Ürügy egy könyv reklámozásához.
Öles főcímmel jelentkezik a Mérce: 1943. április 19.: „A varsói gettófelkelés”.
Szerkesztőségi cikk. Na, nézzük!
Láttuk:
Fejléc: a munkásosztály története. Maga az írás két, „A munkásosztály története” című könyvet reklámozó hirdetés között négy soros (!) tudósítás magáról a tárgyról!
Idézem az egész írást: „Ezen a napon,1943. április 19-én tört ki a varsói gettófelkelés, amelynek során a zsidók visszaverték a nácik kísérleteit, hogy a treblinkai megsemmisítő táborba deportálják őket. Bár a felkelés elbukott, ez volt a legnagyobb fegyveres zsidó felkelés a fasiszták ellen a holokauszt folyamán.”
Ennyi.
Csendben megkérdem egyébként: mi köze a gettólázadásnak a munkásosztály történetéhez, melyhez sorolták?
Túl azon, hogy e „megemlékezésnél – ebben a formában – az is jobb lett volna, ha hallgatnak, a zsidóság elenyésző kisebbsége dolgozott (fizikai) munkásként, gyárakban.
A zömök kis (boltos)- vagy nagykereskedő (ritkán kisiparos), vagy ügyvéd, orvos, tanár, egyéb értelmiségi pályán, tudományos, kulturális területen (sajtó, irodalom, zene), a banki/pénzügyi szektorban, másutt, cégvezetőként működött, illetve speciel gyáriparosként.
Úgy tűnik, hogy ez a „megemlékezés” inkább csak ürügy volt a könyv reklámozásához.
Vagy örüljünk, hogy – a független lapok közül egyedüliként – legalább megemlítették az évfordulót?
Mint ahogy ezt elfelejtették március 19-én és április 4-én ők is!
Amiről viszont a lapok beszámoltak (a Mérce nem, az évfordulóról sem), Sulyok Tamás részt vett a Holokauszt-emléknap rendezvényén, ahol leginkább saját magával volt elfoglalva.
Május 1-én lesz húsz éve, hogy Magyarország belépett az Európai Unióba.
Orbán bejelentette, hogy semmiféle állami ceremóniával nem kívánnak megemlékezni erről az eseményről.
„Nincs mit ünnepelni”! -mondta, miután gennyesre kereste magát az uniós euró-milliárdokkal.