A nagy rogáni patikabiznisz – államosítva, központosítva, mehet is privátba

A háromszázmilliárdos biznisz váltókezelője: Rogán Antal. De ha egyébként rettentően eladósodottak a kórházak, van ebben egyáltalán üzlet? Van, és nem kicsi. Közel 350 milliárdos. A Válasz Online a nagy kórházi patikabiznisz mélyére néz.

A Népszava értesülése szerint gyorssegélyt kapnak a kórházak, mert súlyos következményei lettek annak, hogy tavaly év végén furán alakult a kormány és köztük szokásos koreográfia. A beszállítók panaszkodtak, ahogy máskor is, mert a kórházak rekord összeggel, november végén 130 milliárd forinttal tartoztak nekik. Az egészségügyi büdzsét folyton alultervező kormány a kórházigazgatókat hibáztatta az eladósodás miatt, a beszállítók erre még hangosabban sírtak, majd – ahogy máskor is történt – a kormány fizetett. Ám a szokásoktól eltérően 2023-ban az állam nem egyenlítette ki teljesen a számlát, ezért már január végén „október lett”, és márciusra 110 milliárd forintra emelkedett a tartozásállomány. 

A nagykereskedők azonban akkor is kénytelenek időben fizetni a gyógyszergyáraknak, ha egy kórház nem egyenlíti ki a számláját. A nagyker ilyenkor hitelt vesz fel, és az ispotályokkal térítteti meg a kamatot. A legsúlyosabb helyzet akkor alakul ki, amikor egyes kórházak már a tartozásuk kamatait sem tudják törleszteni. Forrásaink szerint a három piacvezető nagykereskedő közül van, amely a „befagyott számlájú” intézményeknek már csak életmentő készítményeket szállít. Májusig ebből 64 milliárdot rendezhet a kormány, ám a nyomást nem veszi le az ágazatról. A prés alatt levő intézményeknek így kevesebb energiájuk marad a szakmai ellenállásra, mert idejük nagy részét az teszi ki, hogy botrány nélkül oldják meg a nehéz időszakot. Márpedig a kormány kórházakkal kapcsolatos tervét a kórházigazgatókat tömörítő Magyar Kórházszövetségtől a Magyar Gyógyszerészi Kamaráig gyakorlatilag az egész egészségügyi spektrum kritikával illeti, beleértve a miniszter tanácsadói testületeként szolgáló illetékes szakmai kollégiumot is. Ám eddig nem látszik változás kabinet február végén megjelentett rendeletén, amely szerint koncesszióba adnák a kórházi gyógyszerellátás megszervezését, vagyis pontosan ezt a súlyosan eladósodott területet. 

Ha a kormányt a betegellátás javítása érdekli, és a kórházügy láthatóan napi anyagi gondokkal küzd, rejtély, miért a tulajdonviszonyok átalakítását tartja a legfontosabbnak, miért ennek folytonos átrajzolásától várja az ellátás minőségének javulását. A kórházak államosítása óta eltelt 12 évben kiderült, hogy az önkormányzatoktól elvett kórházak semmivel sem működnek jobban, képtelen voltak kilépni az eladósodási spirálból, amelynek következtében az év jelentős részében óriási nyomás alatt működnek.

Valójában éppen a gyógyszerügy jelzi: csak látszat, hogy az egészségügyben minden az államosítás felé tart. Egyre többször fordul elő, az állami szerepvállalás kiterjesztése nem a végállomás, inkább egy köztes megálló: az önkormányzatoktól, magáncégektől visszaszedett területek közül egyre több kerül újra privát kézbe. Rendszerint a kormány által kevéssé kedvelt tulajdonosi körtől „baráti” cégek kezeihez. Elmondjuk, hogy néz ki a folyamat.

Első szakasz: magánból államosított területek

Ilyen például:

1. az intézményi patikák államosítása (lezárult, 2014-től nem működtetheti őket magáncég); 
2. a CT, MR vizsgálatok állami kézbe vétele (folyamatban, a lejáró szerződéseket nem hosszabbítják meg, kifizetésre nincs pénz); 
3. a lombikbébi centrumok államosítása (lezárult, sok pénzt pumpáltak a rendszerbe, de a korábbinál kevéssé eredményesen működik, a szervezetlenség pedig kihat a betegellátási kultúra minőségére is); 
4. a művesekezelések állami kézbe vétele. (Folyamatban. Itt érdekes cselhez folyamodott a kormány. A szektor ugyanis ellenállt, ezért a legnagyobb magánkórházi hálózatot működtető TritonLife előkóstolta az államnak az FMC művesehálózatot, amit a Fresenius Medical Care mbH-tól vett meg. A tavaly áprilisban megvásárolt FMC hálózat 22 központját átpasszolta az államnak, hogy az régi tervét megvalósítva a művesekezelési piacot is megszerezze. Persze nem mindjárt az egészet, a piacnak még maradtak magánszereplői, a francia hátterű Diaverumnak, és a német B.Braun Avitumnak is vannak jelentős számban centrumai, de az állam mindjárt egy 11 milliárdos falatot harapott ki belőle.) 

Az önkormányzatoktól elvett területek is az első szakasz részei:

1. a teljes kórházi szektor és a szakrendelők mintegy 70 százaléka (a maradék államosítása az önkormányzati választások miatt elhalasztva); 
2. a védőnői szolgálat (lezárva);
3. a háziorvosi ügyelet (folyamatban; Budapesten őszig még magáncégek szervezik az ellátást, de vidékről már kipucolták a vállalkozókat, és a mentőszolgálathoz rendelték a feladatot).

A második szakasz: államiból magánba adott területek 

1. Kórházi takarítás. (Lezárult. A döbbenetes tempóban növekvő B+N Referencia Zrt. előbb egy keretszerződést kötött a magyar állammal, de a kórházak nem nagyon akartak vele leszerződni , ezért végül kötelezővé tették, hogy a céggel takaríttassanak.) 
2.  Az állami kórházak műszaki üzemeltetése. (Szintén a B+N látja el ezt a feladatot, és szintén kötelezően.)
3. Az intézményi gyógyszertárak kiszervezése. (Folyamatban.) 

A legfrissebb példa tehát az államosítás-magánosítás folyamatra éppen a gyógyszerügy, amely szorosan kapcsolódik a magyar egészségügy eddigi legnagyobb kórházprivatizációs kísérletéhez, a HospInvest Zrt. történetéhez. Emlékezetes, hogy a Fidesz 2010-ben úgy vette át a kormányzást, hogy a csúcspontján öt kórházat működtető HospInvest összeomlott, és 3,3 milliárd forintos csődtömeg maradt utána. A HospInvest sajátos szimbiózisban volt egy másik céggel, az Ispotály Kft.-vel (későbbi nevén HungaroCare Kft.-vel.) Az egykoron 22 intézeti gyógyszertárat üzemeltető cég tört utat az azután egész kórházak működtetési jogát megszerző HospInvest Zrt.-nek.

A HospInvest még a baloldali kormány alatt becsődölt, az Ispotály történetének pedig az vetett véget, hogy a kormányzat jogszabályban írta elő a kórházi patikák visszavételét a magánbefektetőktől. Vagyis pontosan azt cselekedte tíz éve az Orbán-kormány, aminek most az ellenkezőjére készül. Persze az átlag választó már régen elfelejtette az akkori szólamokat. 

Ahogy azt a kínos szituációt is, amibe az akkoriban még kórházprivatizáció-ellenes Fidesz került. 2008-ban népszavazást nyertek az „egészségügy nem üzlet” jelszóval, közben pedig első számú egészségpolitikusukról kiderült, hogy maga is részt vett a privatizáció előkészítésében. Mikola István, a Fidesz 2000 és 2002 közötti minisztere a saját cégén keresztül alapítója volt a kiskunhalasi kórház privatizációját előkészítő projekttársaságnak – derítettük ki elődlapunkban még 2008-ban. A fél ország azt találgatta, miért ment szembe Mikola saját pártja akkori programjával. 2008-ban Egerben ugyanis nagy botrányt kavart, hogy a Gyurcsány-kormány egészségügyi szakpolitikusa mellett ülve a HospInvestet méltatta, s azt hangoztatta, van helye az egészségügyben a magántőke bevonásának. Tíz év késéssel kiderült, neki volt igaza, legalábbis a Fidesz álláspontjának megítélésében. 

A különbség a hospinvestes/ispotályos modellhez képest az üzlet nagyságrendje. Az intézeti gyógyszertárak nem egyenként kerülnek magáncégekhez, hanem az összes állami egyben, ami évi 300 milliárdra becsülhető piacot jelent. 

Közben a kormány meglépett egy valóban fontos centralizációs lépést: a gyógyszereket ma már döntően nem a kórházak maguk, hanem az állam szerzi be a Közbeszerzési és Ellátási Főigazgatóság (KEF) központi tenderein keresztül. Ha például egy kis kórház évente 100 dobozzal használ egy gyógyszerből, akkor egészen más pozícióban alkudozhat az árról, mint az állam, amely egyszerre százezer dobozzal vásárol. Vagyis régen nem igaz már, hogy koncesszióra azért lenne szükség, mert a 83 állami intézmény egyenként magasabb áron kap gyógyszert, hiszen már régóta megatendereken központosítva szerzik be az orvosságokat. Ha ma nem használják ki a KEF-ben rejlő összes lehetőségeket, az pusztán az állam ügyetlenségén múlik. Valójában azonban már egy kicsinosított boltot, egy központosított kórházi gyógyszerügyet dobnak piacra.

Az új rendszer a tervek szerint már januártól indul, de lapzártánkkor még nem hirdették meg a koncessziós pályázatot, és azt a gyógyszerlistát sem, amit kötelező lesz minden kórházban tartani, és a kérdésünkre sem válaszoltak, mikorra tervezik ezt. Sokat mond az ügy jelentőségéről, hogy nem sima közbeszerzés lesz, amit valamelyik egészségügyi állami szervezet hirdet meg, hanem a Rogán Antal alá rendelt Nemzeti Koncessziós Iroda (NKOI) intézi, vagyis a „nagypolitika” szintjére emelik a kérdést.

A Rogán-féle iroda eddig kizárólag a NER számára kiemelt fontosságú ügyleteket bonyolította le. Ez a szervezet adta a Mészáros Lőrinc és Szíjj László tulajdonában levő cégnek 35 évre az autópálya-koncessziós jogokat, rendezte a MOL-hoz a hulladékgazdálkodás nagy részét, és hosszabbította meg 35 évre a NER-nél levő kaszinójogokat. (Garancsi István mellett Szalay-Bobrovniczky Kristóf birtokolta ezeket, utóbbi honvédelmi miniszteri kinevezésekor Habony Árpádnak adta át az üzletrészét.) Az azonban elsőre meglepő lehet, hogyan kerülnek egy asztalra a jövedelmezőségben leginkább csak a pénznyomtatással szemben alulmaradó kaszinójogok és az anyagilag kivéreztetett kórházi patikák. 

Pedig nem kis üzlet ez, a rendszeren pedig úgy módosítanak, hogy az kivételes jövedelmezőséget biztosítson a koncesszornak. Egy intézményi gyógyszertár ugyanis különleges hely: egyszerre patika, raktár, tanácsadó szervezet és gyakran egy kis üzem is. 

A betegek számára ebből a patika a legismertebb. Kispatikának nevezik az egészségügyben a kórházak saját közforgalmú gyógyszertárát, ami pont olyan, mint amilyet az összes nagyobb település központjában megtalálunk, csak ez a kórházon belül van. Óriási embertömeg jár ott naponta, betegek és látogatóik, és ez a nagy előnye. Hátránya, hogy ezekben zömmel recepteket váltanak ki, és a nagyobb haszon a vény nélküli forgalmon van: a mindenféle vitaminokon, torokcukorkákon, megfázás elleni forró italporokon, mert azok árát a piaci viszonyok és nem a jogszabályok alakítják. 

A pályázat győztese tehát megszerezheti az ország legforgalmasabb patikahálózatát, amely mintegy 60 egységből áll. Nem is akármilyenekből: Magyarország 25 legnagyobb forgalmú patikája közül 9 eshet be a mostani privatizációba, és ezek közül több milliárdos forgalommal dübörög. 

A Medicina Évkönyv 2023 adatai szerint az ország legnagyobb forgalmú intézeti gyógyszertára a Dél-Pesti Centrumkórházban, a régi Szent László Kórház területén működik. A legfrissebb, 2022-es adatok szerint ez az egyetlen intézmény 9 milliárd (!) forint tb-támogatást kapott, és ebbe nem számít bele a biztosítottak által a kiváltott receptekért fizetett összeg, sem a vény nélkül kapható vitaminok, fájdalomcsillapítók és egyéb pirulák ára. A második legforgalmasabb patika az onkológiai intézeté 6,3 milliárd tb-támogatással, a harmadik a fővárosi Uzsoki Kórházé 2,3 milliárd forinttal. A legnagyobb vidéki a kaposvári kórházé 2,2 milliárd forint tb-támogatással. 

A gyógyszertárak haszna eddig az intézményekhez folyt be, a jövőben viszont a koncesszor rendelkezhet majd vele. Még a kis kórházakban is kieshet emiatt havi egy-két millió forint bevétel, a nagy intézményeknél a nagyságrend több tíz– esetleg százmilliós is lehet. 

A Magyar Gyógyszerészi Kamara aggódik is az új piaci szereplő kivételezett helyzete miatt. Jelenleg például egyetlen patikát sem üzemeltethet nagykereskedő. Ám lesz egy kivétel: a koncesszoré.

Bajba kerülhetnek azok a patikusok, akiknek kórház mellett van gyógyszertáruk, mert az egészségügyi intézménynek nem kell betartania a létszámkorlátozásra (4500 lakosonként egy) és a távolságtartásra vonatkozó szabályt (250 méternél közelebb nem lehet két gyógyszertár). A koncesszor simán rányithat tehát a mellettük levő gyógyszertárakra egy másikat. Az egyetlen garancia arra, hogy ez nem történhet meg, Takács Péter egészségügyért felelős államtitkár szava. 

A kamara szerint versenyjogi aggályokat is felvet, ha az egyik patikára más szabályok vonatkoznak, mint a másikra. Egy tulajdonosnak legfeljebb négy gyógyszertára lehet, kivéve a koncesszornak, mert a projektcég már induláskor is 60-70-et fog üzemeltetni.

A patikai piacon tehát lesznek egyenlő feltételekkel dolgozók, és a még „egyenlőbb” új szereplő, aki nagykereskedőként és hálózatként kedvezőbb beszerzési áron dolgozhat majd, mint a többiek. 

Bár egy átlagember számára láthatatlan, ennél is fontosabb a klasszikus intézeti patika sorsa, amely hatalmas mennyiségben szerez be medicinákat. Sokan azért kerülnek kórházba, hogy beállítsák a gyógyszereiket. Az orvosokat ebben az intézeti gyógyszertár klinikai gyógyszerésze támogatja, gyakran ő szűri ki, ha valaki túl sokféle, vagy egymással veszélyes kölcsönhatásba lépő szert szed. Az intézeti gyógyszertárban készítik össze a kórházban fekvő betegek tablettáit, porciózzák ki a reggeli, déli és esti adagokat személyre szólóan. Itt állítják össze a műtéti programhoz szükséges szereket. Sok helyen működik egy kis kulcsfontosságú „üzem” is, ahol infúziókat készítenek, személyre szólóan kimérik a kemoterápiás és más készítményeket. 2025 januárjától ez az egész, patikástól, tanácsadásostól, raktárostól, üzemestől, kiadagolóstól kerül majd magánműködtetésbe. 

2022-ben 83 intézeti patika létezett Magyarországon, és ezek forgalma 363 milliárd forint volt. A befektető a négy orvosi egyetemet és az egyházi kórházak patikáit nem kapja meg, így nagyjából 300 milliárd körüli garantált piacot szerez. Vagyis jóval nagyobb tételről van itt szó, mint ami korábban a sajtóban megjelent. A Válasz Online ábráján az is jól látszik, hogy a magyar gyógyszerpiacon belül egyre növekszik az intézeti szegmens. (Az infografikán zölddel jelöltük a „normál”, szakmai kifejezéssel a vényforgalmú patikák forgalmát, tehát azokat, ahol ki lehet váltani a recepteinket, a kék szín pedig az intézeti gyógyszertárak bevételeit jelöli. 2010-ben a kék oszlop a zöld negyedéig ért fel, vagyis a kórházi forgalom a patikai 25 százalékát érte el. 2022-ben viszont már közel a felét, 48 százalékot.)

Azért is fordulhatott ez elő, mert a központosított rendszer nem hozott kiugróan nagy megtakarítást. Valóban csökkent a KEF belépésével a kórházi gyógyszerek ára, de még a kis kórházaknál is előfordult, hogy egy-egy tételnél jobb árat tudtak kiharcolni, mint az állam a megatendereken. A KEF a beszerzésért egy százalékot számol fel a kórházaknak, de igyekszik optimalizálni a szereplők közötti versenyből származó előnyöket, nem támaszt annyira kíméletlen versenyfeltételeket, ami kinyírja a szereplőket. 2023-ra hét gyógyszertendert tudtunk beazonosítani, ezeknek legalább négy, esetenként viszont hét nyertese is volt. Az állam keretszerződést kötött velük, a részletekről egymással állapodhattak meg. 

Közben viszont elszaladtak a gyógyszerárak. Lapunk az egyik magyar kórház adatait áttekintve 83 olyan készítményt talált, amelyért jelenleg legalább másfélszer annyit kell fizetni, mint négy évvel ezelőtt, és közülük 37-ért kétszer annyit. Árcsökkenés is előfordult, de nem ilyen mértékben: 30 százalékot meghaladót 20 készítménynél számoltunk. (Az adat intézményenként más lehet a rendelésállománytól függően.)

Az új, 2025 januárjától induló modellben első lépésként a vélhetően a KEF már bejáratott funkcióját privatizálnák. Még így is kérdéses, meg lehet-e ilyen rövid idő alatt ezt csinálni, mert itt a tét nem az, hogy bevette-e valaki a táplálék-kiegészítőjét, hanem Magyarország legsúlyosabb állapotú betegeinek ellátása. 

A szereplők közül kiemelkedik a piacvezető nagykereskedő, a Hungaropharma, amely egyben a harmadik legnagyobb nettó árbevételű magyar egészségügyi cég. A Hungaropharma patikáknak és a kórházi szegmensnek is szállít, de bevételének nagyobb része a patikáktól származik. Nem látszik jele annak, hogy rá írnák ki a pályázatot, és bár egy esetleges tendervesztés érzékenyen érintené, de nem vinné csődbe. 

A piacon a második a németországi központú Phoenix Pharma, amely főleg patikákat lát el, csak néhány éve foglalkozik kórházakkal. Tőkeerős vállalkozás, ez a negyedik legnagyobb egészségügyi cég. 

Harmadik helyen az Atlas Pharma és az Euromedic által alkotott cégcsoport áll. A vállalatcsaládot Joseph Priel Fromowitz izraeli üzletember alapította kimondottan a kórházak gyógyszerrel való ellátására. Ma özvegye, Edna Priel Fromowitz irányítja a céget, amely együttesen a hetedik legnagyobb nettó árbevétellel rendelkezik, és ez a cég bajban lenne, ha kiszorulna a kórházakból. Egyébként pedig az Euromedic nyitotta az első kórházon kívüli magán CT-t Magyarországon, a lépésre azért kényszerül, mert a kormány a CT- és MR-piacról is szeretné kitessékelni a magánbefektetőket. (Most nincs elég pénz erre, ezért 2025 végére csúszhat a kiszorításuk.)

A három cég viszi el a forgalom zömét, de vannak kisebb, kizárólag a kórházakkal kereskedő vállalkozások is. Forrásaink nehezen tudják elképzelni, hogy egy teljesen új szereplő nyerjen a tenderen, mert a gyógyszergyártók komoly referenciát követelnek meg a nagykereskedőktől. Egy esetleges NER-es koncessziónyerésre ezért vélhetően úgy kerülhetne sor, ha előbb felvásárolnának egy piaci céget, és azzal indulnának a tenderen. Két egymástól független forrásból is úgy értesültünk: látnak mozgolódást a nagykereskedők, a gyógyszerláncok, de még a kórházi informatikai cégek között is, de adásvételről még nem hallottak. Mindez összefüggésben lehet azzal is, hogy lapzártánkig nem írták még ki a tendert. Az Indexnek viszont korábban azt nyilatkozta egy névtelen kormányzati forrás, hogy a koncesszort uniós pályázaton fogják kiválasztani, így alaptalan minden híresztelés, amely szerint az egész pályázatot konkrét kormányközeli személyre írnák ki. 

Kevesebb szó esik a gyógyszerbiznisz másik hatásáról. Ha a készítményekért a jövőben nem az intézmények, hanem a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) fizet majd a koncesszornak, akkor a befektető gyorsan és biztosan a pénzéhez jut, és a kórházi adósságállomány egy része nem tud újratermelődni. Vagy újratermelődik, de a kórházak majd nem a gyógyszereket, hanem valami mást nem fizetnek ki.

A betegellátás szempontjából azonban legalább ilyen lényeges, hogy a teljesítményfinanszírozás újabb eleme vész el. Korábban az volt a meghatározó, hány nő szül náluk, hány műtétet vállalnak, hány embert gyógyítanak meg. Minél többet, annál több pénzt kaptak érte. Az utóbbi években azonban már a bér, majd a rezsi és januártól a gyógyszer sem függ majd a teljesítménytől. Mivel a hálapénzt is úgy vezették ki a rendszerből, hogy nem helyettesítették más ösztönzővel, az egészségügy visszafogja magát, kevesebbet operál, kevesebb szülő nőt fogad. Az emberek érzik a hatást: várólistára teszik őket, mert nincs pénz, sokakat pedig elküldenek arra hivatkozva, hogy ők területen kívüli betegek. Minden újabb fix elem ezt a folyamatot erősíti, egyre lomhábbá teszi az állami egészségügyi rendszert, és a magánklinikákra kényszeríti a betegeket.

A kórházi gyógyszerészek fő aggálya, hogy a rendelet szerint nem kell majd minden kórházba intézményi gyógyszertár, mert lehetőség nyílik rá, hogy a feladatot „más egészségügyi szolgáltató útján biztosítsa

A rendelet szavai beleillenek a kormány „gyógyszerésztelenítési programjába”. Először a fiókgyógyszertáraknak, vagyis a kis falusi időszakosan működő patikáknál engedik meg, hogy diplomás gyógyszerész nélkül működjenek. Takács Péter a hétvégén megpendítette a gyógyszerész nélküli patikai ügyeleti ellátás bevezetését is, ezt úgy képzelik, hogy az alapellátási ügyeletek és gyógyszerautomaták biztosítanák a gyógyszert, a patikáknak nem kellene éjjel és hétvégén nyitva tartaniuk. Most ehhez hozzájön még a gyógyszerész nélküli kisebb kórházak sugallata, ami így együtt már sokkolja a szakmát, és nem sok jót vetít elő a betegek számára sem. 

A kamara kórházi-klinikaszakmai szervezete szerint hasonló ötlettel más országok is próbálkoztak már, de Hollandia és az Egyesült Államok felszámolta a korábbi kiszervezett intézményi patikai gyakorlatát, a szlovákok pedig még a bevezetése előtt törölték a tervet. Ráadásul van itthoni intő példa is: a cikkünkben is említett, „súlyos szakmai és anyagi károkat” okozó HospInvest–Ispotály-modell. A kamara emiatt az Egészségügyi Szakmai Kollégium Kórházi Gyógyszerészet Tagozatával és a Magyar Gyógyszerészettudományi Társasággal együtt kéri Pintér Sándor belügyminisztert a tervek megváltoztatására.

Hiába, mert az egész nem Pintérhez, hanem Rogánhoz tartozik.

Persze a jelenlegi helyzet is súlyos kockázatokat rejt a kórházak alulfinanszírozottsága és eladósodottsága miatt, amit a kormány láthatóan képtelen kezelni. Borsodban hatmilliárdos, Szabolcsban ötmilliárdos tartozásállományt tartanak nyilván, a fővárosban pedig a Szent János és a Honvéd Kórház tartozik a legeladósodottabb intézmények közé. Mindezt a gyógyszerforgalom felpörgetésében érdekelt koncesszor biztosan nem fogja megoldani. (VÁLASZONLINE)