Régóta Magyarországon élő erdélyi barátom hívta fel a figyelmemet, hogy Magyar Péter tüntetésén nem voltak Uniós zászlók (talán egyet látott). - írja Parászka Boróka
Miért furcsa ez?
Az utóbbi években, azt hiszem az első, CEU melletti tüntetés óta a magyar ellenzéki demonstrációkon rendszeresen tömegesen felbukkantak az uniós jelképek. Összhangban azzal az elképzeléssel, hogy az Uniónak "meg kellene védeni" a magyar jogállamot, sajtószabadságot, demokráciát a magyar kormánnyal szemben.
A Magyar Péter által rendezett tüntetésre nem vitték az emberek a kék-arany csillagos lobogókat. Magyar Péter pedig tulajdonképpen Orbán beszédekből remixelt szónoklattal lelkesítette hallgatóságát.
A legtöbb elemző 2002-re vezette vissza ezt a megszólalást, azt állítják Magyar a 2002-es Fideszt akarja visszahozni.
Azt gondolom, hogy tévednek. Magyar a NER-t akarja visszahozni, amely Orbán Viktor Tusnádfürdőn, az erős nemzetállam új szerepéről szóló beszédével kezdődött.
Ezért foglalt határozottan állást Magyar Péter az Európai föderációval szemben, és hangsúlyozta végig a beszédében a "szuverén Magyarország" fontosságát.
Sokan találgatják, miért volt ennyire fontos szembe menni a föderális Európával Orbánnak is és most Magyar Péternek is.
Egy kulcsszavas válasz van erre: a nemzetállami vétó intézményének fenntartása érdekében. Ezzel az intézménnyel éri el Orbán is, és példája nyomán az összes "szuverenista", "szabadságharcos" politikus, hogy zsarolási eszköz legyen a kezében. Úgy részesüljön az Unió javaiból, hogy közben szembemenjen az Unió alapelveivel: a jogállamisággal, a fair és tiszta választásokkal, sajtószabadsággal.
Akkor, amikor Orbán Viktor a híres első nemzetállami beszédét megtartotta erős volt Európában egy föderalista mozgalom. Amelynek az volt a lényege, hogy az Uniót szociálisan érzékeny és méltányos, szolidaritás közösségként képzelte el, amelyben nem a nemzeti kormányok, hanem a regionális, önkormányzati egységek széleskörű, átjárható, egyenrangú együttműködése lenne a meghatározó.
Képzeljük csak el, ha létezne egy ilyen föderális unió, akkor nem az lenne a dilemma, hogy Orbán Viktor, Gyurcsány Ferenc, Magyar Péter vagy bárki más legyen a miniszterelnök - mert a nemzeti kormányok hatalma nem számítana. Számítana viszont a lokális együttműködés, a helyi érdek, és az, hogy ezek a helyi érdekek hogy tudnak egy szélesebb hálózatban működni. Ennek az elképzelésnek voltak a támogatói a görögök, a spanyolok, a portugálok, és eleve az Uniónak azok a tagállamai, amelyek helyzetüknél fogva nagyon korán megértették, milyen lenne fontos a szolidaritás alapú összetartozás.
Ezt a típusú föderalizmust elvitte a szélsőjobbos, nemzetállami, bezárkózó, kormányzati önkényt és mutyit fenntartó fordulat a tizes évek közepén és az (Oroszország, Törökország és többi autokrácia által irányított, erősített) menekültválság.
Mára a kormányzati mutyi, kormányzati szintre emelkedett korrupció szintet váltott, nemzeti "szuverenitás" jelmezében akar az eddiginél is nagyobb felhatalmazást az autoriter döntésekre - lebutított, kilúgozott Uniós jelszavakkal. Hát ezért volt fontos szembe menni a hétvégén a föderalizmussal és éltetni a szuverenizmust.
Sokan mondják, hogy nem most van itt az ideje az ilyen gondolkodásnak, "értelmiségi fanyalgásnak", elemzéseknek. De hát a NER azért jöhetett létre, azért erősödhetett meg, mert ezeket az alapelveket a polgárok akkor sem értették, amikor Orbán Viktor szónokolt róla.
Az "erős nemzetállam" veszélyét nem látták, nem érzékelték, hogy ez először a saját állampolgári jogaikat, szociális biztonságukat fenyegeti. És láthatólag most sem értik, most sincs, még mindig nincs veszély érzetük. Márpedig, ha nem lesz változás, akkor csak a NER újjáépítése jöhet. Újra és újra magunkra zárjuk ugyanazt az ajtót, és hagyjuk, hogy a zárt ajtókon belül azt tegyen az aktuális hatalom az állampolgáraival, amit akar.
Mindenesetre ilyen szemlélet mellett senki se panaszkodjon arra, hogy az Unió nem menti meg a választót és végleg elsorvadó jogállamát magától a választótól. (Parászka Boróka)
