egy MVM felé megtett adatigénylés biztosan nem az MVM-től független kereskedők, például a MET, az Audax, a horvát PPD vagy a ciprusi Ozbor Enterprises adataira irányul. Kérdés lehet továbbá – mondta egy forrásunk – hogy a kiskundorozsmai határkapacitáson keresztül lehetett-e az említett állami cégen kívül valaki, aki az oroszoktól vett gázt áthozta, majd azt a magyar államnak adta el. A piac szereplői szerint ilyen előfordulhatott, de a számuk legfeljebb 2–5, és ezek már nem a régről ismert, gyanúsabb cégek. Ráadásul forrásaink arra utaltak, hogy a jelenleg élő megállapodások és a tárolók töltöttsége alapján az MVM-nek bőven elegendőek a saját szerződései, nincs rászorulva további gázforrásokra.
Mit lenne érdemes kikérni?
A lap beszélt azért olyan szakemberekkel, akik elmesélték, hogy kérdezni persze érdemes a magyar gázbizniszről, csak nem a beszerzésről. Képzeljük el, hogy van három szakasza annak, ahogy Szerbiából Magyarországra jön az orosz gáz.
Szerbia, ahol minden „különös” (nem uniós országról van szó), rögtön két csövet is működtet, az egyik (Kiskundorozsma 2), amelyben a Gazprom maga a vezetéktulajdonos és az üzemeltető, Magyarországra hozza a Török Áramlatról a gázt, akár napi 16 millió köbmétert, egy másik (Kiskundorozsma 1) pedig Magyarországról viszi ki a gázt.
Ezeket két külön cég üzemelteti, a Gastrans, illetve a Transportgas Srbija. Erre a furcsa rendszerre azért van szükség, mert Szerbia nem tud tárolni, így amikor elég neki az Oroszországból érkező gáz, akkor azt használja, de télen a magyar tárolókból is kap, a magyar kereskedőcégek pedig szépen keresnek azon, hogy a fűtési szezonban (január–márciusig) exportálni szoktak Magyarországról Szerbiába.
Szerbia a Török Áramlat megépítése előtt a magyar gázpiacnak még jobb üzlet volt, hiszen az ukrán–magyar–szerb tranziton Magyarország is extra pénzt keresett.
De nem ez az igazán érdekes, ahogy az sem, hogy a határ után a magyar szakaszon mi történik. Magyarországon a Magyar Gázkiegyenlítési Pont (MGP) nevű virtuális pont után mindenki úgy kereskedik, ahogy szeretne. Itt már a gáz forrása teljesen kideríthetetlen és követhetetlen, az MGP-n már minden gázmolekula egyforma.
A potenciális nagy buli maga a határ, vagyis a kiskundorozsmai határkeresztező kapacitás, amelynek van egy másodlagos piaca. Vagyis az úgynevezett határkeresztező kapacitásokon és azok másodlagos piacán lehet(ett) jó üzleteket kötni kisebb-nagyobb magyar gázengedélyes (de nem feltétlenül magyar) cégekkel.
Transzparencia és kereskedelem
Miért tűnik illúziónak, hogy érdemi üzleti adatok napvilágra kerüljenek? Az MVM-csoport valóban állami cég, van is egyfajta közellátási feladata. A MVM CEEnergy által megvett gázt a csoport egy másik tagja, az MVM Next Energiakereskedelmi Zrt. értékesíti hazai lakossági, ipari és akár önkormányzati fogyasztóknak is, ebből 2022-ben 2252 milliárd forint forgalma és 22 milliárd forintos nyeresége volt. Ugyanakkor a DK válaszából tudjuk, hogy az adatigénylés nem az MVM CEEnergy és az MVM Next közötti árakra vonatkozott.
A nagy kérdés az tehát, hogy milyen szerződéseket kell majd kiadni, illetve mit fognak ezekből kitakarni.
Ha ugyanis egy energiakereskedő kiadná a szerződéseit, azokkal az információkkal együtt, hogy kitől, mennyit, milyen kondíciókkal vásárolt, akkor azt megismernék a versenytársak is, a társaság lehúzhatná a rolót. Egyrészt senki nem szerződne vele utána, másrészt a piac többi szereplője rámenne az ügyfeleire – nem véletlen, hogy ezek az információk a kereskedők legféltettebb titkai.
A Telex forrásai szerint a CEEnergy, amely az egyik legjövedelmezőbb állami vállalat, részben éppen azzal termel profitot, hogy kereskedik, vagyis adja-veszi a gázt. Nagy kérdés, hogy a vonatkozó időszak gázbeszerzéseinek publikálásában meg lehet-e különböztetni majd a hosszabb távú (fizikai) gázbeszerzéseket és azokat a spekulatív vételeket, amelyekből a profit egy része származik.
Hiszen az MVM CEEnergy Zrt. már már valójában olyasmi a regionális gázpiacon, mint a Mol Nyrt. a regionális olaj- és olajtermékpiacon. Ha a Moltól valaki kiperelné, hogy mennyiért vesz olajat, mennyiért adja el az ügyfeleinek a finomított termékeket, akkor hamar bezárhatná a boltot, és pont így járhatna a CEEnergy is, ha ilyen részletes adatokat kéne nyilvánosságra hoznia.
Ha az adatközlésből végül csak annyi jön ki, hogy látunk olyan neveket, mint a Gazpromexport vagy a Shell, de nem kerülnek napvilágra új partnerek és szerződési részletek, abban nem lesz sok újdonság. Ha viszont a szerződések részletei is kiderülnének, az nem lenne összeegyeztethető az üzletszerű működéssel. A cégnek ugyanis vélhetően nemcsak a Gazpromexporttal van egy nagy szerződése, hanem szerződéses viszonyok keretében üzletel a MET-tel, a CEZ-zel, az OMV-vel, az Orlennel, a PPD-vel, a Shell-lel és hasonló cégekkel, amelyek ehhez nem járultak hozzá.
A hazai fogyasztás többszörösét megforgatják
Az MVM CEEnergynek óriási a forgalma, van fizikai és virtuális kereskedelme, és persze a homogén gáz esetében nem is lehet pontosan követni a fizikai szállításoknál sem a molekulák útját.
Valószínű ugyanakkor, hogy a cég a magyar fogyasztás többszörösét megforgatja a profittermelő tevékenysége során, hiszen az elmúlt öt-hat évben nagyon erős nagykereskedő lett a közép-európai gázpiacon. Ez egyébként abban is segít, hogy Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter jobb pozícióból tárgyaljon a török, azeri, román vagy bármilyen egyéb potenciális gázpartnerekkel.
Közben persze az is tény, hogy minden ami titkos, nagy érdeklődést vált ki, főleg mert 2021–2022-ben ugrásszerűen, olykor hirtelen tízszeresére is nőtt az európai gázár, ami sok gazdasági szereplőt hozott nehéz helyzetbe. Ráadásul, miközben a lakossági rezsiár tényleg nagyon alacsony, a hazai intézmények és a magyar lakosság az átlagfogyasztás feletti mennyiségekre magas árat fizet, vagy legalábbis fizethet (az egyedi, céges szerződésekről nehéz átfogó megállapítást tenni).
De adatkérés ide vagy oda, az egyirányúsított és központosított magyar gázbeszerzések piacán most nem várható, hogy az MVM adatközlése után olyan ügynökök vagy közvetítőcégek listája bukkanjon fel, mint amikre a lélegeztetőgép-bizniszben derült fény. (Telex)
